Olvass!

KönyvesBlog

„Velencében kezdődött, a sikátorokkal” - 5 könyv a most víz alá került városról

2019. november 19. .konyvesblog.

(Kép forrása)

Napok óta a Velencét elborító áradásokkal vannak tele a hírek, a károk már eddig is tetemesek, és egyelőre nem látni, hogy mikor fordul jobbra a helyzet. Velence mindig is kitüntetett helyet foglalt el az irodalomban (elég csak mondjuk Thomas Mann vagy Henry James klasszikusaira gondolni), mi viszont most arra gondoltunk, hogy az elmúlt években megjelent vagy újra kiadott könyvek közül válogatunk ki párat – kimondottan azokat, melyek erősen kötődnek Velencéhez. 

Roger Crowley: Kalmárköztársaság

Roger Crowley: Kalmárköztársaság

Fordította: Makovecz Benjamin, Park Kiadó, 2018, 490 oldal, 4900 HUF

 

A történelmi tényirodalomban utazó Roger Crowley már az alcímben (Hogyan hozta létre és veszítette el tengeri hatalmát Velence) kijelöli a kötet tárgyát, és innentől kezdve le sem száll a maga szabta tematikai vágányról. Egy ambiciózus, a világot megismerni óhajtó és nem mellesleg meghódítani vágyó kereskedőállam története bontakozik ki a szemünk előtt, Crowley pedig a keresztes lovagok, hajóskapitányok és kereskedők beszámolóihoz visszanyúlva vázolja fel Velence diadalmas mindennapjait, ahogy azt is, hogyan pecsételte meg sorsát a terjeszkedő Oszmán Birodalom. 

Christopher Moore: A velencei sárkány 

Christopher Moore: A velencei sárkány

Fordította: Pák Zoltán, Agave Könyvek, 2016, 319 oldal, 3480 HUF

 

Christopher Moore a maga sajátos stílusában a két nagy Shakespeare-klasszikust, A velencei kalmárt és az Othellót ötvözte ebben a regényében, melynek 13. századi hőse, Tarsoly a városba érve a készülő keresztes hadjárat ellen agitál. Ezzel viszont darázsfészekbe nyúl, hiszen bizonyos érdekkörök nagyon is a háborút szorgalmaznák – az életére törnek, ő viszont bosszút forral, amihez hamarosan társakat is talál. ITT bele is tudtok olvasni a regénybe! 

Jeanette Winterson: A szenvedély 

Jeanette Winterson: A szenvedély

Fordította: Lengyel Éva, Park Kiadó, 2015, 224 oldal

 

A napóleoni időkbe vezet Jeanette Winterson eredetileg 1987-ben megjelent regénye, hőse pedig nem más, mint a francia hadvezér hűséges szakácsa, Henri. Sorsa Velencébe vezeti, ahol megismerkedik Villanelle-lel, aki társadalmi státuszát tekintve egy csónakos lánya, legfőbb ismertetőjele pedig az a hártya, ami a lábujjai között feszül. Winterson korábban azt mondta, anélkül írta meg a regényt, hogy valaha járt volna Velencében. Később ezt a hiányosságát pótolta, és nagyon kíváncsi volt arra, vajon mennyire lett valósághű mindaz, amit leírt. Maradjunk annyiban, hogy nem volt elégedetlen, sőt, szerinte csak azért nem sikerült összefutnia Villanelle-lel, mert amikor utolérte volna, a lány mindig elfordult, intett felé és úgy sétált át a kanálison, mintha az sziklaszilárd felület lenne. 

Andrea di Robilant: Ősz Velencében 

Andrea di Robilant: Ősz Velencében

Fordította: Getto Katalin, Libri Könyvkiadó, 2019, 447 oldal, 3699 HUF

 

Az olasz Andrea di Robilant, habár Rómában él, igazából Velence megszállottja. Írt már könyvet tiltott tizenhetedik századi szerelemről (Szerelem Velencében) vagy épp egy tizennyolcadik századi asszony mindennapjairól (Lucia: A Venetian Life in the Age of Napoleon), magyarul most megjelent könyvében pedig a huszadik századba vezet. A fülszöveg szerint 1948 őszén Hemingway és negyedik felesége Velencébe látogatnak, hogy helyrehozzák megromlott kapcsolatukat. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek: a jól ismert, csaknem ötvenéves író egy vadkacsavadászaton első látásra beleszeret a még középiskolás velencei lányba, Adriana Ivancichba. A kacér és elbűvölő fiatal lány lángra lobbantja Hemingwayben az évek óta már csak pislákoló alkotói energiát. 

Szerb Antal: Utas és holdvilág 

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Magvető Könyvkiadó, 2014, 392 oldal, 3499 HUF

 

„A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal” – ezekkel a mondatokkal kezdődik Szerb Antal klasszikusa, amelyben Mihály és Erzsi Velencébe utaznak nászútra. A kötet nemcsak egy európai utazás, hanem a lélek legmélyebb rétegeibe történő alámerülés krónikája is. Maga a regény ugyanakkor Velencében indít, ahol a nászutasokat teljesen leköti „Velence velencesége: a víz a házak között, a gondolák, a lagúna és a város téglavörös-rózsaszín derűje”. Olaszország egy stáció, fontos mérföldkő a felnőttlét felé, melyet őt ketten együtt abszolválnak, a társaságukban pedig – Szerb Antal optikáján keresztül – ideig-óráig mi is jelen lehetünk, köszönhetően az olyan szemléletes soroknak, mint az alábbi: „Egészen szűk utcák ágaztak egészen szűk utcákba, és amerre ment, ezek az utcák mindegyre szűkebbek és sötétebbek lettek. Ha kinyújtotta két karját, egyszerre meg tudta érinteni a két szemben levő házsort, a hallgató, nagy ablakos házakat, amelyek mögött, úgy gondolta, titokzatosan intenzív olasz életek szenderegnek.”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9115311792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.