Olvass!

KönyvesBlog

Kivé válsz, ha már a saját emlékeidben sem bízhatsz?

2019. június 13. .konyvesblog.

A Wayward Pines-zal hirtelen berobbanó és zajos sikert arató Blake Crouch a kortárs thriller egyik legnagyobb fenegyereke, amit a Magyarországon a világpremierrel egy időben megjelenő legújabb könyve, a Hamis emlékek is bizonyít. Ismerős, de eszelős módon kifacsart science fiction koncepciók találkoznak a bűnügyi történetek noir hangulatával és a hajmeresztő akciókkal, de emellett az érzelmekkel sem fukarkodik és a történet tétje is végig átalakulóban marad.  

Blake Crouch: Hamis emlékek

Fordította: Farkas Veronika, Agave Könyvek, 2019, 304 oldal, 3480 HUF

 

Rejtélyes betegség üti fel fejét világszerte, amelynek következtében az áldozatokat olyan emlékképek gyötrik, amik rettenetesen valóságosnak tűnnek, de nem lehetnek igaziak. A soha meg nem élt valóság fekete-fehérben megjelenő emlékek mintha más emberekhez tartoznának, a betegek mégis kénytelenek saját világukként megélni azokat. Furcsa módon kenődik el így a valóság(ok) láthatatlan határa, hogy a hamisemlék-szindrómában szenvedőknek feldolgozhatatlan traumát, kognitív disszonanciát és más személyiségzavarokat okozzanak.

Barry Sutton is épp egy HESZ-ben szenvedő nővel próbál tárgyalni, hogy megakadályozza öngyilkossági kísérletét. Sikertelenül. 

„(…)Ezek a részletek a leggyilkosabbak. Azok az apró, valóságos mozzanatok, amikről biztosra veszem, hogy megtörténtek.

– És mi van ezzel az életével? – kérdezte Barry. – Ebben semmi értékes nincsen?

– Lehet, hogy néhányan, akik elkapják a HESZ-t, az igazi emlékeiket részesítik előnyben a hamisakkal szemben, de ebben az életben semmi sincs, amire vágynék. Pedig négy hosszú héten át próbálkoztam vele. De nem bírom tovább megjátszani magam. – A könnyei ösvényeket mostak a szemfestékébe. – A fiam nem is létezett. Fel tudja ezt fogni? Csak egy gyönyörű téves kisülés az agyamban.” 

Nyomozása során ő maga is megbetegszik, de olyan kéretlen segítőkre bukkan, akik jobban ismerik őt és vágyait, mint azt elsőre sejtené és talán a problémájára is tudnak gyógyírt.

Helena Smith neurológus pedig a családját is sújtó Alzheimer-kór gyógyításában ér el óriási előrelépést, amikor egy vagyonos techmogul, Markus Slade kéri fel, hogy csatlakozzon hozzá és váltsák meg együtt a világot. A három főszereplő történetszálai pedig jó thrillerhez méltóan megdöbbentő fordulatokon keresztül fonódnak egybe, hogy a könyv egy letehetetlen, idegtépő ámokfutássá változzon.  

Egy kór, amelynek áldozatai olyan életre emlékeznek vissza, amit soha nem éltek le

A valóságot emlékek hozzák létre. Erre kezd rádöbbenni Barry Sutton, a New York-i rendőr, miközben nyomozni kezd a tragikus jelenség után, amit a médiában hamisemlék-szindrómaként emlegetnek. A kór áldozatai egy olyan életre emlékeznek vissza, amit soha nem éltek le. Blake Crouch: Hamis emlékek Fordította: Farkas Veronika, Agave Könyvek, 2019, 304 oldal, 3480 HUF Helena Smith neurológus is az emlékek erejében hisz.

A Crouch által feldobott ötletek amennyire sci-finek tűnnek, olyannyira gyökereznek korunk valóságában. Néhány évvel ezelőtt egy tudóspárosnak sikerült hamis emléket elültetnie egy egérben. A kis állatot egy dobozba helyezték, amiben az egér sohasem járt, ám ott mégis úgy reagált, mintha korábban áramütés érte volna abban a dobozban. A bonyolult folyamat során sikerült kideríteniük, mely agysejtek vesznek részt az emlékezésben, majd azokat manipulálni is tudták, hogy egy soha át nem élt élményt idézzenek fel az állatban. A kísérletnek az emberi agyi rendellenességek elleni harcban is nagy szerep juthat a jövőben, ugyanis több kutatás is rámutatott már, hogy a modern társadalmak átalakuló életvitelének egyik legnagyobb problémáját a memóriazavarok és főleg az Alzheimer-kór fogják képezni. A Hamis emlékek így reflektál az aktualitás tudományos felfedezésekre, de korunk olyan problémáira is, mint az adatszivárgások és Slade karakterén keresztül pellengérre állítja a befolyásos technológiai mágnások világát is. 

„– Mi lehetne értékesebb az emlékeinknél? – kérdezte a férfi. – Azok határoznak meg minket és alakítják ki az önazonosságunkat.

– Továbbá a következő évtizedben tizenötmilliárdos piaca lesz az Alzheimer-gyógyszereknek.” 

Crouch új könyvének nagy erőssége, hogy a felvezetett témát rengeteg oldalról körüljárja, így ugyanolyan szerep jut az emlékmanipulálás bioetikai, pszichológiai, filozófiai, társadalmi és geopolitikai vetületeinek, de mégis az ember és emlékeinek viszonya áll a középpontban. Ennél fogva rendkívül érzékeny és érzelemdús a cselekmény. Ez elsősorban az érzéki jelzőkkel sűrűn megszórt, újra átélt nosztalgikus, keserédes emlékek rendkívül atmoszférikus leírásában jelenik meg, de a szereplők egymáshoz fűződő viszonya és tragikus párhuzamosságaik is árulkodóak. Mindez a Crouchnál már megszokott párbeszédközpontú, feszes prózában olyan vizuális élménnyé válik, amely szinte filmszerűen képződik le az olvasó előtt. Az író filmes stílusa ezúttal is magas fokon érvényesül, olyan műveket is megidézve, mint az Eredet, a Csillagok között vagy a Pillangó-hatás. Szinte kiált a mozgóképes adaptációért, ami már úton is van a Netflix jóvoltából. De a kortárs sci-fi irodalom olyan remekeivel is tematikai és stiláris rokonságot mutat, mint a Letűnt világok, a Void Star vagy a Bezárt elmék

„Mert az emlékezet… minden. Fizikailag nem több a neuronok konkrét kombinációjánál, amelyek egyszerre sülnek ki… az idegtevékenységek szimfóniájánál. De igazából egy szűrő köztünk és a valóság között. Te most azt hiszed, hogy a jelenben iszod ezt a bort, hallod a szavakat, amelyeket mondok, de a jelen nem létezik. Csak idegimpulzusok továbbítódnak az ízlelőbimbóidtól és a füledből az agyadba, ami feldolgozza őket, és bedobja a munkamemóriába. Ezért mire észreveszed, hogy átélsz valamit, már be is fejeződik. Már emlékké is válik.”

A Hamis emlékekben Crouch ismét használja a már-már védjegyének számító technikát: folyamatosan megbontja történetének valóságképét, így nemcsak a főszereplők elméjével űz gonosz játékot, de az olvasóját is szereti félrevezetni, megtéveszteni. Ennek ellenére a cselekmény nem válik követhetetlenné, ellenben végig fenntartja a feszültséget, elképzelhetetlennél elképzelhetetlenebb helyzeteket generálva. Az idegborzoló rejtélyek személyes küldetésekbe torkollnak, amik később globális, apokaliptikus méreteket öltenek, hogy a végjáték közeledtével ismét az intimebb hangvétel kerüljön előtérbe. A jól vezetett, dinamikus cselekményívben a karakterek is folyamatosan változnak, bizonyos morális kérdésekben azonban konzekvensen döntenek. Egyszerre kerülnek konfliktusba a személyes és globális érdekek, a bűnök megtorlása és azok megelőzése, a problémaközpontúság és az üzletszerűség. 

Az olvasó kezébe sok filozófiai, irodalmi és popkulturális idézet ad kulcsot, hogy aktívabb résztvevője legyen Blake Crouch vérfagyasztó technothrillerének, és az őrült utazás alatt többet megtudjon időről, emlékezésről, nosztalgiáról, de végső soron önmagáról is. 

„Nagyon kevés olyan dolog van az életben, ami az állandóság biztonságát jelentheti, a talajt a lábunk alatt. Az emberek megbízhatatlanok. A testünk megbízhatatlan. Barry mindezt megtapasztalta. De mibe lehetne belekapaszkodni, ha még az emlékeink is megbízhatatlanok? Akkor mi valódi? És ha a válasz az, hogy semmi, akkor mi marad nekünk?”

Szerző: Laki Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9414890490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.