Olvass!

KönyvesBlog

Soros Tivadar túlélési stratégiája ma is gondolkodásra késztet

2018. december 11. .konyvesblog.

soros_borito.jpg

Soros Tivadar 1966-ban eszperantó nyelven írt könyve, Álarcban, nácivilág Magyarországon címmel már megjelent Budapesten 2002-ben. Az új kiadás mellékeli a Szibériai Robinzonok című, 1922-ben (az általa alapított folyóiratban, a Literatura Mondo-ban) folytatásokban közzétett, az első világháborús túlélés-edzőtábor tanúságát is. 

Soros Tivadar:Túlélni - Álarcban - Nácivilág Magyarországon - Szibériai Robinsonok

Fordította: Ertl István, Múlt és Jövő Alapítvány, 2018, 336 oldal, 3800 HUF

 

A Soros név már 2002-ben sem volt ismeretlen Magyarországon, azonban a holokauszt egészen rendkívüli budapesti túlélése krónikája nem keltett figyelmet. Mára azonban megkerülhetetlenné vált, mert ez a családnév, mint egy apokaliptikus konteo emblematikus hívószava, a leggyakrabban hangzik el Magyarországon, s új fejleményként, az egész világon. Azért adják most újra, és új apparátussal a – sokféle irányba elkötelezett és táborokba tartozó – olvasók kezébe, mert igazi aktualitása nem a 20., hanem a 21. században támadt.

Mindaz, amit a Soros fiúk (a kevésbé ismert, de legalább annyira sikeres karriert befutó Pál) megvalósítottak és képviseltek a pályájukon az apjuk filozófiájának és élettapasztalatainak a hatványozott beteljesítésének számít. Ez az igencsak praktikus know how a magyar társadalomból gyilkos kirekesztettségből született: azaz a lélegzetállító sikernek és a szintén hasonló intenzitású elutasítottságnak ugyanaz az oka. A magyar holokauszt tapasztalatából kibontakozott túlélés stratégia ma is választásra, gondolkodásra késztet. A körülményekhez való nem szolgai alkalmazkodás, vagy az azok elemző mérlegelésen alapuló megváltoztatása vezet a megváltó eredményekhez? Párosulva a még hasznosnak is mutatkozó követelménnyel, hogy legyünk szolidárisak embertársainkhoz minden körülmények között és ellenére.

Olvass bele a kötet utószavába: 

Kőbányai János: A túlélés filozófiája

Soros Tivadar eszperantó nyelven írt, Maskerado (magyarul Álarcban. Nácivilág Magyarországon, Budapest, 2002) című könyve bővített újrakiadásának alkalmával – talán – lehetne úgy tenni, mintha „nem történt volna semmi”: mintha a könyvet csak önmagáért adnánk ki. Mintha csupán egy, a holokauszttörténetek közül kiemelkedően érdekes beszámolót jelentetnénk meg ismételten. Azért, hogy egy új nemzedék is megismerhesse a budapesti – átlagtól oly elütő – túlélésstratégiát, amelynek még az is a nóvuma, hogy az itt először megjelenő szibériai előtanulmányok világíthassák be: milyen tapasztalatok, s azoknak milyen földolgozása vezetett az apokalipszis egy másik – noha természetében ugyanaz – sikeres, mert túlélő tanúságához. Lehet, ez is elég és megfelelő indok lenne Soros Tivadar 1966-ban írt műve újra-megjelentetéséhez.

Tovább

Jövőre jön le Carré új regénye

john-le-carre_1.jpg

2019 októberében érkezik John le Carré legújabb regénye, amely az Agent Running in the Field címet fogja kapni. Az új könyv ezúttal nem a hidegháború idején fog játszódni, hanem 2018 Londonjában, a szerző ugyanis arra készül, hogy „szembeszálljon a modern világunk szívében rejlő haraggal és viszállyal.”

Az író 25. regénye egy magányosan élő fiatal férfiról fog szólni, aki kétségbeesetten próbál ellenállni a körülötte zajló politikai felfordulásnak, de aztán olyan kapcsolatokra tesz szert, amelyek veszélyes vizekre sodorják az életét.  

A kémek valósága - John le Carré világa

Ha az ember a fikciós irodalomból akar képet kapni arról, hogy milyen lehet egy kém, egy titkos ügynök élete és munkája a való világban, nehezen keresgélhetne jobb helyen, mint John le Carré életművében. A jelenleg 82 éves, de még mindig aktív író olyan szikárságot és...

A könyv kiadója, a Viking azt nyilatkozta az új történet kapcsán, hogy a mostani időkben éppen olyan írókra van szükség, mint le Carré, aki korunk egyik legnagyobb krónikása. 

Az Agent Running in the Field egyébként nem egy új címötlet, le Carré ugyanis már 1986-ban kitalálta. Eredetileg az Egy tökéletes kém című könyvének szánta. 

John le Carré, az egykori brit hírszerzőből lett író első regényét 1961-ben jelentette meg Ébresztő a halottaknak címmel. Az igazi áttörést azonban nem ez, hanem két évvel későbbi, Kém, aki bejött a hidegről című könyve hozta el számára. A jelenleg 87 éves író legutóbbi kémregénye tavaly jelent meg Legacy of Spies címmel, amelyben nemcsak a brit titkosszolgálat, de több mint 25 év után – leghíresebb karaktere – George Smiley is visszatért.

Forrás: The Guardian

5 szuper könyv, aminek 2019-ben végre elkészül az adaptációja

via GIPHY

2018 a könyvadaptációk terén igazán izgalmas év volt, bár a magyar mozikba sajnos ezekből kevés jutott el. Ami viszont jó hír, hogy 2019-ben is van miért izgulni, ugyanis végre elkészül egy csomó olyan film, amire régóta várunk. Mutatunk öt olyan könyvet, aminek a tervek szerint jövőre érkezik az adaptációja!

Graeme Simsion: A Rosie-projekt 

Graeme Simsion: A Rosie-projekt

Fordította: Sziklai István, Libri Könyvkiadó, 2014, 400 oldal, 3990 HUF

 

Graeme Simsion eredeti terve az volt, hogy a filmvásznon meséli el Don Tillman kissé furcsa, de izgalmas életét. A huszonegyedik századi esőember egy gondosan összeállított kérdőívvel próbálja megtalálni álmai asszonyát, vagy legalábbis azt a nőt, aki képes elviselni. A filmstúdiók azonban nem rajongtak a tervért, ezért a szerző végül úgy döntött, regényt ír az Asperger-szindrómás (AS) genetikusprofesszorról. Az Ésszerű szerelem - A Rosie-projekt, 2014-ben jelent meg. Műfaját tekintve romantikus vígjáték, utóéletét tekintve pedig világsiker, hiszen több mint negyven nyelvre fordították le. A sors iróniája, hogy a könyv befutását követően Hollywoodban mégis érdeklődni kezdtek a történet iránt. Ha minden igaz, a film jövő májusban fog megérkezni. Graeme Simsionnal a regény folytatása, a A Rosie update kapcsán készítettünk interjút tavaly. Akkor azt mondta, hogy a jogokat a Sony Pictures vette meg és már több éve várja, hogy végre elkészüljön az adaptáció. 

Neil Gaiman-Terry Pratchett: Elveszett próféciák 

Terry Pratchett - Neil Gaiman: Elveszett próféciák

Fordította: Horváth Norbert, Agave Könyvek, 2013, 314 oldal, 2980 HUF

 

Neil Gaiman és Terry Pratchett közös könyve az egyik legviccesebb apokalipszis-történet, amiben ráadásul ötvöződik a két remek fantasy-író stílusa. Van benne igazi Armageddon, feltűnik az Apokalipszis Négy Motorosa, az Antikrisztus és mindenféle más földöntúli lény is. Az Elveszett Próféciák tulajdonképpen a Jelenések Könyvének egyfajta kifordított és felturbózott változata. Már régóta rebesgetik, hogy egyszer lesz majd valamiféle feldolgozása. A tervek szerint az adaptáció – amelyet a BBC és az Amazon közösen készít – már 2019 első felében ki fog jönni. A hat részes sorozatban Gaiman producerként és forgatókönyvíróként is közreműködött. 

Tovább

Winkler Nóra: Barabási, Beyoncé és a siker hálózata

barabasikicsi_1.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Ha van tevékenység, ami rémisztően hat rám, az a networking. Az ember persze folyamatosan ez csinálja, anélkül, hogy szupertudatosan nekilátna, hiszen kapcsolódik másokhoz, beszélget, szóba elegyedik. De ha egy rendezvényen a közös étkezést, koktélokat és beszélgetést nevezik így, és önmagában, programként hirdetik, menekülőre fogom.

Az ismert hálózatkutató, Barabási Albert-László megkért, hogy vegyek részt új könyve, A képlet bemutatóján, és beszélgessünk arról, min múlik a siker képzőművészeti területen. Hogy dől el, ki fut be, hogyan kap értékelést, szakmai megítélést egy műtárgy, aminek rengeteg szubjektív eleme, perspektívája van, piaci értékét pedig kevés objektivizálható adat adja. A sportban mérhető a teljesítmény, érthető a siker, egzaktak a számok. A múzeumok és a galériák tele vannak olyan művekkel, amelyekhez a néző, aki az óriás-műlesiklásban a saját szemével látta, ki a jobb, sokszor csak eszköztelenül tud közelíteni. Annyi marad csak számára, hogy elhiszi, valami relevánsat lát, pusztán azért, mert egy múzeumban van a tárgy, amit szemlél, nem a közértben, a tűzfalra festve, vagy akár egy szeméttelepen. 

Barabási Albert-László: A képlet - A siker egyetemes törvényei

Fordította: Bujdosó István, Libri Könyvkiadó, 2018, 280 oldal, 3990 HUF

 

Barabási ezt a konszezusteremtő közeget elemzi, a finomhangolt hálózatot, ahol eldől, kiből lesz valaki, és kiből nem. Erről sokszor kérdeznek, és mivel tényleg olyan szövevényes, érdekes, és tanulságos téma, a könyvemben egy teljes fejezetet szenteltem neki, hogy segítsek megérteni, miért érnek egyes képek vagyonokat, mások meg alig valamit, még akkor is, ha csak kicsit későbbiek és kicsit másmilyenek. Hogy miért fontos egy aukción elérhető leütési árnál a kép előtörténete, miért számít, kinek a magángyűjteményében lógott korábban, mely kiállításokon szerepelt. És miért törekednek a művészek jó galériákhoz tartozni, miért érdemes így dolgozniuk, nem magányosan.

Tovább

2018 legemlékezetesebb interjúi – 1. rész

Az idei évben rengeteg szuper könyvet olvastunk és nagyon sok izgalmas beszélgetésben volt részünk. 2018-ban többek közt olyan írókkal készíthettünk interjút, mint Daniel Kehlmann, aki a könyvfesztivál díszvendégeként érkezett Magyarországra, André Aciman, akinek története tavasszal Oscart-díjat ért, vagy Edith Eva Eger, aki A döntés című memoárjában írta meg mindazt, amit auschwitzi haláltáborban élt át. De sok más fontos külföldi szerző is adott interjút a Könyvesblognak, ezekből gyűjtöttük most össze a legemlékezetesebbeket. 

Mathias Énard: Mintha sírkövet faragtam volna a porig rombolt Szíriának

enard.jpg

„Szerintem fel kéne adni a Nyugat-centrikus gondolkodást. Talán már attól jobb lehetne Kelet és Nyugat kapcsolata, ha változtatnánk a nézőpontunkon. A probléma az, hogy az átlagemberek keveset olvasnak, és rábízzák magukat a tévére és az újságokra. A média pedig nagyon leegyszerűsített, torz képet közvetít a keletiekről, amelyben az erőszak és a félelemkeltés dominál. Ezek jellemzően arról szólnak, hogy van egy jó oldal, ahol a szabadság, a demokrácia és a kereszténység áll, vele szemben pedig van egy rossz oldal, ahol a radikalizmus, a diktatúra és a lemaradás uralkodik. Ez az, amivel meg kell küzdenünk. Számomra nagyon fontos, hogy élvezzük a különbségeket, legyünk kíváncsiak egymásra és ismerjük meg a másik értékeit.”

Olvasd el a teljes interjút ITT. 

Robin Cook: A történetmeséléshez is kellenek speciális képességek

robin_cook-1567_1.jpg

„Rengeteg történet kering igazi sarlatánokról, akik orvosnak adják ki magukat, miközben nem azok. Ez a könyv viszont nem róluk szól. A különbség az, hogy az én sarlatánom valóban jó aneszteziológus. A történetével azt szerettem volna elérni, hogy ráébredjünk, bár nem végezte el az orvosi egyetemet, örülnénk neki, ha olyan szakértelemmel bírna az altatóorvosunk, mint ő. Ezzel kicsit arra is fel akartam hívni a figyelmet, hogy az orvosi képzés nagyon régóta le van maradva az orvostudomány fejlettségéhez képest. Az utóbbi száz évben alig változott az egyetemi tananyag koncepciója. Ezen sürgősen változtatni kell mindannyiunk érdekében.“

Olvasd el a teljes interjút ITT. 

Daniel Kehlmann: A bolond karakterében mindig van valami démoni és sötét

kehlmann_3.jpg

A könyvet öt éve kezdtem el írni, és összehasonlítva a mával, a világ akkor annyival békésebb volt. Különös volt megtapasztalni, hogy miközben ezen a regényen dolgoztam, a világ egyre hasonlóbbá vált a könyvbeli világhoz. Gondoljunk csak Szíriára és az ottani polgári világ teljes összeomlására, ami sokban hasonlít a harmincéves háborúhoz. Engem teljesen elborzasztott, amikor megválasztották Trumpot, néhány napig úgy éreztem magam, mint akin átment egy kamion. Nem is tudtam dolgozni. Volt egy olyan érzésem, hogy lehet, hogy most épp az amerikai demokrácia végét látjuk. Aztán valahogy Tyll karaktere segített nekem. Az ő teljes lénye arról szól, milyen művésznek lenni egy igazán sötét korban. Azt kérdeztem magamtól, mit tenne Tyll? Biztosan nem hagyná abba a kötélen való táncolást, biztosan nem hagyná abba a zsonglőrködést, szóval, a legkevesebb, amit tehetsz, ha folytatod és írod tovább a könyved.

Olvasd el a teljes interjút ITT. 

Tovább

A lány, akit családja elszakított a valódi világtól

tanultlany.jpg

Tara Westover regénye hatalmas figyelmet kapott megjelenése óta, és hónapokig vezette a New York Times sikerlistáját. Az igaz történet főszereplője maga a szerző, aki első regényében megdöbbentő gyerekkoráról és kényszerű felnőtté válásáról mesél.

Tara Westover: A tanult lány

Fordította: V. Csatáry Tünde, Partvonal Könyvkiadó Kft, 2018, 431 oldal, 3990 HUF

 

A hétgyermekes család Idaho hegyei között élt, elszigetelve a civilizációtól. A családfő egy roncstelepet vezetett, az édesanya gyógyfüveket gyűjtött és árult, valamint illegális bábaként gyerekeket hozott a világra. A család a mormon vallás követője volt, de a nehézségeket nem ezek a körülmények okozták. Tara, a család legkisebb tagja otthon tanult, és tizenhét évesen került először iskolapadba, mert az apja szerint az állami iskolák nem mások, mint a kormányzat nyílt propagandaintézményei.

A bipolásris zavarral küzdő apa utasítására nem vehették igénybe az állami egészségügy szolgáltatásait, még a legsúlyosabb sérülések esetén sem fordultak orvoshoz. Minden áldott nap a világvégére készült az egész család, az összes pénzüket felemésztette a tartalékok felhalmozása a végítélet napjára.

Tara gyerekkorának nyomasztó hétköznapjait brutálisan agresszív és manipulatív bátyja is megnehezítette, akit senki nem tudott kordában tartani. A hegyen túli élet szinte teljesen elérhetetlennek tűnt a legkisebb lány számára, aki abban a szellemben nőtt fel, hogy rendes lányként a konyhában a helye. 

Ám Tara elhatározta, hogy minden családi ellenállást figyelmen kívül hagyva önerőből iskolába fog járni. Kitartása és hihetetlen tudásvágya végül eljuttatta őt az egyetemre, sőt, ösztöndíjjal a tengeren túra, Cambridge-be is felvételt nyert.

A teljes és végleges elszakadás a gyerekkori világtól, valamint a beilleszkedés a „valódi” világba nem ment egyik napról a másikra. Miért olyan nehéz elhagyni a családi fészket, ami ennyire kártékony? Miért megy vissza annyiszor Tara a hegyek közé? Miért olyan nehéz másoknak elmesélni az igazságot?

A tanult lány ennek a folyamatnak a megrázóan őszinte és hiteles története, és a válaszok ott rejlenek a sorok között. Lépésről lépésre ismerhetjük meg az oktatás, a tanulás és a felnőtté válás hatását és eredményeit, amelyek sokszor fájdalmas és végleges döntésekre kényszerítik Tarát, a család fekete bárányát.

Olvass bele:  

Beleolvasó 161-166 by konyvesblog on Scribd

Könyvesblokk: Obama, Isaacson, Koltai

A hétfői Könyvesblokkba mindig a friss megjelenések közül szemezgetünk párat: ezúttal mindhárom kötet az életrajz-önéletrajz vonalon mozog, így bekerült a válogatásba az egykori amerikai First Lady régóta várt memoárja, egy részletgazdag kötet a reneszánsz zseniről, da Vinciről, és egy születésnapra időzített életrajz az idén 75 éves Koltai Róberttől.

Michelle Obama: Így lettem

Michelle Obama: Így lettem

Fordította: Andó Éva és Weisz Böbe, HVG Könyvek, 2018, 440 oldal, 4900 HUF

 

Michelle Obama életrajza már a megjelenés előtt szenzációszámba ment, egyszerre 24 nyelven jelent meg, és az egykori First Lady már korábban bejelentette, hogy a kiadó a kötetből a család nevében egymillió példányt adományoz a First Book nevű non-profit szervezetnek, amely könyveket és tanulási anyagokat biztosít gyerekeknek. Most végre magyarul is megjelent a könyv, melyben Michelle Obama bepillantást enged élete kulcsfontosságú pillanataiba – a Chicago déli részén töltött gyerekkorától vezetői pozícióba kerüléséig. Beszámol többek között arról is, hogyan sikerült egyensúlyt teremtenie karrierje és az anyaszerep között, és hogy milyen volt az élete a Fehér Házban.

Walter Isaacson: Leonardo da Vinci – A zseni közelről

Walter Isaacson: Leonardo da Vinci - A zseni közelről

Fordította: Falcsik Mari, Helikon Kiadó, 2018, 722 oldal, 6999 HUF

 

Leonardo bámulatos jegyzetfüzeteinek több ezer oldalát, és szintúgy az életét és munkásságát érintő legújabb felfedezéseket feldolgozva Walter Isaacson megírta azt a könyvet, amely nemcsak összefoglalja meglévő ismereteinket minden idők legsokoldalúbb zsenijéről, hanem igyekszik a titkot is megfejteni: miből fakad ez a szárnyaló kreativitás? A kötet nemcsak az alkotót, hanem az embert is igyekszik közelebb hozni, aki a maga korában eléggé kilógott a sorból, hiszen rengeteg dologban volt ő más, mint az emberek többsége: fattyú volt, vegetáriánus, homoszexuális, balkezes, gyakran támadtak eretnek gondolatai, és nem tisztelt semmilyen tekintélyt: mindenről a saját szemével, a saját eszével, gyakran leleményes kísérletek révén akart meggyőződni.

Koltai Róbert: Sose halok meg? – Az első 75

Koltai Róbert: Sose halok meg? – Az első 75

Jaffa Kiadó, 2018, 350 oldal, 3990 HUF

 

Az idén 75 éves Koltai Róbert színész-rendező, akit többek között a Sose halunk meg, a Szamba, a Csocsó, avagy éljen május elseje!, a Miniszter félrelép című filmekből és számtalan színházi előadásból ismerünk. Önéletrajzában a maga szokott humorával és öniróniájával, de mégis komolyan mesél színházról, emberi-szakmai kapcsolatokról, filmekről és szenvedélyről.

A zárka csendje az, ahol a valódi kérdések visszhangozni kezdenek egy nő fejében

A 29 éves Romy Hall kétszeres életfogytiglani büntetését tölti egy amerikai női börtönben (plusz hat év), és emberi lépték szerint esélye sincs élve kikerülni a rácsok mögül. Hogy mit követett el, arról sokáig csak sejtéseink lehetnek, de a stanville-i börtönben ez már igazán senkit sem érdekel – a magyarázkodásokra kiszabott idő a falakon túl végérvényesen lejárt. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud. A fiatal nő csupa nagypályás, elvetemült bűnöző közé kerül: a múltjuk lesújtó, a jövőjük kilátástalan, és tényleg szó szerint mindenbe belekapaszkodnak, ami kicsit is átsegíti őket a sivár mindennapokon. Romy a körükben paradox módon már-már családra lel, miközben, amire és akire vágyik, elérhetetlen messzeségbe kerül tőle. Rachel Kushner regénye az idei év nagy szenzációja volt, amely felkerült a Man Booker-díj rövidlistájára is (olvassatok bele!). Nem hibátlan regény, de a Keresztapa-effektus A Mars Klubnál is jól működik, így Romy Hall személyében újabb izgalmas, megfejthetetlen figurával gazdagodott a popkulturális antihősök sora. Welcome in the club, Romy!

Ha a könyveknek is lenne családfájuk, akkor két olyan kötetet is lazán A Mars Klubhoz lehetne kötni, melyek idén jelentek meg magyarul. Az egyik Edward St Aubyn önéletrajzi ihletésű kisregényfüzére, a Patrick Melrose, melynek gyerekként abuzált, drogos hőse akár Romy Hall férfi alteregója is lehetne. Fontos különbség viszont, hogy Patrick Melrose-t, bármilyen mélyre süllyedjen is, mindvégig megtartja az a társadalmi védőháló, amely származása okán szinte alanyi jogon jár neki, soha nem bukik át rajta, míg Romy Hallnak legfeljebb a masszív kétségbeesés jut, meg a tudat, hogy ezen a világon egyes-egyedül magára számíthat. Szintén rokonregény Margaret Atwood Alias Grace-e, amely egy megtörtént 19. századi bűnesetet dolgoz fel, és amelynek sokéves börtönbüntetését töltő hőséről, a tiszta tekintetű Grace Marksról sokáig lehetetlen eldönteni, hogy tevékeny részese volt-e egy kettős gyilkosságnak, vagy csak rosszkor volt rossz helyen.

Rachel Kushner: A Mars Klub

Fordította: Müller Péter Sziámi, Müller Máté, Müller Brúnó Noé, Athenaeum Kiadó, 2018, 300 oldal, 3999 HUF

 

Romy Hall-lal kapcsolatban igazán nincsenek ilyen kétségeink, róla már a legelejétől tudni lehet, hogy bűnös. Kushner regényének nagy erénye, hogy nem is próbálja mentegetni szereplőjét, viszont az antihős-történetek ökölszabálya A Mars Klubnál is érvényesül, és hiába tudjuk, hogy a fiatal nő egy nagyon súlyos bűntényt követett el, nem tudunk nem együttérezni vele. Még úgy is, hogy a kívülálló szemével nézve kevés olyan vonása van, ami meglágyíthatná az erre fogékonyak szívét. Foglalkozását tekintve egy sztripper, aki a Mars Klub nevű bárban járja az öltáncot a férfiaknak. Saját bevallása szerint is ez az egyik legszutyokabb hely a környéken, ahol különösebben az se érdekel senkit, ha a dolgozók egy családi bunyó után monoklival a szemük alatt járnak be dolgozni:

„Ha zuhanyoztál, máris versenyelőnyöd lett a Mars Klubban. Ha a tetkóid nem voltak elírva, már dögösnek számítottál. Ha nem voltál öt-hat hónapos terhes, aznap éjjel te voltál az ász a klubban.”

A drogokkal akkor hagyott fel, amikor terhes lett a fiával: Jackson az egyetlen ember, akit igazán szeret, Romy mégis egy klasszikus elhanyagoló szülő, aki a rácsok mögött már bánja, hogy az utolsó közös hálaadásukat elpocsékolta, és a gyerekét lepasszolta a szomszédnak, holott az aznap megkeresett pénzre nem is igazán volt szüksége („Senki nem kényszerített, hogy a Mars Klubban töltsem a hálaadást.”) Akire viszont igazán nem volt szüksége, az egy Kurt Kennedy nevű alak, aki valósággal Romy megszállottjává válik, minden szabadidejét levakarhatatlanul a Mars Klubban tölti, gondolatai pedig egyfolytában a fiatal nő körül forognak. Nem nehéz kitalálni, hogy Kurt Kennedynek elég sok köze lehet ahhoz, ahogyan Romy sorsa majd alakul, de Kushner sokáig csak sejteti, lebegteti, és a teljes kép flashbackek sorozatában bomlik majd ki. A regény elején ugyanis egy börtönbuszon ülünk, amelyen nem ismerik a retúrjegy fogalmát, a rajta ülő megbilincselt nők útja pedig egyenesen a kaliforniai Stanville-be vezet.

Tovább

Mécs Anna: A novelláimmal én is kipattintottam egy gyerekzárat

mecs_anna-1.jpg

Fotó: Valuska Gábor

„Mécs Anna lendületesen és izgalmasan ír nagyapáról, Tinder-kapcsolatról, rákról, szívásról, szexről vagy autóvezetésről. Egyéni hang, magabiztos sztiló a kötet 24 novellájában, ami a sok nézőponttól függetlenül Mécs Anna coming-of-age történetévé válik” – írtuk a Gyerekzárról, mellyel Mécs Anna 2018-ban elnyerte a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Mécs Anna a hétköznapokban kreatív szövegíróként, nem mellesleg pedig új kisregényén dolgozik. Mi nagycsaládról, hollandiai magányról és a külső visszajelzések fontosságáról beszélgettünk vele, közben pedig kiderült, mi az a közös halmaz, amelyben a matematika és az irodalom találkozik.

A gyerekzár általában arra szolgál, hogy megóvjuk a gyerekünket valamilyen sérüléstől, a te címadó novelládban viszont a hősnő, aki már nem igazán gyerek, mintha sokáig saját magát akarná megvédeni a világtól, közben pedig el is zárja magát attól, hogy igazán a részese legyen. Szerzőként mennyire kellett ezt a mentális védőburkot lehántani ahhoz, hogy a nyilvánosság elé tárd, ami téged igazán foglalkoztat?

Nagy munka volt, és tényleg olyan, mintha kipattintottam volna egy gyerekzárat azzal, hogy ezekkel a szövegekkel kiálltam a világ elé. Azért is volt nagy munka, mert a családomban sok a közéleti szereplő, amit a magam részéről extra korlátozásként éltem meg. Nem azért, mintha ők maguk korlátoznának, hanem pusztán az a tény, hogy ismert emberek, számomra megnehezíti az írást. Szerintem ahhoz kellett nagy adag bátorság, hogy kicsit elengedjem, hogy ki mit gondol, ebben pedig a fikció sokat segített. Ha mindezt publicisztikában kellett volna megírnom, akkor valószínűleg sokkal óvatosabb vagyok – vagy meg sem írom. Bezárultam volna, ami régebben az életben is jellemző volt rám, de felszabadító, ha van egy fantáziavilág, ahol az ember megmutatkozhat.

Mécs Anna: Gyerekzár

Scolar Kiadó, 2017, 144 oldal, 2490 HUF

 

Tudod konkrét eseményhez kötni azt a pillanatot, amikor ebből a fajta bezártságból szerzőként sikerült kitörnöd?

Fokozatos volt. Amikor először elmentem a Fiatal Írók Szövetségének táborába, akkor még nem nagyon írtam szépirodalmat, inkább újságcikkeket, de valami miatt mégiscsak úgy éreztem, hogy meg kell néznem magamnak. Arra emlékszem, hogy kaptunk egy feladatot, amire írtam ott egy szöveget. Miután felolvastam a műhelyen, ahol Bartis Attila volt a vendég, azt mondta, hogy még ha nem is tökéletes ez a szöveg, de ő elhitte. Ez volt tehát a kezdet, de mégsem kezdtem el igazán írni utána, kellettek még lökések. Aztán amikor jobban beindultam, mindig voltak kisebb mérföldkövek: az első ÉS-publikáció, vagy amikor az írótáborban pár év múlva odajött valaki, hogy ez a szöveg már jó, folytassam, vagy amikor megkeresett Elekes Dóra a Scolartól... Olyankor mindig azt éreztem, hogy szakmailag eggyel előrébb gördülök.

Tovább

Jó célért rajzolnak az illusztrátorok a Pagonyban

December 16-án immár harmadik alkalommal gyűlnek össze az illusztrátorok és a grafikusok a Bartók Pagony könyvesboltban a Gellért térnél: aznap bárki kérhet rajzot tőlük, az így befolyt összegből pedig vidéki, kistelepülési könyvtárakat támogatnak.

Jövő vasárnap 10-13 óráig Baranyai (b) András, Bernát Barbara, Dániel András, Gévai Csilla, 14-17 óra között pedig Dániel András, Horváth Ildikó, Mayer Tamás és Paulovkin Boglárka illusztrátorok várják a saját grafikára vágyókat. A grafikákat, melyeket a vásárlók kérése alapján, helyben készítenek el, rögtön meg is lehet majd venni, az összegből pedig olyan könyveket vesznek, amelyek a kistelepülési könyvtárakba kerülnek. Ez már a harmadik Rajzolj nekem! akció, 2016-ban egy nap alatt összesen 700 ezer forint adomány gyűlt össze, 2017-ben pedig 840 ezer forint.

További részletekért kattintsatok IDE!

Bödőcs megint könyvet ír

Bödőcs Tibor Addig se iszik című kötete az elmúlt év egyik legkeresettebb hazai könyve volt, hónapokig vezette az eladási listákat, idén pedig elnyerte a Libri irodalmi közönségdíjat is. A stand-up-os a facebook-oldalán tudatta, hogy egy időre leáll a turnézással, mert „eszébe jutott egy könyv”, amit meg szeretne írni:

Ehhez viszont szüneteltetnem kell a turnézást, mert ezt nem lehet az ekhós szekér tetején ülve véghez vinni. Szóval januártól, egy ideig, nem lépek fel, de nem költözöm Bécsbe, nem vonulok vissza, nem vett meg a Lőrinc. A könyvírás mellett majd egy új esthez is igyekszem élményeket gyűjteni, nem fogok pihenni.

A Libri irodalmi közönségdíj elnyerése után egy nagy riportban mutattuk be Bödőcs Tibort, ITT interjúztunk vele, kritikánk pedig a könyvről ITT olvasható.

A csillogó vámpírfiútól a vérszívó magzatig – Tíz éve ért véget a Twilight

alkonyat.jpg

A Twilight a kétezres évek egyik legsikeresebb és legmegosztóbb könyvsorozata volt. Elképesztő, hogy mennyire sokan rajongtak (és rajonganak a mai napig) érte. Köteteiből világszerte több mint 120 millió példány fogyott el és rekord ideig, összesen 235 hétig vezette a New York Times bestseller listáját. Persze sokan vannak, akik úgy utálják az egészet, ahogy van, és talán van is némi alapja annak, ha valaki komolytalannak tartja a csillogó vámpírokról szóló romantikus sztorit. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy Stephanie Meyer története több szempontból is elképesztően nagy hatást gyakorolt a világra: új irányt szabott a young adult és a fantasy irodalomnak, megmutatta a filmiparnak, hogy ideje a női közönségre is gondolni, és mindemellett sok-sok fiatallal szerettette meg újra az olvasást.

Az Alkonyat-sorozat utolsó része, a Hajnalhasadás éppen tíz éve jelent meg. A könyvek és filmek körülötti kultusz viszont még ma sem csengett le, arról nem is beszélve, hogy azóta mennyi vámpíros, vérfarkasos, démonos (és egyéb fajok közötti) szerelmi történet született meg. Több tucat könyvre, filmre és sorozatra hatottak Bella és Edward kalandjai, a műfaj – amelyet Meyer akaratlanul felélesztett – pedig jobban virágzik, mint valaha. De hogyan is kezdődött az Alkonyat és miért ütött ekkorát? Mi az, amiben a Twilight rendhagyóbb vagy vonzóbb volt, mint más korábbi vámpíros sztorik? És egyáltalán, miért lett ennyi rajongója és mi is az a Twilight-jelenség?

Az ember és vámpír közti szerelem születése

Az Alkonyat körüli őrület már önmagában attól különleges, hogy a történettel nem egy gyakorlott és népszerű író, hanem egy teljesen átlagos anyuka rukkolt elő. Stephanie Meyer mondjuk magától is rátett egy lapáttal a könyv születése körülötti mítoszra, ugyanis az interjúkban előszeretettel mesél arról, hogy a vámpír és ember közötti szerelem ötletét igazából nem kitalálta, hanem megálmodta. Egészen pontosan 2003 júniusában történt, hogy egyik éjszaka egy olyan lányról álmodott, akibe beleszeret egy vámpír. Ezt követően alig három hónap alatt megírta a teljes történetet, bár azt állítja, csak a maga szórakoztatására. Arra nem is gondolt, hogy kiadja, de aztán a testvérének annyira tetszett, hogy végül úgy döntött, mégis megpróbálja. Tizenöt kiadónak küldte el a kéziratot, ebből öt nem válaszolt, kilenc pedig visszautasította. A Writer’s House viszont meglátta benne a lehetőséget.

Tovább