Olvass!

KönyvesBlog

Michael Chabon igazságot szolgáltat a képregénynek és a szuperhősöknek

2019. november 24. .konyvesblog.

A Jiddis Rendőrök Szövetsége és a Ragyog a Hold után már a harmadik regényt vehetjük kézbe magyar fordításban az amerikai Michael Chabontól. Ez eleve említésre méltó esemény, hiszen egy olyan íróról van szó, akit a komoly kritikusok, a széles közönség és a könyvpiacon túli szórakoztatóipar egyaránt elismer, de a Kavalier és Clay bámulatos kalandjai megjelenésének az ad még nagyobb jelentőséget, hogy ez Chabon eddigi legnagyobb hatású regénye. 2001-ben elnyerte a Pulitzer-díjat, de csomó más elismerésben részesült még, és a népszerűsége máig töretlen. Szokás ilyenkor idézni még Bret Easton Ellist is, aki egyszer azt mondta, hogy generációja három legjobb regénye közül a Kavalier és Clay az egyik (a másik kettő a Javítások Jonathan Franzentől és a The Fortress of Solitude Jonathan Lethemtől; BEE pedig pár évvel később azt is mondta, hogy csak és kizárólag ezeket a könyveket bírja a három írótól.) Nálunk mindenesetre most ez a hét könyve.

Ahogy a fikciós alaszkai zsidó államban zajló detektívtörténet, a Jiddis Rendőrök Szövetsége és az űrrepülős-nácis-memoár, a Ragyog a Hold, a Kavalier és Clay is karakteres kulisszák között játszódik. A harmincas évek végétől kezdve egészen az ötvenes évekig járunk New Yorkban és azt figyeljük közelről, hogy hogyan születik meg és ér csúcsára a képregényipar. A popkultúra sűrűjében vagyunk, amiben Chabon imád tobzódni, de más, gyakran tárgyalt témái sem maradnak ki a több, mint 800 oldalas regényből. Itt van a második világháború (a könyv egyik váratlan fordulataként egy teljesen rendhagyó hadszíntérre is eljutunk), a német és amerikai nácik, az alkotó munka szépségei és nehézségei, a bonyolult családi kapcsolatok és tragédiák, a nemiség és fajiság kérdései, és természetesen többféle zsidó sors is. Azoké, akik elszenvedik a holokausztot; azoké, akik már korábban elhagyták Európát; de főleg azoké, akik tehetetlenségükben nem tudtak más kitalálni, mint olyan szuperhősöket teremteni, akik képesek minden gonosszal, így a nácikkal is elbánni.

Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai

Fordította: Soproni András, 21. Század Kiadó, 2019, 848 oldal, 5990 HUF

 

Ha már zsidók és legendás teremtmények, a könyvben még a prágai Gólem is felbukkan, ugyanis a történet egyik főszereplőjét, Joe Kavaliert még itt ismerjük meg, hogy aztán a német megszállás elől, szüleit és testvérét hátrahagyva Amerikába szökjön a rokonaihoz. Már New Yorkban találkozik unokatestvérével, az anyjával élő Sam Clayjel (született Klayman), akivel egyből a rajzolásban és a történetmesélésben találja meg a közös hangot. Bár már létezik Batman és Superman, de Sam ötleteiben és Joe rajzaiban mégis látnak fantáziát, és elindul a saját testi-lelki fájdalmuk, Harry Houdini és a világtörténelem által inspirált Szabadulóművész diadalútja, amin keresztül megismerjük a képregények aranykorát (nemcsak a szuperhősök felemelkedését, hanem mondjuk a romantikus füzetek elterjedését is).

Chabon több híres képregényalkotóval is beszélgetett a regény írása előtt, például az akkor még élő Stan Lee-vel is (neki egy mini cameója is van), de sajnos személyes kedvencével, az 1994-ben elhunyt Jack Kirbyvel már nem tudott. Az osztrák zsidó bevándorlók gyerekeként Kurtzbergként született Kirby alkotta meg Amerika Kapitány figuráját és ő volt a Fantasztikus Négyes, a Hulk és az X-Men első rajzolója is. Hozzá és írótársához, Joe Simonhoz köthető az a híres címlap, amin Amerika Kapitány pofán vágja Hitlert, és ez a címlap, még ha a Szabadulóművészre adaptálva is, de konkrétan megjelenik a regényben. Kirbyre rímel az is, ahogy Samet és Joe-t ugyan nagyon jól fizetik, de a korábban képregények hátoldalán rádiókészülékeket hirdető kiadójuk számukra felháborító módon, látványosan jobban részesül a jogdíjakból. A regényben az ebből fakadó konfliktusok persze akár ugyanúgy felidézhetik a Superman alkotói, Jerry Siegel és Joe Schuster történetét, akik a DC Comicsszal gyakorlatilag halálukig pereskedtek.

CHABON ÉS A SZÓRAKOZTATÓIPAR. Sam és Joe, vagy éppen Jack Kirby is keserű tapasztalatokat szerzett a szórakoztatóiparról, ezzel szemben viszont Chabon igazán nem panaszkodhat, sőt, inkább szinte lubickol az irodalmon túli alkotás világában, miközben folyamatosan publikálja új regényeit, novelláit, esszéköteteit. 

Persze úgy könnyű, hogy első regényéből, az 1988-ban megjelent, eredetileg mesterdiplomai munkának készült The Mysteries of Pittsburgh-ből egyből bestseller lett. Emiatt a regény miatt a Newsweek a menő meleg írók közé sorolta, amit Chabon később helyesbített, hogy bár jólesik neki egy dedikált közönség, de nem teljesen úgy van az, ám azért azt is elmondta, hogy egyszer volt már testi kapcsolata férfival, és hát regényeiben továbbra is feltűnik a saját nemhez való viszony.

Évekkel később a The Mysteries of Pittsburgh-ből egy film is készült, ahogy Chabon második regényéből, a gyakorlatilag soha el nem készülő regényének történetét feldolgozó Wonder Boysból is. A könyv ugyan sikeres volt, de a filmváltozat (itthon: Wonder Boys – Pokoli hétvége), amely kedvéért Michael Douglas lemondott a nagy dohányról, inkább csak a kritika elismerését hozta magával, viszont Chabon innentől már Hollywoodot is komolyabban megcélozta. Dolgozott saját munkái forgatókönyv-változatain, pitchelt különböző szuperhős filmekhez (a 2004-es Pókember 2. körülbelül egyharmada az ő írásain alapszik), és még különböző Disney-projektekben is részt vett, mint például a John Carter forgatókönyvének megírása. 

Természetesen a Kavalier és Clay bámulatos kalandjainak is eladták a megfilmesítési jogait, de hiába dolgozott majdnem másfél évig Chabon a filmváltozaton, az egyelőre a láthatáron sincs, ahogy a Jiddis Rendőrök Szövetségéből készült film sem, pedig annak már öt évvel korábban eladták a jogait, minthogy megjelent volna maga a könyv.

Chabon manapság a jelenleg is készülő Star Trek sorozat, a Star Trek: Picard showrunnere, és a Netflixen látható Unbelievable társalkotója.

És végül valami, ami nem Hollywood és nem irodalom: a különböző magazinokban is gyakran publikáló Chabon egyik leghíresebb cikke nem egy magas irodalmi értekezés, hanem egy beszámoló arról, amikor elvitte a fiát a párizsi divathétre és rájött, hogy a fiának arra volt szüksége, hogy végre a sajátjai között legyen.

Ahogy a valóságban a Marvel Comics, úgy a könyvben egy ponton Samék kiadója is az Empire State Buildingbe költözik. Az 1930-ban épült felhőkarcoló még bőven nagy New York-i látványosság a könyv idejében, ahogy az 1939-es világkiállítás helyszíne is, ami szintén megjelenik, de nincs korabeli New York a Brooklyn Dodgers stadionja nélkül sem, és valóban létezett a könyvben szereplő bűvészbolt is. A valós helyszíneket részben olyan valós figurák töltik meg, mint a vad partit adó Salvador Dalí vagy a varázslat iránt érdeklődő Orson Welles, közben pedig úgy szólnak a háttérben a big band bandák, hogy maguk sem tudják: most vannak a csúcson, de hamarosan elmúlik ez az egész.

És el is múlt. A könyvben is megjelenő, a műfaj elleni keresztes hadjárat (a füzetek erőszakra buzdítanak, illetve a homoszexualitást népszerűsítik, stb.) szenátusi meghallgatásba torkollott, ahol a képregénykiadók a lehetséges jogi lépéseket megelőzve inkább önmagukat regulázták meg. Innentől nem szerepelt többé meztelenség vagy túlzott erőszak a lapokon, és például a törvény embere is csak kifejezetten pozitív körülmények között jelenhetett meg. A kiadók által saját maguk cenzúrázására 1954-ben alapított testület, a Comics Code Authority ugyan szabályai többszöri lazításával, de évtizedeken keresztül működött, és csak 2011-ben fejezte be tevékenységét.

A Kavalier és Clay bámulatos kalandjaiban Chabon igazságot szolgáltat a képregénynek, ahogy a hozzá hasonlóan némileg lenézett bűvészetnek és egy apró mellékszálon még a ponyvaregényeknek is. Hiszen az iparos munkának is lehet célja, amögött is van teljesítmény, és bármikor születhet belőle igazán komoly művészeti alkotás. Mindeközben nagyon élénk és részletes képet kapunk a negyvenes évek New Yorkjáról, és hiába csak szűk két évtized történéseiről olvasunk, a regényben mégis benne van az egész huszadik század.

Szerző: Benedek Márton

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr1115320102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.