Olvass!

KönyvesBlog

"Egyszer tutira vége lesz" - Rendszerváltás 30

2019. október 23. .konyvesblog.

Forrás: Fortepan

1989. október 23-án több tízezer ember gyűlt össze a Kossuth Lajos téren, amikor kikiáltották a Magyar Köztársaságot, és fordulóponthoz ért a rendszerváltás folyamata. Akik abban az évben születtek, idén töltik be a harmincat, és legfeljebb a szüleik vagy a nagyszüleik elbeszéléséből tudják, mi történt azokban a napokban Magyarországon. Nemcsak a politika volt nagyon más (éppen akkor nagyon változó), hanem az életünk is. Az emberek a rádiókból, a tévékből, vagy a másnapi újságokból tájékozódtak; nem volt internet, így aztán híre-nyoma sem volt még a Facebooknak vagy akár az Instagramnak. 

Ezentúl lesz banán - Novellák a rendszerváltásról

Tilos az Á Könyvek, 2019, 254 oldal, 2990 HUF

 

Magyarország területén akkor még szovjet csapatok állomásoztak (az utolsó katona 1991-ben hagyta el az országot), az elvtársozást aztán lassan felváltotta az urazás, ugyanabban az évben pedig fizikailag is leomlott a Vasfüggöny. A gyerekek egészen addig az évig kisdobosok voltak, a nagyobbak meg úttörők, az iskolában pedig kötelezően kellett oroszt tanulniuk. Tévécsatornát sem lehetett akármilyet nézni (volt összesen két magyar nyelvű), az amerikai filmeket pedig gyakran csak agyonjátszott videókazettákon lehetett megnézni (vagy a moziban, több hónapos késéssel). Aztán lassan ez is mind megváltozott.

Egy könyv, amiből talán a mai kamaszok is megértik, milyen volt 30 éve a rendszerváltás

Amikor a középiskolai kortársirodalom-tanításról beszélünk, rengeteg hiányosságról esik szó. Vannak, akik el sem jutnak eddig, vannak, akik meg sem próbálják tanítani, és akadnak olyanok (még egyetemen is), akiknél ez Kertész Imrével befejeződik. Szerencsére az utóbbi időben egyre nő azon módszerek...

A Tilos az Á Könyvek idén egy olyan antológiát jelentetett meg, amelynek szerzői épp azt próbálták felidézni, hogy milyen is lehetett ez a rengeteg reménnyel és fájdalommal teli időszak. Az Ezentúl lesz banán című kötetben 15 kortárs szerző emlékezik (Bendl Vera, Gerőcs Péter, Gévai Csilla, Győri Hanna, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Laboda Kornél, Lackfi János, Magyari Péter, Mán-Várhegyi Réka, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Szabó Borbála és Vörös István) – most olvassátok el Kiss Judit Ágnes novelláját:

lanchidi_csata.pdf by konyvesblog on Scribd

Irodalmi alapítványt hoz létre Olga Tokarczuk

tokarczuk_1.jpg

Forrás: Martin Kraft / Wikimedia

Új irodalmi alapítvány létrehozását jelentette be hétfőn Olga Tokarczuk irodalmi Nobel-díjas lengyel író – írta az MTI. Az írók, műfordítók munkáját, valamint irodalomtörténeti kutatásokat támogató intézmény a nyugat-lengyelországi Wroclawban fog működni.

Az alapítvány egy Wroclaw város által adományozandó villában fog működni, a székhely teret nyújt majd olyan „nemzetközi párbeszédhez", amely az irodalom lehetőségeiről szól „a látható és láthatatlan világ diagnosztizálásában", abban, hogyan lehet leírni „az olyan valóságot, amelyben fenyegetően gyorsan növekednek az idegengyűlölő és nacionalista hangulatok" - közölték a Tokarczuk részvételével megtartott wroclawi sajtókonferencián. 

A friss Nobel-díjas Peter Handke nem áll többé szóba az újságírókkal

A múlt héten hirdették ki, hogy a 2018-as irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuk, míg a 2019-eset Peter Handke nyerte el. Eddig úgy tűnt, a világ, illetve a sajtó jól fogadta Tokarczuk győzelmét, Handke esetében azonban már sokkal vegyesebb a kép, közéleti tevékenysége miatt ugyanis nem mindenki tartja...

Az alapítvány székhelyéül szolgáló villa a 2005-ben elhunyt Tymoteusz Karpowicz lengyel költőé volt. Tokarczuk a sajtókonferencián elmondta: attól tart, hogy az irodalmi Nobel-díj odaítélése után művei „elképesztő elvárásokat" keltenek, hogy regényeit ezentúl „a világ kijavítására tett próbálkozásként" értelmezik. Közölte: már bizonyos ideje egy új, feltehetőleg jövő ősszel bemutatandó könyvön dolgozik, amely „mindenki számára meglepő lesz", mégpedig abból a szempontból, hogy milyen irodalmi szinten „kommunikál az olvasóval", milyen irodalmi kontextusra hivatkozik.

Az irodalom küldetéséről szólva, az író úgy látja: a valóságot a művekben sokoldalúan kell megvilágítani, úgy, hogy a nézőpontok „különbözzenek, de egyúttal egyenjogúak legyenek". Az író „politikus alkatnak" nevezte önmagát. Kifejtette: „minden reflektáló ember szükségszerűen politikus alkat, mert világnézete van". A Nobel-díj átvételekor előadandó beszédről Tokarczuk elmondta: erről már megvan az elképzelése, de még át kell gondolnia, pontosan mit emel ki.

Forrás: MTI 

Olvass bajuszostól! – Irodalommal a férfiak egészségéért

olvass_bajuszostol_polo.jpg

A szűrővizsgálatok fontosságára hívja fel a férfiak figyelmét a MentsManust Mozgalom, amelyhez idén újra csatlakozott a Bookline. Az „Olvass bajuszostól!” kampány különleges kreatívjai idén már pólókon és bögréken is megjelennek a Bookline márka rajongóinak nagy örömére. 

A Bookline 2018-ban csatlakozott a MentsManust Mozgalomhoz, akkor a Bold reklámügynökséggel közösen indított „Olvass bajuszostól!” kampány a komolyabb arcszőrzettel rendelkező írók portréival és műveivel hívta fel a figyelmet a férfiak egészségére, valamint a szűrővizsgálatok fontosságára. A férfiegészség hónapjában megvalósuló kampány kiemelt szerzői Arany János, Sir Arthur Conan Doyle, Móricz Zsigmond, Mark Twain és Varró Dániel voltak. 

A kampányt nemcsak a Bookline vásárlói, de a reklámszakma is szerette, a 2019-es Arany Penge versenyben három Ezüst Penge és egy Bronz Penge díjjal ismerték el az online könyváruház és a Bold közös munkáját. Az Ezüst Pengéket a hagyományos márkát építő vagy vásárlást elősegítő POS, egyedi, még nem alkalmazott megoldásaiért kapta az online könyváruház, az „Olvass Bajuszostól!” online és offline eszközhasználatát pedig Bronz Pengével ismerte el a szakmai zsűri. A Hipnózis reklámszakmai versenyen Bronz helyezéssel díjazták a Craft/Print, fotó és illusztráció kategóriában a kampányt. Legutóbb a 2019-es Golden Drum nemzetközi reklámverseny döntősei közé került be az olvasást ösztönző kezdeményezés. 

olvass_bajuszostol_bogre.JPG

Tovább

Thomas Edisont a saját fegyverével győzték le az áramháborúban

Az átlagember unalmasabb dolgot aligha tud elképzelni, mint a bürokratikus terhekkel megvert jogi csatározások, nünansznyi különbségeken lovagló szabadalmi perek, vagy a nehezen követhető tudományos viták. A Kódjátszma Oscar-díjas forgatókönyvíróját azonban erről senki sem tájékoztatta. Graham Moore új regényében ugyanis szabályosan a lapokhoz bilincseli olvasóját, amiben annak is jelentős szerepe van, hogy az Egyesült Államok egyik legizgalmasabb korszakát állítja középpontjába. Történelmi fikciójában a Thomas Edison és George Westinghouse között zajlott áramháború elevenedik meg, miközben a kulcsszereplőkön keresztül olyan örökérvényű emberi tulajdonságokkal is foglalkozik, amelyek nagyban befolyásolhatták a háború végkimenetelét.  

Graham Moore: Az éjszaka fénye

Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2019, 416 oldal, 4480 HUF

 

A nagy feltalálók, tudósok és iparosok csatájában a kevésbé ismert, fiatal ügyvéd, Paul Cravath kerül az események középpontjába. Egyfajta összekötőként működik, de nemcsak a perben érdekelt felek, hanem a gazdasági nagyravágyás és a hétköznapi egyszerűség között is. Az ügy azonban sokkal nagyobb hatással lesz rá, mint elsőre gondolná. A puszta szakmai siker mellett később már a személyes bosszú vezérli, miközben az intelligens, innovatív feltalálókkal töltött idő a kreativitására és személyiségére is hatással van, de az ügy megoldása közben még a szerelem is rátalál. Cravath és Westinghouse minden reménye a csodabogár szerb feltalálóban, Nikola Teslában rejlik, aki hatékony módszert dolgozott ki a váltakozó áram megzabolázására. Westinghouse kezébe így olyan szabadalom kerülhet, amivel könnyedén keresztbe tehet Edison egyenáramának. Habár a viszály végkimenetele már régóta ismert, és Edison vagy Tesla munkásságáról is rengeteg mű szól, az odáig vezető út, és ahogyan Moore papírra vetette azt, rengeteg meglepő, érdekes és izgalmas csavart tartogat. 

„Regényem a történelmi tényeknek, valószínűsíthető feltevéseknek, az események dramatizálásának és a teljes sötétségben tapogatózásnak a gordiuszi csomója” 

– írja a szerző a könyv záró jegyzeteiben. A főbb szereplők mind valós személyek és az események nagy hányada valóban megtörtént – még a leghihetetlenebb fordulatok is. Azonban a könyv ritmusának és szórakoztató értékének fenntartásához szükség volt néhány történés sorrendjének megváltoztatására, a hézagok spekulatív kitöltésére, vagy a karakterjegyek jobb kidolgozására. Moore szerencsére nagyon jól megragadta a karakterek eltérő tulajdonságait és következetesen, éles ecsetvonásokkal varázsolta őket igazi élő, lélegző, a cselekményt aktívan alakító szereplőkké.  

Aki perben állt Thomas Edisonnal az elektromos fényért

1888, New York. Ugyan az utcákat még gázlámpák világítják meg haloványan az éjszakában, de az elektromos fény csodája már megszületőben van. Hatalmas vagyon ütheti annak a markát, aki elsőként fog egész városokat fényárba borítani, a verseny pedig igencsak kiélezett. Paul Cravath, a Columbia...

Tovább

Te melyik női írónak állítanál szobrot?

szabo_magda_2.jpg

Szabó Magda szobra Debrecenben (Kép forrása)

Izgalmas kezdeményezés indult abból a célból, hogy Budapesten több nőnek lehessen szobra. A Hosszúlépés. Járunk? a Wonder Woman Budapest projekt keretében szeretne változtatni a hamis emlékezetpolitikán, amely azokat a nőket, akik felépítették és naggyá tették Budapestet, kitörli a város emlékezetéből. A tervek szerint az idén öt hősnőnek fognak szobrot állítani. Híres zsűritagok és online szavazás révén fog eldőlni, kik lesznek azok a nők, akiket viszont láthatunk majd a főváros terein. 

Tavaly nyáron az Átlátszó átfogó kutatást végzett arról, hogy Budapesten hány női szobor van és ezek hogyan ábrázolják a nőket. Az általuk összeállított adatbázis szerint a helyzet elég lesújtó: a fővárosban 1173 köztéri szobor van, és ezek közül csak 150 ábrázol nőket. Azonban ezek között is mindössze csak 35 olyan akad, amely olyan nőnek állít emléket, akiknek „neve is van”, és nem pedig meztelen dekorációs elem. A kutatás során megállapították, hogy még állatszoborból is több van Budapesten, mint női történelmi alakból.

Tovább

Knausgard írt egy könyvet, amit csak száz év múlva lehet elolvasni

kok6.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Több híres író után most Karl Ove Knausgard is vállalta, hogy egyik művéhez csak 2114 után lehessen hozzáférni. A Harcom-sorozat világhírű szerzője, aki idén a Budapesti Könyvfesztivál díszvendége volt, olyan szerzők után csatlakozott a Future Library (Jövőkönyvtár) projekthez, mint Margaret Atwood, David Mitchell, Han Kang vagy Elif Shafak.

Az ötlet, hogy híres írók publikálatlan műveit egyfajta időkapszulaként tegyék el száz évre, a skót Katie Paterson fejéből pattant ki, és az első könyv 2014-ben került be az az oslói nemzeti könyvtár speciálisan kialakított szobájába. Ezeket a regényeket majd csak 2114-ben kezdik el kiadni, a nyomtatáshoz pedig azokat az Osló környéki fákat használják fel, melyeket 2014-ben kimondottan ebből a célból ültettek el. 

Knausgard: Alapvetően nem az életem izgat, hanem az irodalom

Fotó: Valuska GáborNem bántam meg semmit - mondja Karl Ove Knausgard, akinek Harcom című hatkötetes regénymostruma évek óta lázban tartja a világot. De mi érdekes van azon, ha valaki a legaprólékosabb részletességgel megírja az apjával való kapcsolatát, a szerelmeit, a gyereknevelés nyűgeit és a...

Knausgard az első norvég szerző, aki részt vesz a különleges projektben, összességében pedig a hatodik olyan író, aki vállalta a kihívást. A Future Library-nek így nyilatkozott róla: „Ez egy briliáns ötlet, tetszik a gondolat, hogy olyan olvasóim lesznek, akik még meg sem születtek – olyan, mintha küldenék nekik egy kis hajót a korunkból. Tetszik, hogy csak 100 év múlva fogják felnyitni, szeretem az erdő növekedésének lassúságát, és azt is, ahogy mindez összekapcsolódik. Ez az egész egy gyönyörű, zöld műalkotás.”

Az író azt is elárulta, hogy már el is kezdett dolgozni a kéziraton, bár nem osztott meg semmilyen részletet a könyvvel kapcsolatban. Szerinte attól még, hogy senki sem fogja olvasni a most élő emberek közül, még van morális és etikai felelőssége abban, hogy kikről ír. Bár úgy vélte, az ember egyébként sem nagyon engedheti meg magának, hogy az olvasóira gondoljon írás közben.

Forrás: The Guardian

Karin Tidbeck: Szeretek olyan világokat teremteni, amikben újabb világok születnek

karin1.jpg

Forrás

Különös szerelmi történet ember és gép között, démonian furcsa bürokrácia, tiszavirág-életű hagyományőrző csoport, mitologikus lényről szóló tudományos esszé. Ilyen és hasonlóan bizarr, felkavaró, vagy egyszerűen csak furcsa, megfoghatatlan, de maradandó és gondolkodásra késztető történetek szerepelnek Karin Tidbeck nemrég magyarul is megjelent Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről című novelláskötetében. A műveiben számos zsánerelemet és történetmesélési módot ötvöző svéd írónő válaszolt a kérdéseinkre, amikben szó esik fordításról, melankóliáról, életről, halálról, és arról is, hogy miket tanult egyes irodalmi szereplőktől. 

Saját novelláit maga fordítja angolra. Mit gondol, az eredeti jelentés milyen részben sérül egy ilyen fordítás során?

Elkerülhetetlen, hogy néhány dolog megváltozzon a fordítás közben: kulturális koncepciók, szólások, közmondások, vagy amikor például bizonyos konnotációk értelmezhetetlenek vagy lefordíthatatlanok lennének. De nem gondolom, hogy a jelentés csorbulna, legalábbis egy jó fordító munkája után. Szerintem a fordítás újraértelmezés, nem a szöveg pontos másolata egy másik nyelven.  

Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Fordította: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Agave Könyvek, 2019, 176 oldal, 2880 HUF

 

Szokott angolul is írni?

Több novellát írtam már angolul, meg egy történetorientált interaktív játékot is. Sőt, a következő regényemet, a The Memory Theatre-t már alapból is angol nyelven írom. Igazából manapság elég ritka, hogy svédül írnék, mivel az olvasóim nagy része Svédországon kívülről jön.

Rengeteg skandináv szépirodalommal, krimivel, és humoros regénnyel találkozunk Magyarországon, viszont a fantasy, sci-fi, horror írások kevésbé vannak szem előtt. Milyen most a svéd spekulatív fikciós színtér? Kik a kiemelkedő zsánerírók?

Ma Svédországban olyan spekulatív írók dolgoznak, mint Sara Bergmark Elfgren (young adult fantasy), Mats Strandberg (horror és tudományos fantasztikum), John Ajvide Lindqvist (horror) és Kristina Hård (sci-fi és fantasy). Eléggé virágzó színtérről beszélhetünk, számos aktív íróval, így elég nehéz csak néhányukat kiemelni.  

Karin Tidbeck felbolygató történetei napokig nem hagynak majd nyugodni

Karin Tidbeck az itthon 2017-ben megjelent Amatka című regénye után a Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről novellaválogatásával ezúttal egy olyan világba kalauzolja el a hazai olvasókat, ahol a félálomszerű homályban létezés nemcsak a szürrealitás, de a mindennapok része. Novellái pedig...

Tovább

Könyvesblokk: Gáspár-Singer, Satrapi, Petrich-Petneki

kblog_kblokkfejlec_1_1_2_5_5.jpg

Új hét, új Könyvesblokk! Ezúttal három olyan friss könyvet választottunk, amelyben meghatározó az idegenség-élmény, valamint a kulturális különbségek témája. A Gyermekvonatok Angliába olyan gyerekek sorsáról mesél, akiket az első világháború után a vesztes országokból nyugati nevelőszülőkhöz költöztettek. A Persepolis, amely az utóbbi idők egyik leghíresebb felnőtt képregénye, a tízéves Mardzsi sorsán keresztül mutatja be Kelet és Nyugat különbségét. Gáspár-Singer Anna novelláiban pedig pesti, valamint izraeli és egyiptomi utcák, otthonok elevenednek meg, és mesélnek a kulturális ütközőpontokról. 

Petrich Kató, Petneki Katalin: Gyermekvonat Angliába 

Petrich Kató, Petneki Katalin: Gyermekvonat Angliába

Európa Könyvkiadó, 2019, 282 oldal, 3999 HUF

 

Az első világháború után a vesztes országokban elképzelhetetlenül nagy lett a szegénység. Sokan a saját gyerekeiről sem tudnak gondoskodni, és sok volt a hadiárva is. Ezen a helyzeten próbált enyhíteni a gyermekvonatok néven ismertté vált akcióval a háborúban semleges Hollandia és Svájc, majd a győztes országok közül Anglia és Belgium. 1920 és 1930 között tömegesen vitték külföldre a nyomorban élő gyerekeket, hogy ott hosszabb-rövidebb ideig nevelőszülők etessék, taníttassák őket. Ezekről a gyerekekről szól Petrich Kató és Petneki Katalin könyve, amely egy budai kislány levelei alapján rekonstruálta ezeket az eseményeket, és azoknak a gyerekeknek a sorsát, akik a program keretében külföldre kerültek. 

Marjane Satrapi: Perespolis 

Marjane Satrapi: Perespolis

Fordította: Rády Krisztina Libri Könyvkiadó, 2019, 351 oldal, 4499 HUF

 

Az utóbbi idők egyik legsikerebb felnőtt képregénye a Persepolis, amelynek most a teljes kiadása jelenik meg a Libri gondozásában. Marjane Satrapi kultikus története a tízéves Mardzsi szemszögéből meséli el, mit él át, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a kétnyelvű „világi iskolákat", majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és hősnek tekinti börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába küldik tanulni, ott azonban beilleszkedési nehézségei támadnak, így végül visszatér Iránba. 

Gáspár-Singer Anna: Valami kék 

Gáspár-Singer Anna: Valami kék

PESTI KALLIGRAM KFT., 2019, 205 oldal, 2990 HUF

 

Gáspár-Singer Anna első novelláskötetében nem a nagy drámák és a látványos tragédiák hatáozzák meg a szereplők életét, hanem a hiányok, illetve a teljesség iránti vágy. „Aztán felbukkan a változás lehetősége, az inga rövid időre kileng – majd visszatér eredeti állapotába. Látszólag nem változik semmi, de az elvetélt lehetőség sebhelye ott marad”– írja Turbuly Lilla a kötet fülszövegében a történetekről. A Valami kékben  a pesti belvárosi, valamint izraeli és egyiptomi utcák, otthonok elevenednek meg filmszerűen. Megjelenik a hagyományok és a hétköznapok közti szakadék, ahogy a kulturális különbségek és ütközőpontok is, miközben működésképtelenné vált családokkal, nehéz emberi kapcsolatokkal és a mindent átjáró idegenség-élménnyel találkozunk. 

Lydia Davis hősei komplett világokat építenek fel a hiányból

Lydia Davist a félperces novellák koronázatlan királynőjeként emlegeti a fülszöveg, és ez a szókapcsolat a magyar olvasóban önkéntelenül is Örkényt hívja elő. De amíg Örkény egypercesei nagyot csattannak és úgy rezonálnak bennünk, addig Davis írásai lassabban, ezáltal valahogy hosszabban is hatnak, képtelenség nem visszalapozni őket. A legutóbb megjelent Az annyi, mint novelláskötet A történet vége című regény édestestvére (az a kötet korábban a hét könyve is volt nálunk), amelynek írásait Davis hosszan érlelte, hiszen a Bomb Magazinnak adott interjújában elárulta, hogy a kötet legrégebbi írása jó tíz évvel a publikálás előtt született. Éppen Franciaországban tartózkodott, és egyszerűen nem tudott zöldágra vergődni egy hagyományosnak nevezhető hosszú, narratív történettel, az alkotói kátyúból pedig úgy próbált kivergődni, hogy elhatározta, minden egyes nap ír két rövid történetet. Fájdalom, fény, és eltűnő férfiak jellemzik a kötetet, amelyet Mesterházi Mónika fordított magyarra, ők ketten pedig – ismét bebizonyosodott – nagyon jól illenek egymáshoz. 

Lydia Davis az a szerző, aki szerelmes történeteit a hiányokból építi fel. Olvasóként mindig azon a ponton invitál a novelláiba, amikor a fellazuló kapcsolat fonalait az egyik fél (jellemzően a narrátor) kétségbeesetten és az esetek többségében hiába próbálja ismét szorosabbra fonni. A kötet legelső írása, A történet épp egy ilyen poszt-kapcsolati pillanatot ragad meg, amelyben a volt barátnő (szerető?) éjszaka elmegy a szerelme a házához, ahol azzal kell szembesülnie, hogy a férfinak vendége van, a barátnője van nála. A felszínen nincs dráma, valójában viszont egy sor eldöntendő kérdés feszíti a nőt (higgyen-e a férfinak, számít-e az igazság, szereti-e a férfi a másik nőt, stb.), és az a kérdés, amely valószínűleg a legfontosabb a történet írójának: „mennyire képes becsapni tettben, és a tett után szavakban”. 

Lydia Davis: Az annyi, mint

Fordította: Mesterházi Mónika, Magvető Könyvkiadó, 2019, 168 oldal, 3499 HUF

 

A szavak egészen gyerekkora óta szenvedélyesen foglalkoztatják Davist (mindez családi örökség, a szülei tanárok voltak, így a szavakról szóló diskurzus hamar a mindennapjai részévé vált), és prózájára is az jellemző, hogy nincsenek belőle kilógó mondatok, felesleges szavak. Íróként és műfordítóként is tudja, hogy minden szónak súlya van, a novella műfaja ráadásul le is dobja magáról a prózai sallangot. A fordítás és a régi-régi franciakorrepetálások emléke adta például az ötletét (ebben az interjúban beszél róla hosszabban) az 1. francialecke: Le meurtre című írásnak, amely az olvasónak szinte a szájába rágva magyarázza az alapvető francia szavak jelentését (ami valahogy mindig a tanyán élő állatok neveivel kezdődik). A novella szinte észrevétlenül fordul át egy mystery történetbe, amelynek a végén Davis katalógusszerűen felsorolt szavaiból egy komplett krimi áll össze. Csakhogy Davis ezt a történetet megint csak a hiányokból építi fel, és az olvasóra bízza annak összerakását, ahogy az olvasónak kell megválaszolnia azt a kérdést is, hogy ebből az egész képletből vajon hová lett a kulcsszereplő gazda („hogy hol lehet le fermier”). 

Davis történeteiből mintha amúgy is kikoptak volna a férfiak: ez a távozás rendszerint önkéntes („Hová ment a férjem? Egy kis szobában élt, a folyó túloldalán, egy raktárnegyedben.”, Terápia), személyük ugyanakkor a fizikai hiány dacára kitörölhetetlen nyomot hagyott a narrátor életében. A címadó Az annyi, mint is pont egy olyan, már atomjaira hullott viszonyt próbál racionálisan mérlegre tenni, amelyet még mindig rengeteg érzelem feszít. A hangvétel bár látszólag józan és logikus, valójában mérhetetlenül cinikus. Ha ugyanis elfogadnánk a narrátor kiinduló tételét, akkor el kellene fogadnunk azt is, hogy márpedig a boldogságot kilóra mérik, és az együtt töltött napok, órák, percek boldogságtartalmát ki lehet fejezni dollárban is. „Most tételekre bontom” – mondja Davis narrátora, aki egy tíznapos viszonyt fejt ezáltal vissza, miközben egy matematikus racionalitásával igyekszik a költségeket közös nevezőre hozni a szerelemmel. „Mondjuk, az annyi, mint napi 80 dollár, nem, inkább napi 100 dollár. És szeretkeztünk is, mondjuk, átlagosan naponta egyszer. Az annyi, mint 100 dollár lökésenként. És minden alkalommal tartott úgy két-három órát, úgyhogy az olyan 33 és 50 dollár közt lehet óránként, ami drága”. 

Tovább

Trump és a Brexit az ügynököket is próbára teszi le Carré új regényében

john-le-carre_3.jpg

A világpremierrel egy időben jelenik meg itthon is John le Carré új regénye, az Ügynök a terepen. A 87 éves szerző műveiben mindig is kiemelt szerepet kaptak a világpolitika főbb történései, aminek a legékesebb példái a hidegháború idején született, mára már klasszikussá vált kémregényei, A kém, aki bejött a hidegről és a Suszter, szabó, baka, kém. A berlini fal leomlását követően a brit szerző érdeklődése a harmadik világbeli korrupció és a fegyverkereskedelem felé fordult (A panamai szabó, Éjszakai szolgálat), míg a szeptember 11-i terrortámadás után elsőként mutatta be a nyugati világ túlkapásait (Az üldözött). Új regényében le Carré a Brexitet és Trump megválasztását veszi górcső alá, miközben felveti a kérdést, hogy mit ér a patriotizmus és a hazaszeretet, ha tudjuk, hogy az országunkban végletesen rossz irányba mennek a dolgok. 

John le Carré: Ügynök a terepen

Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2019, 272 oldal, 3480 HUF

 

A regény narrátora, a 47 éves Nat, több évnyi titkosszolgálati kiküldetés után tér haza Londonba, hogy elfogadja az egyik perifériára szorult kémállomás, a Menedék irányítását. Nat a felettesei szerint „a természeténél fogva nem alkalmas az irodai munkára” és bár „a világpolgárok nyitott személyisége” jellemzi, „ha a helyzet úgy kívánja, a kívánt érzéketlenséget képes tanúsítani”. A Mendék szedett-vedett csapata a fiatal és tehetséges Florence vezetésével a Rózsabimbó kódnevű projekten dolgozik, amelyben egy orosz kapcsolatokkal bíró ukrán oligarcha teljes körű megfigyelését készítik elő. Mikor a hírszerzés központja lefújja a Rózsabimbót, Florence váratlanul felmond és eltűnik, Nat pedig egy kettős ügynökökkel teli, szövevényes ügy közepén találja magát.

Natnek azonban nem csak a munkahelyén akadnak problémái. A tollaslabdaklubban, ahol ő a regnáló bajnok, összebarátkozik a fiatal kutatóval, Ed Shannonnal, aki kifejezetten azért csatlakozott az egyesülethez, hogy vele játszhasson, és aki a meccsek utáni sörözések alkalmával egyre vehemensebben fejti ki politikai nézeteit. Ed dühösen Brexit-ellenes és úgy véli, hogy Amerika Trump vezetésével egyre inkább a neofasizmus felé sodródik. Miután Ed a titkosszolgálatok célkeresztjébe kerül, Nat lojalitása is megkérdőjeleződik.

Tovább

Jón Kalman Stefánsson: A jó irodalom váratlan és kontrollálhatatlan

stefansson_1.jpg

Fotó: Németh Dániel/Jelenkor

Az irodalomban az ember szabad, a szabályok fölött van. Ebben rejlik az olvasás szépsége is - mesélte az izlandi Jón Kalman Stefánsson, aki az őszi Margó Fesztiválon személyesen mutatta be regénytrilógiáját (Menny és pokol, Az angyalok bánata, Az ember szíve). A lenyűgöző, rendkívül lírai trilógia (olvass bele ITT) az 1900-as évek izlandi falvaiba vezet, a hatalmas fekete hegyek és a végtelen, jéghideg tenger között megbúvó keskeny partszakasz kis házaiba, a házak lakóinak lelkébe. A zord, mégis fenséges tájon szinte nincs is más, csak hideg és hó, de az emberek szívében mégis különleges dolgok rejtőznek. A szikár, világítóan kék szemű íróval többek között a nők társadalmi helyzetét, a felnőtté válás, az irodalomban tetten érhető szabadság problematikáját érintettük. 

Itt van előttünk az asztalon a három kötet magyar nyelvű kiadása. Bár egy könyv borítója sokszor csak mellékes részletnek tűnhet, mégis ezzel találkozik elsőként az olvasó. Mit gondol a magyar kiadás kivitelezéséről?

Lenyűgöző, elképesztően szép. Ez a legjobb borító, amit valaha bármelyik munkámon láttam. Nagyon örülök neki, nagyon jó érzés, hogy nemcsak a szöveg, hanem már maga a borító is egy művészeti alkotás.

Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol-trilógia

Fordította: Egyed Veronika, Jelenkor Kiadó, 2019, 252 oldal, 6999 HUF

 

A magyarul néhány hónapja megjelent trilógia egy hatalmas lélegzetű munka, több, mint ezer oldal. Sokak szerint egy író számára a legnehezebb munka a szerkezet kimunkálása, különösen egy ilyen terjedelmes szöveg esetén. Hogyan tudja átlátni, kézben tartani a struktúrát? Hogyan készül fel egy regény megírására?

Ez a trilógia egy hosszú regényként, de három különálló regényként is értelmezhető. Én külön regényekként írtam meg őket, így eleve nem is gondoltam ekkora szerkezet felépítésére. Az egész csak a végén állt össze, csak a harmadik megírása után éreztem azt, hogy ez valóban egy trilógia lett. De egyébként soha nem tervezem meg előre egy könyvem szerkezetét sem, mielőtt írni kezdem őket. Természetesen van néhány ötletem, merre fogok indulni, de ezek aztán gyorsan megváltoznak, ahogy haladok előre. Körülbelül az első hónap során kezdem el látni én magam is, mi lesz ebből, merre fog menni a szöveg. Nem is hiszek abban, hogy előre meg lehet tervezni egy regényt. Ez olyan nekem, mint ahogy az újszülött életét sem látjuk előre, nem lehet megmondani, mi lesz belőle, ha felnő. Az életben mindig történik valami váratlan. Igaz, hogy tervezünk, de a terveink nem mindig valósulnak meg. Mint ahogy az életünk következő tíz évét sem tudjuk megtervezni, hiszen ez alatt az idő alatt rengeteget változunk, új tapasztalataink, új érzéseink születnek. Ugyanezt gondolom a regényírásról is. Mialatt írom, akkor is változom, és gyakran a szereplők is önálló életre kelnek, váratlan helyzeteket teremtenek. A szerkezet is írás közben épül, olyan, mint egy szimfónia. Inkább érzem a szerkezet egyensúlyát, mintsem végig tudnám racionálisan gondolni. 

stefansson_2.jpg

Ezek szerint inkább az író követi a szöveget, mintsem fordítva. 

Az irodalom a váratlan művészete. A váratlan, a kiszámíthatatlan pedig nem tervezhető. A történet, a szereplők, a stílus szorosan összefonódik, egy változás egyszerre minden irányba hat. Próbálom kézben tartani a történetet, de valójában akkor vagyok elégedett, amikor ez nem sikerül. Bár a nap végén, mikor befejezem az írást, mindig előkészítem a következő napit, felvázolom, mi fog történni, de amikor másnap reggel leülök, nem mindig arra indulnak a dolgok, amerre terveztem. Mikor füstbe mennek a terveim, az egy kudarc, de egyben jó érzés is.

Tovább

Attól, hogy a HAZUGSÁG magyarul van, még nem magyar

barokk.jpg

„Érzésem szerint eddig túl keveset beszéltek a BAROKK FEMINÁRÓL, noha hamarosan lényegbevágó következményei lesznek." Baljós színezetű jövendölés ez, amely mintha az olvasó kezében tartott mű poétikai ambícióit, illetve azok lehetséges esztétikai és társadalmi okozatait sejtetné számunkra. 

Nemes Z. Márió: Barokk Femina

Jelenkor Kiadó, 2019, 88 oldal, 1699 HUF

 

Széles fesztávú, vallomásos belső utazásét, amely a költői én és a magyar társadalom kollektív tudattalanjának egymásba omló ősmasszívumába kalauzol el bennünket. Nemes Z. Márió legújabb kötetében azonban az egymást metsző irodalmi, politikai és társadalmi tereken túl egy pontosan beazonosítható korszak tablója is megelevenedik. A verses napló ugyanis arra vállalkozik, hogy egyszerre látomásos erejű, mégis kíméletlenül éles archeológiai látleletét nyújtsa a 2006-os őszi eseményeknek. 

Nemes Z. Márió: A FORRADALOM nem ért véget, most is benne élünk

Nemes Z. Márió új kötete verses napló, amelyben a személyes tapasztalatok és érzések a társadalmi, politikai közegtől elválaszthatatlanul jelennek meg. A Barokk Femina a 2006-os őszi eseményekre tekint vissza, és egy sajátos, disztópikus nyelvezettel, apokaliptikus képekben beszél a mai Magyarországról, amelynek „egyik fundamentális mozzanata a HAZUGSÁG". Nemes Z.

Olvass bele: 

BAROKK FEMINA

 (részlet) 

Az IWIW-en olvastam, hogy ma lesz az évezred bulija

a REDROOMBAN. Természetesen nem hiányozhatok,

gondoltam, mert a Zolik egyöntetű véleménye (ritka

eset) szerint is ez lesz a háttérben már régóta szervezett

születésnapi bulim. Amikor megírtam a TELEPNEK,

hogy ott találkozunk, raktam is egy szmájlit. Persze nem

volt senki az Astoria sarkán, amikor a beengedésre vártam,

de biztos előresiettek, hogy minden készen álljon

a nagy leleplezésre. A tömeg elég vegyesnek tűnt. Sok

fattyú, kevés Bakkhosz. Rengeteg narthéxhordozó,

és magnetikus alvajáró meg persze JUDITOK

JUDITOK és JUDITOK. Az este egyelőre nyugodt

volt, a pára enyhén pulzált, de csak amennyire az általános

ERŐSZAK megkövetelte. A kidobók maszkot viseltek,

amolyan BAROKK állatfejeket, az utóbbi időben

ez elég megszokottá az utcán. A Magyar Köztársaság

fennállása óta az egész politikai elit HAZUDOTT,

de attól, hogy a HAZUGSÁG magyarul van,

 még nem magyar. Ez is csak az UTÁNZÁS része,

Tovább