Olvass!

KönyvesBlog

Tim Peake jó britként azt is elárulja, hogy lehet-e teázni a világűrben

2019. augusztus 28. .konyvesblog.

tim_peake1.jpg

Forrás

Nagy valószínűséggel minden gyerek életében eljön az a pillanat, amikor aktívabban elkezd érdeklődni a világűr rejtelmei iránt. Milyen messze vannak a csillagok? Milyen szaga lehet az űrnek? Van-e ott élet? Mi értelme van az űrkutatásnak? És különben is, hogyan járnak vécére az űrhajósok? Bizonyára rengeteg szülőnek okozott már kínos pillanatokat, amikor nem tudtak megválaszolni hasonló kérdéseket. Tim Peake a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) töltött idejéről szerzett tapasztalatait osztja meg Csillagközi kérdezz felelek című könyvében, hogy némileg oltsa a kíváncsi gyerekek tudásszomját, és ezzel együtt hasznos segítséget is nyújtson a szülőknek, ha a gyerek azzal fordul hozzájuk, hogy vajon van-e hivatalos protokoll az idegenekkel történő első kapcsolatfelvételre?  

Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek - 157 észbontó tudnivaló az űrből

Fordította: Mezősi Péter, Partvonal Könyvkiadó, 2019, 293 oldal, 4499 HUF

 

Peake az Európai Űrügynökség (ESA) asztronautájaként 2016-ban 186 napot töltött az ISS-en. Expedíciója során űrsétát is tett, valamint számos fontos kísérletben vett részt. A rengeteg repülési órával rendelkező Peake szolgált a légierőnél, és tesztpilótaként szerzett tapasztalatai is bőven hasznára váltak űrhajósként. De talán sosem érte volna el ezt a gyerekként dédelgetett álmát, ha nem hajtja oly’ erősen a kíváncsiság és a világ megismerésének vágya. Így elsősorban a hozzá hasonló gyerkőcöknek próbál segítséget és útmutatást nyújtani. A kérdés-válasz felépítésű kötetben egymást váltják a hol tudományosabb, szakmaibb, és a triviálisan egyszerűnek tűnő, de meglepően komoly, vagy éppen szórakoztató választ rejtő kérdések. 

157 észbontó tudnivaló az űrből

Tim Peake az Európai Űrügynökség (ESA) asztronautája. A 186 napos Principia küldetését, amely során a Nemzetközi Űrállomáson dolgozott a 46/47-es expedíció keretében, 2016. június 18-án fejezte be, amikor visszatért a Földre. Tagja számos angol tudományos, repülési és világűrrel foglalkozó társaságnak, valamint STEM-nagykövet, és ő a Halló, a Földdel beszélek?

Többek között az is kiderül, hogy mennyi a Szojuz rakéta számítási képessége, milyen szerepe van az űrkutatásoknak a gyógyászatban, milyen pszichológiai tréninggel készülnek fel az asztronauták a megterhelő útra, vagy hogy hány G-s gyorsulásnak vannak kitéve kilövéskor az űrhajósok. Bár Peake könnyed, humorosan olvasmányos stílusban ír ezekről a nagyon is komoly tudományos magyarázattal rendelkező száraz tényekről, válaszai ritkán válnak unalmassá. Azonban sajnos néha sikerül olyannyira belelendülnie a válaszadásba, hogy egy-egy felelet végére érve újból meg kell nézni a kérdést. Érthető módon, lelkesedésből nagyon sok mindent szeretne belezsúfolni a válaszaiba, amitől időnként azok egy kicsit csapongóvá válhatnak. 

Érezhetően lazább és személyesebb hangnemet üt meg az olyan kérdéseknél, hogy például van-e WiFi az űrállomáson, mi volt a kedvenc űrkajája, miről álmodott a világűrben, vagy hogy mi történik az űrhajósok szemetével és… nos, a vécébe pottyantott dolgaival. 

„Szintén kidobjuk a használt ruháinkat, az üres ételcsomagolásokat és a szilárdhulladék-gyűjtőket is a vécéből (ez jusson eszedbe, amikor legközelebb csillaghulláskor kívánsz valamit!).”

A tudományos válaszok megértését grafikonok, magyarázó ábrák is segítik, de az igazán izgalmas képek egy színes fotómellékletként kaptak helyet a kötetben. Peake a felkészüléstől a landolásig tartó időszakát fényképekkel illusztrálja, ahol a NASA és az ESA fotói mellett saját készítésű, lenyűgöző képei mutatják be a Föld egyes részeinek bámulatos szépségét.  

Ezeket a könyveket olvassák az asztronauták az űrben

Tim PeakeA Nemzetközi Űrállomás űrhajósai ugyan nagyon elfoglalt emberek, de időnként nekik is jár egy kis kikapcsolódás. Ez az oka annak, hogy meglehetősen nagy filmarchívum áll a rendelkezésükre odafent (természetesen sok űrutazós filmmel, mint például az Űrodüsszeia vagy a Gravitáció), és hogy...

Az általánosabb, enyhén didaktikus élű életvezetési bölcsességek mellett a könyv nagy erénye a rendkívül informatív és edukatív mivoltában rejlik. Nem csupán válaszokkal szolgál az űrrel kapcsolatban, de egy gyerekeknek szóló könyvhöz illően inspiráló is.

„Nincs bejárt út arra, hogy valakiből asztronauta váljék. (…) Egy olyan fiút látnak itt, aki a westbourne-i általános iskolába járt, és aki 18 évesen átlagos eredménnyel tette le a vizsgáit. Mégis, épp most tértem vissza egy hat hónapos küldetésről az űrből, úgyhogy az üzenetem ez: ne hagyjátok, hogy bárki is azt mondja nektek, hogy nem érhettek el bármit, amibe beleadjátok a szíveteket.”  

Mert sosem lehet tudni, hogy nem éppen a jövő tudóspalántái forgatják-e a könyvet. De annyi biztos, hogy Peake kötetének hatására nemcsak a gyerekekben, de a tudományos érdeklődésű felnőttekben is (újra) felbuzoghat a világűr rejtelmei iránti rajongás.

Szerző: Laki Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr1115026754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.