Olvass!

KönyvesBlog

Rufin: A kalandos életű Benyovszky gróf húsz évig benne volt a gondolataimban

2019. június 27. .konyvesblog.

p1010923.JPG

Fotó: Libri Kiadó

Vad tengereken címmel Benyovszky Móricról írt történelmi-romantikus regényt a francia Jean-Christophe Rufin, aki maga is regénybe illő életet élt: orvosként végzett, majd Tunéziában volt önkéntes, Eritreában vezetett humanitárius missziót (ahol egyébként megismerte etióp feleségét is), három évig francia nagykövet volt Szenegálban, sőt az emberi jogokért felelős francia államtitkár mellett tanácsadóként is dolgozott. Jean-Christophe Rufint, akivel még a könyvfesztivál ideje alatt beszélgettünk, évekig foglalkoztatta a gróf kalandos élete, a róla szóló regényében viszont elsősorban a civilizációk találkozása izgatta.

Nem először jár Budapesten, de gondolom, most, hogy a Benyovszky Móricról szóló és eredetileg 2017-ben kiadott könyve magyarul is megjelent, még nagyobb élmény lehet. Mikor találkozott először Benyovszky életével?

Húsz évvel ezelőtt a krakkói könyvvásáron egy svájci-francia kiadó vezetője mutatta meg nekem Benyovszky emlékiratainak új kiadását. Elbűvölt az élete. Húsz évig benne volt a gondolataimban, megrágtam, ízlelgettem, hogyan lehetne valami újat írni belőle. Mivel az emlékiratai már megjelentek, valami jobbat kellett írni belőle. Aztán elkezdtem utánajárni, olvasni róla, beszélni emberekkel, elutaztam Madagaszkárra, ott is próbáltam életre kelteni őt magamban. Orosz tanulmányokat olvastam a kamcsatkai száműzetéséről, a szökéséről. Aztán három éve hirtelen úgy éreztem, megvan a módja, hogy új életre keltsem.

Jean-Christophe Rufin: Vad tengereken

Fordította: Pacskovszki Zsolt, Libri Könyvkiadó, 2019, 364 oldal, 3999 HUF

 

Húsz év után tehát leült és három hónap alatt megírta az egészet.

Húsz év vagy három hónap, én így dolgozom. Hosszan rágódom egy témán, aztán gyorsan leírom. Szeretek folyamatosan, megszakítás nélkül írni. Ha egyszer készen van fejben, elkezdek írni és végig is írom a történetet. Mint egy repülőgép a levegőben - útközben, két város között nem landolok. Amíg nem vagyok vele elégedett, repülök. Minden reggel írtam; akkoriban még a hegyekben éltem, írás után pedig mentem síelni, kirándulni…

Benyovszky Móricnak kalandos élete volt. A korabeli Magyarország területén fekvő Verbón született, hadiiskolába járt, majd tizenévesen Lengyelországba szökött. Apja halála után megfosztották atyai örökségétől, így Lengyelországban telepedett le, ahol orosz fogságba esett és Szibériába száműzték. Ami utána történt, az egy világutazóhoz mérhető, ez pedig szemlátomást elbűvölte önt, hiszen témaként az utazás minden könyvében jelen van. 

Ez így van, viszont ami minden könyvemben fontos kapcsolódási pont, az a civilizációk találkozása. Benyovszky jó példa volt arra, hogyan találkozott egymással két világ a 18. században, noha ő maga előre nem számított erre a találkozásra. A mai Szlovákia területén született, jellegzetes képviselője volt az osztrák-magyar birodalomnak, és Afrikával egy véletlen folytán került kapcsolatba, ami teljesen hihetetlen. Ez egy előre egyáltalán nem tervezett esemény volt az ő életében. Alapvetően a környéken kellett volna leélnie az életét, de az események láncolatának köszönhetően mégis elkerült onnan. Maga a tény, hogy utazott és kalandjai voltak, érdekes, ugyanakkor jelentése is van. Benyovszky nem utazó volt. Élete elképzeléseket hordozott magában - különleges filozofikus célja volt az életének. Az Afrika és Európa közötti kapcsolódást hordozta magában. Ez ki is teljesedhetett volna, de végül az élete másképp alakult, és a gyarmatosítás erőszakos irányába vitte el. Engem mégis Benyovszkynak a körülötte lévő emberekhez fűződő kapcsolata érdekelt a leginkább.

A források szerint a gróf emlékiratait nem ő maga írta, hiszen nem volt olyan jó franciából, ezért valaki megírta helyette. Annak érdekében, hogy új módon tudja tálalni Benyovszky Móric gróf történetét, fontos volt a dupla narratíva alkalmazása?

Az emlékiratai valóban egyes szám első személyben íródtak, ezért nekem máshogy kellett megírni a történetét. Lehetett volna harmadik személyben, meg is próbáltam, de úgy nem volt érdekes. Ezért az egyetlen, ami a narratíva szempontjából erős lehetett, a két hang volt, a két különböző szemszög, amely - mint egy mese vagy vallomás - az őket hallgató harmadik személynek szól. Benyovszky volt az elsődleges hang. A női hang bonyolultabb volt. Ugyanis Benyovszkynak valójában volt már egy felesége Magyarországon, a gyermekei anyja, de ő Oroszországban nem volt vele. Benyovszkyba a kormányzó rendkívül fiatal lánya szeretett bele és segített is neki megszökni. Sőt, vele is tartott, és Benyovszky bizony a tengeren vallotta be neki, hogy már van felesége.

p1010934.JPG

A kettes szám végig meghatározó a regényben, nemcsak a narratívában, de Benyovszky Móric két arcában, a tanító és az idősebb Benyovszky közötti ellentétben, valamint a vallás kontra felvilágosodás párosában is szerepet kap.

Igen, ez valóban így van. Az ellentétek adják a regény egyensúlyát. A szereplőket ellentmondásosnak alkotom meg: ha Benyovszky Móricban kizárólag embertársai iránti testvéri szeretet lakozott volna, nem érte volna el, amit végeredményben elért. Szeretem, ha van erő a karakterekben; ha legyőzik az akadályokat, ha elviselik a drámai eseményeket. Viszont szükség van az érzékenységükre is, hogy képesek legyenek valódi érzelmekkel élni az életüket.

Madagaszkáron utcák vannak elnevezve Benyovszkyról, Franciaországban ugyanakkor mennyire övezi a személyét tisztelet?

Ez a könyv és más források újrateremtették Benyovszky Móric alakját. A 19. századi történelem ugyanis teljesen leminősítette Benyovszkyt és a tetteit, de ma újra kezdik felfedezni, holott amikor Franciaországban megjelent a könyv, még egyáltalán nem tudták az emberek, ki az a Benyovszky Móric.

Ön orvos, író, történész, volt tanácsadó, diplomata, elsősorban minek tekinti magát?

Én legfőképpen orvos vagyok, aki könyveket ír. A véletlenek hozták így: orvosként külföldön dolgoztam, megismertem egy humanitárius szervezetet, amelynek jelenleg az elnöke vagyok; megismertem olyan embereket, akik később politikusok lettek, és egyikőjük tanácsadónak kért fel. A véletlenek hozták mindig úgy, hogy megtaláltak ezek a feladatok. De azt gondolom, hogy orvosnak lenni nem praktizálás kérdése. Orvos vagyok, orvosként tanultam meg együtt élni a világgal, de ez még annál is több. Én ugyanis nem ügyvéd vagyok, nem mérnök - orvosként szemlélem a világot.

Szerző: Rátkai Zsófia

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr3014911656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.