Olvass!

KönyvesBlog

4 könyv a női testképről, amit Schobert Norbinak el kellene olvasnia

2020. január 23. .konyvesblog.

Schobert Norbert pár napja egy élő videóban beszélt arról, hogy szerinte a nők a szülésnél „cseszik el” a házasságot, mert a testük megváltozik, meghíznak és még a bőrük is „ocsmányul tönkremegy”, így pedig nem kívánatosak többé a férfiak számára. Azt, hogy mennyire kártékony, gusztustalan és mindkét nemre nézve degradáló, amiket mondott, azóta már sokan megírták. Mégis, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez a vélemény vállalhatatlan, sértő és nem szabadott volna elhangoznia. Az ügyet tetézi, hogy Norbi néhány cinikus nyilatkozattal még megfejelte a dolgot: kijelentette, hogy büszke a beszédére, nem kér bocsánatot, és nem érdekli mit gondolnak az emberek, mert ez egy megtervezett PR-bomba volt, ami működött, hiszen az így nyert látogatottságot majd átváltja pár többmilliós szponzori megállapodásra. Mi azért abban reménykedünk, hogy a sajtónyilvánosság nem újabb hirdetőket és pénzt fog hozni Norbi konyhájára, hanem épp ellenkezőleg: a termékeinek bojkottját, kiábrándult követőket és visszavonulót fújó szponzorokat. Mindenesetre most négy olyan könyvet ajánlunk, ami tisztán megmutatja, milyen súlyos károkat tudnak okozni a lányok és nők önképében az ilyen típusú sértő megjegyzések és elvárások. Reméljük ő is elolvas legalább egyet ezek közül, de nézzétek meg ti is!

Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény

Fordította: Diószegi Dorottya, Athenaeum, 2017, 400 oldal, 3499 HUF

 

Hogy milyen testi-lelki károkat okozhat az a szemlélet, amelyet Norbi képvisel, arra remek példa Mona Awad könyve, amely egy kövér kamaszlány saját testével és önképével vívott küzdelmét meséli el. Az Antilányregény főhőse Lizzie, aki a társadalom elvárásai miatt a soványságot teszi meg legfőbb életcéljának és akinek egész felnőtté válását az öngyűlölet kíséri végig, és a félelem, hogy a teste miatt nem fog tetszeni egy férfinak sem. A könyvről megjelenésekor ezt írtuk: „A soványságot és a testi tökélyt fétisként tisztelő társadalomban a kövérség nem egyszerű állapot, hanem egy olyan handicapként azonosított igazodási pont, amely a hétköznapi élet minden egyes pillanatát meghatározza. Legalábbis így éli meg az Antilányregény hősnője, Lizzie, hogy súlya és méretei már tiniként is elég nagyok. Az igazán nagy probléma ott kezdődik, hogy kövérségét nem a külvilág, hanem saját maga kiáltja ki minden bajok legnagyobbikának, az ősbűnnek, melyet, ha sikerül kiiktatni, nyilván boldog lesz az ember. A csalódás szinte kódolva van, így az önbecsapások, sanyargatások, végtelenített salátaevések eredményeként nemcsak a kilóit veszti el, de szeretteitől is eltávolodik. Az Antilányregény inkább egy antimese, melyben a mesebeli királylány a Nagy Ő megtalálása után – a görcseivel, a lelket felemésztő megfelelési kényszereivel – szisztematikusan szétrombol mindent, amit addig sikerült felépítenie.” Olvassatok bele a könyvbe ITT!

Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve 

Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve - Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19-20. század fordulóján

Park Kiadó, 2019, 380 oldal, 4490 HUF

  

Hogy honnan fakad az a rendkívül ártalmas nézőpont, amely a nők értékét a testükre, a kinézetükre redukálja, nagyon jól megérthető Szécsi Noémi kötetéből, amely azt vizsgálja, hogyan tekintettek a nők testére a 19. század végén és a 20. század elején. A Lányok és asszonyok aranykönyvében több fejezet is foglalkozik azzal, hogy egy nő gazdasági jólétét miként határozta meg a külseje, és hogyan váltak ezáltal a nők puszta áruvá a házassági piacon. Ahhoz például, hogy valaki jó partinak számítson a századfordulón, kivételes szépség vagy minimum 50000 forint kellett. „Családi befolyás, hozomány, jó külső és fiatalság – az utóbbi két faktor olyan súllyal nyomott a latban, hogy a harmincon felüli vagy testi hibás lányok gyakorlatilag felhagytak minden reménnyel. (...) A vicclapok gyakran sütöttek el tréfákat a siket, kancsal és sánta – főként ha gazdag – menyasszonyjelöltek rovására.” Az persze akkoriban sem jött szóba, hogy mindeközben milyen külső, testfelépítés lenne szükséges ahhoz, hogy valakiből jó férj és apa váljon. 

Han Kang: Növényevő 

Han Kang: Növényevő

Fordította: Kim Bogook és Németh Nikoletta, Jelenkor Kiadó, 2017, 184 oldal, 2999 HUF

 

Han Kang hasonló kérdéseket boncolgat a Növényevő című könyvében, amelyért 2016-ban elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat. A regény egyszerre megrázó és lírai átváltozás-történet, hőse pedig egy olyan nő, akinek más eszköze nem lévén a testével protestál a családi, társadalmi korlátok, az erőszak, és az emberi formában való létezés ellen. A Növényevő arra példa, hogyan csaphat át önpusztításba a végtelenségig való fogyás. A könyvről kritikánkban ezt írtuk: „Jonghje pontosan az a típusú ember, akinek az átlagosság a legfőbb ismertetőjele. A nő még a saját rokonai és a hozzá legközelebb állók életében sem játszik markáns szerepet, egészen addig a napig, amíg úgy nem dönt, hogy felhagy a húsevéssel. A döntését nem egészségügyi megfontolások motiválják, vegetarianizmusa végeredményben egy olyan természetes folyamat eredménye, amit a körülötte élők megrökönyödése és tiltakozása sem tud megakasztani. A növényevés nála lázadás, melynek végcélja nem más, mint a teljes átváltozás, még azon az áron is, ha azzal saját testét pusztítja el.” Olvass bele a könyvbe ITT.

Babarczy Eszter: A mérgezett nő 

Babarczy Eszter: A mérgezett nő

Jelenkor Kiadó, 2019, 256 oldal, 2999 HUF

 

A nők szereplehetőségeiről és szerepkényszereiről szól Babarczy Eszter novelláskötete is, amelynek hősei különféle élethelyzetekben kénytelenek szembesülni szűkebb és tágabb környezetük elvárásaival. A kötet írásaiból egyfajta felnövéstörténet, illetve nővé válás történet bontakozik ki, és közben olyan témák jelennek meg bennük, mint a magány, a sérülékenység vagy önmagunk elfogadása. A novellákban a női testhez kapcsolódóan számos fontos téma felmerül, kezdve a szégyenérzettől, a fogyókúra alatti önmarcangoláson át, egészen a terhesség és a szülés miatt megtapasztalt fizikai kiszolgáltatottságig. A mérgezett nő című kötet Borítópornó rovatunkban is szerepelt: a könyvhöz Marcos Guinoza brazil grafikus készített egy szürreális világot idéző digitális kollázst, Féder Márta pedig ennek felhasználásával tervezte meg a gyönyörű borítót. Ő akkor ezt írta a kötetről: „A novellák középpontjában a női lét, a női szerepek, a nőként megélt élethelyzetek állnak. Az írások nagyon őszinték, érzékletesek, szenvedélyesek és néhol ironikusak. Szóba kerülnek lelki és testi szenvedések, boncolgatja a családhoz, anyához, apához, gyermekhez, partnerekhez fűződő bonyolult kapcsolatokat, de megvizsgálja az önmagunkhoz, sőt, a testünkhöz való viszonyunkat is.”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr2615420098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.