Olvass!

KönyvesBlog

Jakabakot pont nem érdekli, mit gondolunk a mesékről, és ez jó nekünk

2019. augusztus 02. KissOrsi

Elsőre kissé zavarba ejtő könyv a Jakabak, mégpedig azért, mert tisztázandó, kinek szól. Hogy ez mennyire nem lényegtelen kérdés, jól mutatja az is, hogy a magyar kiadásban teljesen új illusztrációkkal jelent meg Jean-Claude Mourlevat története. A franciák Clément Oubrerie rajzaival életkorban lejjebb kalibrálták az olvasóközönség korát (megkockáztatom: talán kiskamaszokban gondolkodtak), míg a Vivandra kiadása Rofusz Kinga illusztrációval abszolút a kicsit idősebbeket vette célba. Utóbbi amúgy jobban is illeszkedik a szöveghez, hiszen hiába szerepelnek benne kecskék, pelék meg nyestek, szereplői sokszor nagyon is összetett dilemmákkal kénytelenek megküzdeni.

Jean-Claude Mourlevat: Jakabak, ill.: Rofusz Kinga

Fordította: László Kinga, Vivandra, 2019, 208 oldal, 2950 HUF

 

A történet úgy kezdődik, hogy Jakabak világgá megy. Klasszikus mesei toposz, nincs is benne semmi meglepő, ebben az esetben viszont nem szerencsét akar próbálni a hős, hanem szerelmi bánatában egyszerűen nincs tovább maradása, a Szépecske nevű kiszemeltjét ugyanis feleségül veszi a legjobb barátja. Fogja a bendzsóját és nyakába veszi a világot. A Jakabak ugyanakkor nem klasszikus kalandregény abban az értelemben, hogy a címszereplőre nem vár minden sarkon megpróbáltatás, kaland, vagy legyőzni való probléma. Amivel vándorlása során folyamatosan meg kell küzdenie, az az éhség (mindig éhes) és a magány. Az egyhangúságot egy gólya töri meg, aki egy batyut pottyant le az égből, egy olyan csomagot, amelyet a környéken ólálkodó nyestek mindenáron meg akarnak szerezni maguknak. A batyuban egy pele alszik, aki Jakabak barátja lesz (persze csak, amikor nem alszik téli álmot) és akinek az élete tulajdonképpen folyamatosan veszélyben forog.

Illusztráció: Rofusz Kinga

A Jakabak innentől kezdve egy hatalmas vándorlás és egy nagy barátság története is lesz egyben, melynek emlékezetes állomásait egy futó- meg egy gyalázkodó verseny adja. Ezekből is jól látszik, hogy Mourlevat magasról tesz a sablonokra és arra, hogy miket illik meg nem illik egy fiataloknak szóló könyvben írni: nála a futóverseny egy gáncsoskodásokkal és piszkos módszerekkel teli versengés (igazságos végkifejlettel), a gyalázkodó versenyben pedig senki sem fogja vissza magát:

„Megszólal a verseny végét jelző harsona. Ki is merészelne még ezek után fellépni? Jakabak a zenészek felé fordul, akik épp áthaladnak a téren, és nekik ront:
- Bélbányászok! Seggdugaszok! Fingógépek! Végbélférgek! Elefántfenéktörlők!...
Három markos legény a vállára emeli, és a fogadó felé viszi. Nem egyértelmű, hogy most tulajdonképpen eltávolítják, vagy inkább ünneplésül emelik a magasba. Valószínűleg mindkettő egyszerre. A nézők kiabálnak felé:
- Bravó! Csodálatos! Köszönjük! Hurrá!
Válaszképpen odabömböl:
- Vérszívócsomók! Hólyagcsupornyalók! Nyavalyások! Rinyagépek!”

Jakabak tehát nem egy klasszikus mesebeli figura (rendszeresen rágyújt, időnként gyalázkodik és Woody Guhtrie-dalokat énekel), miközben mégis az: egy olyan alak, aki tűzön-vízen átgázol a legjobb barátjáért, aki erővel-fortéllyal szembeszáll az ellenséggel, és aki a kalandok végére talán egy kicsit érettebben és tapasztaltabban szemléli a világ dolgait – ebben pedig nagy segítségére lesz egy amnéziás áldoktor, aki amúgy a könyv egyik legjobban eltalált figurája.

Mi az U18? Új rovatot indítottunk, amely kimondottan a 18 év alattiakra fókuszál. A rovatban elsősorban gyerek- és ifjúsági irodalmi könyveket fogunk bemutatni, de tervezzük, hogy időről időre olyan könyveket is beemelünk, melyeket a kiadójuk alapvetően a felnőtt olvasóközönségnek szánt, az adott kötet témája, érzékenysége miatt azonban a fiatalabb olvasók is bátran a kezükbe vehetik. A rovat eddigi cikkeit itt találjátok!

A Jakabak több regiszteren megszólaló történet: vannak olyan rétegei, amelyek egy gyereknek mondhatnak többet (akár a kalandok vagy a vicces kiszólások), miközben van egy olyan vonulata is, amely a felnőtt olvasókhoz állhat inkább közelebb, Rofusz Kinga finom, humoros illusztrációi pedig ezekhez adnak még egy olyan pluszréteget, ami miatt a kötet – akárcsak a címszereplő – ledob magáról minden merev, előregyártott skatulyát.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8214991260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.