Olvass!

KönyvesBlog

A Mákháborúban a gyerekeknek is harcolniuk kell a birodalom túléléséért

2019. október 16. aprobuba

Rebecca F. Kuang debütáló grimdark fantasy regénye, a Mákháború tavaly a legjobb fantasy-szerzők közé repítette a még csak 23 éves kínai-amerikai származású írónőt, a legfiatalabb szerzőt, aki valaha megkapta a Crawford-díjat. Az erős atmoszférájú és sodró történetvezetésű epikus fantasy ópiumfüsttől terhelt világa a 20. század Kínáját idézi meg, merítve a Szung-dinasztia és a második kínai-japán háború véres történetéből.

A Mákháború Crawford- és Compton Crook-díjas, valamint Nebula-, World Fantasy-, British Fantasy- és Locus-díjakra jelölt regény, amely Amerikában 2018 májusában, magyarul pedig 2019 őszén jelent meg az Agave gondozásában. Időközben pedig a regény folytatása is elkészült, a trilógia második kötete, a The Dragon Republic (Sárkányköztársaság) augusztusban jött ki az USA-ban, és jövő tavasszal várhatóan már magyarul is olvashatjuk. A kínai sci-fi és fantasy-irodalom egyre nagyobb teret hódít magának, Ken Liu például az elmúlt években sztárszerzővé vált fantasy-trilógiájával, valamint novelláival, melyek a japán és kínai mitológiát és történelmet, a transzhumanizmust, a mágikus realizmust és a steampunkot ötvözik. Nagyon hasonló úton indult el a szintén kínai származású, de négyéves korában a családjával az Egyesült Államokba emigrált Rebecca F. Kuang is.

R.F. Kuang: Mákháború

Fordította: Ballai Mária, Agave Könyvek, 2019, 576 oldal, 5980 HUF

 

A szerző kínai történelmet tanult a Georgetown-on, amelyből leginkább a hadi stratégia, a kollektív és családi traumák és a háborús emlékezet érdekelte. A két egyetemi év közötti szünetben pedig megírta debütáló regényét, a Mákháborút, amely egy alternatív kínai történelmi regény drogokkal és sámánizmussal átitatva. A grimdark regényt olvasva nem csodálkozunk, hogy egy interjú tanúsága szerint az ötéves Rebeccának édesapja az Állatfarmot olvasta esti meseként; a főszereplő háborús árva Zsin történetére bosszúfantasy-ként is hivatkoznak, és nem egy kamaszlány rózsaszín sztorija.

A Nikara szegény és lenézett Kakas tartományában élő Zsin már a családján belül is kívülálló, gyakorlatilag rabszolga, akit az őt kényszerből örökbe fogadó Fangék kisgyerek korától ópiumfutárként használnak. Zsin így már egészen fiatalon bepillantást nyer a függők világába, megismeri a felnőttek leggyengébb pontjait, és mikor kényszerházasítására kerülne a sor, ki is használ minden sötét tudást, csak hogy megmenekülhessen a rá mért sors elől. Az egyetlen kínálkozó út pedig a kedzsu, egy központi akadémiai felvételi, amely névleg a társadalmi mobilitás elősegítésének demokratikus intézménye, gyakorlatilag viszont az elit újratermelésének eszköze.

Az akadémiai helyek olyan gyerekek privilégiumai, akik egész addigi életükben erre a kegyetlen vizsgára készültek, az oktatás pedig minden intézményben fizetős, kivéve egyben: a Szinegard Katonai Akadémia az egész birodalom legnevesebb intézménye, a leendő tábornokok és állami vezetők kiképzőközpontja. A sötét bőrű, falusi származású lány viszont hiába teljesíti a szinte lehetetlent és megy át a vizsgán, az elit nem látja szívesen a birodalmi vezetők gyermekeinek körében. A Szinegardról pedig kiderül, hogy Nikan kifordított, kíméletlen Roxfortja, ahol a harc, a stratégia, a történelem, a fegyverzet, a nyelvészet és az orvoslás mellett a hiedelemvilág is a kötelező tantárgyak közé tartozik, csak utóbbit senki sem veszi komolyan. Ebben az időszakban a sámánok és istenek világa már csak a mítoszok szintjén létezik az emberek szemében, a legutolsó háborút megnyerő trifekta, az azóta is uralkodó Nőstényvipera, valamint a meghalt Sárkány Császár és az eltűnt Kapuőr története pedig varázstalanított, a természetfeletti képességeikről szóló legendák a mesékben és babonákban élnek tovább. Zsin a racionalitás gátjait áttörve tanul, tudata egyszerre tágul ki az istenek világa felé, valamint szűkül be az egyre halmozódó bosszúvágy miatt, melyet a személyes és történelmi sérelmek fűtenek. A politikai egyensúly eközben megbillen, újabb háború veszi kezdetét, amelyben a gyerekeknek is harcolniuk kell a birodalom túlélése érdekében. A történet innentől a pusztítás könyve, amelyben Kuang olyan valós történelmi traumákat sző a fikció szövetébe, mint a nankingi mészárlás, amely a történelem egyik legnagyobb, de talán legkevésbé ismert tömegmészárlása. 

A Mákháború debütáló regényként nem véletlenül robbant nagyot a fantasy-irodalomban, Kuang remekül építi fel a feszültséget, és nagyon ügyesen egyensúlyoz a mágikus elemek adagolásával, miközben nem fél nagyító alá venni a legbrutálisabb háborús bűncselekményeket sem. Az események sodrása viszont néha a történet és a karakterfejlődés rovására megy: a felfokozott tempójú regényben sokszor jobb lenne megállni és körbenézni, mielőtt a szereplők mérlegelés nélkül a vesztükbe rohannak.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr7515224498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.