Olvass!

KönyvesBlog

Simon Márton: TD pluszmínusz ∞

2019. február 15. .konyvesblog.

Fotó: Várnagy Tibor

Február 13-án 80 éves korában elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Gyermekkorától ugyanabban a házban élt Budán, a Lánchíd közelében. Nagyon fiatalon bekerült gimnáziumi tanára, Nemes Nagy Ágnes írói-baráti körébe, versei a hatvanas évek közepétől jelentek meg rendszeresen, első kötete 1968-ban, Töredék Hamletnek címmel. Tandoritól Simon Márton búcsúzik a Könyvesblogon.

Kedves Tandori Dezső!

Képzelje, ezzel a mondattal kezdődött a napom: Hadd mondjam már el mindenhogy is!

Egy középkorú, közepesen türelmetlen férfi mondta reggel a villamoson a telefonjába, úgy két méterre tőlem. Amikor leszálltam két megállóval később, majdnem odamentem hozzá, hogy elmondjam neki, hogy maga tegnap meghalt.

Kedves Tandori Dezső!

Elvillamosoztam szerdán este a Lánchíd utca 23. elé, hogy megnézzem, mit látott maga egész életében, minden reggel, amikor kilépett a kapun. Pluszmínusz napsütés. Vagy egy órát álltam ott a sötétben, mire lett a kérdésre bármi válaszom. Pedig egyszerű volt: nem tudom, mit látott. Ötletem sincs, pedig érdekelne. Azért az az egy óra itt van velem azóta is, becsomagolt vízpart.

Tovább

Stieg Larsson a haláláig kutatta az Olof Palme-gyilkosságot

"A régi igazságokat (...) egyre gyakrabban megkérdőjelezik, ez történik most is. Az egyik új igazság így hangzik: Olof Palme gyilkossági ügye meg fog oldódni" - írja legújabb könyve előszavában Jan Stocklassa. A svéd újságíró a 2004-ben váratlanul elhunyt, majd a Millennium-regényekkel posztumusz világhírűvé vált Stieg Larsson archívuma alapján írta meg a könyvet: az író-újságíró ugyanis haláláig nyomozott a svéd miniszterelnök 1986-os meggyilkolása ügyében, és több dobozt megtöltöttek azok a dokumentumok, melyek a Stieg Larsson titkos iratai - A Palme-gyilkosság kulcsa alapját képezik.

Olof Palme

Az 59 éves Palmét 1986. február 28-án lőtték le Stockholmba, miközben épp hazafelé tartott a moziból a feleségével. Az ügyben 1989-ben már elítéltek egy bűnözőt, ám ugyanabban az évben fel is mentették. A merénylet egész Svédországot mélységesen megrázta, rengetegen kezdtek magánnyomozásba, köztük Larsson is, aki egykori élettársa, Eva Gabrielsson szerint minden mást háttérbe szorított a Palme-ügyben folytatott kutatásai miatt.

Stocklassa a kötet előszavában (melyet teljes egészében az Animus oldalán olvashattok) azt írta, hogy az iratok olyan emberekkel és történésekkel voltak tele, melyek mintha Larsson regényeiből bukkantak volna elő: "A szereplők ugyanolyan szélsőségesek voltak, mint Lisbeth Salander és Alexander Zalacsenko. Csak éppen valódiak. Gyilkosok és áldozataik. Más kémek után kémkedő kémek. Meggyilkolt nők és gyermekek. Meghekkelt számítógépek, titkos felvételek, titkos műveletek. És halál. Sok gonosz, hirtelen halál."

Stieg Larsson

Szenvedélyesen kutatott a Palme-gyilkosság ügyében, az általa lerakott kirakósokat pedig most Jan Stocklassa egészítette ki. A kötet áprilisban jelenik meg Patat Bence fordításában az Animus Kiadónál, viszont most megmutatunk belőle egy részletet, mégpedig annak a levélnek egy részét, melyet Stieg Larsson a londoni Searchlight magazinnak írt, és amelyben az újságíró a merénylettel kapcsolatos tényeket és elméleteket összegezte.

Olvassatok bele a levélbe:

Tovább

Hollandul is megjelenik Al Ghaoui Hesna könyve

hesna3.jpg

Kép forrása

Hollandiában is meg fog jelenni Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyve, a kiadási jogokat a Pluijm Kiadó vette meg. A félelmeinkkel való szembenézésről szóló könyv nálunk 2017-ben hatalmas siker volt, a hollandok most azért döntöttek a kiadása mellett, mert úgy gondolják, a Félj bátran egyfajta kézikönyv a korunkhoz, mivel sokszor éppen a félelmeink miatt válunk befolyásolhatóvá és hozunk irracionális döntéseket. 

Al Ghaoui Hesna: Félj bátran

Bookline Könyvek, 2017, 344 oldal, 3999 Ft

 

Al Ghaoui Hesna külpolitikai újságíróként rendszeresen jelentkezett be különböző konfliktuszónákból, ahol sok más mellett a félelemmel is szembesült. A Félj bátran című könyvében saját félelmeivel nézett szembe, de ezt rendhagyó módon tette, például beszélgetett róla katonákkal, Philip Zimbardóval is, de a szakirodalmat is feldolgozta. A könyvet anno a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be, Hesna akkor többek közt arról beszélt, hogy:

Félni ugyanúgy félünk, bár félni sokféleképpen lehet. Különbségek a társadalmi elvárások és a nemi sztereotípiák miatt vannak, mert eleve a társadalom negatív érzéssel tekint a félelemre, mintha az tabu lenne, illetve ciki lenne félni, egy férfinak aztán pláne. Ez szerintem nem jó. A könyv épp arról szól, hogy félni jó, félni hasznos, a félelem egy tök jó érzés. Az nem mindegy, hogy mit hagyunk kihozni ebből a félelemből. A férfiak szerintem sokkal jobban törekednek arra, hogy úgy tegyenek, mintha nem félnének. Ez a legrosszabb, amit tenni lehet, mert ilyenkor a legalattomosabb a félelem: akkor kezd igazán romboló lenni, ha megpróbáljuk elnyomni és nem tudomást venni róla. Van még mit tenni azért, hogy elfogadjuk a félelmet, ezért ne ítéljük el magunkat, akár férfiak vagyunkk, akár nők, és a másikat se ítéljük meg. 

A hollandiai megjelenésnek természetesen Al Ghaoui Hesna is nagyon örül, egyelőre izgatottan várja, hogy a könyv milyen reakciókat és gondolatokat fog kiváltani a holland olvasókból. „A Félj bátran írása közben nem csupán azt tartottam szem előtt, hogy a tapasztalataimat a félelemről és a bátorság témájáról - a háborús terepen megélt történeteken túl - átlagos, mindennapi élethelyzetekbe is átültessem. Az is fontos volt, hogy az egésznek egy olyan hátteret fessek, ami bemutatja, Magyarországon és a világban eközben milyen társadalmi és politikai folyamatok zajlanak, amelyek igenis kihatnak az egyén döntéseire, és arra, hogy képes-e valaki felvállalni a véleményét, beleállni helyzetekbe, kiállni magáért vagy azért, amiben hisz. Úgy érzem, a könyv mondanivalója nagyon univerzális, ezért nagyon örülök, hogy azt érdeklődéssel fogadják a határainkon túl is” – mondta.

image002_1.jpg 

A kiadási jogokat Hollandiában Mizzi van der Pluijm, a Pluijm Kiadó vezetője vette meg. Szerinte a Félj bátran azért volt jó választás, mert a könyv napjaink szellemébe nyújt betekintést: 

Mindenki fél: a terrorizmustól, attól, hogy társadalombiztosításaink már nem életképesek, vagy a bizonytalanságtól, hogy menekültkrízisre miképpen tudunk válaszokat találni. A politikusok kihasználják azt a félelmet és a félelem arra késztethet minket, hogy irracionális döntéseket hozzunk. Azáltal, hogy megosztja a tapasztalatait és személyes megérzéseit, Hesna választ kínál arra, hogy miként lehet elérni, hogy a félelem ne ellened, hanem a hasznodra legyen. Ez a könyv egyfajta kéziköny korunkhoz, aggódó állampolgárok és politikusok számára egyaránt, ezáltal felbecsülhetetlen.”  

Dragomán-fordításáért jelölték Tankó Tímeát a Lipcsei Könyvvásár Díjára

oroszlankorus.jpg

Tankó Tímeát, Dragomán György Oroszlánkórusának fordítóját is jelölték a 2019-es Lipcsei Könyvvásár Díjára. A kötet február elején jelent meg németül, a fordításban Terézia Mora is részt vett. 

A Lipcsei Könyvvásár Díját március 21-én adják át. A fordítás kategóriában összesen öt jelölt versenyzik: Tankó Tímea mellett két román, egy francia és egy spanyol fordító esélyes az elismerésre. A jelöltekről bővebben ITT lehet olvasni.  Tankó Tímea fordítóként és tolmácsként dolgozik Berlinben. Többek közt ő fordítja németre Kemény István, Szerb Antal és Sándor Iván, magyarra pedig Esther Kinsky műveit. 

Dragomán György az Oroszlánkórus német megjelenéséről még tavaly decemberben Facebook-oldalán adott hírt és ekkor tette közzé a kötet német borítóját is: „Nézzétek ezt a gyönyörűséget! Itt a februárban megjelenő német Oroszlánkórus borítója. (Kiadja a Suhrkamp, fordította nagyobbrészt Tankó Tímea, kisebbrészt Terézia Mora.)” 

Az Oroszlánkórusról és Dragomán György németországi karrierjéről korábban itt is írtuk

A németeket két magyar véleménye érdekli mostanában, kezdi a Magvető igazgatója, Nyáry Krisztián. Az egyik Orbán Viktoré, a másik Dragomán Györgyé, aki A fehér király és a Máglya között eltelt nyolc évet nem semmittevéssel, hanem írással töltötte, a friss elbeszéléskötet a bizonyíték erre. 

Tandoriról írták - „Végzettsége: tanár, kenyérkereső foglalkozása: fordító, sorsa: költő”

Kép forrása: Litera

Február 13-án elhunyt Tandori Dezső. Versei a hatvanas évek közepétől jelentek meg rendszeresen, első kötete pedig 1968-ban, Töredék Hamletnek címmel. Az elmúlt bő ötven évben az irodalmi és közéleti lapokban rengeteget publikált, verseket, esszéket, műfordításokat, érdemes ezeket visszakeresni. Hasonlóan érdekes viszont felkutatni azokat a megjelenéseket is, melyek nem feltétlenül az irodalmi lapokhoz köthetők, mégis egytől egyig az irodalomról is szólnak - ezekből válogattunk most ki hármat.

Tandori Dezsőről az egyik legelső megjelenés az ELTE egyetemi lapjához köthető, amely 1959 júniusában Vizsgák... Vizsgák... Vizsgák! címmel címlapanyagot publikált a szigorlatozókról. A cikk megemlíti, hogy az egyetem épületében 10.55-kor nyílt az egyik terem ajtaja, és kilépett rajta „Tandori Dezső másodéves német-magyar szakos hallgató”, aki elsőnek fejezte be a dolgozatát és készségesen nyilatkozott a lapnak.

„Harminc sor Arany Jánosról szóló kritikai szöveget fordítottam németre. Hasonló szövegeket kaptak a többiek is. Kellő gyakorlattal rendelkezem a fordításban. A lehetőség megvolt, most mindenki aszerint boldogul, ahogyan élt vele.”

Az akkor másodéves Tandoriról kiderült még, hogy akkor már hat éve tanult németül: „Módszere nincs. Sokat gyakorol, sokat olvas. Ez elég is”.

Tovább

Meghalt Tandori Dezső

tandori-nagykep.jpg

Fotó: Várnagy Tibor

80 éves korában elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas költő, író, műfordító. A hírt L. Simon László tette közzé Facebook-oldalán. „Ma reggel meghalt a magyar irodalom óriása, Tandori Dezső Kossuth-díjas költő. Döbbenetes hír, hatalmas veszteség. Költészete, prózája, műfordításai kikezdhetetlen értéket képviselnek. Sosem felejtjük őt el”– írta. 

Halálának híre mélyen megrendítette a magyar irodalmi életet. Költők, írók búcsúznak tőle a mai napon. Dragomán György fekete kötöttsapkás fotóra változtatta profilképét és ezt írta: „Nagyon sokat gondoltam Tandorira mostanában. Arra, hogy ül a szobájában és Beckettre gondol. Egyszer Géher István elmesélte, hogy keelboattal átvitték Tandorit a Dunán, attól kezdve mindig ha ha arra jártam, elképzeltem ezt a jelenetet, hogy Tandori kilép a hajóból, lassan felsétál a rakpart lépcsőin, visszanéz, búcsút int. Mostanában valahogy ez is sokszor eszembe jutott.” 

Nyáry Krisztián Tandori Csak elhomályosítom című versével köszönt el, Peer Krisztián a Rossz című művel emlékezett. A Hévíz folyóirat pedig Kántor Péter versét idézte, amely a költő 80. születésnapjára íródott.  

Krusovszky Dénes a Hommage című verset tette ki Facebook-oldalára:

A Hadik Irodalmi Szalon egy Tandori-grafikával búcsúzott: 

Tovább

Hamarosan érkezik a Tolkien-film, itt az első előzetes

tolkienfilm.png

Nicholas Hoult mint Tolkien

Végre megérkezett a J.R.R. Tolkien fiatalkoráról szóló életrajzi film első trailere. A Gyűrűk Ura és a A hobbit szerzőjének történetét Dome Karukoski rendezésében láthatjuk majd, a főszereplőt Nicholas Hoult fogja játszani. 

A Tolkien a tervek szerint május elején fog a mozikba kerülni a tengerentúlon. A film főként az író fiatal éveire fókuszál. Tolkien az apját és anyját is nagyon korán elveszítette. Édesanyja halála után neki és testvérének is egy bizonyos Francis Xavier Morgan atya lett a gyámja, akivel egy panzióba költöztek. Ekkoriban ismerte meg élete első nagy szerelmét és későbbi feleségét, Edith-et, akitől azonban gyámja 21 éves koráig eltiltotta. 

Unokája szerint Tolkien nemcsak A Gyűrűk Ura szerzője volt, hanem intellektuális óriás

J.R.R. Tolkien harcolt az első világháborúban, unokája szerint az élményeit beleírta a könyveibe "Tizennégy éves voltam, amikor meghalt a nagypapám, J.R.R. Tolkien" - ezzel a mondattal kezdődik Simon Tolkien visszaemlékezése, mely az író születésének 125. évfordulóján jelent meg a BBC-n a híres nagypapáról.

A film ezt az első szerelmet, valamint a fontosabb barátságait mutatja be, miközben a történet hátterében éppen zajlik az első világháború. Közben persze az is kiderül, hogy mikor és hogyan indult el Tolkien írói karriere és mik voltak azok a dolgok, amelyek pályakezdőként megmozgatták a fantáziáját, A Tolkien forgatókönyvét David Gleeson és Stephen Beresford írták. A filmben olyan színészek tűnnek fel mint Lily Collins, Colm Meaney, Anthony Boyle, Laura Donnelly és Genevieve O’Reilly.

Nézz bele az előzetesbe:  

George R. R. Martin csak univerzumokban képes gondolkodni

nightfylers3.jpg

George R. R. Martin, mielőtt elhozta volna Westeros földjére a telet, gyarmatosította a világűrt. Ezer világgal népesítette be a kozmoszt: űrlények, telepaták és kiborgok járják az Élet és a Halál táncát, akárcsak hősei a Trónok harcában. Ebbe a sci-fi univerzumba nyerhetünk most betekintést az Éjvadászok novelláskötettel.

Április közepén indul a Trónok harca befejező évada, amikor George R. R. Martin monumentális fantasy eposza a végjátékához érkezik – legalábbis a televízió képernyőjén, mert A tűz és jég dala regényfolyam következő kötetének továbbra sincs se híre, se hamva. Hogy addig se maradjunk Martin magával ragadó meseszövése nélkül, érdemes vele tartani egy kis kalandozásra a csillagok közé. 

George R. R. Martin: Éjvadászok

Fordította: Benkő Ferenc, Farkas Veronika, Galamb Zoltán, Kiskádár Tamás, Török Krisztina, Agave Könyvek, 2018, 304 oldal, 3780 HUF

 

A Trónok harca írójának fantáziája kimeríthetetlen, így talán nincs is abban semmi meglepő, hogy a világegyetemet is képes benépesíteni oda és vissza. Martin műfajtól függetlenül nagy világépítő: sci-fi univerzumát már jócskán a Trónok harca előtt felépítette és belakta. Űrutazás, idegen lények, mesterséges intelligencia, robotok, telepátia és génmanipuláció mellett már harminc évvel ezelőtt megjelentek azoknak az erős női karaktereknek az előfutárai, akik Westeros Hét Királyságának földjét is tapossák. Az erőszak és a horror a csillagközi térben is az emberi lét velejárói. Ahogy a már-már lírai emelkedettség is, amelyből a súlytalanságban sincs hiány.

nightflyers2.jpg

Tovább

Saját szoba: Ludas Matyi

sajatszoba_1_3.jpg

Folytatódik Saját szoba című sorozatunk, melynek minden részében egy-egy klasszikus magyar vagy világirodalmi alkotás néma, mellőzött, semmibe vett vagy fókuszon kívül hagyott női szereplője szólal meg. Szerzőnk arra tesz kísérletet, hogy a kanonizáció miatt általában férfiaktól ismert nőképet, női perspektívát valamiképpen árnyalja. Eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna, ha ezek a nők hangot kapnak, és rávilágít, hogy egy történetnek hányféle nézőpontja és igazsága lehet. Édes Anna, Kőmives Kelemenné, a mitológiai Ekhó,  Ágnes asszony,  AntigonéLéda, Lady Wotton ,Gregor Samsa húga,Grete és Piroska nagymamája után most Ludas Matyi édesanyja szólal meg.

Kölök 

Tégnap este itt vót a Böske látogatóba a városbul. Hát aszittem, hogy a székrül is léfordulok, mit mesét! Három éve, hogy nem hallottam Matyi fiamrul sémmit, azon a néhány levélön kívül, amit idekűdött. Úgy írta, jól mögy sora, az elsőve kűdött pézt is, a ludaknak az árát, amiket evitt eladni. No, mikó teleraktam a zsákját túróva, zsírra, fokhagymáva mög kenyérre, mög a húsz eladnivaló libát utánaeresztöttem, azé azt mégsé gondótam, hogy vissza sosé gyün.

Aszongya a Böske, hogy nagy híre lött az én Matyimnak, me mögagyabugyálta a Döbrögit. Én azt a nagy urat ugyan sosé láttam, aszongyák, kövérebb az mint hat tehén, oszt még őrzik is, olyan nagyra van magátul. Hát elég nehéz neköm azt a cingár Matyit eképzelni, ha csak mög nem hízott, ahogy veri azt az embört, de a Böske a Máriára esküdözött itten, hogy ez háromszor is mögtörtént. Oszt azúta röndösen nagyra tartják mög dicsérik a városba a Matyit.

Tovább

Takács Zsuzsa kapja az Artisjus Irodalmi Nagydíjat

Fotó: Valuska Gábor

A vak remény című verseskötetéért Takács Zsuzsa kapja idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. A fődíjas mellett Markó Béla, Száz Pál, Thomka Beáta és Bán Zoltán András írókat szólítják majd színpadra február 18-án az Artisjus díjátadó ünnepségén. 2006 óta összesen 63 költőt és írót ismert el ezzel a díjjal a szerzői egyesület.

Az Artisjus Irodalmi Díj az egyik legjelentősebb hazai irodalmi elismerés, melyet a pályatárs szerzők szavaznak meg. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek további alkotómunkájához.

2019 irodalmi díjazottjai:

Artisjus Irodalmi Nagydíj:

Takács Zsuzsa: A vak remény - Összegyűjtött versek

Artisjus Irodalmi Díj - költészet:

Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg

Artisjus Irodalmi Díj - próza:

Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek

Artisjus Irodalmi Díj - tanulmány:

Thomka Beáta: Regénytapasztalat

Artisjus Irodalmi Díj - esszé:

Bán Zoltán András: Betűtészta

Radnóti Miklóst tiszta költőnek szeretjük

radnotigyarmati.jpg

Radnótinak már jó ideje kitüntetett helye van a magyar líratörténetben, versei mögött meghúzódó sorsa és magánélete elképesztően izgatja a közvéleményt. Ma is hatalmas az érdeklődés minden olyan információmorzsa iránt, ami vele, vagy a feleségével, Gyarmati Fannival kapcsolatos. A róla szóló könyveket elkapkodják, a vele foglalkozó beszélgetések mindig teltházasok, vannak azonban olyan társadalmi csoportok is, amelyekből Radnóti ma, 75 évvel a halála után is indulatokat vált ki. Erre a jelenségre, „Radnóti Miklós nyugtalanító jelenlétére” kínált lehetséges magyarázatokat tegnap este Ferencz Győző irodalomtörténész, a Radnóti-hagyaték gondozója, aki a Holokauszt Emlékközpontban tartott előadást a kutatás jelenlegi állásáról. Az ő munkájának köszönhető, hogy az elmúlt években több fontos Radnótival kapcsolatos dokumentum is megjelenhetett. Például a naplója, amelynek minden eddiginél pontosabb szövegét tavaly adta ki a Magvető, vagy a Bori-notesz – Abdai dokumentumok, amely a Helikonnál jelent meg nemrég és az utolsó verseit, valamint az abdai tömegsír exhumálásakor megtalált dokumentumokat tartalmazza. 

Radnóti Miklós: Napló

Magvető Könyvkiadó, 2018, 480 oldal, 4299 HUF

 

Radnóti teljesen különálló jelenség volt – mondta bevezetőjében Ferencz Győző. Már egészen fiatalon azon háborgott a naplójában, hogy a többi költőhöz képest őt nem futtatják eléggé, pedig – nem kis öntudattal – úgy gondolta, hogy az ő nemzedékének „Radnóti-nemzedéknek” kéne lennie. Akkoriban olyan jelentős költőink voltak, mint Weöres Sándor, Jékely Zoltán vagy Kálnoky László, Radnóti azonban valahogy mindig is külön téma volt.

Az irodalomtörténész szerint az iránta tanúsított fokozott érdeklődés részben magyarázható halálának tisztázatlan körülményeivel, amelyek olyanok, mint egy gótikus rémregény.  Ahogy utolsó verseinek fennmaradása is regénybeillő: egy részük a tömegsírban megtalált véráztatta dokumentumok között maradt fenn olvashatóan, öt kéziratot pedig barátjának, Szalai Sándornak adott át a munkatábor felszámolásakor, aki ezeket átadta Gyarmati Fanninak, amikor hazajutott. Az ilyen történetek szerinte természetes módon mindenkinek a képzeletét megragadják, ugyanakkor Radnóti sorsa nem volt teljesen egyedülálló, hiszen más költők is haltak meg hasonló körülmények között, mégsem foglalkoznak velük annyit, mint vele. Példaként Lukács Lászlót említette, aki szintén magyar költő és műfordító volt és szintén 1944-ben, a bori munkatáborban halt meg, a nevét és sorsát mégis kevesen ismerik.

Tovább

Valakit meggyilkoltak Monet kertjében

Adott egy kivételesen tehetséges, tizenegy éves festőpalánta kislány, egy szédítően vonzó tanítónő és egy bagolyszemű, idős hölgy, aki mindent tud és mindent lát, a helyszín pedig a Claude Monet-nak oly kedves, normandiai falu, Giverny.

Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Fordította: Domonkos Eszter, 21. Század Kiadó, 2019, 431 oldal, 3990 HUF

 

Az Epte folyó partján találnak rá Jérôme Morval helybéli szemész holttestére. A férfit meggyilkolták. Laurenç Sérénac, a toulouse-i rendőrakadémián frissen végzett nyomozó veszi kezébe az ügyet: a szép tanítónő, Stéphanie férjét tartja első számú gyanúsítottnak.

Egyedül az idős hölgy ismeri az igazságot, ő kalauzolja elbeszélőként az olvasót. De vajon milyen igazságra gondol? Hiszen a híres festménysorozat, a Vízililiomok tükörképeiben is összemosódik múlt és jelen, újraélednek gyilkosságok és szenvedélyek.

Bussi regénye is olyan, mint egy lenyűgöző, impresszionista festmény, melynek minden részlete felkelti a kíváncsiságunkat. Apránként fedezzük fel a hol élesen megrajzolt, hol halványan derengő színfoltok mögött rejtőző szereplőket. De ne feledjük: egy kép üzenete akkor tárul fel előttünk, ha kellő távolságból szemléljük a remekművet.

Olvass bele a könyvbe:

Bussy_Fekete vizililiomok_b... by on Scribd