Olvass!

KönyvesBlog

Tolnai Ottó főhőse minden vallatótisztet és pszichiátert összezavar a fecsegésével

2019. január 15. .konyvesblog.

Tolnai Ottó Szeméremékszerek című tervezett regényfolyamának első kötetében, A két steril pohárban az elbeszélő ugyan konkrét céllal indul el Palicson – nevezetesen vennie kell két steril poharat, amikkel másnap az urológiai vizsgálatra kell jelentkeznie –, de a rövid, célirányos séta helyett, végeláthatatlan tekergésbe kezd Szabadkán, a tengernél, a határsávban, Jugoszlávia múltjában, Bartók és Csáth szellemi örökségében, a múltban és a korrupcióval, gyanakvással teli jelenben.

Tolnai Ottó: Szeméremékszerek

Jelenkor, 2018, 381 oldal, 3499 HUF

 

Hősünket egy kézmozdulat miatt – csak nem egy illegális határsértőnek mutatta a menekülés útját?! – börtönbe vetik, kihallgatják, pszichiátriai intézetbe küldik, vizsgálják, faggatják, majd egyszercsak – ki tudja miért – hazaengedik. És mindeközben, ha nem is tudja már kacagásra fakasztani az őt meghurcolókat, de fecseg, olthatatlanul árad belőle a szó, az anekdota, a hihetetlenül cizellált képzőművészeti és irodalmi tudás mesefolyama, valamint rengeteg, abszurdba hajló, a kelet-európai rendszerváltás groteszkségét leleplező ötlet (például, hogy miképpen lehetne a szír, pakisztáni, bangladesi és egyéb menekültek edzésbe fogásával újra virágzóvá tenni a gyeplabdacsapatok sporttevékenységét, vagy hogyan kellene nyakkendőgyárat privatizálni.) A fecsegésáradatba előbb-utóbb minden hivatalos közeg, legyen az vallatótiszt vagy pszichiáter, belezavarodik, hiába foglalják le az elbeszélő narancsosládákba (mert mibe is gyűjthetné szövegvázlatait egy Orbánfalvi illetőségű író?) gyűjtött dossziéit, és hiába próbálják büntetőjogi következményekhez vezető rendbe kényszeríteni őt. A provincializmus, politikai és önismereti frusztráció szűkösségében toporgó hivatalnokok fölé repül a művészi narráció csapongása.

Tovább

Az aszfaltra rajzolt krétaemberek szörnyű képeket jövendölnek

kretaember_borito_nyomdai.jpg

C. J. Tudort sokan az új Stephen Kingnek tartják. Hátborzongató könyvében, A krétaemberben 12 éves gyerekek világába csöppenünk. 1986 nyarán az egyik fiú színes krétákat kap ajándékba, amikkel először nem tud mit kezdeni, de aztán kiderül, hogy egész jól lehet hasznosítani őket. Baráti körének 5 tagja külön-külön színeket kap, és ezekkel üzengetnek egymásnak az aszfalton.

C.J. Tudor: A krétaember

Fordította: Loósz Vera, MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ KFT, 2018, 334 oldal, 3990 HUF

 

Csakhogy aztán önnön akaratukból krétaemberek kezdenek feltűnni, amik szörnyű képeket jövendölnek a poros kövezeten. Tudtak a holttestről a folyóban. És tudtak a wurlitzeres lány testéről, amely még ott hevert az erdőben, fej nélkül. Aztán több haláleset után eltűnik a rejtélyes rajzoló, akiről senki sem tudja, hogy kicsoda.

30 évvel később, 2016-ban már mindenki felnőtt, aki egykor tudott a jelenségről. Eddie most is Anderburyben él, a régi iskolájában tanár, és egy albérlővel, Chloéval lakik együtt. Nyugalmas és meglehetősen üres az élete. Mígnem egy napon ismét felbukkannak a krétaemberek.

Olvass bele: 

1-24 a Krétaember by on Scribd

Földes András: Nem csak a nyugati világ nem látja a keletit

foldes_andras-9426kicsi.jpg

Fotó: Valuska Gábor

2015-ben megérkeztek a menekültek a Keleti pályaudvarhoz, és mindenkit az foglalkoztatott, hogy mindez hogyan változtatja meg, esetleg teszi tönkre az életünket. A mi közösségünk állt szemben a menekültekével, akikről semmit nem tudtunk, még azt se, hogy miért indultak útnak sokszor családostól. Földes András az Index újságírójaként riportozni ment a szerb-magyar határhoz, de azt nem sejtette, hogy ennek következményeképp majd a Földközi-tengeren hánykolódik egy mentőhajón, később Irakban menekül drónok elől, és afgán zsoldosokkal vagy bejrúti gengszterekkel találkozik. A Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? az elmúlt évek legforróbb világpolitikai témáját dolgozza fel egy az átlagnál sokkal kíváncsibb újságíró nézőpontjából, aki Erőss Zsolttal a Himalájánál is magasabbra ment, hogy megírja a hegymászó történetét.

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? - Útikönyv a felfordult világhoz

Bookline Könyvek, 2018, 270 oldal, 3999 Ft

 

A menekültekkel rengeteg kérdés is érkezett, amelyekre alapvetően politikai válaszok születtek, pedig a társadalomnak szüksége van valódi válaszokra is, hogy megértse saját helyzetét. Földes András különböző izgalmas helyszínekre, Irakba, Líbiába vagy Szíriába utazva,  beszélgetésről beszélgetésre haladva személyes történeteken keresztül mutatja be azokat a konfliktuszónákat, ahonnan a tömegek elindulnak egy új élet reményében, miközben a meglévő életüket súlyos kockázatnak teszik ki. Ami az újságírói munkába nem fér bele, az megvan ebben a könyvben: a személyes reflexiók, amelyek folyamatosan árnyalják az összképet. Máshogy nem tudnánk, milyen körülmények között élnek Irakban, hogyan működik az embercsempészet, milyen epikus egy mentőhajón a tengert figyelve menekültek csónakjait keresni, vagyis milyen apránként megérteni azokat az embereket, akiknek arcait, történeteit nem ismerjük, hangjait nem halljuk, mégis magyar vagy európai közösségként rettegünk tőlük, az identitásunkat féltjük. Földes Andrástól nem kérdeztük meg, mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk, de beszélgettünk megváltozott világrendről, posztapokaliptikus menekülttáborról vagy a líbiai titkosszolgálatnak dolgozó segítőjéről is. 

A kötet egy nagy történetet mond el: egy újságíró először a magyar határhoz utazik riportozni a menekültválságról, majd eljut Irakba, Líbiába, Szíriába és a Földközi-tengerre egy mentőhajóra, miközben újabb és újabb rétegeit ismeri meg a történetnek. A felmerülő kérdésekre a konfliktuszónákban tett utazások során igyekszel válaszokat adni. Közben egyszerre jutsz messze az országtól, illetve az addig megszokott életedtől is. Volt olyan pillanat, amikor felfogtad, hogy olyan sztoriba keveredtél, ami téged is megváltoztat?

Igen, ez egy folyamatos ismerkedési és tanulási folyamat. Két pillanatra emlékszem, amikor meghökkentem és megálltam, felnéztem az aktuális jelenetből, hogy hohó, ez itt egy érdekes dolog. Az egyik, amikor a török-szír határ közelében beszélgettem egy szír menekülttel, aki történetesen az ENSZ-nek dolgozik statisztikusként. Őt kérdezgettem arról, hogy mégis milyen volt a háború, hogyan menekült, mik a túlélési stratégiái. Egy ideig türelmesen válaszolgatott, majd azt mondta, hogy „figyelj haver, ugye azt tudod, hogy köztem meg közted kevesebb a különbség, mint köztem és egy szír paraszt között, aki elmenekült”. Ekkor értettem meg, hogy ez valóban így van, és hogy máshogy rétegződik már a világ, mint ahogy megismertük. A másik eset a görög-macedón határon, Idomeniben kialakult menekülttáborban történt. Idomeni filmbe illő, posztapokaliptikus pokol volt, ahol hirtelen százezer ember gyűlt fel a világ legkülönbözőbb részéről. Ekkor zárult be Európa kapuja, nem tudtak továbbmenni, itt szembesültem azzal, hány különböző országból érkeznek meg ide. Mi főleg  Szíriáról, Afganisztánról meg Irakról hallunk, de találkoztam kameruniakkal, nepáliakkal, bangladesiekkel, malájokkal, tehát hirtelen a világ konfliktuszónái egyetlen helyen gyűltek össze. Akkor éreztem, hogy itt valami világszerte megmozdult, máshogy mennek a dolgok, mint megszoktuk. Olyan csatornákon áramlik az információ, ami képes megmozdítani egy egész világrendszert, és ez nagyon erős motiváció. Sok kérdést vetettek fel a tragédiák, amik ott lejátszódtak: voltak, akik néhány hónap várakozás után felmásztak a vonatok tetejére, megfogták felsővezetéket, szénné égtek. Őrületes, feszült és klausztrofób állapot volt. Akkor az is megfogalmazódott bennem, hogy nem akarok tovább foglalkozni ezzel a témával, mert itt valami olyan tragikus dolog zajlik, amivel képtelenség hosszútávon szembenézni.

Tovább

Könyvesblokk: Munro, Jü Hua, Ng

kblog_kblokkfejlec_1_1_2_5_3.jpg

Ezen a héten egy Nobel-díjas író novelláskötetét, egy diszfunkcionális családról szóló regényt, és egy Kínában betiltott könyvet ajánlunk.  Alice Munro felmenőinek történetéről mesél, Celeste Ng az anyaság nehézségeit ábrázolja, Jü Hua pedig tíz szóval magyarázza el, hogy milyen volt az elmúlt négy évtized Kínában. 

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Fordította: Dudik Annamária Éva, Európa Könyvkiadó, 2018, 384 oldal, 3999 HUF

 

Reese Witherspoon ajánlásával. Akár ez is állhatna Celeste Ng (ejtsd: Ing) második regényének borítóján, a színésznő ugyanis már egy jóideje biztos kézzel ajánl könnyen fogyasztható, ám elgondolkodtató, minőségi közönségkönyveket. Az Amit sohase mondtam el szerzője ezúttal is identitásról, diszfunkcionális családokról és az anyaság nehézségeiről írt letehetetlen regényt. A Kis tüzek mindenüttben Cleveland egyik külvárosába kalauzol, amelynek utcái, házai és lakói csak addig tökéletesek, amíg közelebb nem lépünk hozzájuk. A négygyerekes Mrs. Elena Richardson valódi mintalakó, aki mindig a szabályok szerint él. Családja új albérlőt kap Mia, az egyedülálló anya személyében, akinek múltja titkokat rejt. Amikor Richardsonék barátai úgy döntenek, hogy örökbe fogadnak egy kínai-amerikai gyereket, kitör a háború, és a két nő a frontvonal két oldalán találja magát. A regényből a Hulu készített sorozatot, amelyben Witherspoon mellett Kerry Washington játssza a főszerepet.

Alice Munro: Kilátás a Várszikláról 

Alice Munro: Kilátás a Várszikláról

Fordította: Lukács Laura, Park Kiadó, 2018, 394 oldal, 4500 HUF

 

Történelmi és önéletrajzi ihletésű novellákat gyűjt egybe Alice Munro eredetileg 2006-ban megjelent kötete, melynek első felében az író korokon és földrészeken átívelve skót származású felmenőinek, a Laidlaw család tagjainak történetét meséli el, míg a második részben életének egy-egy jellegzetes mozzanatát villantja fel. A kanadai Csehovként is emlegetett Munro már fiatalon tudta, hogy írni fog, első kötete 1968-ban jelent meg, és azóta is megállíthatatlan. Ő lett 2013 irodalmi Nobel-díjasa, akit indoklásában a Svéd Akadémia a kortárs novella nagymesterének nevezett.

Jü Hua: Kína tíz szóban 

Jü Hua: Kína tíz szóban

Fordította: Zombory Klára, Magvető Könyvkiadó, 2018, 287 oldal, 3299 HUF

 

„Nincs kapocs a Földön, amely a fájdalomnál könnyebben tudna összekötni embereket, hiszen ez a kapocs a szív legmélyén gyökerezik” – írja Jü Hua, majd hozzáteszi, hogy amikor ebben a könyvben Kína fájdalmáról ír, a saját fájdalmát írja le, mivel az ország fájdalma az ő fájdalma is. A Kína tíz szóban részben memoár, részben látlelet a világ egyik nagyhatalmának elmúlt negyven évéről. Jü Hua pályafutását fogorvosként kezdte, idővel mégis a kínai avantgárd mozgalom egyik vezéralakjává vált. Könyvét tíz fontos fogalom köré építette fel, bár már az első fejezetnél (Nép) tisztában volt vele, hogy a mű hazájában nem jelenhet meg, hiszen számos olyan tiltott témát érint, mint például a Tiananmen téri vérengzés. Olvass bele ITT 

Silent book – a könyv, amely írott szó nélkül mesél

otthon_02.jpg

Illusztráció: Rofusz Kinga Otthon című könyvéből

Kép és szöveg kapcsolata talán egyetlen műfajnál sem olyan erős, mint a gyerekkönyvnél. Magyarországon az olvasók többsége elsősorban még mindig a szöveget keresi a könyvben: szülőként szeretünk olvasni és felolvasni, belekapaszkodni a szövegbe, és legfeljebb a böngészőket bújva nem bánjuk, ha teljesen hiányzik a kép mellől az írás. De mi a helyzet azokkal a könyvekkel, amelyek szöveg nélkül mesélnek el egy teljes történetet? Mit kezdünk azokkal a kötetekkel, melyekben nincs egyetlen betű sem, vagy ha elvétve akad is, csak az illusztráció része. A Nyugat-Európában silent booknak nevezett műfajnak nincs is igazán még magyar neve – fordíthatnánk akár némakönyvnek is, ez azonban félrevezető, hiszen ezek a kötetek nem némák, hanem a vizualitás nyelvével mesélnek el egy történetet, és az sem baj, ha ez a történet minden egyes alkalommal másképp hangzik el.

Rofusz Kinga: Otthon

Vivandra, 2018, 64 oldal, 3500 HUF

 

A népmesék sajátossága, hogy ugyanannak a történetnek rengeteg változatát mesélik világszerte. Egyszerűen nem lehet hibázni, hiszen a mese és mondanivalója érvényes marad akkor is, ha bizonyos részletek megváltoznak. Ugyanez igaz a szöveg nélküli könyvek (angolul: silent bookok) meséire, amelyek a képek révén bár felkínálnak nekünk egy történetet, ám csak rajtunk múlik, hogyan öntjük szavakba. Magyarországon még viszonylag ismeretlen a műfaj; 2006-tól kezdve például a Csimota Kiadónál jelentek meg olyan szöveg nélküli könyvek, melyek teljes történeteket meséltek el. Ez a Design-könyvek sorozat, amelyben a felkért illusztrátorok (mások mellett Kárpáti Tibor, Baranyai (b) András, Nagy Dia, Kasza Juli, Bodonyi Panni) olyan ismert meséket dolgoztak fel, mint a Piroska és a farkas, a Csipkerózsika vagy a Csizmás kandúr. Az európai kultúrkör szerves részét képező történeteket vizuálisan elmesélő kötetek száma immáron eléri a 23-at. Ahogy Csányi Dóra, a Csimota főszerkesztője kiemelte, a sorozatba olyan mesék kerültek, melyek korábban mind a szájhagyományban éltek:

„A mesék ilyen módon való feldolgozása ismét visszaadja őket ennek a hagyománynak, ami szerintem nagyon izgalmas, mert valahogy kezdünk elfelejteni szabadon mesélni”.

Tovább

Könyvadaptációk a színpadon – Ezeket a bemutatókat várjuk az évad második felében

arvacska.jpg

Az idei évadban rengeteg izgalmas könyvadaptációt mutatnak be a magyar színházak. Szeptemberben már összegyűjtöttük, hogy (könyves szempontból) milyen bemutatókra érdemes ellátogatni a 2018/2019-es szezonban. Most kifejezetten az évad második felére koncentráltunk. Mutatjuk milyen fontos premierek lesznek. 

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők – Babits Mihály

Mi van az iskolában megtanult életrajzok és életművek mögött? Hús-vér emberek, valódi örömökkel, sorsokkal, kapcsolatokkal, érzésekkel, érzelmekkel és tragédiákkal. A felolvasószínházi sorozat a legismertebb magyar írók és költők művek és könyvek mögötti szerelmi életét mutatja be a Nyáry Krisztián által megírt népszerű történetek nyomán. A sorozat ötletgazdája Réczei Tamás rendező, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészhallgatóinak kutatásai alapján készíti el az egyes előadások szövegkönyvét. Ez az előadás Babits Mihály, Török Sophie és Szabó Lőrinc szerelmi háromszögének történetét meséli el, eredeti dokumentumok, levelek, visszaemlékezések, versek és szövegek segítségével.

Bemutató: Átrium, január 15.

Rendező: Réczei Tamás 

Szarvas József, Bérczes László: Könnyű neked, Szarvas Józsi

Könnyű neked, Szarvas Józsi…, ezzel a címmel jelent meg Szarvas József és Bérczes László kötete a Magvető, Tények és tanúk sorozatában.  A 2018 nyarán megjelent életregény nyomán idén színházi előadás készül Pustol a hó címmel. 

Egy hatvanéves férfi egy pillanatra megáll, visszanéz, hogy találkozzon önmagával. Találkozzon a tanyasi kisfiúval, a debreceni henteslegénnyel, a Csokonai Színház segédszínészével, a „fekete vonaton” jövő-menő színészhallgatóval, a Vígszínház, Kaposvár, majd az új Nemzeti Színház színészével, a viszáki Tündérkert és Kaszás Attila Pajta Színház gazdájával… Egy pillanatra megáll, aztán indul, folytatja útját. Például ezzel az előadással. 

Bemutató: Nemzeti Színház, január 27.

Rendező: Bérczes László

Móricz Zsigmond: Árvácska

„Igen késő volt, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.”

Móricz a legenda szerint 57 éves korában a mai Szabadság hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Felkarolja és befogadja a volt lelencet, akinek megrázó történeteiből ihletet merít új novelláihoz és Árvácska című regényéhez. A Csibe által elmesélteknek inkább szerkesztőjeként mintsem szerzőjeként, kegyetlen naturalizmussal ábrázolja a Magyarországon uralkodó élet- és léleknyomort. Az árva kislány passiótörténetében az egész társadalom traumái és megváltás utáni vágya tükröződik. Állami Árvácska élete az ártatlanság és tisztaság megmaradásának lehetetlenségéről beszél. Móricz tudja, hogy az írásaiban felvetett problémákra sokszor nincs felelet és nincs megoldás, talán csak balzsam és vigasz. Ez a legtöbb, amit szereplőinek és olvasóinak fel tud kínálni, amikor már nincs remény, s amikor már az ember sorsának jobbra fordulása lehetetlennek látszik. (Móricz Zsigmond regénye alapján írta: Bíró Bence és a társulat)

Bemutató: Trafó, január 31..

Rendező: Ördög Tamás

Tovább

Szívünk rajta - Egy holokausztról szóló gyerekregény lett a hónap kiemelt könyve

A Szívünk rajta havonta mutatja be azokat a gyerek- és ifjúsági könyveket, melyeket a program független zsűrije a legkiemelkedőbbeknek talál. Ezúttal Igaz Dóra Egy fiú a csapatból című kötete lett a hónap könyve.

Januárban a Szívünk rajta program szakmai és gyerekzsűrije szerint az Egy fiú a csapatból című gyerekregény lett a hónap kiemelt könyve. A szakmai csapat részéről Farkasházi Réka színésznő a következőket mondta a kötetről: „Nehéz szavakat találni a könyv olvasása után. Noha pont az a célja, hogy kimondja a sokszor ki nem mondott, elhallgatott történeteket. Nagyszerű, hogy megszületett Igaz Dóra regénye a holokausztról. Gondolatébresztő, nagy beszélgetésre invitál. Tabukat döntöget. Fontos könyv.”

Igaz Dóra: Egy fiú a csapatból

Pozsonyi Pagony, 2018, 144 oldal, 1990 HUF

 

Ebben a hónapban az alábbi könyvek kaptak még Szívünk rajta-matricát:

Magyarné Antal Nikolett: Répa, retek, mogyoró
Angela Weinhold: Vallások a világban
Jon Scieszka: Frank Einstein és a Villámkéz
Gróh Ilona: Jöjj ki, napocska!

A Szívünk rajta könyvajánló program több mint 3 éve segít a szülőknek és gyerekeiknek megtalálni a számukra legérdekesebb könyveket. A programba a kiadók által felterjesztett, friss megjelenésű gyerek-, ifjúsági és gyereknevelési könyveket különböző szakterületekről érkező szakmai bizottság szemlézi: Jónásné Bánfi Csilla könyvtárpedagógia-tanár, Dr. Kádár Annamária gyerekpszichológus, D. Tóth Kriszta író, újságíró, az UNICEF jószolgálati nagykövete, Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, Magyarosi Éva szobrász, animációs rendező, könyvillusztrátor, Ruff Orsolya újságíró, Bényei Judit, a MOME egyetemi docense, Farkasházi Réka színésznő-énekesnő, Szinetár Dóra színésznő, valamint az UNICEF Magyarország képviseletében olyan gyerek olvasók, akik az „UNICEF Gyerekbarát Település” címmel díjazott településein élnek. A programban részt vevő, új megjelenésű gyerekkönyvek értékelésével havonta találkozhatnak a szülők a Bookline és az UNICEF Magyarország weboldalán, a Libri oldalán és könyvesboltjaiban.

A Szívünk rajta minden hónapban ajánl egy kötetet, ami az adott hónap kiemelt könyve címet nyeri el, illetve megjelöli azokat a műveket, amik kiérdemlik a Szívünk rajta matricát. A program a gyerekek véleményét tartja leginkább szem előtt, értékelésük vétót jelent a felnőtt zsűri véleményével szemben, vagyis a zsűrizés során a gyerekek értékelése dönt, akár egy pozitív felnőtt értékeléssel szemben is.

A zsűri négy kategóriában ajánlja a gyerekkönyveket, ezek a következők: Mesél, Segít, Fejleszt, Rád talál.

Khaled Hosseini: Egy szempillantás alatt bárki menekültté válhat

khaled_hosseini.jpg

Fotó: Neményi Márton

Khaled Hosseini, a világ legismertebb afgán származású írója 2003-ban robbant be a Papírsárkányok című regényével, és azóta bármit ír, annak bérelt helye van a New York Times sikerlistáján. Eddigi három könyvét (Papírsárkányok,  Ezeregy tündöklő nap, És a hegyek visszhangozzák ) több mint hetven nyelvre fordították le, és több mint ötvenöt millió példányban keltek el világszerte. Hosseini, aki egykor maga is menekült volt, 2006 óta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagykövete, Ima a tengeren című, gyönyörűen illusztrált könyvével pedig annak a több ezer menekültnek állít emléket, akik az elmúlt években a Földközi-tengerbe fulladtak. Hosseinit a 2015 szeptemberében vízbe fúlt szír kisfiú, Alan Kurdi tragédiája indította arra, hogy a kisfiú apjának helyébe képzelve magát monológot írjon arról, mit érezhetett a férfi a tengeren való átkelés előtti estén.

Khaled Hosseini: Ima a tengeren

Libri Könyvkiadó, 2018, 48 oldal, 2299 HUF

 

Az Ima a tengeren azt az elképzelt pillanatot örökíti meg egy prózaversszerű szövegben, ahogy apa és fia a tengerparton állva fohászkodnak a holdfényben, több száz sorstársukkal együtt, akik mind más és más nyelven beszélnek, és csak az köti össze őket, hogy mindannyiuknk el kell hagyniuk a hazájukat. Az apa először felidézi egykori boldog, békés életüket Szíriában, majd a háború pusztítását, az elképzelhetetlen borzalmakat, ami arra késztette őket, hogy az életüket is kockára téve átkeljenek a tengeren egy biztonságos, élhető élet reményében. A lírai szöveg nagyon jól működik együtt Dan Williams illusztrációival, nem csupán Hosseini mondatai lesznek szikárabbak és komorabbak a háború kitörésével, a színvilág is egyre sötétebbé válik, de jól egyensúlyoz a gyerekeknek szóló képeskönyv és a felnőtteknek (politikusoknak!) szánt üzenet között. Hosseini eredetileg egy adománygyűjtő rendezvényre írta a szöveget, ahol azt kérték tőle, olvasson fel valamelyik regényéből, ő viszont inkább megírta ezt a monológot, melyből később VR videó is készült a Google és a Guardian együttműködésében, végül könyvként nyerte el végső formáját, és ez is áll a legjobban neki.   

Az Ima a tengeren együttérzéssel, méltóságteljesen beszél arról, mit jelent egyik napról a másikra menekültté válni, néhány sorba sűrítve a teljes kiszolgáltatottságot és a végső kétségbeesést. Ez a hangvétel nagyon hiányzik a menekültválságról szóló közbeszédből, és a könyv például abban is nagy segítségünkre lehet, ha kisgyerekeknek szeretnénk megmagyarázni, mit jelent menekültnek lenni, és miért teszik kockára az életüket emberek ezrei a tengeren. Megvásárlásával ráadásul jó ügyet szolgálunk, Hosseini ugyanis a kötet minden bevételével az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát és a Khaled Hosseini Alapítványt támogatja, hogy a szervezetek világszerte életmentő segítséget nyújthassanak a menekülteknek.  

A Könyvesblog részt vehetett az Ima a tengeren exkluzív bemutatóján Londonban, majd a nemzetközi sajtó meghívott képviselői számára tartott (tényleg nagyon) szűk körű sajtóbeszélgetésen. Hosseini ritkán nyilatkozik, és még annál is ritkábban lehet Európában elcsípni (Kaliforniában él, ahova még a családjával emigrált 1980-ban, miután a Szovjetunió bevonult Afganisztánba és kitört a háború), ezért nem véletlen, hogy az Ima a tengeren bemutatóját egyből a Royal Festival Hall-ba szervezték, annak is a kétezerötszáz fős auditóriumába, ami zsúfolásig megtelt rajongókkal. Az ötvenhárom éves írót először a BBC műsorvezetője, Razia Iqbal, majd a közönség kérdezhette, és bár Hosseini a bemutatón elsősorban a jószolgálati nagykövetként végzett munkájáról és az Ima a tengeren-ről beszélt, egy dolgot elárult a következő regényéről: biztos, hogy ez is egy családról fog szólni, mert csak ilyen történetekben tud gondolkodni. Interjúnk a bemutató másnapján szervezett kerekasztal-beszélgetésen készült.           

Hosseini: Az emberek nem szabad akaratukból válnak menekültté

Fotó: Neményi Márton A menekültválság áldozatainak állít emléket legújabb könyvében a világ egyik legnépszerűbb írója, Khaled Hosseini, aki gyerekként maga is megtapasztalta, milyen menekültként új életet kezdeni egy teljesen más kultúrában. Az Ima a tengeren gyönyörűen illusztrált könyv, melyben Hosseini együttérzéssel és méltóságteljesen beszél arról, mit jelent egyik napról a másikra menekültté válni, prózaversbe sűrítve a teljes kiszolgáltatottságot és végső kétségbeesést.

Több mint tíz éve járja a világot az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagyköveteként, és gyerekként maga is arra kényszerült, hogy egy ismeretlen országban, Amerikában kezdjen új életet. Emlékszik rá, hogyan élte meg mindezt?        

Életem első tíz évét töltöttem Afganisztánban, 1976-ban költöztünk a családommal Párizsba apám diplomáciai kiküldetése miatt. Eredetileg négy évet maradtunk volna, 1980-ban tértünk volna vissza, de 1978-ban a kommunista Afgán Demokratikus Néppárt puccsot hajtott végre, 1979-ben pedig a Szovjetunió bevonult Afganisztánba, és többé már nem volt hova hazatérnünk. Tizennégy éves voltam ekkor, emlékszem, a tévében néztük a híradásokat az afganisztáni háborúról a párizsi lakásunkban, és arra gondoltam, az életem örökre megváltozott. Belém hasított, hogy többé már semmi sem hozhatja vissza az addig életemet, és egy új fejezet kezdődik a családom számára. Megértettem, hogy bárkinek bármikor, egyik pillanatról a másikra megváltozhat az élete. Ennek megtapasztalása az, ami minden menekültben közös.

A menekültválság kitörése óta Európa-szerte mindenütt felerősödtek a menekültellenes hangok. Hogy látja, miként lehet közelebb hozni egymáshoz a menekülteket és a befogadó ország lakóit, mivel lehet empatikusabbá tenni az embereket a menekültek iránt?  

Nem hiszem, hogy az emberek apatikusabbak lennének ma, mint régen. Meggyőződésem, hogy emberként az egyéni sorsokra, történetekre vagyunk fogékonyak, az érint meg minket. A számok, az adatok, az, hogy egy adott napon hányan vesztek a tengerbe, egy idő után már nem mondanak semmit, nem tudjuk mihez viszonyítani őket. Íróként ezért is tartom kulcsfontosságúnak a történetmesélést. Hiszek a történetek erejében, abban, hogy ezzel felhívhatjuk a figyelmet arra, ami a szalagcímek és statisztikák mögött van. Minden ember megérdemli, hogy méltósággal, tisztelettel és együttérzéssel beszéljünk róla. Erről szól a történetmesélés: olyan emberek tapasztalatait ismerhetjük meg, olyan életek, sorsok tárulhatnak fel előttünk, amelyeket másként soha nem tapasztalnánk meg.

Tovább

5 fantasy, amit 2019-ben végre kézbe vehetünk

via GIPHY

okorafor.jpg1. Nnedi Okorafor: A halálmegvető 

Az HBO már forgatja is a sorozatot Nnedi Okoraftor első felnőtteknek szóló regényéből, amely eredetileg 2010-ben jelent meg, A World-Fantasy-díjas könyv adaptálásában ráadásul még maga R.R. Martin is részt vesz mint producer. A történet a távoli jövőben, Afrikában játszódik, ahol még mindig zajlanak a törzsi háborúk. A halálmegvető világában az erőszak, az agresszió és a gyilkosságok mindennaposak. A nuruk háborút indítanak az okeke nép ellen, mert meg akarják semmisíteni őket. A csatározások közepette egy megerőszakolt okeke nő elmenekül a sivatagba, ahol egy különös gyereknek ad életet, akinek a bőre és a haja is olyan színű, mint a homok. A gyereknek az Onyesonwu nevet adja, ami annyit jelent az ősi nyelven: aki nem fél a haláltól. A könyv az Agave kiadónál fog megjelenni, valószínűleg a Könyvhét környékén. 

Tovább

Aranyút – Egy film, amivel végigjárhatod Arany életének helyszíneit

arany_1.jpg

Arany János jól gitározott, béna volt az angol kiejtése, és bár már négyévesen tudott olvasni, az iskolában eleinte mégis rossz tanuló volt. Mindezt a Litera Aranyút című rendhagyó filmjéből lehet megtudni, amelyben Szilasi László, Simon Márton és Horváth Kristóf Színész Bob mesélnek Arany Jánosról, születésének 200 évfordulója apropóján. De nemcsak beszélnek róla, hanem utaznak is vele, végigjárják életének legfontosabb állomásait Debrecentől Nagyszalontán át egészen a Margit-szigetig. Közben pedig verseket mondanak, zenélnek (a Bob és Bobék Orchestrával karöltve), rappelnek, felező 12-eseket írnak, és esznek abból az eperből is, amelyből egykor Arany is szemezgetett.

Az Aranyút állomásai:

  • Debrecen: ahol megnézhetjük, hogy milyen lehetett Aranynak a Református Kollégiumba járni. Itt derül ki, hogy milyen jól gitározott, és hogy a barátai biztatására kezdett nyelveket tanulni (noha az angol kiejtéséért gyakran kiröhögték)
  • Nagyszalonta: ahol „feketén bólingat az eperfa lombja” és ahol Arany a hamuban tanult meg írni-olvasni
  • Geszt: ahol Arany János alkotóháza állt, amit akkor építettek neki, amikor Tisza Domokost kezdte tanítani, mert nem akart a kastélyban lakni (és ahol állítólag szerelmes lett Tisza Lajos feleségébe...)
  • Nagykőrös: ahol egy pad őrzi az emlékét annak, hogy Arany 1851-ben ott szállt meg, és ahol a református gimnáziumban tanított irodalmat. Kiderül, hogy kevesebb időt kellett a tanteremben töltenie, mint egy mostani tanárnak, így maradt ideje az írásra is. De csak azokat az osztályokat volt hajlandó tanítani, ahol nem bántották a kisebbeket
  • Budapest, Magyar Tudományos Akadémia: ahol főtitkárként dolgozott és ahol rettenetesen unalmasnak találta az akadémiai közgyűléseket
  • Budapest, Margit-sziget: ahol az egyik legtermékenyebb alkotói korszaka zajlott és ahol „az utolsó nemzeti bárdból az első pesti dekadenssé vált”. A Kapcsos-könyvbe azonban a közhiedelemmel ellentétben valószínűleg nem itt írta bele a verseket (mert azok már tisztázatok voltak)

Nézz bele a filmbe és tudj meg még többet Aranyról: 

Lehallgatásokról, házkutatásokról és az '56-os forradalomról is mesél Konrád György

Az ember picit riadtan teszi le az asztalra Konrád György új regényfolyamának első kötetét: nem szakad-e be az ötszáz, sűrűn teleírt oldal alatt. Súlyát tetézi az is, hogy követik majd társai (néhány hete már meg is jelent a második, Öreg erdő című kötet), hiszen, ahogyan az elbeszélő is mondja: régi terve, hogy olyan naplót írjon, mely immár alkonyodó életidejével együtt halad. Az olvasó megborzong: a kiváló és tiszteletre méltó auktor közös utazásra, ráérős sétára hívja, melynek csak a végpontja ismert: a halál. 

Konrád György: Falevelek szélben - Ásatás 1.

Magvető Könyvkiadó, 2017, 504 oldal, 5999 HUF

 

Ám ha mindezek után (emlékezve számos revelatív Konrád-szövegélményére) nagy levegőt veszünk és megnyitjuk a könyvet, kellemes és önironikus mosolyra késztető élmény részesei leszünk: ez a napló-memoár-esszé-regény valami egészen lenyűgöző értelemben barátságos. Hiszen nem is szövegfolyam, hanem sajátosan strófikus forma: minden egyes, két hasábban tördelt oldal egy-egy önálló fejezet, melyek olykor folytatják egymás gondolatmenetét, olykor az euro-amerikai kultúra és/vagy egy borzalmakban és szépségekben hihetetlenül gazdag kelet-európai értelmiségi életének mozzanatait pásztázzák villanófényszerűen és kötetlen tér-idő koordináták között. 

„Úgy rakom össze ezt a könyvet különböző szövegrétegekből, ahogy a borász különféle borfajtákból komponál, hátha előáll egy szerencsés cuvée. A mondatok között távolság, hézag van, amelyet az elképzelő megértésnek kell áthidalnia.” 

Tovább

Igazi kafkai perré vált az író kéziratai kapcsán kialakult jogi hercehurca

max_brod.jpg

Max Brod

A 20. századi írók hagyatéka közül Franz Kafka kéziratai járták be talán a legkülönösebb utat, a fennmaradt írások, levelek és jegyzetek kapcsán ugyanis olyan sokéves jogi csatározás alakult ki, amit még A per főhőse, Josef K is megirigyelhetett volna. Ez a bonyodalmas és összetett folyamatot dolgozta fel Benjamin Balint új tanulmánykötetében, amely a Kafka's Last Trial, azaz a Kafka utolsó pere címet kapta. 

A kafkai hagyaték kérdése már az író halálának pillanatában komoly dilemmákat okozott, és a mai napig sok vita övezi. Kafka, aki tuberkolózisban szenvedett, 1924-ben úgy érezte, valószínűleg már nem fog felépülni. Ekkor írt egy levelet barátjának, Max Brodnak, amelyben azt kérte tőle, hogy halála után égesse el az összes kéziratát. A feljegyzés, amelyet később Kafka prágai lakásának íróasztalában találtak meg, Brodot komoly döntési helyzetbe hozta. Az íróhoz vagy a műveihez maradjon hűséges?

Talán megismerhetjük Kafka teljes örökségét

Mint az köztudott Franz Kafka halála előtt arra kérte legjobb barátját Max Brodot, hogy semmisítse meg minden kéziratát, ám Brod, hála istennek erre nem volt hajlandó, hiszen így szegényebbek lennénk a világirodalom egyik legnagyszerűbb szerzőjének több remekművével.

Max Brod, aki akkor már több mint húsz éve ismerte Kafkát, és aki már a kezdetektől szentül hitt a tehetségében és zsenialitásában, az utóbbi mellett döntött: a végakarat ellenére megőrizte a kéziratokat. Segíteni akart a barátjának, még a határozott kívánsága ellenére is. Ezzel azonban elindított egy végeláthatatlan jogi csatározást, amely 1968-as halálával vette kezdetét, és csak mostanában ért véget. 

Brod ugyanis 1939-ben kénytelen volt elmenekülni Prágából a nácik elől, és a kéziratokkal együtt Izraelbe költözött. Kafka feljegyzéseit azonban – beleértve egy kötegnyi levelet is, amelyeket szerelmével, Felice Bauerrel váltott – végrendeletében furcsa módon titkárnőjére, Esther Hofféra bízta. A probléma ekkor kezdődött, ugyanis Hoffe ezeket meg akarta tartani magának. Négy évtizeden át részben saját lakásában, részben tel-avivi és zürichi bankokban helyezte el a kéziratokat, sőt még el is adott néhányat közülük: egy 1988-as londoni árverésen majdnem kétmillió dollárért cserélt gazdát A per egyik eredeti példánya. A megmaradt dokumentumokat ezután  két lányára hagyta, akik szintén nem akarták kiengedni a gyűjteményt a kezükből, noha a helyi sajtó szerint méltatlan körülmények között, egy macskákkal zsúfolt lakásban őrizték az iratok egy részét.

A megmaradt kéziratokért ezután indult be az igazi küzdelem. Ugyanis a hagyatéki tárgyalások során Izrael és Németország is igényt tartott a művekre. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár arra hivatkozott, hogy Brod eredeti szándéka az volt, hozzájuk kell kerülniük az iratoknak. A Marbach-i Német Irodalmi Archívum viszont azt állította, hogy Izrael nem tanúsított érdeklődést a kéziratok iránt azokban az évtizedekben, amíg a hagyaték az országban volt. Az örökös, Eva Hoffe azonban mindenáron meg akarta védeni az iratokhoz való jogát, így újabb és újabb tárgyalásokra került sor. A bíróság végül az Izraeli Nemzeti Könyvtárnak kedvezett, a gyűjteményt nekik ítélték. Ezt a hosszas procedúrát mutatja be Benjamin Balint tanulmánya, amely igyekszik feltárni az összes körülményt és szempontot, amely befolyásolta a kéziratok sorsát. 

Forrás: The Guardian