Olvass!

KönyvesBlog

Reisz Gábor: A jelen időmben volt egy nagy kérdőjel

2019. november 20. .konyvesblog.

Először jött a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, majd 2018 decemberében a Rossz versek, Reisz Gábor és alkotóközössége mindkét filmmel meglepte a közönséget. A rendező, aki nemcsak filmben, hanem filmzenekarával is csapatban gondolkodik, októberben egy novelláskötetbe csomagolva jelentette meg a Rossz versek DVD-jét. A Centrál Könyveknél megjelent kiadvány különleges, hiszen a hagyományos DVD-extrákon kívül (a film mellett a DVD tartalmaz 29 perc kimaradt jelenetet, werkfilmet, bakikat, castingot, próbákat és audiokommentárt) tizennégy novellát is kapunk, amelyek tovább mesélik az egyes szereplők történeteit. Amíg a Rossz versek Merthner Tamás szuperszemélyes elbeszélése és emlékfolyama volt, addig a Rossz versek és 14 el nem beszélt történet ennek a nézőpontnak a radikális felszabadítása: tizennégy szerző (Berg Judit, Fabricius Gábor, Jakab Juli, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Németh Gábor, Reisz Ádám, Reisz Gábor, Simon Márton, Szentesi Éva, Tóth Krisztina, Totth Benedek, Valuska László és Závada Péter) mesél azokról a szereplőkről, az apáról, Csák Annáról, a párizsi reptér rendőréről, Schneider Zitáról, akik a filmben nem igazán kapnak hangot. A könyvről, emlékek és fikció keveredéséről és a terápiaszerű írásról is kérdeztük Reisz Gábort, aki a könyvben saját történettel jelentkezik.   

Rossz versek és 14 el nem beszélt történet

Central Könyvek, 2019, 184 oldal, 4690 HUF

 

A Rossz versek című filmedből született novelláskötet, a Rossz versek és 14 el nem beszélt történet a film továbbgondolása, amely a tiéddel együtt 14 írást tartalmaz kortárs szerzők, testvér és barát tollából. A saját gyerekednek érzed a könyvet úgy is, hogy szándékosan felszabadítottad a saját nézőpontodat?

A könyvvel pont arra vállalkoztunk, hogy ne az én nézőpontomat mélyítsük tovább, hanem különböző szerzők saját gondolatvilágával és perspektívájából kapjon a történet új színeket, mutasson meg többet a film szereplőiről. Ilyenformán nem az én gyerekem, mégis nagyon büszke vagyok, és persze hálás, hogy ennyi ember beállt mögénk és megvalósította velünk ezt az őrült ötletet, amit Valuska Lacival kitaláltunk.

A könyv néhány írása a film epilógusa is lehetne. Sejtetted korábban, hogy a film története nem ért véget és tovább lehet mesélni?

Nem a folytatás volt a célunk, de van a filmben olyan karakter – legfőképpen Csák Anna –, ahol nagyon izgalmas ez a dramaturgia, szóval nem lepődtem meg azon, hogy Mán-Várhegyi Réka és Jakab Juli is továbbgondolta a történet ívét. Egyébként is a nyitott befejezés híve vagyok, nem gondolom, hogy ne lehetne folytatni egy történetet, miután „befejeztük”, az izzadságszagú happy end pedig kifejezetten idegesít.

Könyvbemutató a Société Könyvklubban! 

Berg Judittal, Jakab Julival, Krusovszky Dénessel és Valuska Lászlóval Ott Anna beszélget. Reisz Gábor külföldön írja új filmtervét, ezért egészen rendhagyó módon már előre megválaszolta a legfontosabb kérdéseket, ő videón lesz jelen. 

ESEMÉNYLINK>>

Hogy állt össze a könyv? Kijelöltétek, melyik karakterről szülessen írás vagy a szerzőkkel egyeztettetek, hogy képzelik el?

Kicsit úgy képzeltük el, mint egy castingot: az egyes karaktereket kinek az értelmezésében olvasnánk tovább. Az egyértelmű volt, hogy Németh Gábor írja tovább az apát, Valuska Laci volt a „főnök” ebben, de a bátyámat és Jakab Julit én javasoltam. Ádám hobbiból szokott írogatni, főleg humoros útibeszámolókat, amiknek mindig elég nagy sikere van a baráti körünkben. Már jó ideje próbáltuk meggyőzni, hogy írnia kéne, és ez jó alkalom volt, hogy rákényszerítsem. Jakab Juli forgatókönyvíróként végzett, ez volt az első novella, amit olvastam tőle, de bevallom, meg is ríkatott.

A film önéletrajzi ihletésű, a könyv viszont néhány résztől eltekintve fikció. Mennyiben mosódik össze a kettő a fejedben, nem írják felül a múltról alkotott képedet? Például a nagynéni, Vali nagyon fontos szereplő Merthner életében, itt meg külső nézőpontból Tóth Krisztina teremti újra. 

Senkivel nem konzultáltam a munka alatt, és azt hiszem, nem is sült volna el jól, ha mások tollából a saját emlékeimet akartam volna viszontlátni. Egyrészt ez sosem lenne pontos, másrészt pedig elvenné a szerzőtől az alkotás élményét, de nem is hiszem, hogy így vállalták volna az írók. Tehát de, felülírták, és ez az egészben a legizgalmasabb.

A Rossz versek kapcsán azt mondtad, Párizsban a magány és a melankólia elől az emlékeidbe menekültél, így kezdted el megírni a forgatókönyvet. Az írás ilyenkor teremt egy új valóságot neked, amiben biztonságosan közlekedhetsz? Volt valami furcsa és megválaszolatlan a múltadban, vagy csak a magány elől menekültél a megírásába? 

A jelen időmben volt egy nagy kérdőjel, amire sehogyan sem találtam választ. Nem voltam benne biztos, hogy kiben keressem, magamban vagy másban, de mivel egyedül voltam, adta magát, hogy magamat kezdtem el elemezni. A múlt feltérképezése – ami valójában teljesen lehetetlen dolog, hiszen folyamatosan változnak az emlékek – kiadott pár összefüggést, és ezek felismerése indította el a történetgyártást. Telt az idő, és addig sem azt éreztem, hogy szenvedek, hanem hogy foglalkozom valamivel.

Azt is mondtad, hogy terápiaszerűen írtad ki magadból a történteket, a gyerekkorod eseményeit. Sikerült a terápia, segített a film? Van, amit másképp látsz ma vagy átértékeltél a film óta a múltadban?

Persze, rájöttem, hogy egy egoista, önbizalomhiányos, megfelelési kényszeres barom vagyok. Amióta ezt tudom, igyekszem nem barom lenni, és néha még az önbizalmam is egész jó szintet ér el, pont amennyivel meg tudok felelni a követelményeknek. Legalábbis remélem.

A könyvben az írások nagyjából lineárisan követik Merthner Tamás életét. Ha eltekintünk a szülei megismerkedésétől, akkor időrendi sorrendben olvashatunk Tamás ovis, általános iskolás, gimis életéről, majd az együttes alakulásáról és aztán a felnőtt létről, a reklámszakmától kezdve a haverjain át a reptéri helyzetig, és az egészet keretbe foglalja Csák Anna visszaemlékezése. Olvasóként egyet hiányoltam, hogy nem meséli el a könyv Merthner Csák Anna nélküli életét. 

Nem folytatást szerettünk volna, sem kiegészítést, hanem új perspektívákat. A Csák Anna nélküli élet folytatás lett volna. Van egy videó, amiben Jean-Pierre Jeunet rendezőt megkérik, hogy mondja el, mi van most Amélie-vel. Nem tudom, miért vállalkozott erre, de elkezdi mesélni az életét. Rettenetesen szomorú az egész, akármennyire is boldog Amélie.

A könyv néhány írása szorosabban, néhány távolabbról kapcsolódik a filmhez, és kiemelkedő a mellékszereplők fontossága a könyvben. Ugyanígy az írások nyelvezete is szép pályát fut be. Mennyire volt tudatos elvárás a szerzők felé ez a sokoldalúság?

Azt hiszem, azáltal, hogy sok különböző stílusú és korú szerzőt kértünk fel, ezt el lehetett könyvelni. Az, hogy ez aztán rokon lesz a film eleve színes, eklektikus világával, nekem nem volt annak idején a fejemben, de Lacinak talán igen.

Szerző: Rátkai Zsófia

(Disclaimer: a Rossz versek és 14 el nem beszélt történet szerkesztője Valuska László, a Könyvesblog főszerkesztője volt)

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr2415315638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.