Olvass!

KönyvesBlog

Kim Leine - Apa, drogos, paráználkodó, de mindenekelőtt író

2019. október 12. .konyvesblog.

Fotó: Valuska Gábor

„Mikor irodalmi formában írsz magadról, egy kicsit eleged lesz a saját életedből, a saját hangodból, a saját személyiségedből, és el kell szakadnod tőle. Írnod kell valami fikciósat, mert az nagyon felszabadító. Sokkal jobban szeretek teljesen a fantáziámból dolgozni, mint önéletrajzi könyveket írni, de természetesen azokra is szükség van” – nyilatkozta néhány éve a Könyvesblognak Kim Leine, aki ma délután a Margó Fesztivál vendége lesz. De ki valójában Kim Leine, milyen szorongások, félelmek és traumák formálták személyiségét, és milyen szavakkal jellemezte saját magát? A norvég írót Veress Dávid, az Észak folyóirat főszerkesztője mutatja be, az alábbiakban az ő írását olvashatjátok.

Margó. A szellemidéző és a tiszteletes című regényét a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatja be Kim Leine, a szerzővel Karafiáth Orsolya beszélget, közreműködik: Rába Roland. Mikor? Október 12-én 18 órakor. Hol? A Várkert Bazárban. Részletek erre>>

Amikor megkérték Kim Leinét, hogy jellemezze magát hét szóban, a következőket mondta: ember, ápoló, apa, paráználkodó, drogos és író.

Leine, az egyik legnagyobb ma élő skandináv író és egyben a grönlandiak (nem csak) irodalmi nagykövete a hétvégén Budapesten lesz, hogy részt vegyen egy Grönlandról szóló beszélgetésen és a magyarul épp csak megjelent legújabb könyve, A szellemidéző és a tiszteletes bemutatóján a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron. Ez a könyv az Északi Tanács Irodalmi Díját elhozó, 2014 óta Soós Anita kitűnő magyar fordításában magyarul is olvasható A végtelen fjord prófétái előzményregénye, aminek megfelelően a 18. századi Grönlandon játszódik, mégpedig a dán korona első állandó grönlandi telephelye megalapításának idejében. Most azonban ne a regényről essen szó, hanem a szerzőről az általa választott hét szóból kiindulva: 

Ember

Kim Leine életútja a szó legszorosabb értelmében regénybe illő, így talán nem is olyan meglepő, hogy már ő maga megírta a ‒ magyarul szintén megjelent ‒ Kalakban. Röviden: 1961-ben született, és egy kis norvég falu zárt Jehova tanúi gyülekezetében nőtt fel, ahol tizenöt éves korára olyan állandó halálfélelem és szorongás hatalmasodott el rajta Jehova rettenetes haragja miatt, hogy Koppenhágába menekült az apjához, aki cserébe éveken át szexuálisan zaklatta. Ez, tulajdonképpen érthető módon, kellően felzaklatta ahhoz, hogy Grönlandra meneküljön tovább ápolónak, ahol pedig a korábbi élmények, a sötétség és a depresszió eredményeként gyógyszerfüggővé vált. És nem is akármilyenné. De mindennél sokkal többet mondd el róla az, hogy mindenekelőtt emberként tekint önmagára. 

Ápoló

Hamar kiderült, milyen jól vág az esze, ha nyelvekről van szó, így a gimnáziumban nyelvi specializációra ment, és miután a német záróvizsgán ő kapta a legjobb jegyet, a tanárnő, Barfoed asszony feltette a kérdést: mégis mi szeretne lenni. Majd a Kim számára is váratlan válasz hallatán, tudniillik, ápoló, az aggódó tanárnő teljességgel kikelt magából. Ennek ellenére (?) egyre jobban megtetszett neki az ápolóság gondolata, és mint írja, leginkább azért ment volna annak, hogy valahogy módja nyíljon Afrikába jutni. Afrika helyett azonban végül Grönlandot dobta ki a gép. Itt, a sarkkör alatt, a többi dántól eltérően meglepően jól és otthon érezte magát. A nyelvet tanulni kezdte, az emberekkel barátkozott, az emberek barátkozni kezdtek vele ‒ és néhányan egész határozottan. A hamar kialakuló, hallgatólagosan köztudott és egyre súlyosbodó drogproblémái miatt azonban a „nagyváros" kórházából apró településekre helyeztette át magát, ahol amolyan vidéki orvosként működött, félillegalitásban és meglepő hatékonysággal. Három év után viszont olyan mértékűvé vált a függősége, hogy visszavonták az ápolói engedélyét, és feltették az első Dániába tartó repülőgépre. Amikor hazaért, leült egy asztalhoz, és írni kezdett. Azóta is ír. 

Apa

Négy gyereke van ‒ eddigi két házasságából kettő-kettő. És írt három gyerekkönyvet. Elbeszélései alapján mindig is törekedett arra, hogy a körülményekhez képest jó apa legyen. Például akármilyen benyomva kelt is fel akárki ágyában Nuuk akármelyik pontján, minden reggel hazament reggelit készíteni a gyerekeknek.

Paráználkodó

Szinte már bimbós gyermek-testét kéjekbe mártotta. Egy idő után nem is tartja számon az olvasó, hogy épp hányadik hosszabb-rövidebb, de inkább rövidebb saját, vagy kitalált kapcsolatáról esik szó. Ellenben becsületére váljon, hogy mindezt a legnagyobb nyíltsággal teszi. Sőt, ebben a pillanatban nem is jut eszembe olyan író, aki nála elevenebben tudná lefesteni a húst és annak minden működését, nedvét, kipárolgását. Ebből fakadóan a pornográf irodalom szerelmeseit is csak bátorítani tudom Kim Leine bármelyik regényének felütésére. 

Drogos

Félelmetes mennyiségű gyógyszert volt képes elviselni a szervezete: mindenféle morfin származékot, Petidint, Ketogant, Kodeint, vagy épp Dormicumot, vagy ha tényleg más nincs, Voltarent… mindezt hol tisztán, hol koktélban, de többnyire bő alkohollal kísérve. Megrázó történetei vannak a szereknek való kiszolgáltatottságról és mindarról, ami ezzel jár.

Író

Mindig is nagy regényeket akart írni, de ehhez előbb ki kellett takarítania magából, ami, fogalmazzunk így, felgyülemlett benne, ld. Kalak. Második regénye egy évre a tisztulásra, 2008-ban jött ki Valdemarsdag címmel (Valdemár-nap: a legenda szerint, amikor Győzedelmes Valdemár 1219-ben az észtekkel csatázott Lyndanisse [Tallinn] mellett, megnyíltak az egek, és az égből egy kereszt hullott alá, amely diadalra vezette a dánokat, és később danebrog néven a zászlajukká is vált). 1912 óta minden év június 15-én emlékeznek meg Dániában erről az eseményről, és ezen a napon gyilkol meg valakit a regény főhőse. Leine egy interjúban azt mondta, ez a regény is épp úgy a modern ember kétségbeesettségéről szól, mint a Kalak. A 2009-es Tunuban egy kelet-grönlandi település mindennapjairól esik szó, vagyis arról, ahogy azt egy épp oda költöző dán ápoló, Jesper látja. Tehát szerelemről, fociról, szexuális erőszakról, hűtlenségről, öngyilkosságról és kártyajátékokról. 2012-ben jött ki a „Grönland-trilógiája” első kötete, A végtelen-fjord prófétái, tavaly a második, A szellemhívó és a tiszteletes, a harmadikat pedig egyelőre homály fedi. Sejtésem szerint pár száz évvel korábban fog majd játszódni a cselekménye, de ez valóban csak találgatás. 2015-ben adták ki az Afgrunden (Szakadék) című regényét, ami egy ikerpárról szól, akik elmennek harcolni az 1918-as finn polgárháborúba, az utolsó előtti műve, a De søvnløse (Az álmatlanok) pedig egy nem is olyan távoli jövőbe helyezett, egyetlen nyári nap alatt és Kelet-Grönlandon játszódó háborús történet. 

Kim Leine megosztó író. Én nagyon szeretem.

Szerző: Veress Dávid

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9415218572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.