Olvass!

KönyvesBlog

Húsz éven át lehallgatta a Securitate a színésznőt

2020. január 31. forgáchkinga

obj.png

 

Fotó: obiectivatheodora.blog.hu

Egy 70-es évekbeli romániai lehallgató tiszt bőrébe bújhat bele az, aki meghallgatja Hajdu Szabolcs (Ernelláék Farkaséknál, Bibliothèque Pascal) és Török-Illyés Orsolya új hangjátékát. Az Obiectiva Theodora 3000 oldalnyi megfigyelési dosszié alapján született meg, a megfigyelt Illyés Kinga marosvásárhelyi színésznő volt, akinek otthoni beszélgetéseit poloskákon keresztül húsz éven át lehallgatta a Securitate. Bár a hangjáték műfaja ma már nem igen virágzik, aligha lehetett volna ezeket a dokumentumokat jobb, találóbb formában feldolgozni. Így ugyanis egy olyan alkotás született, amelyben szó szerint végigkövethetjük egy színésznő életét és legfontosabb párbeszédeit, átérezve azt is, milyen lehetett a mikrofon másik végén ülni.  Közben kirajzolódik a 70-es évek Romániája, a politikai közeg, a marosvásárhelyi színházi élet és a magyar értelmiség nézőpontja is, valamint megismerünk közelebbről egy erős, öntudatos, független nőt és legendás művészt: Illyés Kingát.

Illyés Kinga (1940-2004) erdélyi színésznő, előadóművész és színházpedagógus volt. 1961-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben és a város együtteséhez szerződött. Első férje Vári Attila költő és író volt, később házasságot kötött Török András marosvásárhelyi színésszel. Színházi szerepei mellett a szavalás, az előadóművészet is fontos volt számára. 1965-től egyre több irodalmi rendezvényen, szavalóesten lépett fel, a hetvenes évektől pedig önálló műsorokkal turnézott világszerte, amelyekkel rendszerint nagy hatást váltott ki közönségéből. A romániai titkosszolgálat 1968-tól 1989-ig megfigyelés alatt tartotta, és többször meg is kellett jelennie a Securitate-nál. A karrierjét fokozatosan igyekeztek ellehetetleníteni, a 80-as években több előadását is betiltották. 

A személyes szál

Török-Illyés Orsolyát pár évvel ezelőtt megkereste egy ismerőse, hogy talált egy anyagot az édesanyjáról, Illyés Kingáról. A színésznő ekkor tudta meg, hogy anyukáját éveken át megfigyelte a Securitate. Amikor elment, hogy kikérje a lehallgatási dossziékat, kiderült, hogy rengeteg, összesen 3000 oldalnyi anyagról van szó, amelyben gyakorlatilag szó szerint benne van a művész életének húsz éve, konkrét párbeszédekkel, jelentésekkel, levelekkel és műveleti tervekkel együtt.

felvetel.jpg

A románul, sok esetben kézírással írt dossziékból Török-Illyés Orsolya édesanyjának egy sosem ismert oldalát ismerte meg, gyakorlatilag egy teljesen új emberként láthatta. Mintha csak egy időkapszula lett volna a kezében, utólag tanúja lehetett anyja kapcsolatainak, szerelmi ügyeinek, a politikai véleményének, karrierje alakulásának, és annak a folyamatnak, hogyan próbálta meg őt ellehetetleníteni a rendszer. Mindezt ráadásul nem is elmesélésből tudta meg, ahogy a legtöbben, hanem dokumentumokból, tárgyilagosan lejegyzett dialógusokból.

Ez a személyes „dráma” lett az ütőkártyája annak a rádiójátéknak, amely a dossziék alapján készült. Török-Illyés Orsolya persze lefordította, meghúzta és férjével, Hajdu Szabolccsal meg is szerkesztette a szöveget, de mindazok a dialógusok, amik végül belekerültek az alkotásba, gyakorlatilag változatlanok maradtak. Az elkészült ötrészes hangjáték a lehallgatások szempontjából legsűrűbb időszakot, a 70-es évek közepét dolgozza fel, amikor szinte percről percre dokumentáltak mindent, ami a színésznő lakásában történt. A személyes szál ereje pedig ott csúcsosodik ki, hogy a párbeszédekben Török-Illyés Orsolya maga formálta meg újonnan megismert, és ezáltal jobban megértett fiatalkori édesanyját.

Fedőneve: Theodora

A rádiójátékot hallgatva felmerülhet a kérdés, hogy vajon egyáltalán miért hallgattak le egy magyar színésznőt, miért volt olyan fontos a Securitate-nak, hogy percről percre tudja, kikkel és miről beszélget Illyés Kinga. A válasz főként a rendszer abszurditásában rejlik, amely tele volt túlkapásokkal, és amelynek a színésznő alaposan dokumentált esete is szép példája. A korabeli sematikus felelet azonban erre a kérdésre természetesen más volt: a dossziék szerint nacionalista-soviniszta tevékenysége, kapcsolatrendszere, ismerősei körében hangoztatott nézetei miatt kellett megfigyelés alá helyezni. A Securitate titkos adatbázisában rögtön egy fedőnevet is kapott: Theodora lett.

„A Marosvásárhelyi Állami Színház színésznője, Berecki Kinga nevére, 1974. július 20-án megnyitott 1646-os számú Theodora vizsgálati dossziénak célja a nevezett álláspontjának és egyes irredentista és nacionalista nézeteinek és meggyőződéseinek alapos megismerése, melyeket kapcsolatrendszerén belül terjeszt. A rendelkezésünkre álló információkból megállapítható, hogy a nevezett egyes családi találkozók alkalmával, valamint kapcsolati körében is minden alkalmat megragad, hogy olyan eszméket hozzon szóba, miszerint Romániában az itt élő magyar nemzetiségiek elnyomásban, a legelemibb alkotmányos jogaiktól megfosztva élnének és nem tudnak érvényesülni politikai, társadalmi és szellemi síkon.”

De a pakliban benne volt az is, hogy Illyés Kinga olyan színésznő volt, aki erősen hatott közönségére. Önálló műsorai, amelyekkel a 70-es évektől turnézott, és amelyeken főként erdélyi költők verseit szavalta, sokszor egészen heves reakciókat váltottak ki az emberekből (a 80-as években több előadását is betiltották), ráadásul tanítványai is rajongtak érte. Lakása pedig az erdélyi magyar értelmiségi egyfajta találkozóhelye volt.

A mikrofon két oldala

Bár Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya eleinte abban gondolkodtak, hogy forgatókönyvet írnak a lehallgatási dossziékból, végül a hangjáték mellett döntöttek, és nem lehet elégszer hangsúlyozni, ez milyen jó választás volt ennek a témának a feldolgozására. Ez ugyanis az egyetlen olyan műfaj, amely tényleg kifejezi, hogy milyen lehetett annak tudatában élni, hogy lehallgatják az embert. Ahogy azt is megtapasztalhatjuk, milyen „szappanoperákat” követhettek végig a zajok, zörejek, suttogások és heves telefonbeszélgetések dokumentálása közben a lehallgató tisztek. 

A rádiójáték egyszerű eszközökkel, de hatásosan teremtette meg a korhangulatot, tartalmának valós alapja pedig tényleg olyanná teszi ezt a hanganyagot, mintha egy 1974-ből fennmaradt kazettán hallgatnánk, milyen párbeszédek hangzottak el Illyés Kinga lakásában. Ezt a hatást az is erősíti, hogy Török-Illyés Orsolya hangja hasonlít édesanyjáéra. A színésznő környezetének ráadásul nagyon jó színészek adnak hangot: Zsótér Sándor, Szilágyi Tibor, Máté Gábor, Trokán Nóra, Hegedűs D. Géza és Sárosdi Lilla is részt vett a rádiójátékban.

Az Obiectiva Theodora nagyon érdekes és sok szempontból elgondolkodtató hangjáték lett. Rávilágít arra, hogy felnőtt egy olyan generáció, amely – kissé bizarr módon – jelentéseken, lehallgatási dossziékon keresztül közelebb kerülhet szülei fiatalkori életének megismeréséhez és ezáltal megtudhatja, milyen volt a múlt rendszerben élni, és a szűk keretek közt megpróbálni érvényesülni. A rádiójáték ráadásul olyan jól rájátszik a feldolgozott alaphelyzetre, hogy befogadóként az ember sokszor szinte belepirul a szégyenbe, amit egy ember magánéletének kihallgatása okoz.

Az Obiectiva Theodorát a Tilos Rádión mutatták be január 26-án, de bárki meghallgathatja a hangjátékot ITT. 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8315433528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.