Olvass!

KönyvesBlog

A Babilon Berlin bűnnel és piszkos alkukkal teli világában semmi sem csak fekete vagy fehér

2019. szeptember 06. KissOrsi

Volker Bruch mint Gereon Rath

A Babilon Berlin az elmúlt évek egyik legnagyobb tévés durranása volt Németországban: nevezték minden idők legdrágább német sorozatának is, de aki látta, az tudja, hogy a színészi játékban, látványban, díszletben, kellékben nem volt hiba, és ebből kiindulva minden fillér jó helyre ment. A sorozat Volker Kutscher könyveit veszi alapul: az első rész Tisztázatlan bűnügy címen jelent meg magyarul, amely rögtön életre keltett egy olyan figurát, aki távoli rokonságot mutat Kondor Vilmos Gordon Zsigmondjával és Philip Kerr Bernhard Güntherével, mégis élesen elkülöníthető tőlük.

Volker Kutscher: Goldstein

Fordította: Csősz Róbert, General Press, 2019, 600 oldal, 4990 HUF

 

Gereon Rath felügyelő az 1920-as évek végén Kölnből került a német fővárosba, és itt próbál felépíteni egy új életet, egzisztenciát, karriert. Nyomozás közben persze ő is megköti a maga kis alkuit, ám a „kéz kezet mos” logika egy idő után megbicsaklik. Hiszen ki mondja meg, hogy meddig köt egy rendőr józan kompromisszumot a nyomozói munka érdekében, és ugyanaz az alku mikortól meríti ki a korrupció és a megalkuvás fogalmát? A sorozat most megjelent harmadik kötetének (Goldstein) mindenesetre ez az egyik legnagyobb morális dilemmája, ami alól – nem spoiler, sokkal inkább életszerű mozzanat – nincs feloldozás.

A harmadik rész rögtön egy fatális áruházi betöréssel indít: két utcagyerek bezáratja magát éjszakára a berlini KaDeWe áruházba, a céljuk pedig nem más, minthogy az őröket kijátszva a lehető legtöbb értékes holmit szedjék össze. A szépen kidolgozott terv viszont hamar befuccsol: Benny és Alex (aki nevével ellentétben egy lány) lebukik és menekülőre fogja, de már csak egyikük hagyja el élve az épületet.

A piti áruházi tolvajok levadászása viszont nem tartozik Gereon Rath feladatkörébe: neki most az a dolga, hogy szemmel tartsa az amerikai bérgyilkost, Abraham Goldsteint. A berlini rendőrségnek ugyanis fogalma sincs, mit keres a chicagói maffiózó a városban, csupa rosszat sejtenek, így ráállítják Gereont, aki a háta közepére kívánja Goldstein megfigyelését. Szívás. Hogy mégsem lehetett teljesen alaptalan a rendőrség gyanúja, az akkor kezd derengeni, amikor egyre-másra bukkannak fel Berlin utcáin, csatornáiban, parkjaiban a hullák, akik között van rendőr és SA-keretlegény is is. Közben az áruházi betörés és a rejtélyes halálesetek szálai valahol összeérnek (és naná, hogy semmi sem az, aminek látszik vagy látszania kéne), a puzzle kirakásában pedig aktívan részt vesz Gereon Rath – a nyilvánosság elől titkolt – barátnője, az ambiciózus Charlotte Ritter is.

És miközben hőseink nyomoznak, lebujokban, kávéházakban, félvilági nők lakásaiban járkálnak, lebuktatnak perverz rendőröket, igazi bűnözőket és kis híján saját magukat is, valahol a háttérben forrongva, csendesen bugyogva zajlanak a weimari mindennapok. 1931-ben, ha nem is tudják, sokan talán már sejtik, hogy nagy változások lesznek Németországban. Az SA barnaingesei egyre többet megengednek maguknak, tagjaik pedig beszivárogtak az állami intézmények soraiba is. Az utcákon zsidókat vegzálnak, vagy kávéházakat szétverve randalíroznak. Rath ugyanakkor egyelőre mintha valami múló betegségként kezelné őket: úgy tekint rájuk, mint valami kelésre, ami idővel majd elmúlik.

Mindenesetre a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a zavarosban halászás időszaka ideális közeget teremt ahhoz, hogy mindenki megkösse a maga kis alkuit. Ebből a szempontból Kutscher könyve igazi városi noir: bár mindvégig tudjuk, hogy morálisan Gereon Rath emelkedik ki a mindennapok posványából, ám kétségtelen, hogy az ő figuráját sem egy erkölcsi lángvágóval szabták ki. Személyében összemosódik a jó és a rossz, aminek nagyon is tudatában van: épp elég fejtörést okoz neki, hogy lepaktálhat-e azokkal, akikkel elméletileg ellentétes oldalon áll, ám épp ezek a dilemmák azok, amelyek nagyon is emberivé és esendővé teszik a felügyelő alakját. Pedig Gereon Rath jó zsaru, aki akkor is lelkiismeretesen végrehajtja a feladatát, ha éppen az évszázad kiszúrásának érzi azt. Ha van, amiben nagyon béna, az viszont pont a párkapcsolat. A Goldsteinnek elég erős szála a Rath és Charlotte Ritter közti se vele-se nélküle viszony boncolgatása – fura, de ezek talán a regény legkevésbé érdekfeszítő részei, mintha Kutscher kötelezőnek érezte volna a szerelmi szál beépítését, de a kidolgozásába már nem tett elég energiát.

Ehhez képest nagy szerencse, hogy a Charlynak becézett lányból nem egy sematikus figura lett, hanem egy emancipált nő, akinek napközben egy férfiak által dominált közegben kell érvényesülnie, szabadidejében pedig egy másik férfival kell megvívnia az önállósodási harcait. A sorozatot és a könyvet összehasonlítva egyébként talán pont Charlotte Ritter alakján csavartak igazán nagyot a forgatókönyvírók, hiszen míg előbbiben a törekvő lány a legreménytelenebb mélyszegénységből származik, aki a megélhetésért időre-időre prostituáltnak áll, a könyvben egy kispolgári közeg adja a családi hátteret – igaz, ez a Charly sem kap készen az élettől semmit és az előrejutásért neki is keményen meg kell küzdenie. Az adaptációnak mindenesetre nagyon jót tett, hogy az alkotók a sorozatformátum mellett döntöttek: Kutscher sztorija így sokkal jobban járt Kondor játékfilmbe kényszerített Budapest noirjánál, mivel a két évad nagyon szépen fel tudta építeni a karaktereket és a cselekményt is. Már forog a harmadik is, amely az előzetes hírek szerint az itthon Csendes halál címen megjelent második könyvön fog alapulni.

A fotók innen vannak.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9515039854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.