Olvass!

KönyvesBlog

Egy prostituált halálának pillanata mindent elmond a nők helyzetéről

2020. január 12. forgáchkinga

het_konyve_6_2.jpg

A többszörös díjnyertes török származású író, Elif Shafak ellen – nem először és valószínűleg nem is utoljára – tavaly vizsgálatot indítottak Törökországban. A nők jogaiért és a szólásszabadságért gyakran felszólaló (egyébként Londonban élő) szerzőt néhány korábbi könyvéből kiragadott részlet miatt ezúttal azzal vádolták meg, hogy gyermekek elleni szexuális erőszakra, pedofil magatartásra bújt fel. A büntetőjogi eljárás, amely során szinte az egész életművét, köztük az Éva három lánya című regényét is vizsgálták, nem is lehetett volna abszurdabb: az országban, ahol égető szükség lenne arra, hogy megelőzzék a szexuális bűncselekményeket, inkább azok ellen az írók ellen folytatnak boszorkányüldözést, akik említést tesznek a problémáról.

Közben, ha kezünkbe vesszük Shafak új regényét, amely tavaly a Booker-díj rövidlistájára is felkerült, rengeteg mindent megérthetünk Törökországról és az ott élő nők helyzetéről, noha a könyv egyáltalán nem megy bele a mai politikai helyzet elemzésébe, megáll 1990-nél. A 10 perc 38 másodperc egy brutális, de gyönyörűen megírt, szimbolikus történet, amely a kitaszítottak és kívülállók szemszögén keresztül mesél a török társadalomról, Isztambulról, és a nőkről, akiket a férfiak megpróbáltak elzárni a világtól, de nem védtek meg saját maguktól. 

Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc

Fordította: Csáki-Sipos Kata, Nagy Marietta, Európa Könyvkiadó, 2019, 415 oldal, 3990 HUF

 

A 10 perc 38 másodperc egy rafinált szerkezetű könyv: ott kezdődik, ahol a főszereplő élete véget ér. Furcsa módon azonban éppen ez teszi lehetővé azt, hogy ez a regény ne a halálról, hanem az életről szóljon. A cselekmény onnan indul, hogy az önmagát prostituáltként fenntartó, Tequila Leila névre hallgató nőt meggyilkolják, holtteste pedig egy szemeteskonténerben köt ki. Életének utolsó utáni perceiben visszaemlékezik sorsának legfontosabb állomásaira, az ízekre, illatokra, érzésekre, az elszenvedett traumákra, és a barátokra, akik mindig mellette álltak.

Miközben éppen pár hete jelent meg magyarul Maylis de Kerangal szívszorító regénye (kritikánk ITT), amely arról szól, mi történik azután, ha valakinél beáll az agyhalál állapota, de a szíve még ver, Shafak éppen ennek a gondolatnak az ellenkezőjével játszott el. A regény kiindulópontját ugyanis olyan friss orvosi kutatások szolgálgatták, amelyek szerint a halál beállta, a szív leállása után még pár percig mérhető agyi aktivitás.

„A különféle világhírű intézmények kutatói folytatódó agyi aktivitást észleltek épphogy csak meghalt embereknél. Néhány esetben ez csak pár percig tartott. Másoknál viszont akár tíz perc harmincnyolc másodpercig is. Mi történik ez alatt az idő alatt? Vajon a halott felidézi a múltat? És ha igen, mely részeit, és milyen sorrendben? Hogyan képes az agy egy egész életet belesűríteni annyi időbe, amennyi alatt egy kanna teavíz felforr?”

Ez a téma adta tehát a regény címét és szerkezeti felépítését is. Az író elképzelte, milyen gondolatok cikázhattak az agyában Leilának abban a 10 perc 38 másodpercben, amely a szíve leállása után maradt, és hogyan emlékezhetett az életére a halál kapujában. Shafak tehát időben nagyon pontosan tagolta a történetét. Percekbe és másodpercekbe sűrítette össze ennek az isztambuli prostituáltnak a sorsát, amely bántalmazások, traumák sorából állt. Az időben következetesen felosztott cselekményt emellett három nagy fejezetre is bontotta, amelyek az Elme, a Test, valamint a Lélek címet kapták. Ebből a háromból áll össze aztán mindaz, ami Tequila Leila életét és halálát kiadja. 

Egy isztambuli prostituált életének utolsó percei

Egy perccel a halála után Tequila Leila tudata elkezdett zsibbadni, olyan lassan és fokozatosan, ahogyan a visszahúzódó dagály hullámai csillapodnak. Mivel az agysejtjei nem jutottak vérhez, ekkorra már teljes oxigénhiányos állapot lépett fel. Az agyműködése mégsem állt le teljesen. Legalábbis nem...

Hogy a regénynek mennyire sok rétege, színe, illata és íze van, azt szavakkal szinte lehetetlen megragadni. Egyszerre szól Törökországról, Isztambulról, valamint az egész Közel-Kelet helyzetéről, az Ázsia és Európa közé való beszorultság állapotáról. A 10 perc 38 másodperc alappilléreit számos történelmi esemény, valós eset és helyszín adja, ezekre épülnek rá a színes, életteli karakterek, az erős atmoszféra, valamint a gyönyörű, szimbolikus nyelvezet, amely végigkíséri és megszépíti az egyébként sok szempontból fájdalmas történetet.

Mert miközben Shafak megfesti ennek a lánynak a sorsát a születése pillanatától egészen addig, amíg örök nyugalomra nem tér, elképesztően fontos és súlyos témákat, társadalmi problémákat feszeget. Már Leila gyerekkorában elhelyez számos jelentős momentumot: a lány titkok és fájdalmak közé születik egy poligám, kurd származású, muszlim családba, ráadásul egy olyan házba, amely egykoron deportált örményeké volt. Gyerekkora tiltott, hamis, kibeszéletlen és elfojtott szavakkal, érzésekkel van kikövezve és már hatéves korában abúzus áldozata lesz. Fiatal lányként aztán a fojtogató családi légkör és a kilátásban lévő kényszerházasság elől inkább Isztambulba szökik, de ott sem kap sok esélyt az önálló életre. Pillanatok alatt emberkereskedők kezére kerül, majd egy nyilvánosházban köt ki mint prostituált. Az ő, illetve a szintén önhibájukon kívül peremre került barátai szemszögéből aztán megismerjük Isztambult, ezt a nyüzsgő, életteli, sokszor veszélyes várost, amelyben lakosainak sokszínűsége ellenére is dúl a kirekesztés, a bigottság, a szexizmus, a rasszizmus és a fanatizmus.

„Isztambul egy illúzió. Egy rosszul sikerült bűvésztrükk. Isztambul egy álom, amely csak a hasisszívók világában létezik. A valóságban nem létezett Isztambul. Isztambulok léteztek, megsokszorozódva, több város küzdött, versengett, csapott össze benne, tudva, hogy végül csak egy maradhat életben.”

A regény egyik kiemelt témája a barátság. Külön-külön fejezetben mutatkoznak be „az ötök”, ahogy haladunk Leila életében, vagyis azok a különös, a társadalomból szintén kitaszított emberek, akik a vérszerinti családja helyett a „vízszerinti” családját adják. Ők öten teljesen különbözőek és gyökeresen máshogy látják a világot: van köztük transzvesztita, a férjétől lelépett énekesnő, kettős életet élő gyerekkori barát és a törpe növésű takarító is. Legjobb barátjuk, Leila halála és a közös gyász azonban összeköti, egy csapattá kovácsolja őket. Különbözőségük, egymástól eltérő világképük az, amely a 10 perc 38 másodpercet igazán sokszínű, sok párhuzamosan létező, érvényes narratíva tárházává teszi.

Elif Shafak könyvében sok más mellett ez is elképesztően izgalmas: ahelyett, hogy egysíkú üzeneteket közvetítene a szereplőin keresztül, demokratizálja a regényének terét. Rengeteg szólam, vélemény, politikai és vallási nézőpont felmutatásával mesél a világról, minden szereplőnek megvan a saját élettapasztalatából merített igazsága. A 10 perc 38 másodperc kegyetlen, de csodaszépen megírt története rajtuk keresztül arra világít rá, hogy ezek az igazságok valójában nagyon jól meg tudnának férni egymással, csak a világ igazságtalansága az, amely ezt sokszor nem engedi meg. 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr3015404368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.