Olvass!

KönyvesBlog

Milyen gyerek volt Michel Houellebecq?

2019. november 21. .konyvesblog.

houlle3.png

Gyerekkori önmagáról, a boldogság ősi vágyáról, valláshoz való viszonyáról, valamint új regényéről, a Szertoninról is mesélt Michel Houellebecq idén augusztusban a dániai Louisiana irodalmi fesztiválon, ahol Rune Lykkeberg kérdezte őt arról, hogyan vált íróvá. A közel egyórás beszélgetésen a francia botrányíró sok mindent elárult magáról, pályájának indulásáról és azokról a könyvekről, amelyek nagy hatással voltak rá gyerekkorában. Pár pontban összegyűjtöttük, milyen érdekességek derültek ki az interjúból:

  • Gyerekként még nem akart író lenni, de rengeteget olvasott. Sok verset megtanult fejből, ezeket szerette elszavalni az osztálya előtt.
  • A pályája is úgy indult, hogy kávézókban olvasta fel a verseit. Ez nagy divat volt akkoriban, amikor huszonéves volt. Az nem is foglalkoztatta annyira, hogy megjelentesse ezeket a verseket. A nők körében állítólag nagy sikere volt a felolvasásokkal.
  • Jó gyerek volt és kissé kívülálló, ennek ellenére nem terrorizálták az iskolában. Szerinte ez nagy ritkaság, egész gyerekkorában egyszer sem keveredett verekedésbe.
  • Szerinte a fő oka annak, hogy író lett csupán annyi, hogy mindig is sokat olvasott. „Az élet nem tűnt elég érdekesnek, ezért mindig vittem magammal könyvet.”
  • Hans Christian Andersen meséit sokat olvasta gyerekkorában, A kis gyufaárus lány például nagyon szíven ütötte. Alphonse de Lamartine Graziella című könyvéért tízéves korában volt teljesen oda, szerinte bizonyos értelemben annak az imitációja a Szerotonin. Dumas és Verne történetei közül – amelyek erősen megosztották a korabeli gyerekeket – ő Verne párti volt. 

Houellebecqen a gyógyszer sem segít

Látszólag Michel Houellebecq egy újabb regényt írt kedvenc témájáról, a kiégésből, motiválatlanságból következő embergyűlöletről, és erős, provokatív állítások közepette próbálja megfejteni, hogyan jutott el idáig. A Szerotonin sokrétegű könyv, aminek legfelső rétege az ismert színvonalon ábrázolja, hogy egy francia agronómus miként lép ki a társadalomból, hogy mazochista módon teljes egészében megélje az öngyűlöletet.

  • Szerinte író az, aki meg tud élni az írásaiból. Nála ez negyvenéves kora körül jött el, az Elemi részecskék megjelenését követően. Azután adta fel a hivatali munkáját.
  • Tizenhárom éves korában volt egy barátja, aki meg akarta őt téríteni, ezért adott neki egy Bibliát, amit ő el is olvasott. A legnagyobb hatással Szent Pál alakja volt rá és ez azóta sem múlt el. „Pált a megalomániája odáig vitte, hogy lerombolja az antik világot és azt helyettesítse valami mással. Nagyon közel érzem őt magamhoz, szinte hallom ahogy lélegzik. Halluciánálok. Az irodalom tud ilyet csinálni. Megadni azt az érzést, hogy egy másik ember benned van.”
  • Nem vallásos családba született, de a templomok, a misék nagy hatással tudnak lenni rá. „Mindig, amikor elmegyek, a tömeg nyomására hinni kezdek Istenben.” Saját bevallása szerint nagyon fogékony a kollektív érzésekre, de amikor kimegy a templomból, ez elmúlik.
  • A Szerotoninról és annak főszereplőjéről azt mondta, szeretett volna valami olyat létrehozni, ami komikus és erotikus egyszerre, de ez nem könnyű, mert a kettő ritkán jár együtt.
  • A megcsalásról és a bűntudatról már a Behódolásban is akart írni, csak akkor nem sikerült.
  • A boldogságról azt mondta, szerinte az egy ősi európai idea. „A múlt mindig boldog, ahogy a jövő is. Csak a jelen fáj.”
  • Szerinte azok az írók maradnak fenn, akiknek vannak olyan fiatalabb követőik, akik szintén jó írók.
  • A kérdésre, hogy mit mondana a gyerekkori önmagának, azt mondta, igazából semmit. „Nem tudsz a gyerekeknek semmilyen tanácsot adni, ami felkészítené őket az életre. Kivéve persze a nyilvánvalót, hogy az olvasás mindig jó vigasz.” 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr3915303468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.