Olvass!

KönyvesBlog

Három könyv, ami segít, hogy tudatosabb internethasználók legyünk

2019. május 24. .konyvesblog.

 

via GIPHY

Az internetfüggőségnek számos káros hatása van, ma már ezt egyéni és társadalmi szinten is erősen lehet érzékelni. Az okostelefonok és a közösségi oldalak berobbanása óta gyakorlatilag folyamatosan elérhetők vagyunk, és embertelen módon felgyorsult a kommunikáció is, ami egy csomó stresszt okoz. Közben a virtuális életünk lassan intenzívebb lesz, mint a valós, ezért most mindennél fontosabb, hogy megtanuljuk tudatosan használni a kezünkben lévő eszközöket. Mutatunk három könyvet, amelyek segítenek abban, hogy ne váljunk az internet rabjává.  

Catherine Price: Digitális detox - Győzd le a mobilfüggőséget 

Catherine Price: Digitális detox - Győzd le a mobilfüggőséget

Fordította: Gyárfás Vera, Libri Könyvkiadó, 2018, 192 oldal, 3499 HUF

 

Ha mindig elhatározod, hogy kevesebbet fogsz mobilozni, de sosem sikerül megvalósítani, akkor ez a könyv neked szól. A mobil- és a netfüggőség ma már szinte mindenkit érint, mégis tehetetlenül nézzük, ahogy kifolyik az idő a kezünkből. Számos kísérlettel bizonyították, hogy ha állandóan elérhetők vagyunk, és ha folyamatosan ömlenek ránk az információk, az befolyásolja az elmélyült gondolkodást, a koncentrációt, illetve az új emlékek kialakításának képességét, arról nem is beszélve, hogy ingerültté, stresszessé is tesz. A Digitális Detox 30 nap alatt segíthet leszokni a mobilozásról, ehhez ad praktikus tanácsokat, hétről hétre követendő gyakorlatokat. Catherine Price azonban már a könyv elején tisztázza, hogy a cél nem az, hogy mindenki a kukába hajítsa a telefonját, hanem, hogy megtanuljunk sokkal tudatosabban bánni vele.

Dr. Devorah Heitner: Képernyőtudatos család 

Dr. Devorah Heitner: Képernyőtudatos család

Fordította: Weisz Böbe, HVG Könyvek kiadó, 2018, 288 oldal, 3500 HUF

 

A képernyőtudatosságra elsősorban önmagunk miatt van szükség, de természetesen az sem mindegy, hogy milyen mintát adunk át a következő generációnak. Bár ma már szinte lehetetlen internet nélkül létezni, fontos, hogy valahogy egyensúlyt teremtsünk a képernyőidő és az egyéb tevékenységek között. Dr. Devorah Heitner médiaszakértő könyve elsősorban abban nyújt segítséget, hogy a szülők megfelelően tudják mentorálni a gyerekeik digitális tevékenységét, vagyis képesek legyenek biztosítani nekik egyfajta önállóságot, ugyanakkor segítsenek kialakítani számukra a biztonságos és egészséges digitális szokásokat is. 

Martin Baxendale: Túlélési útmutató Facebook-függőknek 

Martin Baxendale: Túlélési útmutató Facebook függőknek

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár, Animus Kiadó, 2011, 32 oldal, 568 HUF

 

Facebook-függőknek kötelező Martin Baxendale színes és szórakoztató könyve, amely humoros formában világít rá, hogy milyen abszurddá is tudja tenni a hétköznapokat a folyamatos online jelenlét. A szerző maga is képernyőfüggőségben szenved, ezt nem is tagadja, viszont cserébe nagyon vicces és őszinte módon mutatja meg, hogy ez milyen nevetséges helyzeteket eredményez. Ez a könyv nem nyújt tippeket a leszokáshoz, viszont kiváló görbe tükör, ami segíthet tudatosítani, hogy mi a fontosabb: ami az életben történik, vagy ami mások idővonalán. 

Lucy Strange főhőse a háború borzalmai közepette megtalálja magában a belső erőt

kblog_u18_2_1.jpg

A háborúk borzalmai és az ifjúsági irodalom talán elsőre nem tűnnek összeférhetőnek, Lucy Strange azonban mégis arra tett kísérletet, hogy ezt a nehéz témát dolgozza fel a kiskamaszok számára. Már az első regényének, A fülemüleerdő titkának is része volt egy súlyos történelmi trauma, ott az első világháború utóhatásai jelentették a fő rejtélyt a főszereplő kislány számára. A szerző magyarul idén megjelent könyve, ha lehet, még ennél is nehezebb kérdéseket pedzeget, A világítótorony legendájában ugyanis egyenesen a második világháború közepébe csöppenünk bele. 

Lucy Strange: A világítótorony legendája

Fordította: Ruff Orsolya, Manó Könyvek, 2019, 352 oldal, 2990 HUF

 

A történet 1939 őszén kezdődik. A 12 éves Petra és családja ekkor még viszonylag idilli körülmények között él Kent partjainál, a Stonegate nevű falu melletti világítótoronyban. A háború eleinte távoli dolognak tűnik számukra, azonban idővel kezd beszivárogni az életükbe és mindent megváltoztat. Először csak kisebb dolgok változnak: a világítótornyot zöldre kell festeniük, hogy az ellenség számára ne legyen olyan feltűnő, aztán meg kell tanulniuk a gázmaszk használatát, veszély esetén pedig le kell menniük a pincébe. Később azonban súlyosabb dolgok is történnek, Pet édesanyját például egyre többször éri hátrányos megkülönböztetés német származása miatt, majd egy bírósági tárgyaláson a közhangulat és egy rejtélyes csomag hatására veszélyesnek nyilvánítják, és elküldik egy internálótáborba. 

A fülemüleerdő megváltoztatja a gyerekek életét

1919-et írunk. Mami beteg. Apa külföldön dolgozik. Jane néni túl elfoglalt, hogy odafigyeljen Henriettára és az árnyakra, amiket lát - vagy látni vél - az új otthonukban, Reményházban. Henry felfedezi, hogy a ház és környéke különös titkokkal van tele - ott az elfeledett padlás, az időről időre...

Az élet ettől kezdve napról napra nehezebbé válik Pet és lobbanékony természetű nővére, Magda számára. De nemcsak náluk, hanem az egész faluban is felbolydulnak a dolgok. Egyre világosabb, hogy ellenség lapul a közösségben, hiszen több szabotázsakció is történik; épületek gyulladnak ki és valaki a telefonvezetékeket is módszeresen elvágja. Maga Pet is egyre több rejtéllyel szembesül maga körül. Az idősebbek sok mindent nem árulnak el neki, de ő mégis szinte mindent lát vagy hall a világítótoronyból. A titkok sokasága egyrészt arra készteti, hogy maga se beszéljen mindarról, amit megtud, másrészt arra, hogy egyedül járjon utána, hogy mi is folyhat az események hátterében.

Tovább

Meghalt a gyerekirodalom egyik legendája, Judith Kerr

(Forrás)

95 éves korában elhunyt Judith Kerr író-illusztrátor, akinek olyan gyerekkönyvek fűződnek a nevéhez, mint A tigris, aki teázni jött vagy a saját macskájáról mintázott Mog-sorozat.

Judith Kerr egy élő legenda volt, valóságos gyerekirodalmi intézmény. Az általa írt és rajzolt könyvei olvasók generációit szórakoztatták, és váltak meghatározó élményükké. Félszáz éves karrierje során több mint harminc gyerekkönyvet publikált, magyar fordításban sajnos nem elérhetőek.

Judith Kerr 1923-ban született Berlinben – rendszerkritikus apja az elsők között került fel a nácik halállistájára, a család szinte az utolsó pillanatban tudta maga mögött hagyni az országot, hogy egy svájci kitérő után végül Angliában telepedjenek le. Élményeit Kerr utóbb a When Hitler Stole Pink Rabbit (~Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyuszit) című könyvében örökítette meg.

Első könyve a The Tiger Who Came to Tea című mesekönyv volt, melynek történetével először a gyerekeit szórakoztatta. Ez a kötet eredetileg 1968-ban jelent meg, és az évek során több mint ötmillió példányban kelt el. A saját macskája adta a 17 részes Mog-sorozat hősét: 2002-ben az olvasók legnagyobb megdöbbenésére – a gyerekirodalomban szokatlan módon – megírta Mog halálát, igaz, később egy karácsonyi reklámban feltámasztotta.

Halálhírére azonnal reagáltak írótársai. David Walliams például legendás alkotónak nevezte, akinek történetei és illusztrációi több millió embernek okoztak örömet világszerte. Életéről és munkásságáról néhány éve dokumentumfilm is készült (Hitler, the Tiger and Me), érdemes rászánni egy órát:

Karig Sárát hét évre elvitték, mert magatartása zavarta a szocializmus fejlődését

Karig Sára (jobbra) és testvére, Júlia (forrás: Magvető)

„Verseket gyújt magában a fagyhalál ellen” – írta Orbán Ottó Karig Sáráról a Sarkövezet című kötet utószavában. Az említett Karig-kötet – az első és egyetlen szerzői kötete – a vorkutai lágerverseket fogta össze, és hangulatát nagyjából sejteti az alábbi két verssor: „Hány napra futja még a hit?/Hány rossz halálra lesz elég?”. Karig Sára közel hét évet töltött a vorkutai munkatáborban – erről, valamint életének számos izgalmas, időnként ellentmondásos eseményéről részletesen mesélt a nyolcvanas évek végén Bakonyi Évának. A szerencse lánya címmel a Magvetőnél idén tavasszal jelent meg kötetbe rendezve a rendkívül hosszú, több hónapon át folytatott beszélgetés leirata (pontosabban ennek szerkesztett változata), amely az utóbbi hónapok egyik legizgalmasabb non-fiction megjelenése is egyben. Karig Sáráról viszonylag sok mindent lehet tudni, hiszen az ötvenes évek második felében pár évig az Európa Könyvkiadó főszerkesztője, majd évtizedeken át szerkesztője volt, sokat fordított (például Bulgakovot, Tagorét és még egy Agatha Christie-t is), rengeteget szerkesztett (például nevéhez kötődik a Népek meséi-sorozat), de ismert politikai aktivitása, és az is, hogy a nyolcvanas években Világ Igaza-kitüntetést kapott. A Tények és Tanúk-sorozatban most megjelent kötet ugyanakkor egészen mélyre megy, és rengeteg olyan apró részletet felfed Karig Sára életéből, amit egy lexikonnyi szócikk még érintőlegesen sem tárgyal. A könyv alapján mi most őt és rá jellemző mozzanatokat emeltünk ki, egészen pontosan ötöt.

Karig Sára: A szerencse lánya

Magvető Könyvkiadó, 2019, 684 oldal, 5499 HUF

 

Rebel girl

Karig Sára lényegében egy burokban nevelkedett, az édesanyja nagy hangsúlyt fektetett a gyerekei nevelésére, és haladó szellemű lévén otthon is alkalmazta a Magyarországra akkor begyűrűző Montessori-módszert. Ebből adódott, hogy gyereket otthon nem vertek. Annál nagyobb volt a kis Sári meglepetése, amikor az első iskolai napon az egyik apáca – miután a gyereknek a sok üldögélésben elzsibbadt a lába, és sétálgatni kezdett a tanteremben – körmöst adott neki. A gyerek Karig Sára ezen annyira felháborodott, hogy kikapta a nádpálcát a tanítónő kezéből, és rávert kétszer. Majd sarkon fordult, és távozóban közölte, hogy többet ide be nem teszi a lábát. Persze óriási botrány lett az esetből, kirakták a zárdából, végül magántanulóként kezdte meg az alapfokú tanulmányait:

„És akkor valahogy elintézték, de azzal a kikötéssel, hogy nem mutatom a képemet az iskolában.”

Tovább

Mán-Várhegyi Réka elnyerte az EU irodalmi díját

Fotó: Valuska Gábor

Mán-Várhegyi Réka az Európai Unió irodalmi díjának egyik nyertese - a díjazottak nevét a soros uniós elnökséget ellátó Románia kulturális minisztere, Valer-Daniel Breaz, valamint Narvacsics Tibor, kulturális ügyekért felelős biztos jelentette be Brüsszelben.

A tizennégy nyertes a következő:

Laura Freudenthaler (Ausztria), Piia Leino (Finnország), Sophie Daull (Franciaország), Mán-Várhegyi Réka (Magyarország), Beqa Adamashvili (Grúzia), Nikos Chryssos (Görögország), Jan Carson (Írország), Giovanni Dozzini (Olaszország), Daina Opolskaitė (Litvánia), Marta Dzido (Lengyelország), Tatiana Țîbuleac (Románia), Ivana Dobrakovová (Szlovákia), Haska Shyyan (Ukrajna) és Melissa Harrisson (Egyesült Királyság).

A díjat a kimagasló és feltörekvő irodalmi tehetségek elismerésére hozták létre, célját tekintve pedig ráirányítja a figyelmet az európai irodalom gazdagságára és sokszínűségére is. A díjra magyar részről három szerzőt, illetve művet terjesztettek fel (Mán-Várhegyi Rékát a Mágnesheggyel, Milbacher Róbertet a Léleknyavalyák című regényével és Szilasi Lászlót a Luther kutyáival). Az 5 ezer euróval járó díjat október elején adják át ünnepélyes keretek között Brüsszelben.

A Mágneshegy korábban a hét könyve is volt nálunk, a szerzővel ITT interjúztunk, a kötet borítójáról ITT írtunk.

Forrás: romania2019eu

Ha elvonási tüneteid vannak a Trónok harca után, olvass egy kis Hilary Mantelt!

Persze most mindenki a Trónok harca utáni űrt próbálja valamivel betölteni (bár az olvasóknak jó hír lehet, hogy MÉG MINDIG van mire várni), és ha el tudunk szakadni a pszeudo-középkortól, akkor érdemes egy esélyt adni Hilary Mantel könyveinek. Tervezett középkori trilógiájának eddig két része jelent meg, a Farkasbőrben és a Holtaknak menete című regényeivel pedig pár éve iszonyú nagyot ment, és nemcsak az olvasók szerették, de például a Man Booker történetében ő volt az első, aki duplázni tudott (az első résszel 2009-ben, a másodikkal 2012-ben húzta be a díjat).

Ezekben a regényekben minden van, ami után egy vérbeli TH-rajongó elégedetten csettintene (ármány, bosszú, politikai intrika, látványos szövetségek és nagy egymásnak feszülések), igaz, prózáját tekintve Mantel ezt a legmagasabb fokon űzi, amiről mi korábban azt írtuk, hogy

Túlburjánzó, részletgazdag, rengeteg kihagyással és utalással operáló szöveg

A Cromwell személye köré felépített regényekből Mantel a kezdet kezdetén csak kettőt tervezett, de már korábban is lehetett hallani arról, hogy mégis lesz harmadik, a Guardian pedig most arról ír, hogy nyolc év kihagyás után végre meg is jelenik a mű, a The Mirror and the Light. Igaz, nem most, hanem 2020 márciusában (a magyar kiadásról nincs hírünk, de drukkolunk). A regény Cromwell életének utolsó négy évét öleli fel; Boleyn Anna 1536-os kivégzésével indít, és Thomas Cromwell halálával ér véget: az egykori főkancellárt felségárulással és eretnekséggel vádolták, és 1540-ben lefejezték.

Tovább

Elindul a B-oldal az A38 hajón

bl_boldal_a38_fb_post.jpg

Új zenei-irodalmi sorozatot indít a Bookline, melyen számos olyan népszerű, fiatal dalszerző mesél olvasmányélményeiről, akik köztudottan mélyebb kapcsolatot ápolnak az irodalommal. A Bookline B-oldal névvel induló együttműködés ma startol az A38 hajón.

A Bookline és az A38 most induló együttműködése során összekapcsolódik a zene és az irodalom, a szervezők célja, hogy lebontsák a kordont a közönség és a zenészek között, és megmutassák, hogy a zenészek is olvasó emberek, a fellépők pedig arról a könyvről osztják majd meg a gondolataikat, amely jelenleg a legközelebb áll a szívükhöz.

Május 22-től az A38 Hajó tetőteraszán indulnak az irodalommal fűszerezett zenélések, ahol Magyarország közkedvelt dalszerzői lépnek fel és mesélnek azokról a művekről, amik megihletik, inspirálják őket. Először Philip Roth megrázó regénye, az Akárki kerül kibeszélésre Zanzinger estje során.

Egyedi Péter a Rájátszás oszlopos tagja – akinek első szólólemezén egy Kemény István-versfeldolgozás is hallható – Lanczkor Gábor Apás szülés című regényéről fog beszélni, a Lázár-testvérek (Lázár Ágoston és Lázár Domokos) – akiknek a zenekara már tizenhárom éve viseli Kosztolányi Dezső alteregójának, Esti Kornélnak a nevét – pedig Anthony Burgess először 1961-ben, álnéven kiadott regényét, az Egy tenyér ha csattan történetét fogják feldolgozni.

Szabó Benedek David Foster Wallace a Végtelen tréfa című írását fogja bemutatni, Charles Bukowski első regényéről a Postáról, amit állítólag három hét alatt írt meg a szerző, Petruska András mesél.

A nyár folyamán Sallai László Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi című populáris irodalomi klasszikusát dolgozza fel, Barkóczi Noémi Zadie Smith ötödik regényéről, a Swing Time-ról osztja meg gondolatait, a Devil’s Trade pedig Kurt Vonnegut A hamvaskék sárkány című könyvét mutatja be, amely a rózsaszín amerikai álomból való ébredést mutatja be.

Részletek erre>>

Aki nem költi a pénzét, arra a jövőben nem vár más, csak a békés eutanázia

2050, London: a társadalom a szűk eliten kívül a fogyasztás alapján tagolódik három rétegre, és mindenkinek eleget kell dolgoznia, keresnie és költenie, hogy kiérdemelje lakhatási jogát. Amikor pedig valaki már nem költi tovább a pénzét, nonprofit személynek minősítik, és vissza kell vonulnia valamelyik fényűző Méltóságházba, ahol előbb kilenc csodás hónap várja, aztán a békés eutanázia.

Tünde Farrand: Farkasország

Fordította: Miks-Rédai Viktória, Gabo Kiadó, 2019, 368 oldal, 3490 HUF

 

Miután az építész Philip egy nap a bankszámláján lévő megtakarítással együtt eltűnik, felesége, Alice azon kapja magát, hogy biztosnak hitt otthonát és lakhatási jogát is elveszítheti. A nő nekilát kideríteni, mi történt, és nyomozása során nemcsak saját családja sorsáról, hanem az új társadalmi rend mögötti valóságról is megtudja a szörnyű igazságot.

A Magyarországon született, de Angliában élő szerző bemutatkozó regénye egy eltorzult fogyasztói társadalom elgondolkodtató ábrázolását kínálja, olyan disztópia, amelyet a kritikusok Ishiguro Ne engedj el! című könyvéhez hasonlítanak.

Olvass bele a kötetbe:

farkasorszag_beleolvaso.pdf by on Scribd

Ferrante szerint a férfiak többé nem sajátíthatják ki a történetmesélés hatalmát

Jelenet a Briliáns barátnőm című sorozatból

Elgondolkodtató véleménycikket jelentetett meg a New York Times, ami a történetmesélés hatalmáról szól, és arról, hogyan sajátították ki azt évszázadokon keresztül a férfiak – a cikket Elena Ferrante jegyzi.

Ferrante egyik legmarkánsabb megállapítása, hogy ennek a korszaknak vége. Mármint annak, amikor a történetek szövése, mesélése, továbbadása kizárólag a férfiak privilégiuma lehetett. Ferrante azt írja, már gyerekkorában sem szerette, ha autoritással járó szerepet kellett ellátnia, ugyanakkor az már elég korán feltűnt neki, hogy az irányító testületekben többségében vannak a férfiak, és ha vannak is nők, ők is inkább a férfias utat követik. Neki soha nem volt kényelmes ez a szerep, ezért inkább mindig az oldalvonalon mozgott. Nem érezte magában az erőt, hogy tartósan konfrontálódjon a férfiakkal, és magát csapta volna be, ha nézeteiket magáévá teszi. Szerinte évezredeken keresztül a hatalom minden megnyilvánulását férfias attitűdök szabták meg, és a nők számára az egyetlen járható útnak az tűnhetett, ha idomulnak.

A The Stone című sorozatban megjelent cikkében (amelyben a NYTimes által felkért gondolkodók a hatalom természetéről, mibenlétéről elmélkednek) azt írja, hogy gyerekkora óta a történetmesélés hatalma nyűgözte le, ami szerinte egyáltalán nem jelentéktelen hatalom. A történetek formát adnak a tapasztalásnak, időnként a hagyományos irodalmi formákat felhasználva, néha azokat kifordítva vagy pedig újragondolva. Kezdetben persze még nem volt tisztában a történetmesélés erejével, csak lassan ébredt a tudatára, és időnként gúzsba kötötte az ezzel járó felelősség. Ez a mai napig így van. Szerinte a hatalomról nem lehet kijelenteni, hogy jó vagy rossz – mindez annak megítélése, hogy mire szándékozzuk felhasználni. Minél idősebb lesz, írja Ferrante, annál inkább fél attól, hogy rosszul használja fel a történetmesélés hatalmát. Bár szándékai általában jók, de egy történet elmesélése néha jól sikerül, néha nem. Az egyetlen vigasza, hogy bármilyen rossz is legyen egy történet, az általa okozott kár még mindig kevesebb, mintha valaki a politikai vagy a gazdasági hatalmával élne vissza.

Tovább

Ománi szerző nyerte a 2019-es Nemzetközi Man Bookert

(Kép)

A Nemzetközi Man Booker történetében először nyert arab könyv – a zsűri idén ugyanis Jokha Alharthi Celestial Bodies (~Mennyei testek) című regényét hozta ki győztesnek, aki így első ománi női szerzőként kapta meg a díjat. Az elismeréssel járó 50 ezer font eloszlik a szerző és fordítója, Marilyn Booth között.

A regény egy ománi faluban játszódik, és három nővér életútját követi nyomon: egyikük egy gazdag emberhez megy feleségül, a másik kötelességből házasodik, a harmadik pedig egy Kanadába emigrált férfira vár. A zsűri elnöke, Bettany Hughes azt mondta, hogy a mű révén olyan gondolatokat, élményeket ismerhetnek meg az olvasók, melyeket angol nyelven amúgy nem nagyon szoktak közvetíteni. A történet kerüli a sztereotípiákat, és tele van meglepetésekkel: „Beleszerettünk” – tette hozzá Hughes.

Alharthi olyan szerzőket utasított maga mögé, mint például a korábbi győztes Olga Tokarczuk vagy a francia Annie Ernaux (a rövidlistáról ITT írtunk korábban). A szerző korábban azt nyilatkozta, azt reméli, hogy könyve segít majd a nemzetközi olvasóknak felfedezni azt az aktív és tehetséges íróközösséget, amely Ománban él és dolgozik.

Forrás: Guardian

Szerb Antal tipikus könyvember volt

szerb.jpg

Havasréti József monumentális munkája nagy műgonddal és lenyűgöző problémaérzékenységgel megírt olvasmányos pályakép és esszéisztikus életrajz. Részlet- és gondolatgazdag portré Szerb Antalról. Megismerhetjük Szerb életét és munkamódszerét, kedvenc olvasmányait és az őt foglalkoztató problémákat csakúgy, mint szerelmeit és házasságait, hétköznapi pénzgondjait és polgári foglalkozását. 

Havasráti József: Szerb Antal

Magvető Könyvkiadó, 2019, 669 oldal, 5999 HUF

 

Havasréti a hátteret és a korszakot is bemutatja, így képet kapunk az akkori irodalmi szcénáról és szellemi közegről, valamint a század első felének társadalomtörténetéről. A könyv hőse egyszerre a szellemes regényíró (a halhatatlan Utas és holdvilág szerzője), a szenvedélyes irodalmár (esszéi, irodalomtörténetei nemzedékek számára jelentenek beavatást az olvasás delejező misztériumába) és a zsidó gyökereit sohasem tagadó, hívő katolikus magyar polgár, aki halála pillanatáig hitt a megértés elemi lehetőségében és a magyar kultúra csodálatos, megtartó erejében. 

70 éve ölték meg a nyilasok Szerb Antalt

„Nem volt politikus alkatú író. Benseje egy életművész és egy remete állandó küzdőtere. Az idő azonban nem az életművésznek kedvezett, s így, mint valami szakadatlanul szorongó és riadozó új Erazmus, vált magatartása mégis politikaivá: egyetlen tiltakozás volt az embertelen korszellem ellen, mely végül is a leggonoszabb halálnemet küldte reá.

Havasréti József 1964-ben született Pécsen. Ma is ott él; a pécsi bölcsészkar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója.  

Olvass bele:  

Havasreti Jozsef Szerb Antal Reszlet 3 Konyves by konyvesblog on Scribd

Miről mesél Árvácska 2019-ben?

Fotók: Véner Orsolya

Az Árvácskát rendesen elfelejtettem már, a bajszos író és a fiatal, számkivetett lány bonyolult kapcsolatáról tudtam, de valójában soha nem foglalkoztatott, pedig a #metoo utáni időszak nagyon sok fontos és provokatív kérdését teszi fel: mennyire lehet bárkit kiszolgáltatni az alkotásnak? Egyáltalán milyen tétje van annak, ha két ember egy hídon találkozik? Elmesélhetjük, és ezzel feláldozhatjuk valakinek az életét az irodalmi alkotásért? A Dollár Papa Gyermekei Móricz Zsigmond Árvácska című regényét adaptálta egy felkavaróan brutális előadásban. Nincs színpad, a nézők normális fényben három oldalról veszik körbe a játékteret, aminek az egyik sarkában a betegsége után visszatérő Kulka János ül egy félszakadt köntösben, az előtérben a főszereplő Simkó Katalin jelenik meg Árvácskaként meztelen kiszolgáltatottságában. Erős hatások, kontrasztok, remek Terhes Sándor, Stork Natasa és Török-Illyés Orsolya. A nézők a fényben néha elkapják a szemüket a családon belüli abúzusról, elnyomásról, de akkor meg kénytelenek a nézőtársaikat nézni. Mindenki kiszolgáltatott. Ördög Tamással, az előadás rendezőjével beszéltünk Móriczról, az adaptáció lehetőségeiről, alkotó és szöveg viszonyáról. Az Árvácskát legközelebb május 28-án lehet megnézni a Trafóban

A beszélgetést itt hallgathatod meg:

 

Az egész sztori iszonyú fura: Móricz Zsigmond 1936. szeptember 25-én találkozik az öngyilkosságra készülő Littkey Erzsébettel, Erzsikével a Ferencz József-hídon. Megmenti, magához veszi a lányt, aki mesélni kezd neki az életéről. Ahogy mondja az életét, úgy alakul Móricz fejében a történet a kiszolgáltatott lányról. Az egyik pillanatban a nagy író áll szemben egy lánnyal, akinek a története alkotássá kell váljon: 1500 oldalnyi jegyzetet ír a lány monológjaiból, amelyekből huszonnyolc novella készült. Mindenféle értékítélettől mentesen: irodalmi alapanyagként mindennél érdekesebb a Csibének becézett lány. Móricz rögtön darabvázlatot ír Pygmalion-eset címmel, utalva G.B. Shaw drámájára.

A kissé zavaros viszonyt Németh László írta le talán a legpontosabban, mert ő, egyszerre utalva Móricz és Csibe érzelmi és fizikai kapcsolatára, valamint az alkotó és alkotás kapcsolatára, azt emelte ki, hogy „Csibe-Árvácska-Erzsike Móricz Zsigmond utolsó költeménye”. Miközben Móricz maga mellé vette a lányt, egy olyan kapcsolatba vezette bele, ami számára elsősorban irodalmi témaként volt érdekes. Ahogy megváltoztatta Csibe életét, úgy lett egyre érdektelenebb számára a lány - hiszen megszűnt történetközlő múzsaként funkcionálni. Szóval Csibe nemcsak irodalmi anyagként, hanem a valóságban is Móricz alkotása volt.

Viszonyuk nehezen érthető, Móricz egy helyen azt mondja, hogy "Tegnap már azt figyeltem, hogy mintha kimerítettem volna a gyereket. Már untatott. De az a szerencse, hogy apaszerepet adott maga mellett. Szerelmes apa. Mily csodálatosan tudja kitárni a kis szíve minden pici megcsiklandozását. Én kielégíteni nem tudom. Nekem egy ölelkezés elég egy hétre, s őneki a teste, a vére számtalant kívánna egy éjszakán át..."

Az Árvácska című regény 1941-ben jelent meg, egy évre rá a Kelet népe szerkesztője azt írta,  hogy „soha még úgy könyv meg nem bukott, mint az Árvácska. Nem írnak róla, nem beszélnek róla, nem veszik meg. Az emberek ösztönszerűen érzik, mi az, amitől félni kell. Itt mindenki lelkiismerete nyugalmát félti: nem akar felelősségbe keveredni hitvány árvagyerekek sorsáért.” A Dollár Papa Gyermekei előadása viszont nagyon jó lett, pedig tényleg mindenki féltheti a lelkiismerete nyugalmát.