Olvass!

KönyvesBlog

Szívünk rajta - Egy holokausztról szóló gyerekregény lett a hónap kiemelt könyve

2019. január 11. .konyvesblog.

A Szívünk rajta havonta mutatja be azokat a gyerek- és ifjúsági könyveket, melyeket a program független zsűrije a legkiemelkedőbbeknek talál. Ezúttal Igaz Dóra Egy fiú a csapatból című kötete lett a hónap könyve.

Januárban a Szívünk rajta program szakmai és gyerekzsűrije szerint az Egy fiú a csapatból című gyerekregény lett a hónap kiemelt könyve. A szakmai csapat részéről Farkasházi Réka színésznő a következőket mondta a kötetről: „Nehéz szavakat találni a könyv olvasása után. Noha pont az a célja, hogy kimondja a sokszor ki nem mondott, elhallgatott történeteket. Nagyszerű, hogy megszületett Igaz Dóra regénye a holokausztról. Gondolatébresztő, nagy beszélgetésre invitál. Tabukat döntöget. Fontos könyv.”

Igaz Dóra: Egy fiú a csapatból

Pozsonyi Pagony, 2018, 144 oldal, 1990 HUF

 

Ebben a hónapban az alábbi könyvek kaptak még Szívünk rajta-matricát:

Magyarné Antal Nikolett: Répa, retek, mogyoró
Angela Weinhold: Vallások a világban
Jon Scieszka: Frank Einstein és a Villámkéz
Gróh Ilona: Jöjj ki, napocska!

A Szívünk rajta könyvajánló program több mint 3 éve segít a szülőknek és gyerekeiknek megtalálni a számukra legérdekesebb könyveket. A programba a kiadók által felterjesztett, friss megjelenésű gyerek-, ifjúsági és gyereknevelési könyveket különböző szakterületekről érkező szakmai bizottság szemlézi: Jónásné Bánfi Csilla könyvtárpedagógia-tanár, Dr. Kádár Annamária gyerekpszichológus, D. Tóth Kriszta író, újságíró, az UNICEF jószolgálati nagykövete, Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, Magyarosi Éva szobrász, animációs rendező, könyvillusztrátor, Ruff Orsolya újságíró, Bényei Judit, a MOME egyetemi docense, Farkasházi Réka színésznő-énekesnő, Szinetár Dóra színésznő, valamint az UNICEF Magyarország képviseletében olyan gyerek olvasók, akik az „UNICEF Gyerekbarát Település” címmel díjazott településein élnek. A programban részt vevő, új megjelenésű gyerekkönyvek értékelésével havonta találkozhatnak a szülők a Bookline és az UNICEF Magyarország weboldalán, a Libri oldalán és könyvesboltjaiban.

A Szívünk rajta minden hónapban ajánl egy kötetet, ami az adott hónap kiemelt könyve címet nyeri el, illetve megjelöli azokat a műveket, amik kiérdemlik a Szívünk rajta matricát. A program a gyerekek véleményét tartja leginkább szem előtt, értékelésük vétót jelent a felnőtt zsűri véleményével szemben, vagyis a zsűrizés során a gyerekek értékelése dönt, akár egy pozitív felnőtt értékeléssel szemben is.

A zsűri négy kategóriában ajánlja a gyerekkönyveket, ezek a következők: Mesél, Segít, Fejleszt, Rád talál.

Khaled Hosseini: Egy szempillantás alatt bárki menekültté válhat

khaled_hosseini.jpg

Fotó: Neményi Márton

Khaled Hosseini, a világ legismertebb afgán származású írója 2003-ban robbant be a Papírsárkányok című regényével, és azóta bármit ír, annak bérelt helye van a New York Times sikerlistáján. Eddigi három könyvét (Papírsárkányok,  Ezeregy tündöklő nap, És a hegyek visszhangozzák ) több mint hetven nyelvre fordították le, és több mint ötvenöt millió példányban keltek el világszerte. Hosseini, aki egykor maga is menekült volt, 2006 óta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagykövete, Ima a tengeren című, gyönyörűen illusztrált könyvével pedig annak a több ezer menekültnek állít emléket, akik az elmúlt években a Földközi-tengerbe fulladtak. Hosseinit a 2015 szeptemberében vízbe fúlt szír kisfiú, Alan Kurdi tragédiája indította arra, hogy a kisfiú apjának helyébe képzelve magát monológot írjon arról, mit érezhetett a férfi a tengeren való átkelés előtti estén.

Khaled Hosseini: Ima a tengeren

Libri Könyvkiadó, 2018, 48 oldal, 2299 HUF

 

Az Ima a tengeren azt az elképzelt pillanatot örökíti meg egy prózaversszerű szövegben, ahogy apa és fia a tengerparton állva fohászkodnak a holdfényben, több száz sorstársukkal együtt, akik mind más és más nyelven beszélnek, és csak az köti össze őket, hogy mindannyiuknk el kell hagyniuk a hazájukat. Az apa először felidézi egykori boldog, békés életüket Szíriában, majd a háború pusztítását, az elképzelhetetlen borzalmakat, ami arra késztette őket, hogy az életüket is kockára téve átkeljenek a tengeren egy biztonságos, élhető élet reményében. A lírai szöveg nagyon jól működik együtt Dan Williams illusztrációival, nem csupán Hosseini mondatai lesznek szikárabbak és komorabbak a háború kitörésével, a színvilág is egyre sötétebbé válik, de jól egyensúlyoz a gyerekeknek szóló képeskönyv és a felnőtteknek (politikusoknak!) szánt üzenet között. Hosseini eredetileg egy adománygyűjtő rendezvényre írta a szöveget, ahol azt kérték tőle, olvasson fel valamelyik regényéből, ő viszont inkább megírta ezt a monológot, melyből később VR videó is készült a Google és a Guardian együttműködésében, végül könyvként nyerte el végső formáját, és ez is áll a legjobban neki.   

Az Ima a tengeren együttérzéssel, méltóságteljesen beszél arról, mit jelent egyik napról a másikra menekültté válni, néhány sorba sűrítve a teljes kiszolgáltatottságot és a végső kétségbeesést. Ez a hangvétel nagyon hiányzik a menekültválságról szóló közbeszédből, és a könyv például abban is nagy segítségünkre lehet, ha kisgyerekeknek szeretnénk megmagyarázni, mit jelent menekültnek lenni, és miért teszik kockára az életüket emberek ezrei a tengeren. Megvásárlásával ráadásul jó ügyet szolgálunk, Hosseini ugyanis a kötet minden bevételével az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát és a Khaled Hosseini Alapítványt támogatja, hogy a szervezetek világszerte életmentő segítséget nyújthassanak a menekülteknek.  

A Könyvesblog részt vehetett az Ima a tengeren exkluzív bemutatóján Londonban, majd a nemzetközi sajtó meghívott képviselői számára tartott (tényleg nagyon) szűk körű sajtóbeszélgetésen. Hosseini ritkán nyilatkozik, és még annál is ritkábban lehet Európában elcsípni (Kaliforniában él, ahova még a családjával emigrált 1980-ban, miután a Szovjetunió bevonult Afganisztánba és kitört a háború), ezért nem véletlen, hogy az Ima a tengeren bemutatóját egyből a Royal Festival Hall-ba szervezték, annak is a kétezerötszáz fős auditóriumába, ami zsúfolásig megtelt rajongókkal. Az ötvenhárom éves írót először a BBC műsorvezetője, Razia Iqbal, majd a közönség kérdezhette, és bár Hosseini a bemutatón elsősorban a jószolgálati nagykövetként végzett munkájáról és az Ima a tengeren-ről beszélt, egy dolgot elárult a következő regényéről: biztos, hogy ez is egy családról fog szólni, mert csak ilyen történetekben tud gondolkodni. Interjúnk a bemutató másnapján szervezett kerekasztal-beszélgetésen készült.           

Hosseini: Az emberek nem szabad akaratukból válnak menekültté

Fotó: Neményi Márton A menekültválság áldozatainak állít emléket legújabb könyvében a világ egyik legnépszerűbb írója, Khaled Hosseini, aki gyerekként maga is megtapasztalta, milyen menekültként új életet kezdeni egy teljesen más kultúrában. Az Ima a tengeren gyönyörűen illusztrált könyv, melyben Hosseini együttérzéssel és méltóságteljesen beszél arról, mit jelent egyik napról a másikra menekültté válni, prózaversbe sűrítve a teljes kiszolgáltatottságot és végső kétségbeesést.

Több mint tíz éve járja a világot az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagyköveteként, és gyerekként maga is arra kényszerült, hogy egy ismeretlen országban, Amerikában kezdjen új életet. Emlékszik rá, hogyan élte meg mindezt?        

Életem első tíz évét töltöttem Afganisztánban, 1976-ban költöztünk a családommal Párizsba apám diplomáciai kiküldetése miatt. Eredetileg négy évet maradtunk volna, 1980-ban tértünk volna vissza, de 1978-ban a kommunista Afgán Demokratikus Néppárt puccsot hajtott végre, 1979-ben pedig a Szovjetunió bevonult Afganisztánba, és többé már nem volt hova hazatérnünk. Tizennégy éves voltam ekkor, emlékszem, a tévében néztük a híradásokat az afganisztáni háborúról a párizsi lakásunkban, és arra gondoltam, az életem örökre megváltozott. Belém hasított, hogy többé már semmi sem hozhatja vissza az addig életemet, és egy új fejezet kezdődik a családom számára. Megértettem, hogy bárkinek bármikor, egyik pillanatról a másikra megváltozhat az élete. Ennek megtapasztalása az, ami minden menekültben közös.

A menekültválság kitörése óta Európa-szerte mindenütt felerősödtek a menekültellenes hangok. Hogy látja, miként lehet közelebb hozni egymáshoz a menekülteket és a befogadó ország lakóit, mivel lehet empatikusabbá tenni az embereket a menekültek iránt?  

Nem hiszem, hogy az emberek apatikusabbak lennének ma, mint régen. Meggyőződésem, hogy emberként az egyéni sorsokra, történetekre vagyunk fogékonyak, az érint meg minket. A számok, az adatok, az, hogy egy adott napon hányan vesztek a tengerbe, egy idő után már nem mondanak semmit, nem tudjuk mihez viszonyítani őket. Íróként ezért is tartom kulcsfontosságúnak a történetmesélést. Hiszek a történetek erejében, abban, hogy ezzel felhívhatjuk a figyelmet arra, ami a szalagcímek és statisztikák mögött van. Minden ember megérdemli, hogy méltósággal, tisztelettel és együttérzéssel beszéljünk róla. Erről szól a történetmesélés: olyan emberek tapasztalatait ismerhetjük meg, olyan életek, sorsok tárulhatnak fel előttünk, amelyeket másként soha nem tapasztalnánk meg.

Tovább

5 fantasy, amit 2019-ben végre kézbe vehetünk

via GIPHY

okorafor.jpg1. Nnedi Okorafor: A halálmegvető 

Az HBO már forgatja is a sorozatot Nnedi Okoraftor első felnőtteknek szóló regényéből, amely eredetileg 2010-ben jelent meg, A World-Fantasy-díjas könyv adaptálásában ráadásul még maga R.R. Martin is részt vesz mint producer. A történet a távoli jövőben, Afrikában játszódik, ahol még mindig zajlanak a törzsi háborúk. A halálmegvető világában az erőszak, az agresszió és a gyilkosságok mindennaposak. A nuruk háborút indítanak az okeke nép ellen, mert meg akarják semmisíteni őket. A csatározások közepette egy megerőszakolt okeke nő elmenekül a sivatagba, ahol egy különös gyereknek ad életet, akinek a bőre és a haja is olyan színű, mint a homok. A gyereknek az Onyesonwu nevet adja, ami annyit jelent az ősi nyelven: aki nem fél a haláltól. A könyv az Agave kiadónál fog megjelenni, valószínűleg a Könyvhét környékén. 

Tovább

Aranyút – Egy film, amivel végigjárhatod Arany életének helyszíneit

arany_1.jpg

Arany János jól gitározott, béna volt az angol kiejtése, és bár már négyévesen tudott olvasni, az iskolában eleinte mégis rossz tanuló volt. Mindezt a Litera Aranyút című rendhagyó filmjéből lehet megtudni, amelyben Szilasi László, Simon Márton és Horváth Kristóf Színész Bob mesélnek Arany Jánosról, születésének 200 évfordulója apropóján. De nemcsak beszélnek róla, hanem utaznak is vele, végigjárják életének legfontosabb állomásait Debrecentől Nagyszalontán át egészen a Margit-szigetig. Közben pedig verseket mondanak, zenélnek (a Bob és Bobék Orchestrával karöltve), rappelnek, felező 12-eseket írnak, és esznek abból az eperből is, amelyből egykor Arany is szemezgetett.

Az Aranyút állomásai:

  • Debrecen: ahol megnézhetjük, hogy milyen lehetett Aranynak a Református Kollégiumba járni. Itt derül ki, hogy milyen jól gitározott, és hogy a barátai biztatására kezdett nyelveket tanulni (noha az angol kiejtéséért gyakran kiröhögték)
  • Nagyszalonta: ahol „feketén bólingat az eperfa lombja” és ahol Arany a hamuban tanult meg írni-olvasni
  • Geszt: ahol Arany János alkotóháza állt, amit akkor építettek neki, amikor Tisza Domokost kezdte tanítani, mert nem akart a kastélyban lakni (és ahol állítólag szerelmes lett Tisza Lajos feleségébe...)
  • Nagykőrös: ahol egy pad őrzi az emlékét annak, hogy Arany 1851-ben ott szállt meg, és ahol a református gimnáziumban tanított irodalmat. Kiderül, hogy kevesebb időt kellett a tanteremben töltenie, mint egy mostani tanárnak, így maradt ideje az írásra is. De csak azokat az osztályokat volt hajlandó tanítani, ahol nem bántották a kisebbeket
  • Budapest, Magyar Tudományos Akadémia: ahol főtitkárként dolgozott és ahol rettenetesen unalmasnak találta az akadémiai közgyűléseket
  • Budapest, Margit-sziget: ahol az egyik legtermékenyebb alkotói korszaka zajlott és ahol „az utolsó nemzeti bárdból az első pesti dekadenssé vált”. A Kapcsos-könyvbe azonban a közhiedelemmel ellentétben valószínűleg nem itt írta bele a verseket (mert azok már tisztázatok voltak)

Nézz bele a filmbe és tudj meg még többet Aranyról: 

Lehallgatásokról, házkutatásokról és az '56-os forradalomról is mesél Konrád György

Az ember picit riadtan teszi le az asztalra Konrád György új regényfolyamának első kötetét: nem szakad-e be az ötszáz, sűrűn teleírt oldal alatt. Súlyát tetézi az is, hogy követik majd társai (néhány hete már meg is jelent a második, Öreg erdő című kötet), hiszen, ahogyan az elbeszélő is mondja: régi terve, hogy olyan naplót írjon, mely immár alkonyodó életidejével együtt halad. Az olvasó megborzong: a kiváló és tiszteletre méltó auktor közös utazásra, ráérős sétára hívja, melynek csak a végpontja ismert: a halál. 

Konrád György: Falevelek szélben - Ásatás 1.

Magvető Könyvkiadó, 2017, 504 oldal, 5999 HUF

 

Ám ha mindezek után (emlékezve számos revelatív Konrád-szövegélményére) nagy levegőt veszünk és megnyitjuk a könyvet, kellemes és önironikus mosolyra késztető élmény részesei leszünk: ez a napló-memoár-esszé-regény valami egészen lenyűgöző értelemben barátságos. Hiszen nem is szövegfolyam, hanem sajátosan strófikus forma: minden egyes, két hasábban tördelt oldal egy-egy önálló fejezet, melyek olykor folytatják egymás gondolatmenetét, olykor az euro-amerikai kultúra és/vagy egy borzalmakban és szépségekben hihetetlenül gazdag kelet-európai értelmiségi életének mozzanatait pásztázzák villanófényszerűen és kötetlen tér-idő koordináták között. 

„Úgy rakom össze ezt a könyvet különböző szövegrétegekből, ahogy a borász különféle borfajtákból komponál, hátha előáll egy szerencsés cuvée. A mondatok között távolság, hézag van, amelyet az elképzelő megértésnek kell áthidalnia.” 

Tovább

Igazi kafkai perré vált az író kéziratai kapcsán kialakult jogi hercehurca

max_brod.jpg

Max Brod

A 20. századi írók hagyatéka közül Franz Kafka kéziratai járták be talán a legkülönösebb utat, a fennmaradt írások, levelek és jegyzetek kapcsán ugyanis olyan sokéves jogi csatározás alakult ki, amit még A per főhőse, Josef K is megirigyelhetett volna. Ez a bonyodalmas és összetett folyamatot dolgozta fel Benjamin Balint új tanulmánykötetében, amely a Kafka's Last Trial, azaz a Kafka utolsó pere címet kapta. 

A kafkai hagyaték kérdése már az író halálának pillanatában komoly dilemmákat okozott, és a mai napig sok vita övezi. Kafka, aki tuberkolózisban szenvedett, 1924-ben úgy érezte, valószínűleg már nem fog felépülni. Ekkor írt egy levelet barátjának, Max Brodnak, amelyben azt kérte tőle, hogy halála után égesse el az összes kéziratát. A feljegyzés, amelyet később Kafka prágai lakásának íróasztalában találtak meg, Brodot komoly döntési helyzetbe hozta. Az íróhoz vagy a műveihez maradjon hűséges?

Talán megismerhetjük Kafka teljes örökségét

Mint az köztudott Franz Kafka halála előtt arra kérte legjobb barátját Max Brodot, hogy semmisítse meg minden kéziratát, ám Brod, hála istennek erre nem volt hajlandó, hiszen így szegényebbek lennénk a világirodalom egyik legnagyszerűbb szerzőjének több remekművével.

Max Brod, aki akkor már több mint húsz éve ismerte Kafkát, és aki már a kezdetektől szentül hitt a tehetségében és zsenialitásában, az utóbbi mellett döntött: a végakarat ellenére megőrizte a kéziratokat. Segíteni akart a barátjának, még a határozott kívánsága ellenére is. Ezzel azonban elindított egy végeláthatatlan jogi csatározást, amely 1968-as halálával vette kezdetét, és csak mostanában ért véget. 

Brod ugyanis 1939-ben kénytelen volt elmenekülni Prágából a nácik elől, és a kéziratokkal együtt Izraelbe költözött. Kafka feljegyzéseit azonban – beleértve egy kötegnyi levelet is, amelyeket szerelmével, Felice Bauerrel váltott – végrendeletében furcsa módon titkárnőjére, Esther Hofféra bízta. A probléma ekkor kezdődött, ugyanis Hoffe ezeket meg akarta tartani magának. Négy évtizeden át részben saját lakásában, részben tel-avivi és zürichi bankokban helyezte el a kéziratokat, sőt még el is adott néhányat közülük: egy 1988-as londoni árverésen majdnem kétmillió dollárért cserélt gazdát A per egyik eredeti példánya. A megmaradt dokumentumokat ezután  két lányára hagyta, akik szintén nem akarták kiengedni a gyűjteményt a kezükből, noha a helyi sajtó szerint méltatlan körülmények között, egy macskákkal zsúfolt lakásban őrizték az iratok egy részét.

A megmaradt kéziratokért ezután indult be az igazi küzdelem. Ugyanis a hagyatéki tárgyalások során Izrael és Németország is igényt tartott a művekre. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár arra hivatkozott, hogy Brod eredeti szándéka az volt, hozzájuk kell kerülniük az iratoknak. A Marbach-i Német Irodalmi Archívum viszont azt állította, hogy Izrael nem tanúsított érdeklődést a kéziratok iránt azokban az évtizedekben, amíg a hagyaték az országban volt. Az örökös, Eva Hoffe azonban mindenáron meg akarta védeni az iratokhoz való jogát, így újabb és újabb tárgyalásokra került sor. A bíróság végül az Izraeli Nemzeti Könyvtárnak kedvezett, a gyűjteményt nekik ítélték. Ezt a hosszas procedúrát mutatja be Benjamin Balint tanulmánya, amely igyekszik feltárni az összes körülményt és szempontot, amely befolyásolta a kéziratok sorsát. 

Forrás: The Guardian 

Goebbels titkárnője kísérletet sem tett arra, hogy megértse, milyen hazugsággyárat szolgál

pomsel.jpg

Kép forrása

A Goebbels titkárnője voltam egyszerre több és kevesebb, mint amit címe ígér. A 2017. január 27-én százhat éves korában elhunyt Brunhilde Pomsel valóban az utolsók egyike volt, aki még belülről látta a náci hatalmi apparátust. Goebbels propagandaminisztériumában 1942 nyarától dolgozott irodistaként. A végsőkig kitartott. Hitler és Goebbels öngyilkossága után maga varrta a fehér zászlót, amellyel a berlini bunkerből elindult a kapitulációt az oroszoknak bejelentő egység. 

Brunhilde Pomsel, Thore D. Hansan: Goebbels titkárnője voltam

Fordította:Győri László, Európa Könyvkiadó, 2018, 280 oldal, 3999 HUF

 

Mindez nem változtat azon a tényen, hogy Pomsel a megelőző három évben a nagy hivatal egyik jelentéktelen munkatársaként dolgozott. Így aki exkluzív információkat vár a könyvtől Joseph Goebbelsről, némileg csalódni fog. Pomsel esetében a titkárnői munkakör sem felel meg a valóságnak. Abban a birtokos jelzős összetételben pedig semmiképpen, ahogyan az a könyv címében szerepel. Mindezek előrebocsátásával együtt is fontos kötetet jelentett meg az Európa Kiadó, amelynek váza a 2013-ban készített filmes visszaemlékezésre épül, és amelyet Egy német sors címmel mutattak be Németországban. Az életútinterjút Thore D. Hansen írta le, és egy közel nyolcvanoldalas esszével egészítette ki, amely a Mire tanít minket a jelenben Goebbels titkárnőjének története? címet kapta.

Tovább

5 szuper segítő könyv a 2019-es célok megvalósításához

silhouette-3333895_640.png

Kép forrása

Az újévi fogadalmak az idő múlásával sokszor feledésbe merülnek, de ennek nem kell szükségszerűen így lennie. Szeretnél kevesebbet mobilozni és több időt tölteni a barátaiddal? Megfogadtad, hogy jobban fogsz figyelni a környezetvédelemre? Elhatároztad, hogy többet fogsz sportolni? Mutatunk 5 könyvet, amik segítenek abban, hogy 2019-ben boldogabb, egészségesebb és tudatosabb lehess. 

1. William Pullen: Fuss önmagadért – Önismeret, stresszkezelés és mindfulness

William Pullen: Fuss önmagadért - Önismeret, stresszkezelés és mindfulness

Fordította: Sződy Judit, HVG Könyvek kiadó, 2018, 247 oldal, 3900 HUF

 

A futás már rengeteg embernek segített megváltoztatni az életét, köztudott, hogy számos pozitív fizikai és lelki hatása van. William Pullen pszichoterapeuta az utóbbira helyezte a hangsúlyt Fuss önmagadért című könyvében. Ötvözte a testmozgást, a pszichoterápia egyes elemeit, valamint a mindfulnesst, és ezáltal létrehozott egy új módszert, amelynek a dinamikus futásterápia nevet adta. A program abban segít, hogy csökkenteni tudjuk a stresszt és a szorongást, valamint, hogy újra rátaláljunk a motiváltság érzésére. A könyv nemcsak elméleti útmutatót nyújt a testi és mentális egészség eléréséhez, hanem mozgáson alapuló, meditatív gyakorlatokat is bemutat. 

2. Bea Johnson: Zero waste otthon – Kevesebb hulladék, egyszerűbb élet 

Bea Johnson: Zero waste otthon - Kevesebb hulladék, egyszerűbb élet

Fordította: Molnár Kata, Tericum Kiadó, 2018, 372 oldal, 3970 HUF

 

Mostanában egyre többen ébrednek rá, hogy a környezetvédelem terén sok mindent megtehetnek az egyes emberek is. Például, ha mindenki megpróbálna kevesebb szemetet termelni, azzal nagyban csökkenteni lehetne a Föld terhelését. Bea Johnson 2008 óta él zero waste, azaz hulladékmentes életet, és mindezt olyan sikeresen teszi, hogy mára már mindössze csak egy befőttes üvegnyi szemetet termel családjával évente. Könyvében bemutatja a tapasztalatait a témával kapcsolatban, és gyakorlati tippeket, kipróbált megoldásokat is mutat arra, hogy milyen módszerekkel (pl. újrahasznosítás, szelektálás, komposztálás) csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat. 

Tovább

A francia nők élnek-halnak az osztrigáért és fittyet hánynak a kalóriákra

francia_nok_kaloria_rgb_veg.jpg

A francia nők nem híznak szerzőjének új könyvében az írónő górcső alá veszi a franciák osztriga iránti vonzalmát. Megismerhetjük az osztrigát begyűjtő és feltálaló figurákat, valamint azokat a nyomós érveket, amelyek alapján mindnyájunknak élveznünk kellene ezt a csemegét.

Mireille Guiliano: A francia nők nem számolnak kalóriát - Ínyencségek Párizsa

Fordította: Szieberth Ádám, Athenaeum Kiadó, 2019, 232 oldal, 3499 HUF

 

A könyv lebilincselő stílusban ír a párizsiaknak a világ legérzékibb kagylójával folytatott szerelmi viszonyáról. Főként az Huîtrerie Régisre, a Fény Városának szívében megbúvó szűk, zsúfolt osztrigabárt ismerhetjük meg, annak nyakas tulaját, de különös törzsvendégeit is. A francia nők nem számolnak kalóriát, amely részben kulturális utazás, részben szakácskönyv, részben életkép, bebizonyítja, hogy a párizsiak minden téren igen egészséges étvággyal bírnak. Megismerhetjük a világ legjobb osztrigafajtáit, azok tápértékét, illetve a hozzájuk legjobban illő borokat. És ha ez nem elég, ott van még egy tucatnyi ínycsiklandó recept, hogy ne csak epekedjünk, de a tettek mezejére is lépjünk.

Olvassatok bele a könyvbe:

Guiliano_Francia nok nem sz... by on Scribd

A Man Bookertől elesett, viszont őt lett a Costa-díj legfiatalabb nyertese

(Kép forrása)

Az irodalmi elismerés történetének legfiatalabb szerzőjeként Sally Rooney nyerte el a legjobb regénynek járó Costa-díjat. A 27 éves író Normal People című könyvével söpörte be a díjat (a kötet a 21. Század Kiadó gondozásában várhatóan még az idén megjelenik magyarul is – a szerk.). A regény két írországi fiatalról szól, akik ugyanabban a városban nőnek fel, de a hasonlóság itt véget is ér, hiszen a földrajzi közelség ellenére mégis két nagyon különböző világból származnak, a kapcsolat ugyanakkor az évek múlásával sem szakad meg közöttük.

A könyv szerepelt a Man Booker hosszúlistáján is, de meglepetésre a rövidlistán már nem volt rajta. Rooney-t a Snapchat-nemzedék Salingerének is nevezik, kritikai és közönségsikerét pedig jól jelzi, hogy a Normal People-ből az Oscar-díjas Lenny Abrahamson forgat majd a BBC-nek filmet.

A Costa összesen öt kategóriában adott díjat (ezeket mutatjuk lent), január végén pedig kiderül, hogy a hét díjazott közül ki lesz az, aki megkapja a Costa Év Könyve díját.

És akkor a díjazottak:

Legjobb első regény:
Stuart Turto: The Seven Deaths of Evelyn Hardcastle

Legjobb regény:
Sally Rooney: Normal People

Legjobb életrajz:
Bart van Es: The Cut Out Girl

Legjobb verseskötet:
J.O. Morgan: Assurances

Legjobb gyerekkönyv:
Hilary McKay: The Skylarks’ War

Forrás: Costa, Telegraph

Paranoid ismételgetése egy paranoid gondolatnak - MMAMT-dalpremier

181215_delta400_008.jpg

Fotó: Marosi Viktor

Mindenkinek Megvan A Maga Története (MMAMT), ez az Óriás-frontember, Egyedi Péter saját zenei projektje, ami egyszemélyes fellépésekkel indult, majd kinőtte magát zenekarrá. Ahogy a projekt neve mondja, mindenkinek megvan a maga története, de ez most csak Egyedié, a januárban megjelenő album tizenhárom dalából tizenkettőnek ő írta a szövegét, valamint megzenésítette és továbbgondolta Kemény István Sanzon című versét. A január 15-én megjelenő lemezt március 6-án mutatja be az A38 Hajón az MMAMT, a dalok folyamatosan jelennek meg (itt vannak az eddigiek), a Sanzon nálunk hallható először, ezért kikérdeztük a Rájátszásban már régóta együtt dolgozó Egyedit és Keményt a dalról. Szövegelemzés, szerzői intenciók és dalpremier a Könyvesblogon.

Tovább

Saját szoba: Dorian Gray arcképe

Folytatódik Saját szoba című sorozatunk, melynek minden részében egy-egy klasszikus magyar vagy világirodalmi alkotás néma, mellőzött, semmibe vett vagy fókuszon kívül hagyott női szereplője szólal meg. Szerzőnk arra tesz kísérletet, hogy a kanonizáció miatt általában férfiaktól ismert nőképet, női perspektívát valamiképpen árnyalja. Eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna, ha ezek a nők hangot kapnak, és rávilágít, hogy egy történetnek hányféle nézőpontja és igazsága lehet. Édes Anna, Kőmives Kelemenné, a mitológiai Ekhó,  Ágnes asszony,  Antigoné és Léda után Lady Wotton szólal meg saját jogán a Dorian Gray arcképe című Oscar Wilde-regényből.

Revans

A Curzon Street-i házunk kis könyvtárszobájából megint áradt az émelyítő cigarettafüst. Be sem kellett lépnem, hogy lássam magam előtt, ahogy a férjem fényűző karosszékében hever, és flegma képpel fújja a füstöt szanaszét. A házat én terveztem, bájosnak nevezném, a tölgyburkolat kellemesen meleg hatást kelt, mások otthonosnak mondanák. A könyvtárszobában a kandalló párkányaira négynaponta kék vázákba friss papagájtulipánokat teszek, így vágyom én a vadságra, az ólomüvegen át játékos fények szűrődnek be a bámulatos bűnözőkkel és milliónyi lakó millióegy titkával teli London utcájáról. Gyűlölöm ezt a szobát, Henry módfelett fontoskodó, de ez a tér mintha csak fokozná titkait, és a XIV. Lajos-korabeli óra, amire az égvilágon semmi szükségünk nincs, olyan pedánsan teljesíti monoton küldetését, hogy tíz perc után mindig kimenekülök.

Tudom, hogy itt az a fiatal, görög mártír, állítólag borongós a hangulata. Én más arcát ismerem, az életben ezt a Dorian Grayt sose láttam, de a férjem huszonhat festményt vásárolt róla Basil Hallwardtól, az ő finoman ívelt skarlát ajkainak, kék szemeinek, ragyogó szőke hajának harsánysága uralja a házunk falait. Ma megnézem élőben is. Amit róla beszélnek, nem nyugtatta meg a lelkem, és nem boldogít az sem, amikor Henry ilyen nagy befolyással bír valakire, mintha ajándékba adná másnak a saját lelkét.

Én csak magamban hiszek, ez a közös bennünk Henryvel, folyton hihetetlen dolgokat beszél és valószínűtlenül cselekszik, lenyűgöző és menthetetlenül egoista. Persze nem szerelem a miénk, elcsendesültek az érzelmeink. A zenében találtam meg magam, az megnyitja a szívet. Bár igazság szerint félek is tőle, túlontúl romantikussá tesz, bálványozom a zongoristákat, néha többet is egyszerre. Nagy titkok őrzői, és mind külföldiek! Borzasztó, de én mindig szerelmes vagyok.

Tovább