Olvass!

KönyvesBlog

Colson Whitehead új regénye egy brutális, igaz történeten alapul

2019. augusztus 06. .konyvesblog.

1080px-colson_whitehead_bbf_6161074114.jpg

Forrás

Magyarul októberben jelenik meg Colson Whitehead új regénye, A Nickel-fiúk, a tengerentúlon viszont már most mindenki erről a könyvről beszél. A föld alatti vasút szerzője új történetében ismét a rasszizmus témájához nyúlt, és megint egy olyan könyvet írt, amely valós történéseken alapszik. A Nickel-fiúk előzménye egy igazi horror sztori, amire pár éve derült fény: egy floridai javítóintézet mellett egy titkos temetőre, és benne 81 holttestre bukkantak. A nyomozások során kiderült, hogy a fiatalkorúak számára fenntartott intézményben éveken át brutálisan bántalmazták a színesbőrű diákokat, akik közül jó páran bele is haltak a személyzet kegyetlenkedéseibe.  

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk

Fordította: Pék Zoltán, 21. Század Kiadó, 2019, 3990 HUF

 

Colson Whitehead A föld alatti vasút című regénye révén vált világszinten ismertté, amellyel elnyerte a National Book- és a Pulitzer-díjat is. A regény egy fiatal rabszolgalány államokon átívelő meneküléséről szólt, és az Underground Railroad, azaz a fekete rabszolgák szökését segítő titkos föld alatti vasút történelmi metaforájára épült (kritikánkat a könyvről ITT találjátok). Whitehead új regényében megint egy valós történetből indult ki. Az angolul pár hete megjelent The Nickel Boys című regényében egy floridai javítóintézet múltjának sötét fejezeteit tárta fel, bár ahogy azt a korábbi könyveiben is tette, most is kicsit elrugaszkodott a kiindulási alapként szolgáló tényektől. Az új könyv A Nickel-fiúk címmel magyarul ősszel kerül a könyvesboltok polcaira, és már most az év egyik legfontosabb megjelenésének tűnik.

A Nickel-fiúk főszereplőjét Elwoodnak hívják. Egy szegregált, feketék lakta városnegyedben lakik, és Martin Luther King beszédein nő fel. A szülei elhagyják, így a nagymamája neveli, de ő keményen dolgozik és jó jegyeket kap, amivel felhívja magára a tanárainak figyelmét is. A legfőbb célja, hogy beiratkozhasson Tallahassee egyetlen fekete főiskolájára. Azonban elkövet egy hibát. Autóstoppoláskor rossz sofőr kocsijába száll be: kiderül, hogy a srác autótolvaj, így hamarosan mindkettejüket elkapják a rendőrök. Egy rossz bírói döntés következtében Elwood élete teljesen megváltozik, ugyanis a Nickel Akadémia nevű javítóintézetbe kerül, ahol egy Maynard Spencer nevű, nagyon kemény felügyelő alá osztják be.

A regény fő helyszíne innentől kezdve a Nickel Akadémia nevű javítóintézet, amelynek küldetése, hogy „testileg, szellemileg és erkölcsileg képezze" a büntetett fiúkat, hogy ezáltal „tisztességes, becsületes emberek" váljanak belőlük. Whitehead főszereplője tehát egy tévedés okán köt ki ebben az intézményben, és itt kell megtanulnia, hogy hogyan tud túlélni a szigorú és kegyetlen nevelők közt.

A Nickel Akadémiát Whitehead egy valóban létező fiúiskola alapján találta ki. Az Arthur G Dozier nevű intézmény Florida egyik kisvárosában, Mariannában állt, és 1900 és 2011 között működött javítóintézetként, bűncselekményt elkövető fiatalkorúak számára. Hírhedt volt a verésekről és kínzásokról, amit a személyzet osztott a tanulóknak. Sokan haltak meg ott rejtélyes körülmények között, őket, mint később kiderült, jelöletlen sírokba temették el. Egészen a hatvanas évekig, a fehér és a fekete fiúkat elkülönítve őrizték. Az egykori fogvatartottaknak és újságíróknak köszönhető, hogy az intézmény sötét történelmére fény derült.

A sírokat egy ásatás során régész hallgatók tárták fel a területen 2011-ben. Összesen 81 holttestet találtak. A Dozier csak ezután zárta be a kapuit.  Bár Whitehead többször hangsúlyozta, hogy a Nickel Akadémia és a fiúk karakterei kitaláltak, könyve nagyon sok mindenben hű maradt a Dozier valódi történetéhez. Írt az éjszakai brutális verésekről, amikor a fiúkat kiragadták az ágyukból és elvitték a Fehér Háznak nevezett helyre, hogy ott bántalmazzák őket, és írt a gyilkosságokról is.  

A témáról Whitehead a Guardiannek így nyilatkozott: 

„Sokkolt, amikor először hallottam róla, de az is sokkolt, hogy ilyen kevés figyelmet kapott ez az ügy. (...) A Dozier csak egy javítóintézet, de van még több is. És itt van az a tragikus tény, hogy senki nem foglalkozott vele. Jó pár évtizedig jöttek a gyerekek. És senki nem törődött ezzel. Még most sem: testeket ástak elő, mégis csak egy napig volt hír.”

A könyv tehát ezt az egykor valóságban is létező, zárt mikrovilágot mutatja be, amelyben a felügyelők és alkalmazottak a rájuk ruházott hatalommal visszaélve bántalmazták, illetve több esetben meg is ölték a rájuk bízott fiatalokat. A kritikák szerint a regény jól bemutatja, hogy milyen lehetett az élet a hatvanas években ebben az iskolában, ahogy azt is, hogy milyen volt Amerika déli államaiban a Jim Crow-korszak, amikor a szegregáció és a rasszizmus törvényileg elfogadott jelenség volt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr1514996358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.