Olvass!

KönyvesBlog

Szvoren Edina kapta a Mészöly Miklós-díjat

2019. január 19. .konyvesblog.

szvoren.jpg

Szvoren Edina kapta az idei Mészöly Miklós-díjat. Az elismerést tegnap adtak át neki Mészöly szülővárosában, Szekszárdon.

A Mészöly Miklós Egyesület a Magvető Kiadónál tavaly megjelent Verseim című novelláskötetéért ítélte oda a díjat, amelyet Szörényi László irodalomtörténész, az egyesület elnöke adott át a szekszárdi Művészetek Házában 16. alkalommal rendezett Mészöly-emléknapon.

A tizenhárom történetet tartalmazó kötetet Kiss Tibor Noé író úgy jellemezte: mondatai tökéletesek, „zsigerekig hatolóak", a szerző pszichológiai érzéke és kíméletlensége egyszerre hatol be az ember és az emberi kapcsolatok legmélyére, „egyszerre képes bármit érzékeltetni a maga banalitásában is". Szörényi László méltatásában megjegyezte, hogy az író „szereti rejtélyességgel felruházni minden szereplőjét", több párhuzamot említett Mészöly és a díjazott művei között. Szvoren Edina a díj átvétele után azt mondta: sokáig úgy érezte, hogy a kortárs magyar irodalom nem tud olyan fajsúlyos lenni, mint a világirodalom. (A díjnyertes novelláskötetbe ITT lehet beleolvasni.)

A Verseim című kötetről korábban ezt írtuk:

A szövegek sokkoló, letaglózó hatása nem csak a rossz események sűrűségéből fakad, hanem a magyarázatok elmaradásából is. A novellák szikárságukkal, fullasztó tömörségükkel arra apellálnak, hogy a hiányérzetek által vonjanak be minket a történetekbe. Az elhallgatott érzések és információk, elhintett titkok, sugalmazott múltbeli traumák tartanak állandó feszültségben. Ezt a prózát az mozgatja, hogy folyamatosan arra késztet, hogy nyomozzunk, próbáljuk megfejteni miért olyan kísérteties és fojtogató mindez, ha közben végtelenül ismerős is. És ha olyan sok a negatív történés, akkor miért vonz, miért ragad magával mégis ez a világ?

A díj mellett idén is átadták a Mészöly Miklós-emlékplakettet, amelyet ezúttal Jankovics Zoltán szekszárdi művelődésszervező, a Pad Irodalmi Egyesület alelnöke kapta, többek között a szekszárdi Mészöly-tanya helyreállításában vállalt szerepéért.

A Mészöly Miklós irodalmi hagyatékát gondozó egyesület 2004-ben alapított elismerést kortárs magyar íróknak; 2005-től Márton László, Darvasi László, Macsovszky Péter, Cserna-Szabó András, posztumusz Baka István (1948-1995), Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi Endre, Győrffy Ákos és Borbély Szilárd (1963-2014), Danyi Zoltán, Szabó Róbert Csaba és Lábass Endre kapta meg a díjat.

Forrás: MTI

Szendrey Júlia nem csak Petőfi felesége volt

szendrey.jpg

Kép forrása

Szendrey Júlia neve korábban jórészt csak Petőfi Sándorral kapcsolatban hangzott el. Hol úgy hivatkoztak rá, mint „a feleségek feleségére”, hol pedig úgy, mint hűtlen özvegyre, aki alig egy évvel Petőfi eltűnése után már újra is házasodott. Mellesleg itt-ott megemlítették, hogy írt pár „vérszegény Petőfi-utánzatot”, de hogy ő maga is költő vagy fordító lett volna, arról eddig nem nagyon volt szó, alakjával szinte csak a pletykák szintjén foglalkoztak. Most viszont kénytelenek leszünk átkeretezni mindazt, amit eddig tudtunk róla, mert nemrég olyan versei kerültek elő – nem is kevés –, amelyeket korábban még soha nem publikáltak. Ezekből a versekből viszont egy teljesen új kép rajzolódik ki Szendrey Júliáról, akire többé nem tekinthetünk úgy, mintha csupán az egyik legnagyobb magyar költő felesége lett volna: önálló költő volt, önálló életművel és a női irodalom egyik első, fontos figurája.   

Szendrey Júlia összes verse

Szerkesztette: Gyimesi Emese, Kortárs Kiadó, 2018, 305 oldal, 3000 HUF

 

Mindez a Szendrey Júlia összes versét összegyűjtő, mérföldkőnek számító kötetből derül ki, amelyet tegnap este mutatták be a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol Gyimesi Emese, a kötet szerkesztője, valamint Margócsy István és Szilágyi Márton irodalomtörténész mesélte el, hogy mégis hogyan kerülhetett elő ennyi, eddig ismeretlen és kiadatlan vers. Ahogy Gyimesi Emese mondta, először a naplókkal kezdett foglalkozni, és azok kapcsán kerültek a kezébe Szendrey Júlia műveinek régebbi gyűjteményei. Például Bihari Mór 1909-es válogatása, amelyben 26 vers volt, vagy Mikes Lajos 1930-as kötete. Utóbbiban talált utalást arra, hogy létezik valahol egy 90 oldalas versgyűjtemény, amelyet maga Szendrey Júlia állított össze még életében. Ekkor kezdett el kézirattárakban kutakodni, és nem kis meglepetésére megtalálta, amit keresett, sőt, még más versekre és feljegyzésekre is bukkant.

Margócsy István ennek kapcsán arról beszélt, hogy a könyvtárak és kézirattárak gyakorlatilag kimeríthetetlenek, mindig fogunk találni olyan dolgokat, amiket korábban nem ismertünk. Például 10-15 évvel ezelőtt előkerült egy füzetnyi Petőfi-vers, amelyek korábban egy gyűjtőnél voltak és senki sem tudott róluk. Szendrey esetében a helyzet szerinte annyival komplexebb, hogy a maga korában is csak szolid elismertségű költő volt, az irodalomtörténetbe pedig csak mint Petőfi felesége került be. Mint mondta, Gyimesi Emese érdeme, hogy Szendrey Júliát önálló alkotóként kezelte.

Ezek a versek főleg azért rajzolták át a Szendreyről eddig kialakult képet, mert a vele kapcsolatos kérdések korábban nem a költészetét, hanem a magánéletét érintették – tette hozzá Szilágyi Márton, aki a kötet lektora is volt. Ahogy rámutatott, most már lehet tudni, hogy Szendrey Júliának igenis volt költői életműve és olyan versgyűjteménye, amivel prezentálni akarta magát, csak az életében ez nem jelent meg. Most viszont sok minden világosan látszik a költészete kapcsán, például az írásbeliséghez való viszonya, ami a 19. századi, értelmiségi családban élő átlagos nőkhöz viszonyítva minőségileg volt más.

Tovább

Több mint nyolcvan könyv fog versenyezni az idei Aegon-díjért

naasaegon.jpg

2018-ban Nádas Péter kapta az Aegon-díjat (Fotó: Bartos Gyula)

81 kötetet, köztük például Oravecz Imre, Dragomán György, Rakovszky Zsuzsa és Térey János könyveit is jelölték az idei Aegon Művészeti Díjra, amelyet tavasszal 14. alkalommal adnak át. 

2018 kortárs magyar könyvterméséből 8 könyvkiadó 81 kötete szerepel az Aegon Művészeti Díjra esélyes művek longlistjén. A díj hétfős zsűrije idén naplót, versesköteteket, történelmi és pszichológiai regényt, valamint esszékötetet is olvashat. De hogy kikből is áll ez a zsűri, az egészen a nyertes mű kihirdetéséig titkos, a tagok a szűkített tízes lista összeállításáig egymásról sem tudva dolgoznak.

Öt korábbi Aegon-díjas szerző is a jelöltek között van: Krasznahorkai László (két könyvét is jelölte kiadója), Oravecz Imre, Péterfy Gergely (társszerzőként Péterfy-Novák Évával), Rakovszky Zsuzsa és Térey János. Sok az előző évek shortlistjeiről ismerős név is, Dragomán György, Erdős Virág, Garaczi László, Markó Béla vagy Szabó T. Anna is szerepel az esélyesek közt. A kiadók közül harmincnégy címmel idén is a Magvető Kiadó vezeti a jelölési listát. A Kalligram Kiadótól érkezett a második legtöbb mű, szám szerint huszonegy. 2018 Aegon-díjas szerzője, Nádas Péter kiadója, a Jelenkor tizennégy kötettel indul idén a díjért.

A 14. Aegon Művészeti Díjat tavasszal adják át. A jelöltek zsűri által összeállított tízes listáját februárban hirdetik ki.  A magánalapítású irodalmi elismerés nettó 3 millió forintot és egész éves figyelmet hoz a nyertes mű szerzőjének.

A jelöltek teljes listáját ITT lehet megnézni. 

Hogyan építsünk a Szolgálólány alapján egy életképes diktatúrát?

Elpusztíthatja-e holnap egy aszteroida a Földet? Lehetünk-e fiatalabbak a saját gyermekünknél? Megjósolható-e a jövő a tudomány segítségével? Vannak-e jogaik a majmoknak? Hány neme lehet egy földönkívülinek? Hogyan építsünk életképes diktatúrát? Gazdasági hiba volt-e a Birodalom presztízsberuházása, a Halálcsillag megépítése? Cersei Lannister vagy Daenerys Targaryen kormányzott-e jobban? Na és mitől leszünk szerelmesek? Hamarosan megjelenik a Párhuzamos univerzumok című antológia, melynek szerzői a Star Wars, a Star Trek, a Harry Potter-széria, a Deadpool, a Kapcsolat vagy a Trónok harca mellett számos további népszerű sci-fi, horror, fantasy és disztópia tudományos szempontú elemzésére vállalkoznak, és az írásokban a politológiai vagy a közgazdaságtani mellett hangsúlyosan megjelennek a pszichológiai, csillagászati és asztrofizikai szempontok is. A kötetből a hibridrendszereket bemutató Filippov Gábor elemzését mutatjuk meg

Párhuzamos univerzumok - Képzelet és tudomány

Athenaeum Kiadó, 2019, 350 oldal, 3999 HUF

 

 

FILIPPOV GÁBOR: A SZOLGÁK LÁZADÁSA

Autokratikus stabilitás és rezsimdinamika A szolgálólány meséjében, avagy hogyan építsünk életképes diktatúrát?

Gileád hajnala

A nem túl távoli jövőben az Egyesült Államok viszonylagos nyugalmát három összehangolt terrortámadás dönti romba. Ismeretlen, állig felfegyverzett milicisták lerohanják a Kongresszust, a Fehér Házat és a Legfelsőbb Bíróságot, és néhány óra alatt a komplett állami gépezetet kiirtják. A merényletet eleinte „iszlám fanatikusoknak” tulajdonítják. Csak utóbb derül ki, hogy a támadást a Jákob Fiai nevű keresztény fundamentalista csoport követte el, amelynek végső célja a demokrácia felszámolása és egy archaikus, bibliai alapokon nyugvó diktatúra létrehozása.

A terrortámadásokat követően semmi sem lesz többé olyan, mint régen. A változás nem egyik napról a másikra történik. A zűrzavart és a válság okozta kollektív rettegést kihasználva először felfüggesztik az Alkotmányt, és a hadsereg határozatlan időre bevezeti a szükségállapotot. Ez pedig nem pusztán formális deklaráció: az elhúzódó válsághelyzetre hivatkozva radikálisan korlátozzák a polgárok szabadságjogait, amelyeket addig épp az Alkotmány garantált: a szólás és a sajtó szabadságát, a gyülekezési jogot, a vallásszabadságot, a szabad mozgáshoz fűződő jogot, később pedig a kínzástól való mentességhez, sőt az emberi méltósághoz és az élethez való jogot is. Bár a puccsisták bejelentik, hogy megkezdték a felkészülést az új választások megtartására, a hatalomátvétel után demokratikus pártversenyről és szabad választásokról sem lehet beszélni többé.

Tovább

Kép-más – Rippl Renáta

rippl_renata_kep-mas2.jpg


Rovatunkban illusztrátorokat mutatunk be, akiket arra kértünk meg, hogy fejezzenek be öt mondatot, és persze rajzolják meg hozzá saját magukat. Ezúttal Rippl Renáta rajzolt és válaszolt.

Rippl Renáta: Panka balerina lesz - Balettmesék 1.

Manó Könyvek, 2018, 54 oldal, 2490 HUF

 

Azért kezdtem el rajzolni, mert a legjobb dolog megalkotni valamit, amit csak én magam látok a fejemben, és ami egyszer csak megelevenedik egy papírlapon.

A legjobban akkor megy a munka, amikor este van és tulajdonképpen vége a napnak. A gyerekek alszanak, már felhoztam a vacsorarepetát a konyhából és megy mellettem a tévé... Ilyenkor bármeddig tudnék dolgozni, csak reggel ne kellene olyan korán felkelni. Bagoly vagyok.

A leggyakrabban használt munkaeszközöm a grafitceruza.

A legnagyszerűbb ötleteim akkor támadnak, amikor utazom. HÉV-en, távolsági buszon, autóban... de általában nagyon sokszor álmodozom.

Saját kedvencem, amit szívesen újraillusztrálnék, az Alíz Csodaországban. A kis gyufaárus lány is régóta foglalkoztat, de a klasszikus mesék közül a Hófehérke és a Csipkerózsika megrajzolása is izgalmas lenne.

Rippl Renáta (1974)

  • Eredetileg textiltervezőként végzett a MOMÉ-n, de az utóbbi időben főleg illusztrálással és terméktervezéssel foglalkozik.
  • Rajzolt mások mellett Bosnyák Viktória (Mantyusok-sorozat; És most hogy festek? – Az egyszínű kaméleon), Balázsy Panna (Szandra és a 3.b-sorozat) és Nagy Katalin (Szív a kerítésen) történeteihez.
  • Első önálló kötete egy Grimm-átirat volt, a címe: Piroska, a hófehér nyuszi (2015).
  • November közepén jelent meg Balettmesék című sorozatának első kötete, a Panka balerina lesz.
  • facebook, instagram, honlap

A cikk a Könyves Magazin 2018/4. számában jelent meg.

Könnyen egy átnevelő táborban találhatja magát, aki nem az elvárt módon szeret

cameron_post_rgb_vegleges.jpg

Amikor a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

Fordította: Todero Anna, Athenaeum Kiadó, 2019, 440 oldal, 3999 HUF

 

Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz - de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.

Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság... De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy "helyrehozza" az unokahúgát - az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.

A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült - nézzétek meg az angol nyelvű előzetesét:

Olvassatok bele a könyvbe:

Cameron Post 223-242.pdf by on Scribd

Ezeket a könyveket nézzük majd a moziban!

Tavaly év végén már listába szedtük azokat a könyveket, amelyek a filmesek figyelmét is felkeltették és 2019-ben bemutatják a filmes adaptációikat. Most a Publisher’s Weekly friss listájáról kiválogattunk még ötöt, melyek miatt idén is érdemes lesz moziba menni.

Kés a zajban

Patrick Ness azt gondolja, ha nem érintene kemény (akár tabunak is tekintett) témákat a könyveiben, az olyan lenne, mintha magára hagyná fiatal olvasóit, hogy egyedül nézzenek szembe ezekkel. Ezt néhány éve nyilatkozta a Könyvesblognak, akkor jelent meg magyarul a Soha nincs vége című regénye, Ness viszont előtte már igazi kultstátuszt ért el a Káosz-trilógiával, melynek első részéből Doug Liman (Mr. és Mrs. Smith, A Bourne-rejtély, Barry Seal: A beszállító) rendezett filmet. A könyvről ezt írtuk korábban: „Ness trilógiája igazi sci-fi: a Föld egyik jövőbeli gyarmatbolygóján játszódik, ahol a férfiak egy különös vírus miatt (amit valószínűleg az ott élő őslakos fajtól kaptak el) hallják egymás gondolatait egy örökös, kontrollálhatatlan zajban. Csak egymáséit, a nőkét nem. Mire az első számú főszereplő, Todd eléri a férfikor határát, már ő az utolsó fiú a városban, a nőket ugyanis kiirtották: nem bírták elviselni a csendjüket. Todd azonban egy napon mégis csak találkozik egy lánnyal, Violával, és hamarosan felpörögnek az események: ádáz harc kezdődik a diktátor hatalma alatt álló férfiak, a terrorista-szervezetbe tömörült nők és a jórészt megsemmisített őslakosok, a szpakkerek maradékai között”. A főbb szerepekben Tom Holland, Mads Mikkelsen és Daisy Ridley látható, és úgy hírlik, hogy előkészítés alatt van már a folytatás is.

Kedvencek temetője

Stephen King valószínűleg a legnagyobb élő adaptációkirály, mert nincs év, hogy egy-kettő-három könyvéből ne készülne egész estés fim vagy sorozat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy öt évvel ezelőtt egyszer már volt egy olyan bestof-listánk, ahol a legjobb King-filmek között szerepelt a Kedvencek temetője is, igaz, az az 1989-es feldolgozás volt, de 2019-ben újra a frászt hozzánk ránk a kimúlt kisállatok. A kedvenctemető mellé költöző párt Jason Clarke és Amy Seimetz alakítja, a rendezői székbe ezúttal Kevin Kölsch és Dennis Widmyer ült.

A Nap is csillag

Kényes pillanatban keresztezi egymást a koreai származású Daniel és a jamaicai felmenőkkel rendelkező, de már Amerikában felnőtt Natasha útjai. A lány családját ki akarják toloncolni az országból, és Natasha valószínűleg élete legrosszabb napját éli épp, amikor bumm!, megtörténik az, amire a legkevésbé számít, szerelembe esik egy kvázi idegennel. A filmet Ry Russo-Young rendezte, a két főszereplőt Yara Shahidi és Charles Melton alakítja. A Nap is csillag szerzőjének, Nicola Yoonnak nem ez az első regénye, amiből film készült, pár éve mutatták be ugyanis a Minden, mindent, ami szintén az ő történetén alapul.

Aranypinty

„Theo Decker a regényidőben 27 éves, és túl van mindenen, amin egy tisztességes nagyregényhősnek ilyen idős korára túl kell lennie. Egy amszterdami hotelszobában írja titkos történetét az életéről, amely tizenhárom évvel korábban szakadt Előttére és Utánára: egy bomba szakította ketté, ami a manhattani Frick Gyűjteményben robbant, ahová az eső elől menekült be az édesanyjával” – ez a kiindulópontja Donna Tartt regényének (ami a hét könyve is volt nálunk, ITT el tudjátok olvasni a cikket), melyben kulcsszerepet játszik egy 17. századi festmény, miközben szól túlélésről, barátságról, a 9/11 utáni Amerikáról (is). A kultregényből John Crowley (Brooklyn) rendezett filmet, a főszereplő Theót a Csillagainkban a hibából ismert Ansel Elgort alakítja, de felbukkan benne Nicole Kidman és Luke Wilson is.

Kisasszonyok

Louisa May Alcott klasszikusa eredetileg az 1860-as évek végén, és egy igazi felnövéstörténet, melyben a March-lányoknak maguknak kell boldogulniuk, miután apjuk az amerikai polgárháborúban harcol. Rivalizálás, első szerelem, veszteség és boldogság is kijut nekik, az olvasó pedig lapról lapra nyomon követheti, ahogy felnőtt nővé érnek. A regénynek számtalan adaptációja volt már (a filmes és tévés feldolgozások mellett készült belőle opera, musical és anime is); a mostani filmváltozatot Greta Gerwig rendezte, a főbb szerepekben pedig Saoirse Ronan, Florence Pugh, Eliza Scanlen és Emma Watson látható, de a lányok nénikéjeként felbukkan a filmben Meryl Streep is.

Vass Virág: Egy hősnőre volt szükségem

vass_virag_kicsi-31328.jpg

Fotó: Valuska Gábor

A Kádár-korszak egyik leghíresebb manökenjének kalandos, egyben tragikus életútja ihlette Vass Virág legújabb kötetét, az író viszont fontosnak tartja leszögezni, hogy ebben a regényben szándékoltan nem Lantos Piroska történetét írta meg. Ám főhőse, Kardos Sára szintén egy vidéki honvédségi lakótelepről indul a világ meghódítására, melynek kereteit először a ruhagyári alkalmi munkák adják, majd a kör folyamatosan tágul, és a lány először a budapesti, majd a párizsi, végül a New York-i kifutókat hódítja meg. Akár boldog is lehetne, de a csillogás rengeteg fájdalmat és bizonytalankodást takar. Vajon mennyire determinál egy női sorsot a közeg, ahonnan elindul az ember, felismerjük-e azokat a pontokat, ahonnan letérhetünk a számunkra kijelölt életpályáról és mi vár az örökös szabályszegőkre? Vass Virággal a kommunista nőideálról, az állambiztonság kiterjedt figyelméről és a véletlenül lett manökenekről is beszélgettünk.

A Kádár-kor egyik leghíresebb manökenjének élete inspirálta Az örökké rövid története cselekményét, és a könyvön végig érezni, hogy rengeteg kutatómunka áll mögötte. Mi az oka annak, hogy nem dokuregényt, hanem fikciót írtál?

Egyrészt a fikció műfajában otthonosabban mozgok, mint a dokumentarista, életrajzi műfajokban, másrészt pedig megihletett egy olyan női sors, amely harmincöt évvel ezelőtt egészen megrázta a magyar közvéleményt, egy olyan lány sorsa, aki így vagy úgy az én életemben is felbukkant – gyerekkoromban például találkoztam is vele, teljesen véletlenül. Viszont azoknak a sorsára, akik bármilyen szinten érintettek ebben a történetben, vigyázni akartam. Fontos leszögezni, hogy nem egy az egyben Lantos Piroska életét dolgoztam fel, hanem a képzeletemmel kiszíneztem bizonyos részleteket, igaz, mindent lekutattam, amit csak lehetett, elsősorban azért, hogy az én regényem ne mondjon ellent annak, ami megtörtént vagy megtörténhetett. Fontos szempont még az is, hogy Lantos Piroska esete legendává vált, a legenda sajátossága pedig, hogy valaki így emlékszik rá, valaki meg amúgy. A konkrét személy, aki az én fantáziámat beindította az elbeszélések alapján inkább egy sodródó alkat volt, nekem viszont egy hősnőre volt szükségem, aki némi önreflexióval próbálja irányítani nagy amplitúdójú életét. Hőssé kellett avatnom ezt a karaktert.

Vass Virág: Az örökké rövid története

Central Médiacsoport, 2018, 488 oldal, 3990 HUF

 

Lantos Piroska tragikus életútjának fő fordulópontjai viszonylag ismertek, de egy regénynél a lényeg mindig a részletekben rejlik. Kik vagy mik voltak azok, akik és amik a kutatás során a segítségedre voltak?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az édesanyám pont abban az időszakban dolgozott az Ez a Divat szerkesztőségében, amikor Lantos Piroska aktív volt. Vagyis pusztán abba a korba kellett visszalépnem. Sokakkal beszéltem azok közül, akik az akkori divatot tervezték, bemutatták vagy fotózták. Abban az időben Magyarországon nem volt piacgazdaság, és a divatszakma vagy akár a reklámipar is kicsit nyakatekerten működött. Mi most itt ülünk a Hadikban, amelynek helyén akkor például a Szivárvány Áruház működött. Olyan 11-12 éves lehettem, amikor megláttam itt egy piros sporttáskát, és körülbelül tíz hónapon át az az egy sporttáska volt a kirakatban, nem jött kéthetenként új kollekció. A könnyűipar kirakatágazata volt a gazdaságnak, a fonákságát mutatta viszont, hogy amikor idejöttek a külföldi csoportok vagy kereskedők, akkor berendelték a manökeneket, ám ki volt adva nekik, hogy ne nagyon nyüzsögjenek, mert abból a gombból vagy cipzárból csak húsz darab van az országban, és nem tudják majd szériában gyártani. A hetvenes-nyolcvanas években a hazai szakemberek még a maguk szerény eszközeire, kreativitására hagyatkozhattak csak. Így például nem feltétlenül az számított vállalaton belül jó divatfotósnak, aki megcsinálta a képet, hanem aki kevés filmet használt hozzá. Soványka volt az eszköztár, mégis csodákat tudtak művelni, és a neves külföldi magazinok képviselői, akik idetévedtek, gyakran meg is hökkentek.

Tovább

Áprilisban jelenik meg Stieg Larsson könyve az Olof Palme-gyilkosságról

A svéd kiadás

A huszadik század egyik legrejtélyesebb politikai gyilkossága volt Olof Palme megölése. 1986-ban az akkori svéd miniszterelnök moziból tartott hazafelé feleségével, amikor a nyílt utcán lelőtték. A gyilkosság iszonyúan megrázta az ország és az egész világ közvéleményét – főleg úgy, hogy az elkövetőt nem sikerült elfogni. Pontosabban egy feltételezett tettest elkaptak, és Palme felesége fel is ismerte, de jogi megfontolások miatt – Palme felesége a szembesítés előtt már látta a feltételezett elkövető fényképét a sajtóban – az illetőt végül felmentették.

Az ügy mindenesetre sokáig foglalkoztatta az embereket, és mint kiderült nemcsak őket: A tetovált lánnyal világhírűvé lett Stieg Larsson ugyanis a halála előtt a Palme-gyilkosság felderítésén dolgozott (erről korábban mi is írtunk ITT). Az író jegyzetei alapján aztán született egy könyv (Stieg Larsson titkos iratai - A Palme-gyilkosság kulcsa), amely tavaly novemberben jelent meg Svédországban, magyarul pedig áprilisban, a Könyvfesztiválra időzítve jelenik meg az Animus Kiadó gondozásában. Blogján a kiadó a következőt írja ezzel kapcsolatban:

„Jan Stocklassa a szerző, minden Larsson által készített anyagot feldolgozott, dokumentumokat, jegyzeteket, cikkeket, képeket. Az újságíró szerint Larsson haláláig dolgozott a Palme-ügyön, ami a mai napig megoldatlan és a hivatalos lezárásáról sem lehet szó.”

Idén ősszel egyébként befejeződik a Millennium-sorozat is, melyet sok évvel Stieg Larsson halála – és az örökösökkel folytatott hosszú vita – után David Lagercrantz egykori újságíró és Zlatan Ibrahimovic focisztár életrajzának szerzője folytatott. Stieg Larsson 2005 és 2007 között kiadott három Millennium-thrillerét – A tetovált lány, A lány, aki a tűzzel játszik és A kártyavár összedől – világszerte 80 millió példányban adták el, és mind Svédországban, mind Hollywoodban filmet forgattak belőlük. A Lagercrantz által jegyzett negyedik részről ITT írtunk, az ötödik részbe pedig ITT olvashattok bele.

Cserna-Szabó András: Teljesen természetes, hogy valaki egyszerre hős és gyáva, forradalmár és besúgó

cs_sz_a-30553.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Martinovics Ignác, a „második leghíresebb albán származású magyar – Delhusa Gjon után”. Cserna-Szabó András új könyve az ő életének – a szó átvitt és szigorú értelmében is – fejetlen történetéből indul ki. Az abbé a fejével játszik lazán kapcsolódó, széttartó történetek láncolata, amely a Teremtéssel kezdődik és az Apokalipszissel ér véget. A kettő között kisemberekkel találkozunk, vagy épp olyan alakokba botlunk, mint Kosztolányi, Gogol, Copperfield Dávid és Poirot. Cserna-Szabóval történelemről, függőségekről és a Hamvas Bélával való ellentmondásos kapcsolatáról beszélgettünk. De azt is kiderült, hogy miért érzi közelebb magához a töredékes történeteket, mint a logikai és időrendi sorrendben haladó klasszikus nagyregényeket.

A könyved egyik fő témája konkrét és szimbolikus értelemben is a fejetlenség. Rögtön a Teremtés után Martinovics Ignác lefejezésének történetéhez ugrasz, aztán a motívum újra és újra visszatér. A fejetlenség a szereplőid számára a létezés alapélménye. Ezt tükrözi a regény szerkezete is?

Ez a regény (vagy könyv, én nem ragaszkodom foggal-körömmel a regény meghatározáshoz) nem a szokványos regényformában íródott. A nagyon logikus, szépen rendbe állított történetek számomra egyre inkább hamisak lettek, mert egyre inkább azt érzem, hogy az életünk fő élménye, szervezőereje nem a rend, hanem a rendetlenség. Vagy másként: a fejetlenség. Aztán persze utólag rendet rakunk: az életben, a regényben, a történelemben. Egy tengerészből lett kocsmáros például így nyilatkozik a könyvben: „az élet úgy szar, ahogy van. Ráadásul nemigen tehetünk róla. Nem kértük, bazmeg. És nem is igen van beleszólásunk, mi lesz velünk. Az élet csak úgy megtörténik. Mire észrevesszük, megtörtént, sőt el is múlt. Nem mi irányítunk, nem a mi kezünkben van a kormány, ez fix.” A szerkezet – ahogy a kis történetek egymáshoz kapcsolódnak lazán, egészen különböző módokon – mintája A szabadság fantomja című film volt, ahol Buñuelnek sikerült az apróra tört cserépdarabokat újra egésszé összeraknia, igaz, ez az egész egy egészen más egész, és az összeillesztés módszere is meglepően újszerű. Mert minden egész eltörött, és a cserepekkel kezdenünk kell valamit, de a régi módon már nem összeilleszthetők.

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik

Helikon Kiadó, 2018, 299 oldal, 3999 HUF

 

Ezek szerint ezzel a töredékes, hálózatszerű szerkezettel az volt a célod, hogy egy újfajta regényt hozz létre?

Nincsenek úttörői ambícióim, a klasszikus regényformát már ezeregyszer fejetetejére állítottak, kifordították, mint az egyujjas bundakesztyűt, sós kútba, kerék alá, kemencébe tették, onnan is kivették. Én megpróbáltam a buñueli mintát szem előtt tartva a saját történeteimet egy saját szerkezetbe rakni, ami valóban töredékes és valóban hálószerű, és a célom mindezzel az volt, hogy valamiféle Egészig jussak. Hogy sikerült-e, azt majd nyilván mások eldöntik. Mások, vagyis az olvasók. Kundera írja A regény művészetében, hogy a Tristram Shandy és a Mindenmindegy Jakab szerinte „két roppant játék” és a könnyedségnek olyan hegyfokai, amilyenek se előtte, se utána nem voltak. „A későbbi regényeket béklyózta a valószerűség parancsoló igénye, a realista díszlet, az időrend szigora.” Azt mondja, ha a későbbi regényírók nem fordulnak el e két remekműben rejlő lehetőségektől, a regény művészete akár egészen másfelé is fejlődhetett volna. Mindezt csak azért mondtam el ilyen hosszan, mert engem leginkább ezek érdekeltek az Abbé csinálásakor: „roppant játék” és „könnyedség”; s nem akartam, hogy béklyózzon a valószerűség, a realizmus, az időrend. Az előző könyvem egy kisregény („kisromán”) volt, egy Rózsa Sándor-remake (Sömmi., Magvető, 2015), ahhoz a történethez jobban illett egy klasszikus szerkezet, bár azért ott is van egy kis csavar a végén. A Sömmi.-ben azonban nem a szerkezet volt a legnagyobb tét, hanem inkább az, hogy sikerül-e újrapakolni a valóságot, és a „történelmi” Rózsa Sándorból kiindulva egy újabb véres legendát felépíteni.

Tovább

A nácik által elrabolt könyvek egy része még mindig Európa könyvtáraiban porosodik

Az ERR emberei a Baltikumban elkobzott könyveket szortírozzák (forrás)

A nácik által elrabolt, majd ilyen-olyan múzeumokba és magángyűjteményekbe kerülő, végül évtizedes perek tárgyát képező műkincseknek tonnányi irodalma van (mi is foglalkoztunk a témával, amikor pár éve magyarul is megjelent Anders Rydell Fosztogatók - Hogyan rabolták el a nácik Európa műkincseit című könyve, a szerzővel ITT interjúztunk is). A nácik viszont nemcsak műkincsekre tették rá a kezüket, hanem több millió könyvre is, erről viszont valamiért kevesebb szó esik. A New York Times beszámolója szerint viszont az utóbbi időben Európában és Amerikában is felgyorsult a keresés, és kutatók azt próbálják meg feltérképezni, vajon hol, adott esetben melyik könyvtárak polcain lappanghatnak az elrabolt könyvek.

A munkát nagyban segítik az újonnan nyílt archívumok, meg persze az internet, és azok a könyvtárasok, egyre többen amúgy, akik szívügyüknek tekintik ezeknek a könyveknek a felkutatását. A lap megszólaltatta Anders Rydellt is, aki azt mondta, hogy az emberek nagyon sokáig nem foglalkoztak ezzel a témával, egyszerűen félrenéztek, de szerinte többé ezt már nem tehetik meg.

A kutatókra mindenesetre gigantikus munka vár, például a berlini Központi és Regionális Könyvtár 3,5 millió példányos állományának csaknem a harmadát – a gyanú szerint – még a nácik zsákmányolták, ezt állítja legalábbis egy Sebastian Finsterwalder nevű kutató. Szerinte a nagy német könyvtárak többségében találhatók olyan könyvek, melyeket még a nácik loptak el.

Tovább

5+2 könyv arról, hogy milyen menekültnek lenni

hosseinik_imaatengeren_40-41.jpg

2015-ben Keleti pályaudvarnál egyszer csak megjelent egy csomó külföldi, akik sátrakban, pokrócokon húzták meg magukat, és úgy tűnt, napról napra egyre többen vannak. Tulajdonképpen ez volt az a pillanat, amikor Magyarország először szembesült  a menekültválsággal. Aztán hamar kiderült, hogy a helyzetet nálunk nem segítségnyújtással, hanem a határok lezárásával akarják megoldani. A híradók elkezdtek arról szólni, hogy sok millióan indultak el felénk szervezetten azzal a céllal, hogy tönkretegyék a kultúránkat és elvegyék a munkánkat. Plakátok jelentek meg, a határon kerítés épült, aztán jött a kvóta elleni népszavazás, majd a migrációval foglalkozó civil szervezeteket szorították háttérbe. Közben azonban arról nem esett szó, hogy kik is a menekültek és pontosan miért indultak el az otthonukból Európa felé. Az egyes emberekből egy személyiségek nélküli massza lett,  amelyet kollektíven „migránsoknak“  kezdtek nevezni. A szóhoz azóta sok jelentésréteg társult, de érdemben csak arra szolgál, hogy eltakarja előlünk az egyéni sorsokat. A témában viszont azóta megjelent jó pár fontos könyv, amely éppen ezt a hiányt pótolja. (Például Földes András Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? című könyve. A vele készült interjúnkat ITT olvashatjátok.) Gyakorlatilag megszületett egy új műfaj, a menekültirodalom. Most mutatunk hét olyan történetet, ami közelebb visz ahhoz, hogy megtudjuk, mi elől menekültek ezek az emberek, és miken mentek keresztül az útjuk során. 

1. Golnaz Hashemzadeh Bonde: El kell mondanom 

Golnaz Hashemzadeh Bonde: El kell mondanom

Fordította: Bogdán Ágnes, Park Kiadó, 2018, 224 oldal, 2950 HUF

 

Az El kell mondanom egyik fő üzenete, hogy a menekülés valójában sosem ér véget, még akkor sem, ha ember már biztonságban tudhatja magát és a szeretteit. A regény, amely két idősíkon játszódik, egy nagyon nehéz anya-lánya kapcsolatról szól, amelyet egyszerre határoz meg a fájdalom és szeretet. Nahid a múltban csak egy fiatal iráni lány volt, aki tanulni szeretett volna és szabadságra vágyott. Akkor még úgy tűnt, a kitörési lehetőség adott számára, hiszen felvették az orvosi egyetemre és megismerkedett egy inspiráló fiúval, Maszuddal is. Együtt mindent elkövettek, hogy egy szabadabb országban élhessenek, így keveredtek bele a tiltott szórólapozásba és a tüntetésekbe is. A forradalom azonban nem hozott pozitív fordulatokat számukra, több barátjukat is elveszítették és az ő életük is veszélybe került. Bonde regénye mesél a nehéz társadalmi és politikai körülményekről, és a döntésről is, amely örökre megváltoztatta az életüket. Hamis útlevelekkel Svédországba menekültek, minden szerettüket hátrahagyva. Harminc évvel később Nahidnál halálos betegséget diagnosztizálnak. Ekkor megpróbálja átgondolni és értékelni az életét és azokat a döntéseket, amiket meghozott. Miután egész életében küzdött a gyökértelenséggel és a veszteségek feldolgozásával, csak abban bízhat, hogy az általa meghozott áldozatok által legalább a következő generációnak biztosította a jó élet lehetőségét. 

2. Jenny Erpenbeck: Megy, ment, elment 

Jenny Erpenbeck: Megy, ment, elment

Fordította: Blaschtik Éva,Park Kiadó, 2017, 308 oldal, 3490 HUF

 

A Megy, ment, elment főhőse egy idős német professzor, aki éppen a nyugdíjra készül, de nem igazán tudja, hogy mihez kezdjen hátralévő idejével. Elhagyja a szobáját az egyetemi tanszéken, aztán összecsomagol és kiköltözik a tóparti házába. A természetközeli helyen azonban magányosnak érzi magát. Hiába van túl egy elismerésekkel teli, szinte tökéletes pályafutáson, egyedül van. Unalmában bóklászni kezd a városban, és gyakorlatilag ekkor szembesül azzal, hogy mit is jelent a menekültválság. A berlini Oranienplatzon menekültek sokaságával találkozik, akik sátrakban húzódnak meg, és akik nem tudják mi vár rájuk azok után, hogy „célba értek”. Úgy alakul, hogy összeismerkedik velük, nem a menekülteknek nevezett tömeggel, hanem az egyes emberekkel, Alival, Juszuffal, Mohameddel, Rasiddal és a többiekkel. Először csak a nyelvet próbálja megtanítani nekik, aztán beszélgetni is kezd velük, majd egy nap ráábred, hogy megszerette őket és az élete részévé vált a történetük. 

Tovább