Olvass!

KönyvesBlog

Egy könyv, amiből talán a mai kamaszok is megértik, milyen volt 30 éve a rendszerváltás

2019. július 05. .konyvesblog.

Amikor a középiskolai kortársirodalom-tanításról beszélünk, rengeteg hiányosságról esik szó. Vannak, akik el sem jutnak eddig, vannak, akik meg sem próbálják tanítani, és akadnak olyanok (még egyetemen is), akiknél ez Kertész Imrével befejeződik. Szerencsére az utóbbi időben egyre nő azon módszerek száma, melyekkel megoldást próbálnak találni a kortárs népszerűsítésére, viszont nemcsak az irodalomban, hanem a történelem oktatásánál is érdemes behatóbban foglalkozni a közelmúlt eseményeivel ahhoz, hogy jobban megértsük a jelenünket. 

Ezentúl lesz banán - Novellák a rendszerváltásról

Tilos az Á Könyvek, 2019, 254 oldal, 2990 HUF

 

Az irodalomórákhoz hasonlóan sok tanár el sem jut a tananyagban azokhoz a részekhez, melyekhez már színes videófelvételeket lehetne használni, ha pedig mégis marad rá idő, az nem túl sok és csak a fő politikai eseményeket futják át a legtöbben. Pedig alig 30 éve történt valami, amihez még akár a szüleink történeteit is felhasználhatjuk forrásnak. Hiszen van egy korszak, amit a mai tinik és fiatal felnőttek már csak elmesélésből ismernek, de az eggyel felettük lévő generáció még aktívan megélte azt. Az Ezentúl lesz banán! – mely a rendszerváltás témáját dolgozza fel, fiatalok számára, novellák formájában – egy olyan könyv, amelyet mind a töri-, mind pedig a magyarórákon fel lehet használni. 

Az antológia Vörös István A szerző anyja rendszerváltozáskor című versével kezdődik, majd ezt 15 novella követi, melyeket négy külön témára osztottak. Az első ciklusban az NDK-turisták által ellepett balatoni nyaralások és a titokzatos Nyugat hangulata a meghatározó, a másodikban a közeledő rendszerváltás érzete áll a középpontban. A harmadikban inkább negatív hangulatú novellák kaptak helyet, míg a negyedikben az iskola szemszögéből ismerhetjük meg a korszakot. A történeteknek nincs egy közös metszéspontja; van, amelyik a rendszerváltás konkrét pillanatát meséli el, van, amelyik az előzményeket és a következményeket, és akad olyan is, ami az akkori időszakot általánosságban villantja fel, megtűzdelve a fiatalok körében talán ma is ismert jellegzetességekkel.

A Balaton mellett élők a mai napig emlegetik a dinnyét evő és a mindenhova előrecsomagolt szendviccsel érkező németeket, akik megpakolt autóval utaztak vissza. Emellett kinek ne lennének ismerősek azok a sztorik, melyekben a Nyugatról kapott relikviákat emlegetik nagyszüleink vagy talán még szüleink is. Kiss Noémi Papucsok vagy Laboda Kornél Amerika című novellája foglalja össze a legjobban ezeknek a tárgyaknak az értékét. Bravo újság, susogós szabadidőszett, Lindt csoki és farmerkabát - ma mind-mind természetes dolgok, de még én sem gondoltam volna, hogy annak idején mekkora jelentőséggel bírtak. Vagy ott van Mészöly Ágnes novellája, melyben a főhős Nyugat-Berlinbe érkezik meg. Ahogy „a keletieknek” rejtély volt a nyugati rész, úgy a nyugatiak sem tudtak többet a szomszédokról. Inkább csak csupa rosszat sejtettek, talán a lehető legrosszabb körülményeket. Ez mondjuk, talán a mai napig így van, mert míg a novella főhősének bemutatták az angolvécé és a zuhany működését, úgy a legjobb barátnőmtől pár éve egy cserekapcsolaton azt kérdezték Berlinben, hogy evett-e már pizzát és járt-e már moziban. Lehet, hogy van az az előítélet, ami nem változik.

Egy hasonló tematikájú antológiában elengedhetetlen a politika szerepe. Utóbbi nem mindegyikben jelenik meg, de apróbb utalások formájában - például címerek cserélgetésével, politikusok nevének említésével - helyet kapott benne. Ezek megértéséhez viszont szükséges egy minimális előzetes tudás a korszakkal kapcsolatban. Ami az oktatást illeti, a kötetből kiderül az is, hogy a rendszerváltáskor még ’56-ról is suttogva lehetett beszélni: Gévai Csilla története például azt mutatja be, milyen is volt akkor egy törikönyvet a kezükbe fogni a diákoknak, és a tanároknak milyen megváltoztatott kifejezésekkel kellett tanítaniuk az eseményeket. Emellett több novella is megemlíti a Romániában történteket, de Mán-Várhegyi Rékáé mutatja be igazán azt, mi történt ott, mint ahogy azt is, hogy volt az a hely, ahonnan érdemes volt eljönni Magyarországra.

Az antológiát Baranyai (b) András illusztrálta, akinek nevéhez számos gyerekkönyv fűződik, fekete-fehér rajzai pedig ezúttal a kamaszokat célozzák. Erre nemcsak a novellák illusztrációi utalnak, hanem az egyes főhősök problémái is, hiszen - rendszerváltás ide vagy oda - ők ugyanúgy utálnak bizonyos tantárgyakat, ugyanúgy várnak bizonyos ajándékokat, ugyanúgy szemezgetnek egymással a strandon, vagy éppen ugyanúgy nem értik, hogy mi történt a múltban és mi történik a jelenükben. 

Szerző: Raposa Renáta

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8114926200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.