Olvass!

KönyvesBlog

Mécs Anna: Műanyagmentes falafelgolyók [Kapcsolati hiba]

2019. július 13. .konyvesblog.

A kókusztejben sok a tartósítószer, a mandulatejnek meg olyan az íze, mintha ázott papírt rágcsálna az ember. Blanka már negyedórája állt a polc előtt, utálta, amikor valami megakasztja. Visszatette a kókusztejet, és újra le akarta emelni a mandulatejet, amikor a perifériáján ismerős mozgásra lett figyelmes. Nem mert odanézni, de szinte biztosra vette, hogy Balázs az, Ági pasija. Ugyanaz a rózsaszín ing van rajta, mint amit pár órája látott Ági Insta Story-jában, meg egyébként is, Balázst elég könnyen be lehet azonosítani; kis konty a feje búbján, nagy, négyszögletű szakáll, és úgy mozog, mint egy ufó, csak lebeg, mintha a lába nem érné a talajt.

Kapcsolati hiba

Mécs Anna a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat nyerte el 2018-ban Gyerekzár című novelláskötetével. A Könyvesblogon Kapcsolati hiba címen írja tárcasorozatát havi rendszerességgel (a korábbi részeket itt lehet olvasni). 

A szalmakalapját úgy dobta a kosárra, hogy eltakarja a tartalmát, és arcát végig a telefonjába temetve a hűtőpulthoz osont. Remélte, ott biztonságban lesz. Balázzsal csak helyi termelőktől veszünk ennivalót, te mit tettél ma a környezetért, ugrott be Blankának Ági előző posztja. A falafelgolyókat figyelte, muszáj volt valahogy eltölteni az időt, megvárni, amíg Balázs elhagyja a boltot. Nem találkozhattak, mert akkor Blanka lelepleződik. Azt a műanyagmentes július pecsétet nem kellett volna a profilképére kitenni, de úgy érezte, nincs más választása. Mintha az egész internet ezt figyelte volna árgus szemekkel, hogy ő mikor keretezi be az arcát a legújabb hype-pal. Mások is csak úgy rakják ki, senki nem gondolja komolyan, hogy. Akkor ő miért ne blöffölne egyet. Vagyis eredetileg nem blöffnek szánta, egy napig elhitte, hogy képes rá, azt a hétfői bevásárlást tényleg nagyon megnyomta: hozott magával dobozokat, üvegeket, vászontáskákat, úgy készült arra, mint egy bevetésre, rohadtul el is fáradt, főleg, hogy mindent egyedül kellett cipelnie. De aztán kedden és szerdán annyi volt a meló, mára meg kiürült a hűtő, és csak bent jött rá, hogy muszáj vásárolnia, különben nincs mit ennie, és ha már úgysem ússza meg egy-két nejlonzacsival, akkor megadja a módját. És úgy érezte, meg is érdemli, egész héten frusztrálta, hogy nehogy egy gramm műanyaghoz hozzáérjen, akkor ma csak azért is.

Belefeledkezett a műanyagdobozba zárt falafelgolyók látványába. Amikor Blanka felvágott helyett falafelgolyót vett, mindig büszke volt magára. De ez a hülye műanyagmentes július most ezt is elvette tőle, még a falafelgolyót sem tudja jóízűen megenni, persze amúgy se, olyan fűrészporíze van. Pótlék. Öt pici golyó egy dobozban, milyen kis aprók, milyen kis jelentéktelenek, és azt képzelte, Ági és Balázs is ilyen kis nyamvadt, jelentéktelen golyók. Egy pillanatra megörült a gondolatnak, de hamar kijózanodott, mert megint meglátta azt a furcsa, rózsaszín lebegést. A hűtőpulthoz közeledett. Hihetetlen, hogy már itt sem lehet biztonságban, ahol minden be van csomagolva. Gyorsan felkapta a kosarát, és a tusfürdőkhöz sietett, a végén már futott, levert két akciós babkonzervet, de nem mert megfordulni. Amúgy is borotvát kellett vennie, már alig fogott a mostani feje, és mégiscsak július van. Bedobta a rózsaszín, műanyag dobozt, persze férfi borotvát kellett volna választania, hogy tüntessen a pink tax-szel szemben, de szerencsére az a kihívás márciusban volt. Közben azon gondolkodott, hogy Ági vajon borotválkozik-e. Lehet, hogy úgy néz ki odalent, mint Balázs nagy szakálla, sőt, talán Balázs feje van ott, a puncija helyén. Blanka szerette néha megszégyenítően elképzelni azokat, akik idegesítően jól élnek, és ilyenkor kajánul vigyorgott, de hamar rájött, hogy az a szakáll nemcsak a képzeletében jelent meg, hanem beférkőzött a látóterébe.

Az újságos pultnál majdnem fellökte a nénit, aki a kempingszékén ülve töltögette a rejtvényújságot. Mindig látja itt, ceruzával tölti, a végén kiradírozza és visszateszi. Így ér össze a csóró a tudatossal. Ahogy az újságokat nézegette, a vigyorgó sztárokat, akik arról beszéltek, hogy kizárták a műanyagot az életükből – ezt persze a hatalmas, műanyag mellükbe vett mély levegővel a hatalmas, műanyag szájukon keresztül mondták. Blanka már kicsit szégyellte magát ettől a túltolt bodyshamingtől. De arra gondolt, hogy ahogy ezek a sztárok, talán Balázsék is blöffölnek, talán ők is itt veszik az előre csomagolt vacsit, talán azért követi most Blankát, hogy feloldozza, ne félj, Blanka, mi is emberek vagyunk, tedd csak be azt a három doboz falafelgolyót a kosaramba, majd én elhordozom bűneidet. Persze Balázs nem jött, az újságos pulthoz miért is jönne, nemcsak azért, mert tonnaszámra vágják ki a fákat a papírért, hanem mert ők kivonultak. Ezt még fél éve jelentették be egy élőzés során, hogy úgy döntöttek, nem mocskolják be magukat a közélettel, és habár próbálkoztak egy-két civil és politikai szervezettel, ők azzal teszik a legtöbbet a Föld nevű bolygóért, ha a saját kis mikrouniverzumukban képviselik a tiszta és fenntartható szemléletet. Blanka egyszerre irigyelte őket, de inkább megvetést érzett. Persze ilyenkor sose tudja, azért veti-e meg őket, mert így próbálja elnyomni a saját magával szemben érzett hiányérzetet – nekem is ezt kéne tennem, de lusta vagyok, ezért inkább megvetem őket –, vagy azért, mert Ágiék tényleg hatalmas, narcisztikus barmok. Mert azok a hülye falafelgolyók ötösével díszeleghetnek a dobozaikban, de mi az az öt, impotens golyó a sok milliárd többi golyóhoz képest. Attól az öt szaros golyótól nem változik semmi, főleg, ha így kizárják magukat az életből. Persze tudta Blanka, Ágiéknak ez az élet, nem igazán csinálnak semmit, Y-generációs luxusszorongásban szenvednek, annyi mindent kínál az élet, de egyik sem elég fontos és izgalmas, ezért inkább egyiket se választják, hanem nem csinálnak semmit, csak úgy elvannak, és ezt a tudatos életet fényezgetik maguk körül, amíg Ági apja eltartja őket.

Ekkor a nagy szakáll már olyan közel volt, hogy Blanka mást se látott, és elöntötte valami az agyát, talán a sok műanyag, amit megevett eddigi életében, dugított el egy fontos agyi eret – napi egy bankkártyányi, ezzel Ági frusztrálta a múltkori videójában, és a végén még teátrálisan szét is vágta az összes kártyáját, amivel eddig a kizsákmányoló kapitalizmust építette. Blanka fogta az összes műanyagot a kosarában, és elkezdte a férfihoz dobálni, mit gondolsz, jobb vagy nálam, sikította, a néni a kempingszékből odasandított, de aztán megnyugodott, hogy most nem őt szidják, hogy te ettől hős leszel, neked könnyű, mert Ági apjától annyi pénzt kapsz, hogy kivonulhatsz, és dobált tovább Blanka, de tudod, mit, falafelgolyó van a lábad között, fűrészporízű herék, és erre széthasította az egyik doboz falefelgolyót, és kettőt a jobb tenyerébe véve odanyúlt a férfi ágyékához, és megtökörészte, de egy tucatember vagy tucatszakállal, amikor ehhez a szóhoz ért, akkor érezte, hogy valami szorítja a csuklóját, a biztonsági őr volt, aki a fiatalember szíves elnézését kérte, az ismeretlen férfi ijedten átnyújtotta Blankának a szalmakalapját, amit elhagyott útközben, a biztonsági őr pedig kivezette Blankát a boltból. Legalább Blanka ma sem vett műanyagot.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9514943102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.