Olvass!

KönyvesBlog

A színház és a szerelem az a két függőség, amiről nem lehet lejönni

2019. július 09. forgáchkinga

„Már csak az a kérdés, hogy kiről fogom írni a harmadik könyvem, mert alig maradt több családtagom. Ez kicsit aggaszt, bár a pasikat még nem írtam meg, úgyhogy reszkessenek. Sor fog rájuk kerülni” – élcelődött Sándor Erzsi három évvel ezelőtt, amikor Anyavalya című könyvéről kérdeztük. Akkor ez csak egy elejtett félmondat volt, mára viszont valósággá vált, hiszen legújabb könyvével mintha tényleg megkezdte volna az említett pasik élveboncolását. Igaz, a Meddig jössz olyan értelemben nem életrajzi könyv, mint a Szegény anyám, ha látnám vagy az Anyavalya volt, hanem regény, tehát bizonyos mértékig fikció. De azért ebbe a történetbe is kerültek életrajzi elemek, tehát közel sem légből kapott mindaz, amit a kilencvenes évek vidéki színházainak világáról megtudunk belőle. 

Sándor Erzsi: Meddig jössz

Park Könyvkiadó, 2019, 244 oldal, 2990 HUF

 

A Meddig jösszre könnyen rá lehetne sütni, hogy egyfajta #metoo történet, hiszen több olyan témát is érint, ami kapcsolható a két éve kirobbant világméretű mozgalomhoz. Főleg, mert az is a színészek világából indult ki, és Magyarországon is a színházakban okozta a legnagyobb felbolydulást. Ennek a regénynek viszont – ahogy azt Sándor Erzsi több interjúban elmondta – mégsem az volt a célja, hogy csatlakozzon a vallomások sorához. Viszont segíthet jobban megérteni a színházi viszonyokat és a színészek kiszolgáltatottságának problémáját, ahogy azt is, milyen – több értelemben vett – függőséget jelent a színészi pálya. 

A regény főhőse egy vidéki színház társulatának fiatal színésznője, Lili, aki évek óta arra vár, hogy végre szembe jöjjön a nagy lehetőség, például, hogy szemet vessen rá egy nagynevű, pesti rendező vagy esetleg kaphasson valami jobb filmszerepet. Az előbbi tulajdonképpen sikerül is neki, bár nem egészen úgy, ahogy azt elképzelte. Egy napon ugyanis híre megy a színházban, hogy náluk fog rendezni egy bizonyos elismert, Kossuth-díjas rendező, Miklós. Lili, aki tele van szeretethiánnyal és megfelelési vággyal, bármit megtenne, hogy magára vonja a férfi figyelmét, aki egyébként még a főiskolán tanította őt, és akibe plátóian szerelmes is volt. Utóbb kiderül, hogy nincs is olyan nehéz dolga: Miklós érdeklődni kezd iránta és még a darab egyik főszerepét is neki adja. Bonyolult színházi és szeretői viszony kezdődik köztük, aminek ráadásul borítékolhatóan nem sok jövője van, hiszen Miklós nős, és esze ágában sincs elhagyni a feleségét. Lili pedig nem az a típus, aki sokáig képes tolerálni a mellőzöttséget.

– Tudnod kell, hogy a mi házasságunk működik – mondta Miklós az első közös délutánunkon a kölcsönkapott lakás ágyában, mert úgy érezte, legalább az egyik oldalon tiszta helyzetet kell teremtenie. 
– És ha a mosógéped működne úgy, mint a házasságod? – érdeklődtem. – Micsinálnál vele? Kidobnád, vagy még szerelgetnéd egy kicsit? 
– A mosógépem? – kérdezte döbbenten. – Te nem vagy normális. Igen, azt hiszem, kidobnám. 
Megnyugodtam. Egy csapágyas, a lépcső alá betolt és lomtalanításra váró házassággal valahogy képes leszek együtt élni. Egy ideig mindenképpen.

A dolog persze eleinte nagyon is izgalmas. Titokban találkozgatnak, rejtett jelekkel üzengetnek egymásnak és mindent megtesznek, hogy leplezzék az érzéseiket a próbák alatt. Az ötvenes éveit taposó rendező újra úgy érzi magát, mintha fiatal lenne és bármit büntetlenül megtehetne. Lili pedig élvezi, hogy kipiszkálhatja mindazt, ami a magát erősnek és mindentudónak mutató férfi szívében van, ahogy azt is, hogy láthatja őt olyannak, amilyennek a színházban soha: esetlennek, zavarodottnak és gátlásosnak.

„Legyenek véletlenek és lopott idők. Lássuk meg. Becsukom utána az ajtót, megyek az ablakhoz, hogy utánanézzek. Ott a folt, amit a homloka hagyott az üvegen. Igen, tisztára frászban volt. Egyáltalán nem olyan oldott, mint amilyennek mutatja magát. Mielőtt letörölném a foltot, beleillesztem a saját homlokomat. Úgy nézem, amint beszáll a fehér autójába, és elindul. Már megint nem jegyeztem meg a márkáját. Minden fehér autóba bele fogok halni.”

Idővel azonban a köztük lévő viszony kezd elharapózni, és egyre inkább kezd olyanná válni, mint egy Molnár Ferenc-darab, mivel Lili egyre több figyelmet akar magának. Közben közelebbről is megismerhetjük a színház világát és a társulatot működtető dinamikákat. A már mindenen túllévő idős színésznőket, az öltözőkben kirobbanó féltékenységi jeleneteket, az elkerülhetetlen szerepszerelmekből fakadó bonyodalmakat, vagy a vad premierbulikat, amiken még a legnagyobb művészek is a sárga földig isszák magukat. A színház azonban minden szélsősége ellenére egy megtartó közegként jelenik meg ebben a regényben, olyan világként, amiben mindenkit a szeretethiány hajt előre, és ahol az emberek a végletekig egymásra vannak utalva.

Lili mellett is sok ember áll. Több tapasztaltabb kollégája is végigkíséri őt, ahogy belecsúszik a kudarca ítélt szerelembe, és ahogy elszenvedi annak következményeit. Igyekeznek támogatni őt a színpadon is, ahol éppen annak az embernek van a legjobban kiszolgáltatva, akinek a legfontosabb a véleménye. Közben pedig egyre világosabbá válik, hogy Lili tulajdonképpen ugyanazt akarja elérni a szerepben és az életben is: hatni akar, azt szeretné, hogy imádják, hogy ájuljanak el tőle, hogy ő legyen mindennek a középpontja. Azonban ami a színpadon sikerül neki, az egy titkos szeretői viszonyban lehetetlen, ott mindig csak másodlagos és rejtegetni való lehet. 

„Megint harc van. Küzdelem a figyelméért, az intimitásáért, a közös délutánunkért. Érezni akarom, hogy nem képes ellenállni nekem. Úristen, ez egy egyszemélyes színház, egyszemélyes nézőtérrel. Még sosem gondoltam erre. A pasikkal ugyanazt a csatát vívom, amit a nézőkkel. Teljes fegyvertáramat bevetve ugrálok a színpad közepén, és próbálom magamra irányítani a figyelmet. Tessék engem szeretni most azonnal.”

A Meddig jössz egy jól felépített, pörgős, nagyon jó stílusban, kellő humorral megírt regény, amiből tűpontos képet kaphatunk a ’90-es évek vidéki színházairól, ahogy a színészi életforma buktatóiról és örömeiről is. Sándor Erzsi jó pár év tárlatából, de tulajdonképpen belülről írta meg ezt a világot, hiszen tizennégy éven át maga is vidéki színésznő volt (jelenleg pedig a Pesti Magyar Színház sajtósa). És bár Lili története részben fikció, azért lehet sejteni, hogy a könyv jó pár sztorija megtörtént eseten alapszik, ami még érdekesebbé teszi az egészet. A regényt egyébként Presser és Dusán Csak dalok című lemezének szövegei tagolják. Innen jött a könyv címe is: „Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak,/ Hogyha látod már, hova indulok,/ Hogyha nem tudom, vissza hogy jutok?/ Meddig jössz?”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr7114932338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.