Olvass!

KönyvesBlog

Itt vannak az első képek a Normális emberek adaptációjáról!

2019. november 06. .konyvesblog.

normal-people-6_w700_h467.jpg

Fotók: BBC

Sally Rooney könyve, a Normális emberek a tavalyi év egyik legnagyobb sikerregénye volt, így nem csoda, hogy rengetegen várják, hogy elkészüljön az adaptációja. A hírről, hogy a történetből a BBC készít 12 részes minisorozatot, már nyár végén beszámoltunk, ahogy arról is, hogy Marianne-t a Világok harcának színésznője, Daisy Edgar-Jones alakítja, Connellt pedig egy újonc, Paul Mescal játssza. Azt is lehet tudni egy ideje, hogy a rendezést az Oscar-jelölt Lenny Abrahamson (Room, The Little Stranger, Frank) és a díjnyertes rendező, Hettie McDonald (Howard’s End) vállalta. A forgatás, már idén májusban elkezdődött, a napokban pedig közzé is tették az első képeket, amelyek közül most mi is megmutatunk párat. 

normal-people-5_w700_h467.jpg

A Marianne-t és Connellt alakító színészek

Miről szól a Normális emberek?

Normális emberek középpontjában két egyetemi éveit kezdő fiatal, Marianne és Connell bizonytalan, traumákkal terhelt kapcsolata áll. Korábbi cikkünkben a történetüket így foglaltuk össze:

Marianne a nyugati parti kisváros, Carricklea nagy fehér kúriájában lakik anyjával és bátyjával. Az iskolában amolyan különcnek tartják, mert nem barátkozik senkivel, jobbára olvasással tölti az idejét és Dublinba készül egyetemre, az ország legrangosabb intézményébe, a Trinity College-ra. Connell egy apró sorházban él az anyjával, aki Marianne-éknál dolgozik bejárónőként. A fiú az iskolai focicsapat középcsatárja, mindenkit és minden helyet ismer a városban, és bármelyik lány szívesen lenne a barátnője. A két végzős diáknak eszébe sem jutna, hogy szóba álljanak egymással, ha nem találkoznának rendszeresen Marianne házának nappalijában, amikor Connell az anyjáért megy, hogy hazavigye a munkából. A kapcsolat kamaszos kísérletezéssel indul, és egyikük sem érti, hogy tulajdonképpen miért kezdett el vonzódni a másikhoz. 

normal-people-9_w700_h467.jpg

A Marianne-t alakítő színész eléggé hasonlít Sally Rooney-ra

Főleg Connell számára fontos, hogy titokban találkozzanak, hiszen népszerűségét veszélyeztetné, ha együtt látnák a bolondnak gondolt lánnyal, ám Marianne hatására ő is a Trinity-re jelentkezik. A találkozók aztán úgy érnek véget, ahogy az gyakran az életben is lenni szokott: Connell egy csinos, könnyebben elérhető másik lányt hív meg a végzősök báljába. Nem keresik a másikat, és egyiküknek sem jut eszébe, hogy tisztázzák a történteket. Legközelebb véletlenül találkoznak, már az egyetemen, ahol Marianne úgy érzi, megtalálta a saját közegét, míg Connell a tájszólásával, divatot nem követő, egyforma ruháival, szófukarságával hirtelen talajt veszt a lába alól. A szerepek felcserélődnek, és a helyzet olyan kihívások elé állítja mindkettőjüket, amelyek során esélyük nyílik arra, hogy felismerjék, milyen értékek fontosak a számukra, és hogy részt akarnak-e venni egyáltalán abban az életben, aminek az egyetemi világ csupán kegyetlen előjátéka.

Miért olyan nagy durranás ez a történet? 

Ahogy azt a kritikánkban is írtuk, Sally Rooney regénye azért válhatott ilyen sikeressé, mert nagyon jól eltalálta az Y-generáció életérzését és azokat a szorongásokat, amelyek miatt a mai fiatal felnőttek félnek az intimitástól és az elköteleződés minden formájától:

Rooney regénye a mai huszonéves fiatalok két nagy keresztjét állítja elénk: az értelmes élet keresését és az intimitástól való félelmet. Ez a generáció nem elégszik meg előre kirajzolt életpályák követésével, a könnyűnek tűnő egyszerű sikerekkel, a széles társadalomba való beilleszkedéssel. Valami egyedit szeretne alkotni, minden élményt megtapasztalni, és mindig többet tudni a világról. Tudattalanul ott munkál benne a félelem, hogy ha lemarad, kimarad. Ha megállapodik, az olyan számára, mintha önként választaná az unalmas mindennapok tetszhalálba vezető lassú enyészetét. A Normális emberek hősei kimunkálják a saját válaszaikat erre a dilemmára, válaszaik azonban nem véglegesek. Mindig van tér a változásra. Vagy ez csak illúzió, és életünk végéig ugyanazokkal a problémákkal fogunk küzdeni, miközben elhitetjük magunkkal, hogy megoldottuk őket?

normal-people-1_w700_h467.jpg

Paul Mescal mint a gimi sztárfocistája

Mit lehet tudni a forgatásról?

A Normális emberek adaptációjában az egyik legizgalmasabb dolog az, hogy Sally Rooney maga is aktívan részt vesz benne. Nemcsak, hogy együtt dolgozott a forgatókönyvírókkal (Alice Birch és Mark O'Rowe), de ő az egyik producere is a sorozatnak, így van rá esély, hogy a végeredmény hű marad a regényhez. Az író egyébként azt nyilatkozta a forgatásról, hogy az első alkalom olyan volt „mintha besétált volna a saját fejébe”.

A bemutató várhatóan jövőre lesz a Hulun és a BBC-n. „A kedvenc jeleneteim a könyvből azok, amelyekben a két főszereplő beszélget – elhagyott házakban, lakások konyháiban, autókban és az ágyban. Izgatottan várom, hogy  ezek a dinamikák új módon kezdjenek kibontakozni ki a képernyőn” – nyilatkozta Rooney az adaptációról. 

Forrás: Vulture 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9415290686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.