Olvass!

KönyvesBlog

A herceg és az arcváltó tolvaj együtt veszi fel a harcot a sötétség erőivel szemben

2019. október 16. .konyvesblog.

Finn Voy számára a mágia két dolgot jelent. Egyszer: kést, amelyet a torkára szoríthat bárkinek, aki csak az útját keresztezi. Másodszor: álcát, amelyet oly könnyedén ölthet magára, mint mások a köpönyegüket.

Finn, a tehetséges alakváltó évek óta nem látta a saját arcát, és neki ez így tökéletesen megfelel. Ám amikor elkapja egy befolyásos bandavezér, akinek adósa lett, kénytelen lehetetlen küldetésre vállalkozni - el kell lopnia egy legendás kincset Castallan királyi palotájából, különben örökre elveszíti alakváltó képességét.

Maya Motayne: Nocturna

Fordította: Weisz Böbe, Libri Könyvkiadó, 2019, 500 oldal, 3999 HUF

 

Bátyja meggyilkolása után Alfehr herceg Castallan trónjának soron következő várományosa. Ám Alfie úgy érzi, sosem lesz képes a bátyja örökébe lépni. A gyászoló herceg megszállottan keresi a módját, hogy visszahozhassa fivérét, még akkor is, ha ehhez a tiltott mágiát kell használni.

A sors keserű fintora, hogy Alfie legjobb barátja, Luka kis híján gyilkosság áldozata lesz épp akkor, amikor Finn lopni érkezik. Alfie kétségbeesetten próbálja megmenteni Lukát, és véletlenül szabadon enged egy rettenetes, ősi mágiát - amelyet ha nem zaboláznak meg, az egész világot el fogja pusztítani. Alfie és Finn a kiszabadult mágia legyőzésére szövetkezik, ehhez azonban fel kell venniük a harcot a múltjukban megbúvó sötétséggel. 

Részben a szerző dominikai örökségén alapuló, fiktív latin-amerikai királyságban játszódó történetben egy arcváltó tolvaj és egy kockázatvállaló herceg kénytelen szövetkezni, hogy legyőzzék a véletlenül szabadon engedett gonosz erőt.

Mutatunk egy részt a könyvből:

Tovább

Magyarországon még sellőnek lenni sem olyan egyszerű

darvasi_1.jpg

Képzeletbeli német kisvárosban időzünk, valamikor a romantika idején. Ködös, késő őszi napokon magyar sellőt szállítanak a településre. Csakhogy a lény elszökik, majd furcsa szerelembe keveredik a szénégető Jakab nevű fiával. A szénégető már csak gödröket ás. A gróf emberei rendszeresen köveket dobálnak, melyek megütnek embert, házat és állatot. A város lakói, becsületes polgáremberek, mindenféle kompromisszumok árán élni és boldogulni akarnak. Ám többnyire borsos ára van a túlélés, az alkalmazkodás kiváltásának. Mindeközben pedig keresik a sellőt. 

Darvasi László: Magyar sellő

Magvető Könyvkiadó, 2019, 198 oldal, 3490 HUF

 

A könyv a hatalom és az egyén viszonyát taglalja sokszor egészen nyers, máskor kifinomultabb, de mindig virtuóz írói megoldásokkal, miközben nemcsak történeteivel, de nyelvében is megidézi Heinrich von Kleistet. Az egymásba fonódó történetek regénye szól megaláztatásról, civil kurázsiról, erkölcsi botladozásról, bukásról és fölemelkedésről, beszél arcátlanságról, a hatalom nyelvéről, az eltagadott nyilvánvalóról, a normalitás elvesztéséről, a képmutatásról, a hiábavalóról, a csakazértis szembeszállásról.

Olvass bele: 

Ezen meg az anyjának szövetet.

Ezen meg a bolond apjának ünnepi ruházatot, szerszámot.

Ezen meg Lujzának valami kis kedvességet.

De mit.

Egyre csak eldobálta kincseit a szegény Schneider úr, kitartóan és különösebb megfontolás nélkül. Elszálltak, csobbantak a garasok. Jakab rájött, mert erre is rájött, hogy a szabómester azt az arcot, azt a semmise arcot eteti, amivel is szembenéz már néha, amihez ő is beszél, aminek a szájából kiszökő szavakat, dallamokat ő is hallja.

Egyél még, te semmi.

Fald csak, amim van, te semmi!

Milyen éhes a semmi, ő a legéhesebb.

Végül a ládika szállt a vízbe, az csobbant.

Schneider úr fölállt, mintha értelme lenne, porolta, igazgatta magát.

Hannelorének küldte, mondta, de nem a fiúhoz beszélt, visszaindult a városba, valamerre.

Tovább

Itt vannak az év legjobb magyar science fiction és fantasynovellái

az_ev_magyar_sci-fi_es_fantasy_novellai2019_media.jpg

Már tavaly is hírt adtunk róla, hogy Jonathan Strahan Az év legjobb science fiction és fantasynovellái című antológiasorozata mintájára a GABO Kiadó arra vállalkozott, hogy kötetbe gyűjtse a magyar fantasztikus irodalom legjavát is. Az első, magyar szerzők műveit tartalmazó science fiction és fantasyantológia meg is valósult és az olvasók örömmel fogadták. A kötetről mi is írtunk

Az antológia a Strahan-féle kötethez hasonlóan igyekszik bemutatni a spekulatív irodalom minél szélesebb palettáját, az írások pedig minőségben sem maradnak el a nemzetközi elődtől. Az, hogy ez a válogatás összeállt, önmagában üdvözlendő dolog és csak remélni tudjuk, hogy ezzel a kötettel egy új, sikeres sorozat veszi majd kezdetét.

Mivel az antológia valóban sikeres volt, a GABO SFF idén újra meghirdette nyílt pályázatát, amelynek a tétje az volt, kik kerülhetnek be Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019-es kötetébe. A kiadó munkatársai összesen 294 pályamunkát bíráltak el és ebből összesen 13 történetet választottak ki,

Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2019

Gabo Kiadó, 2019, 344 oldal, 3990 HUF

 

A kötet most végre meg is jelent és a következő szerzők írásait olvashatjátok benne: 

Alexandrov Anna: Farkasok

Csuszner Ferencz: Sejtés

Erdei Lilla: A tökéletes hívás

Gaura Ágnes: Curo ergo sum

Kiss Gabriella: Holnap hamarosan egyszer majd így lesz

Kovách Kristóf: Sztrigoj

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek

Molnár B. Gábor: Imago

Puska Veronika: Bújj, bújj, zöld ág

Sepsi László: Rossz beszéd

Sereg Gitta: Akié az eső

Szarvas Szilvia: Jó szerencsén innen és túl         

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról

Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok

Veres Attila: Horváth Etele – A nagy kacagtató élete és kora

Vincze Dorottya: Nem rászoruló

Margaret Atwood és Bernardine Evaristo kapta a Booker-díjat

booker.png

Az idén váratlan módon nem egy, hanem két szerző, Margaret Atwood és Bernardine Evaristo kapta meg a Booker-díjat. A két nyertes regény 2019-ben tehát a Testamentumok, amelyet hamarosan magyarul is kézbe vehetünk (részlet ITT), valamint a Girl, Woman, Other című könyv. Mivel a zsűri nem tudott dönteni, a két szerző mind a díjon, mind a vele járó 50000 fonton osztozik.  

A rangos elismerést, amelyet tavaly Anna Burns vehetett át,  idén 51. alkalommal ítélték oda. Mint korábban írtuk, ebben az évben olyan szerzők szerepeltek az esélyesek közt Atwood és Evaristo mellett, mint Salman Rushdie, Lucy Elmann, Elif Shafak és Chigozie Obioma. A rövidlistáról egyébként sokan Atwoodot tartották a legesélyesebbnek, akinek még a zsűri is csak szigorú titoktartást vállalva olvashatta a Testamentumok című könyvét. Korábban egy kisebb könyvesbolti kavarodás miatt felröppent a hír, hogy valóban ő fog nyerni, de a Booker-díj szervezői ezt cáfolták. Most úgy tűnik, bár csak részben, de igazuk volt azoknak, akik pár hete félrematricázták a könyvét. 

A Booker-díj esélyeseit 151 könyv közül választotta ki a zsűri, ezek közül került ki az a tizenhárom könyv, amely a hosszúlistán szerepelt, majd azt szűkítették arra a hat jelöltre, akik közül most kiválasztották a győztest. Az idei az  első alkalom, hogy az új szponzor, a Crankstart támogatja az elismerést, a korábbi Man Group helyett.

Lovasi András: Egy jó dalnak vannak megfejthetetlen rétegei

lovasi5.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Lovasi András koncertjével zárult a Margó Irodalmi Fesztivál és ő volt tegnap a Margó Extra vendége is, ahol kedvenc gyerekkori könyveiről, élete legjobb magyarórájáról és a fiókban dugdosott magyar nótáiról beszélt, de azt is kifejtette, miért tartja a zenészpálya mértékegységének a dalt. 

A Margó egyik legszórakoztatóbb Extrája a vasárnapi volt, ahol Lovasi Andrást látta vendégül Ott Anna. A pécsi énekes, zenész először arról beszélt, milyen fontos szerepe volt az olvasásnak a családjukban, és hogy a korlátozott anyagi lehetőségek ellenére is megkaptak gyerekként minden könyvet, amit szerettek volna. Lovasi számára a könyv a képzeletbeli utazás élményét adta, a kalandregényekkel el tudott menni onnan, ahol volt. Az Olajkirály volt az egyik könyv, ami akkoriban beszippantotta, illetve a Karl May-könyvek, később pedig a kalózos történetek tudták messze vinni Magyarországtól. Hozzátette, Jókait sose szerette, ellentétben Rejtő Jenővel. Utóbbin visítva nevetett.   

Aztán elmesélte, hogy a Micimackót édesanyja 6-7 évesen hozta be neki, de akkor nem tetszett neki, évekkel később kicsit megkésve ugyan, mégis élvezte. A versekről is kérdezte Ott Anna, és kiderült, nem szerette őket, mert úgy érezte, az iskolában nem megfelelő módon foglalkoztak velük. Majd hozzátette, ez valószínűleg tanárfüggő, mert mikor jó tanárja volt, megszerette a tantárgyat. A József Attila-verseket például nagyon szerette és tudta őket kívülről. Elmesélt egy történetet Meliorisz Béla pécsi költőről, aki az iskolájukban tanított, és bejött hozzájuk egyszer helyettesíteni. A költő felolvasott egy Ady-verset az osztálynak, majd megjegyezte: „Ugye, milyen szép? Na, menjenek focizni!" Emlékei szerint ez volt a legjobb magyarórája.

lovasi.jpg

Tovább

Szelle, Gazan, Nógrádi, Láng – Ilyen volt a Margó utolsó napja

margo_3.jpg

Fotó: Valuska Gábor

A tegnap esti Lovasi András koncerttel véget ért az idei Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár, de még az utolsó napon is rengeteg izgalmas program volt. Szelle Ákos első krimijéről mesélt, amelyet ingázás közben a vonaton írt. A dán Sissel-Jo Gazan elárulta, miért vitt bele olyan sok életrajzi elemet A dinoszaurusz tolla című regényébe és miért vonzódik a titkokhoz. Nógrádi Csilla az álomfejtés fontosságáról beszélt. Láng Zsolt pedig Bolyai Jánosról és a világ alapképletéről osztott meg érdekes információkat. 

Szelle Ákos megírta a magyar skandináv krimit 

szelle1.jpg

Eredetileg forgatókönyvnek készült az Animus gondozásában megjelent Sebek a falon, mégsem lett film belőle, viszont ha már annyit foglalkozott vele, úgy gondolta, legyen belőle regény – avatott be a margós könyvbemutatón Szelle Ákos első krimijének keletkezéstörténetébe. Hogy mennyire nem bízta a véletlenre az írást, az kiderül abból is, hogy sok bűnügyi filmet megvizsgált, arra volt ugyanis kíváncsi, mitől működnek és milyen hatásmechanizmussal dolgoznak; ezek közül is a Hetediket, a Kínai negyedet és a Titokzatos folyót említette, utóbbit főleg a hangulata miatt. 

A regény szerkezetét tudatosan építette, amihez szerkesztője, Kal Pintér Mihály hozzátette, hogy a cselekménynek olyan belső logikája van, ami a végére meghökkenti az olvasóját. Ezen a ponton Szelle Ákost kedves, szelíd emberként jellemezte, de miután elolvasta a kéziratot – emlegette nevetve – nem hitte, hogy „ez a történet ebből a kedves emberből jött ki”. Oláh Andrea felvetésére, miszerint a regény beleillik a skandináv krimik sorába, Szelle azt mondta, keveset olvasott ezek közül (ám ezt a hiányosságát most pótolja), de abban megegyeztek, hogy a skandináv krimikre jellemző elszigeteltség, elfojtás, elhallgatás a Sebek a falonra is erősen jellemző. 

A regény hőse amúgy egy Kroszner Barnabás nevű férfi, aki azután tér vissza a szülőfalujába, hogy az édesanyját brutálisan meggyilkolták. A helyszín, Verkény egy fiktív falu, ami mindentől távol fekszik, és ahol természetesen mindenkinek van takargatnivalója, ez alól pedig nem kivétel a főhős sem. A családon belüli erőszak ugyancsak fontos témája a regénynek (az erőszakosság ott van Kroszner múltjában), Szellét pedig íróként nagyon izgatták a mélyben zajló folyamatok, változások. Elmondta, hogy hőse családilag hozza magával a függőségre való hajlamot, ami a cselekmény idején ugyanakkor a nyomozásban csúcsosodik ki. Fontosnak tartotta megjegyezni azt is, hogy nem akart egy nagyon tiszta, pozitív karaktert létrehozni, mivel az óriási kontrasztot képezett volna a faluval szemben. 

Tovább

Mautner Zsófia: A gasztronómia világában helyt állni kemény

mautner.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Mautner Zsófia maximum három napot bír ki főzés nélkül. Szerinte a gasztronómia világában nőként nem könnyű helyt állni. Nagyon szereti, ha beszippantja egy könyv és rajong a „Mi lett volna, ha...?” típusú történetekért. Mindez a Margó Irodalmi Fesztiválon derült ki, ahol tegnap a Margó Extra vendégeként mesélt főzésről, olvasásról és a garantáltan sikeres lisztmentes csokitortájáról. 

Mautner Zsófiával, a Chili & Vaníla gasztrobloggerével beszélgetett szombat délután Ott Anna a Margó Extrában és ahogy már megszokhattuk, gyerekkori könyvélményekkel indult a beszélgetés. Zsófi elmondta, igazi könyvmoly volt, hiszen az értelmiségi családi háttérben ez adott volt. Első helyen a Pöttyös és Csíkos könyvek álltak nála, ezek meghatározók számára ma is. Hogy mit adnak neki a könyvek? A magyar nyelvet, mert bár angolul is, németül is tudna szépirodalmat olvasni, neki az anyanyelve nagyon fontos. Mivel szeret egyedül lenni, a könyv ehhez is kiváló opció. Hozzátette, minden területen szereti a flow élményeket, így magát az olvasás folyamatát is élvezi, szereti, ha beszippantja egy könyv, és neki, mint kreatív tevékenységet végző embernek, fontos, hogy befogadhasson. 

Anna ekkor azt kérdezte tőle, hogy melyik volt az a könyv, amit először nem tudott letenni, ami rabul ejtette, amit „értett". A válasz egyértelműen Paul Auster 4321 című regénye volt. Zsófi ezt egyrészt azzal indokolta, hogy szereti, amikor érdekes a struktúrája egy könyvnek, jó mondatai vannak, másrészt a könyv témájáért, a „Mi lett volna, ha...?” gondolatokért rajong, és sokszor eszébe is jutnak ezek. 

Tovább

Halványzöld lépések, a jövő gyermekei és az izlandiak – Környezetvédelem a Margón

kilma.jpg

Fotó: Valuska Gábor, Posztós János

Az nlc.hu Félnap a holnapért! – Csináld máshogy – eljövendő mindennapok című előadássorozata különböző szemszögekből járta körbe a klímaváltozás és a környezeti károk kérdését. Ezek a beszélgetések lazán kapcsolódtak egymáshoz, és csak érintőlegesen az irodalomhoz. A teljesség igénye nélkül hármat választottunk közülük. Ezeken szó esett arról, mennyire nehéz zero waste életet élni, hogy miként élik meg a klímaváltozást a különböző generációk, valamint az izlandi szerző, Jón Kalman Stefánsson is elmesélte, hogyan állnak hozzá náluk a környezetvédelem kérdéséhez. 

Megvalósítható és fenntartható-e a hulladékmentesség?

A „Tudsz teljesen „no waste élni”? című beszélgetés azt feszegette, hogy hosszú távon fenntartható-e a hulladékmentes életmód, és a fogyasztók milyen mértékű befolyással lehetnek az iparra. A beszélgetést Hadas Kriszta moderálta. A meghívottak Szőllősi Réka fogyasztóvédelmi szakember, az ÉFOSZ ügyvezetője, Tóth Andrea, a Háztartásom hulladék nélkül blog szerzője és Nagy Réka, aki az Ökoanyu blogot jegyzi.  

A „no waste” életmód célja teljesen kiiktatni a mindennapi életünkből a hulladékot, a háztartási szeméttől kezdve a kipufogógázig. Hadas Kriszta indításként felvetette, hogy egy szemétmentes háztartás fenntartása több terhet róhat a nőkre, mint a férfiakra, hiszen a háztartásvezetést leginkább ők viszik.

Tóth Andrea nem értett egyet ezzel: „Szerintem a környezettudatos szokások húzzák magukkal egymást. Én kialakítom a rutinokat, és nem kell erre külön nevelnem a férjem és a gyerekeket, mert ők átveszik tőlem a példát”. Nagy Réka szerint van igazság az állításban. Ő elsősorban a babaváráshoz kötötte az indoklását. „Nálam a terhességem váltotta ki, hogy többet gondoljak a fenntartható jövőre, a férjem pedig ebben partnerként viselkedik – igaz, erre ösztönözni kell.” Szőllősi Réka ezzel szemben határozottan kijelentette, hogy a tudatos vásárlók 95%-a nő. Szerinte a férfiaknak a környezettudatosságról inkább a közlekedési eszközök károsanyag-kibocsátása jut először eszükbe: „Inkább a nagy problémákat látják, amiknek egyelőre az emberiség nem lát a végére”.

Tovább

Nádas, Bödőcs, Szécsi, Leine, Lohonyai - Ilyen volt a Margó harmadik napja!

Fotók: Valuska Gábor és Posztós János

Nagy sorok kigyóztak a Várkert Bazár előtt a Margó Irodalmi Fesztivál harmadik napján, ami nem is csoda, hiszen rengeteg izgalmas program volt tegnap is. Nádas Péter politikai-társadalomtörténeti esszéiről és írástechikájáról beszélt, Bödőcs Tibor első regényéről mesélt, illetve arról, miért furcsa, hogy írás közben senki sem röhög a poénjain, Szécsi Noémi könyve kapcsán pedig Hugonnai Vilmáról és a nők testére gyakorolt nyomásról esett szó. De a Margóra eljött Kim Leine is, aki A szellemidéző és a tiszteletes című könyvét mutatta be a magyar közönségnek. Lohonyai Dóra pedig indiai utazásáról számolt be. 

Nádas Péter: Az írás aszexuális tevékenység 

Nádas Péter felolvasásával kezdődött a Jelenkor gondozásában megjelent Leni sír című esszékötet bemutatója szombat délután a Margón: a Nagy karácsonyi gyilkosság című írás a Ceauşescu-házaspár kivégzésének pillanatait villantotta az olvasó elé, motivációja mégsem történelmi, sokkal inkább morális-pszichés, és azt kutatja, mi az oka, hogy írója egyszerűen nem tud betelni ezekkel a képsorokkal. Csehy Zoltán az esszé egyik megállapítására visszautalva, miszerint a politikai izgalom, a vallási elragadtatás és a szeretkezés hármasa valahogy közös nevezőre hozható, leginkább arra volt kíváncsi, hogyan lehet politikai izgalomba jönni, mire Nádas emlékeztetett rá, hogy diktatúrákban előfordul, hogy közös hisztériává, tömegjelenetekké fokozódik „az a politikai hisztéria, amit ösztönöznek”, és ez olyan jeleket ad, mintha egy szerelmi jelenetről lenne szó. A kérdésben felvetett közös nevezőt Nádas a fiziológiával magyarázta, hiszen az emberi szervezet zárt rendszerként működik – nem csoda szerinte, hogy a vallások például tiltották az élvezeteket. Csehy kérdésére ugyanakkor Nádas Péter leszögezte, hogy az írás aszexuális tevékenység: „A legizgalmasabb jelenetek is inkább súlyos aszexualitáshoz vezetnek, kivéve, ha az embernek egy másik nembe kell átlépnie”, és például férfiként tartósan egy nőt kell ábrázolnia. 

A kötet esszéiről szólva Nádas Péter elmondta, hogy kidolgozott egy olyan írástechnikát, ami alapvetően a freudi/jungi asszociációra épül. Miután asszociációs lépcsőkben gondolkodunk, ezeknek a lépcsőknek vagy szinteknek vannak zsákjai („tudom, hogy mi mihez, milyen emeleten kapcsolódik”). Az egyik esszében így aztán egy svéd könyv recenziójából eljutunk egy közös erdélyi útig, ahol Nádas tolmácsként és elhárítóként működött közre: „Nem elhárító tisztként, hanem elhárítóként. El kellett hárítanunk, hiszen a határtól kezdve a nyomunkban voltak a Securitate emberei”. Szerinte ez a momentum abban a kelet-európai történetben, amiről maga a könyv szól, egy különös zsákot képez, ő pedig belement ebbe a zsákba. A kérdés mindig az, hogy ebbe az asszociációs bugyorba az olvasót magával tudja-e vinni, és főleg, hogy az olvasó vissza tud-e csatolni, ami szerinte egy alapvető esztétikai kérdés. Nádas szerint az élet szerkezete nem az, mint a szórakoztató regényekben, ahol mindenki részesül a boldog végben („ilyen nem nagyon van”), sokkal inkább azt figyelhetjük meg, hogy minden kifut a semmibe - igaz, a gondolkodásnak nem ez a törvénye: ahhoz, hogy valamiről gondolkodni tudjunk, vissza kell tudnunk térni. 

Tovább

André Aciman: Azok a vonzalmak izgatnak, amik egy pillanat alatt születnek meg

andre_aciman_5.JPG

Fotó: Bach Máté

André Aciman úgy ír a szerelemről és a vágyról, mint senki más, ez már kiderült a Szólíts a neveden című regényéből is, amelyből Luca Guadagnino rendezett Oscar-díjas filmet, és amely elképesztően nagyot robbant tavaly (kritikánk ITT).  Elio és Oliver története valami olyasmit mozgatott meg az emberekben, amit korábban semmilyen könyv, valószínűleg azért, mert az első szerelemről, a testi vonzalomról, a szégyenről, a kimondatlan érzésekről és az elszalasztott lehetőségekről ezelőtt még nem írtak ilyen igazul és pontosan. Aciman sokszor hangsúlyozza, hogy a be nem teljesült szerelmek, a meg nem történt dolgok jobban tudnak fájni, mint azok, amik megvalósultak. Erre a gondolatra épül a Szólíts a neveden folytatása, a Találj rám! is, amely három szálon keresztül mesél a szerelemről és a vissza nem hozható időről: Samuel (Elio apja), Elio, majd Oliver szemszögéből. Acimannal, aki a Margó Irodalmi Fesztivál miatt érkezett Magyarországra, a villámcsapás erejű találkozásokról és a másik megismerésének lehetetlenségéről beszélgettünk a Hiltonban, és azt is elárulta, szerinte miért tökéletesebb a művészet, mint maga az élet. 

André Aciman: Találj rám!

Fordította: Szigethy-Mallász Rita, Athenaeum Kiadó, 2019, 300 oldal, 3999 HUF

 

Egy évvel ezelőtt, amikor utoljára beszélgettünk, megkérdeztem, hogy lesz-e folytatása a Szólíts a nevedennek, és azt válaszolta, nem valószínű. Hogyhogy mégis folytatta Elio és Oliver történetét? Miért az apa sorsával vette fel a történet fonalát?

Az a helyzet, hogy amikor elkezdek egy könyvet, általában fogalmam sincs, hogy be fogom-e fejezni. Előfordulhat, hogy úgy döntök, a felénél abbahagyom. Egy éve, amikor utoljára beszélgettünk, ezt a könyvet valószínűleg már majdnem befejeztem, de nem tudtam, hogy meg akarom-e jelentetni. Valójában 2016 októberében kezdtem el írni. Olaszországban voltam, a vonaton ültem, és elindult bennem a történet. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy aki beszél, az az apa. Végül mégis úgy döntöttem, hogy lehetne Samuel, akiről szó van, mert ő végre el tudna vezetni Elióhoz, akinek később szintén meg lehetne a maga története. De az ilyen ötletek nem jönnek hamar, nagyon lassú folyamat, mire minden a helyére kerül. Sokszor félbe is kellett szakítanom az írást más projektek miatt. Ráadásul nagyon szeretek utazni, ami szintén megzavarja a munkát. Az igazat megvallva elég sokszor nekikezdtem ennek a könyvnek Elio hangján, mivel arra már rátaláltam korábban. De valamiért nem működött, nem éreztem őszintének. Próbáltam megnézni, hogy mi lehet vele 22, majd 23 éves korában, de egyszerűen nem állt össze a sztori. Végül értelmét nyerte, hogy az apjával induljon a könyv, aki ellátogat Rómába, ahol Elio él. 

Visszatérnek a Szólíts a neveden érzékeny hősei

Világpremierrel egy időben jelenik meg Magyarországon is a Szólíts a neveden folytatása, a Találj rám!, az olvasók pedig ezen a héten személyesen is találkozhatnak a szerzővel, hiszen André Aciman a Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz. André Aciman: Találj rám!

A regény találkozások történetéből áll, olyan találkozásokéból, amelyek örökre megváltoztatják az ember életét. Ez egy visszatérő témája az írói munkásságának. Miért foglalkoztatják ezek a sorsszerű, villámcsapás erejű egymásra találások? Mit mondanak el az életről, az emberről ezek a pillanatok, amikor a teljes ismeretlenségből indulva két ember elkezdi igazán megérteni egymást?

Nemcsak az első találkozások érdekelnek nagyon, hanem az olyan helyzetek is, amikor különböző emberek, különböző hátterekkel jönnek össze. És amit ennél is izgalmasabbnak tartok, azok az olyan vonzalmak, amik egy pillanat műve alatt születnek meg. Nem igazán foglalkoztatnak az olyan szerelmek, amik lassan fejlődnek és bontakoznak ki. Sokkal jobban izgat, amikor meglátsz valakit, és azonnal kialakul az erős fizikai vonzalom, majd utána bontakozik ki maga a kapcsolat. Szerintem rögtön, abban a pillanatban tudjuk, hogy vonzódunk valakihez, amikor először meglátjuk.

Tovább

Lilu: Az olvasás segített túlélni a kamaszkoromat

lilu3.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Kovalcsik Ildikó, azaz Lilu volt Ott Anna vendége pénteken a Margó Extrában, ahol szerető családjáról, kamaszkori lázadásairól és a nagy álmáról, Japánról is mesélt, de azt is elárulta, miért nem lett magyartanár, és miért változtak az olvasási szokásai a gyerekei születése után. 

A jó hangulatú beszélgetés eleje főként a családjáról szólt, arról hogy milyen szerető közegben él, és erre miért van nagy szüksége abban a műfajban, amelyben dolgozik. Gyerekeihez való viszonyáról és arról, mit mutat a világnak belőlük, azt mondta: mivel az interneten való megmutatásukkal megmásíthatatlan döntést hozna az életükben, nem tesz fel róluk fényképet, az egyetlen kivétel ez alól egy korábbi címlapmegjelenés volt.  

Ezután Szentendréről is szó esett, amiről kiderült, hogy közös pont, hiszen Anna ott nőtt fel, Liluék pedig most ott laknak. Ezzel kapcsolatban elhangzott a kérdés, Lilu lázongó volt-e gyerekkorában. A válasz igen, pontosabban minden miatt lázadt, minden miatt rosszul érezte magát, és csak az olvasás segítette túlélni a kamaszkorát. Azt is mondta, az olvasás olyan, mint a szerelem: az első élmény meghatározó. Élete első könyve, amit annyira szeretett, hogy ötvenszer is elolvasta, Fehér Klára Bezzeg az én időmben című regénye volt. Később is folyamatosan olvasott, ezt a szeretetet a szüleitől tanulta, és a mai napig hisz abban, hogy az olvasás nagyon erős kapaszkodó tud lenni, akár egy megbízható barát. A könyvek sokszor még a mozifilmeket is helyettesítették  számára. Példaként az Exodust említette, ami neki olyan volt, mint egy kalandfilm.  

lilu.jpg

Annának ekkor eszébe jutott a kamaszkorról, hogy talán verseket is olvasott Lilu, esetleg írt is, amire a műsorvezető határozott nemleges választ adott. Viszont elmesélte, hogy sötét időszakaiban a Romlás virágait gyakran olvasta,mert annyira szerette. Bevallotta azt is, hogy magyartanár szeretett volna lenni, és a felvételire nagymellénnyel ment el. De amikor egy ponttal lemaradt, annyira megsértődött és bántva érezte magát, hogy talán soha nem felejti el a csalódást. Szíve-lelke benne volt a felvételiben, mindent elolvasott és fel sem merült benne, hogy nem veszik fel. Számára a magyarszak az olvasást jelentette volna, és hogy az irodalom közelében maradhat. A következő évben már a jogra felvételizett, ahova fel is vették.  

Tovább

Darvasi, Gárdos, Trubadúrok és Rossz versek - IIyen volt a Margó második napja

Fotó: Valuska Gábor

A Margó második napján több beszélgetésen is a titok lehetett az egyik kulcsmomentum: Darvasi László például a rejtélyes magyar sellőről mesélt, Gárdos Péter az évszázadok múltán is nagy érdeklődést kiváltó sakk-automatáról, míg a Trubadúrok-esten a szerelem titokzatosságát próbálták felfejteni a résztvevők a szöveg és a zene segítségével. 

Darvasi a mai Magyarország nélkül nem tudta volna megírni az új regényét

A Magyar sellő olyan műfajú regény, amilyen még nem volt Darvasi László életművében – csigázza fel rögtön az olvasó érdeklődését Gács Anna a Margó második napján, és egy filmes példával jön elő, hiszen szerinte Pasolini Salò című filmjének műfaji kategóriája („kosztümös horror művészfilm”) könyves értelemben az új Darvasi-regénynek is simán megfeleltethető. A szerző elárulta, hogy a cselekmény idejét a romantika korára tette – bár szerinte azok az emberi történetek, amelyek áthatják a regény szövetét, valójában időtlenek –, és németes nevű karakterek szerepelnek benne (ami annyiban nem szokatlan, hogy több ilyen szövege is van már, vonzódik ehhez a környezethez).

Gács Anna szerint a darvasi életműben annyiban is egyedülállónak tekinthető az új könyv, hogy hosszában eltér az eddigi művektől, amelyek terjedelmükben a rövid történetek és a nagyregények között mozognak: „Te viszont most egy 200 oldalas suhintással átvágtad a gordiuszi csomót”. Szerinte a kötetnek van egy monomániája, ami abban a kérdésben fogható meg, hogy vajon mi mindent csinál velünk a hatalom.

A motivációkról szólva Darvasi elmesélte, hogy már annak idején maga Kleist is tudósított egy magyar sellőről – valójában egy nádas közt élő emberről, akit aztán német területre vittek –, a regény ötletét alapvetően ez adta. Amikor írni kezdte, már készen volt öt novellája, amelyek hasonló alakokkal voltak benépesítve („de mind másról szóltak”), ezekből kellett regényt írni, azaz összefésülni a már meglévő szövegeket, illetve egy működő dramaturgiai ívet húzni. Darvasi részben a nyelv miatt nyúlt vissza Kleisthez (felemlegetve ezen a ponton Földényi F. László esszéjét és a „mennyei terror nyelvét”), részben pedig Kohlhaas Mihály figurája miatt. Utóbbira hajaz Darvasi hőse, a szénégető Jonas is, aki szerinte különbözik a többi hétköznapi figurától. „A grófra is igaz a hétköznapiság, bár egy hólyag” – emelt be ezen a ponton egy újabb szereplőt a beszélgetésbe Darvasi, hozzátéve azt is, hogy a gróf aránytalanul nagy hatással van mások életére, „ahhoz képest, hogy milyen kisszerű figura”.

Tovább