Olvass!

KönyvesBlog

Nyár végére, iskolakezdésre, pad alatti olvasásra - ezekkel a könyvekkel vágjunk neki az ősznek!

2019. augusztus 23. .konyvesblog.

Az U18 rovatban rendszerint olyan könyveket ajánlunk, melyeket bátran a 18 évnél fiatalabb olvasók kezébe nyomnánk. Állandó szerzőnk, Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő rendhagyó módon ezúttal négy olyan kötetet választott ki az elmúlt hónapok megjelenéseiből, melyek jól jöhetnek az iskolai (lelki) felkészüléshez is.

Kertész Edina: A milliomos szamár

Kertész Edina: A milliomos szamár, ill.: Hajba László

Manó Könyvek, 2019, 143 oldal, 2490 HUF

 

A milliomos szamár című könyvet (olvass bele ITT) általános iskolás gyerekeknek ajánlom. A kiadó szerint 8+ a megcélzott korosztály, de 11 évesnél idősebb gyereknek nem biztos, hogy adnám, mert hiába örökérvényű Kertész Edina története, a nyelvhasználat és az illusztrációk erősen meghatározóak ebben az esetben. 

A főhős szamarat Pata Róbertnek hívják, a meséje pedig ott kezdődik, hogy a Gyogyó Golyó bowling klubba jelentkezik takarítónak. Hamarosan barátságot köt egy Papardelle nevű lánnyal, szert tesz egy ádáz ellenségre egy Malac nevű srác személyében, majd egy véletlen folytán elindul az énekesi karrierje. A történet itt kezd igazán érdekessé válni, hiszen a szamárból netes sztár lesz, aki egy pillanat alatt ingyenajándékok között ad interjúkat a vadiúj és übermenő új ruháiban, amihez persze új „barátok” is járnak, élükön egy McChicken nevű híres rapperrel és Pöcökkel, a producerrel. Ezután persze a szamár élete fenekestül felfordul, és ahogy az lenni szokott, a régi barátok elmaradnak, Robihoz meg hiába dől a lé, a saját bőrén kell megtapasztalnia, hogyan tud ember (pontosabban szamár) maradni az új kihívások között. Robi története tanmese is az internet hatalmáról, a talmi csillogásról, a netes trollokról, az online zaklatás hatásairól, a „sóbiznisz” működéséről, és persze a barátság és a szeretet erejéről, meg a család fontosságáról. 

Minden olyan szülőnek ajánlom ezt a könyvet, aki aggódik amiatt, hogy a gyereke fura influenszereket követ és órákig tud „ajándékbontogatós” videókat nézni a Youtube-on. Azok is lehetőséget kapnak arra, hogy elkezdjenek beszélni a közösségi médiáról és az internet értékeiről, veszélyeiről, akiknek a gyereke még nem önálló nethasználó, de már vannak tapasztalatai. Felnőttként a sokféle betűtípus és a tördelés miatt nehezített a (fel)olvasása, de egyik első saját könyvként egy alsó tagozatosnak szuper élmény lehet. 

Majoros Nóra: Az orrszarvú és a madarak

Majoros Nóra: Az orrszarvú és a madarak, ill.: Paulovkin Boglárka

Pozsonyi Pagony, 2019, 308 oldal, 3137 HUF

 

Nagy rajongója vagyok Paulovkin Boglárka munkáinak. Szeretem, ahogyan a színekkel, formákkal bánik, és hogy mindig van valami játékosság az illusztrációiban. Ha gyerekkönyvről van szó, szerintem a forma legalább olyan fontos, mint a tartalom. A képek, a betűk, de még a lapok mérete is számít. Egy gyerekre ezek sokkal erősebben hatnak, mint egy felnőttre – és időnként gyorsabban is. Ha a külcsín nem elég jó, lehet hogy nem is kap esélyt a belbecs. 

Majoros Nóra Az orrszarvú és a madarak című könyve emiatt volt rögtön szimpatikus. A képek, rajzok és formák tökéletesek, szerethetőek, látszik, hogy a könyv készítői komolyan veszik a gyerekeket. Az ajánlás szerint 5-8 éveseknek készült a kiadvány. Ha iskolakezdésről van szó, azt mondanám, hogy az oviból iskolába kerülő gyerekek, és az 1-2. osztályosok számára működik a legjobban – amikor még kell a szülői felolvasás és támogatás, de már a gyerek is követi a szemével a sorokat. 

Tovább

Novemberben jelenik meg magyarul az Ízek, imák, szerelmek írójának új könyve!

unnamed_1.jpg

Tavaly októberben írtunk róla, hogy jó pár év kihagyás után új regénye jelenik meg az Ízek, imák, szerelmek írójának, Elizabeth Gilbertnek. A kötet november elején jelenik meg magyarul a Partvonal kiadásában New York lányai címmel.

A regény az 1940-es évek New Yorkjának színházi világába kalauzolja az olvasót. A kalandos életű főhősnő, az immár nyolcvankilenc éves Vivian örömmel és némi megbánással emlékezik vissza élvhajhász és öntörvényű fiatalságára, valamint azokra az eseményekre, amelyek későbbi életét alakították. A New York lányai a kiadó ígérete szerint a női szexualitás, a szabadosság, illetve az igazi szerelem természetét kutatja.

A connecticuti születésű Gilbert életében fontos szerepet játszik amúgy New York, hiszen fiatal kora egy részét az amerikai metropoliszban töltötte. Itt járt egyetemre, és bár egész életében író akart lenni, amíg ez megvalósult, szakácsként és pincérként dolgozott, később pedig számos magazinban megjelentek az írásai.

1997-ben például cikket írt a Coyote Ugly kocsmáról, ahol annak idején pultosként dolgozott. Később ez szolgált alapul a Sakáltanya című filmhez. Néhány éve Skype-interjút készítettünk Gilberttel, akkor így mesélt erről az időszakról:

Tovább

Átélheti-e valaki a beteljesületlen nagy szerelmet idősebb korában?

Leslie és Wesley a hatvanadikat tapossák. Lányuk apa nélkül neveli gyermekét, sikertelen ingatlanügynök, fiuk egy szekta tagjaként próbálja megváltani a világot. Egyik barátjuk megözvegyült és egy feltűnően fiatal nő mellett kóstolgatja az élet örömeit, másik barátjuk pedig elválik feleségétől - ő is egy Barbie mellett köt ki. Úgy tűnik, fenekestől felfordult a világ.

Dorothea Benton Frank: Első feleségek klubja

Fordította: Szűr-Szabó Katalin, 21. Század Kiadó, 2019, 384 oldal, 3690 HUF

 

Nyílnak-e új utak életünk utolsó éveiben? Újrakezdhetjük-e volt iskolatársunk oldalán? Átélhetjük-e a korábbi nagy, beteljesületlen szerelmeket idősebb korunkban? Vagy épp egy fiatal latin táncos oldalán találjuk meg a boldogságot? Létezhet-e barátság két ember között, miután elváltak? Átvállalhatjuk-e gyerekeinktől nagyszülőként unokáink nevelését? Elvárhatjuk-e a fiataloktól a felelősségteljes, felnőtt életet, ha azt sem tudjuk, a sajátunk merre tart?

És egy igazi Benton Frank-os befejezés: minden jó, ha a vége jó... A későn érő, felnőtt gyerekek megtalálják hivatásukat, fiatalok és idősebbek a párjukat, a konfliktusokra a megoldásokat. Ki a kórházban, ki a templomban döbben rá, hogy élni mindenképpen jó.

Olvass bele a kötetbe:

elso_felesegek... by konyvesblog on Scribd

Mi volt a legnagyobb könyves durranás a születésed évében?

Már annyi könyves kihívás van, hogy követni is alig lehet, de olyat még nem nagyon hallottunk, hogy valakinek a születési éve határozta volna meg, hogy mit olvas éppen. Ám ha valakinek éppen ez lenne a kattanása, akkor már nem kell messzire mennie, a Wordery nevű brit online könyvkereskedés ugyanis létrehozott egy vicces alkalmazást, amely megmutatja, hogy a születésünk évében éppen melyik könyv pörgött a legjobban. Persze nagyon bírnánk, ha mindez a magyar adatokat venné alapul, de ez alkalommal be kell érnünk a New York Times bestseller-listáival, azaz az adott év amerikai kedvenceivel. Hogy kiderüljön, mi volt annak idején a legnépszerűbb, elég a születésünk évét megadni, és máris megkapjuk az adott művet (mint ahogy azt is, hogy hány hétig szerepelt a listán).

A listán szereplő legelső év az 1948-as, amikor is egy háborús regény volt az év legnagyobb durranása. Nem akarunk lelőni egyetlen poént sem, de jó móka megnézni, hogy melyik volt a legnépszerűbb könyv, amikor például a mostani harminc- vagy húszévesek születtek, de érdemes úgy is végigpörgetni a listát, hogy összesen vajon hány könyvet ismerünk róla.

Mindehhez kattintsatok IDE!

Závada Péter és Áfra János egy új projekttel a klímatudatosságra hívja fel a figyelmet

A Művészek a klímatudatosságért egy összművészeti kezdeményezés, amelyet Áfra János és Závada Péter azért indítottak el, hogy a magyar írók, költők, képzőművészek, zenészek, slammerek és színészek közreműködésével minél szélesebb körben hívják fel a figyelmet a közelgő ökológiai katasztrófa és az ezzel kapcsolatos egyéni és közösségi felelősségvállalás fontosságára.

A szervezők szerint mindenki úgy hívja föl a figyelmet a klímakatasztrófára, ahogy tudja. A művészek a munkájukkal képesek a legszélesebb körben hatni. A mostani projekt célja, hogy minél több terület képviselői fejezzék ki gondolataikat, érzéseiket az ökokrízissel kapcsolatban, és csatlakozzanak a mozgalomhoz. A szervezők először a szépírókat szólították meg, hogy vegyenek részt egy felolvasáson saját, valamelyest a témához kapcsolható verseik, prózáik előadásával.

Helyszín: Budapest, Trafó House, időpont: 2019. szeptember 19. (csütörtök), 20 óra. Felolvasnak: Áfra János, Bende Tamás, Fenyvesi Orsolya, Ferencz Mónika, Izsó Zita, Kerber Balázs, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Terék Anna, Varga Zoltán Tamás, Závada Péter. Még több infóért katt ide!
A felolvasás mellett egy a klímakrízissel foglalkozó kerekasztal-beszélgetést is megrendeznek Horvath Márk és Lovász Ádám filozófusok részvételével. A programra a belépés ingyenes, viszont a szervezők minden vendégtől azt kérik, hogy egy klímatudatos fogadalommal távozzanak az estről.
 
A szervezők hosszabb távú célja egy petíció, amelyben a csoport tagjai megfogalmazzák elvárásaikat a hatalmi pozícióban lévő szervek (politikai erők, cégek, intézmények, fesztiválok stb.) képviselői irányába. A petícióhoz bármely művészeti ág képviselője csatlakozhat majd.

Háborús sebeket gyógyít és az ötvenes éveket is segít átvészelni a szeretet

F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című kötetén alapul Tóth Barnabás legújabb nagyjátékfilmje, az Akik maradtak. Az NMHH leírása szerint a kamaradráma az ötvenes években játszódik, és egy nőgyógyász (Aldó – Hajduk Károly) és fiatal páciense (Klára – Szőke Abigél) között kialakuló barátságról, kötelékről szól. Az egyik a feleségét és a gyerekeit gyászolja, másikuk azt várja, hogy hazatérjenek szerettei a haláltáborokból. Mindketten a háború áldozatai, és a megpróbáltatások után egymást támogatva, egymásba kapaszkodva próbálnak lassan újra talpra állni.

F. Várkonyi Zsuzsa az eredetileg 2004-ben megjelent kötet fülszövegében így vall a műről:

A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.

A filmet szeptember végén mutatják be a hazai mozik.

Egy kocsmában sokkal több a jóság, mint gondolnánk

Egy barátság és egy belvárosi kiskocsma története Szeifert Natália harmadik kötetének témája. A Mi van veletek, semmi? közelmúltban játszódó cselekményének időben és térben is szétfutó szálait egy közös tér, a Mexikó nevű kocsma szervezi egységbe, a regény hétköznapi hősei szinte kivétel nélkül ennek a helynek a törzsvendégei. „A kocsmát valamikor a kétezres évek elején nyitotta egy Barta Tibor nevű fickó, aki egyszer Mexikóban járt, s az élmény annyira magával ragadta, hogy arra gondolt, Budapestnek föltétlen szüksége van egy darabka Mexikóra. A hangulatot úgy kívánta megidézni, hogy a székeket és asztalkákat a kék, a szürke meg a zöld közötti, egzotikusnak szánt árnyalatúra mázolta, kaktuszos posztert és két eredeti, szuvenírsombrerót szögelt a falra, valamint nagy mennyiségben tartott tekilát.” Ebben a kissé szürreális környezetben találkoznak szinte minden nap a szöveg legfontosabb figurái: Éva, Leveles Laci, Jégermiszter, Soma, valamint a harmincas éveik elején járó Grafit és Pók. Nemcsak a hely lóg ki némiképp a környező valóságból, de a kocsmába rendszeresen visszatérő vendégek is magányos, elveszett, beilleszkedésre képtelen figurák. Személyes történeteik sorra tárulnak fel a cselekmény előrehaladtával, megtudjuk például, hogy Leveles Laci hogyan veszítette el fél lábát és a családját, illetve megismerkedünk a két legfontosabb szereplő, Grafit és Pók gyermekkorával, életének fontosabb állomásaival. 

Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?

Pesti Kalligram, 2019, 253 oldal, 3500 HUF

 

Az ő történetük egy véletlen találkozással indul, egyiküket éppen utcára teszik, másikukat összeverik. A vidéki képzőművész, a művészi ambícióit megvalósítani képtelen, és így általános iskolai rajztanárként dolgozó Grafit ebben a némileg groteszk helyzetben találkozik Pókkal, aki átmenetileg a lakásába fogadja. Ez az átmeneti állapot aztán évekre konzerválódik, a két férfi között pedig valamiféle szemérmes barátság alakul ki. A regény két főhőse az elmúlt években nagy karriert befutott kallódó, céltalan, helyét nem lelő hőstípusnak a képviselője, életükben nincs tervezettség, képtelenek döntéseket hozni, sorsuk inkább csak véletlenszerűen alakul. Az egyetlen biztos pont ebben a vákuumban a Mexikó, az ismétlődő szertartások, a közös ünnepek, a kis közösség erős összetartása. Szeifert nemcsak plasztikusan ragadja meg egy kiskocsma mindennapjait, atmoszféráját és viszonyait, a kisfröccsök, a sörök, a pult alól mért pálinkák összekeveredő illatát, de azt is megmutatja, hogy ezek a véletlenszerűen egymás mellé került emberek sokszor meglepő és megejtő összetartozást mutatnak, hihetetlen szeretettel és megértéssel fordulnak egymás felé. Érdekes, hogy míg a regényben előkerülő családok szinte mind terheltek, problematikusak, képtelenek valódi közösségként működni, addig egy ilyen kocsmai, közös múlt nélküli embercsoport mekkora együttműködésre képes. A kocsmaregény ez esetben (a hagyományokkal némiképp szakítva) egyúttal a jóság, az önzetlen segítség regénye is: megrendítő, ahogyan a Prágába utazó törzstagok magukkal viszik és ellátják a kerekesszékben ülő, születése óta mozgásképtelen Barnit, akinek ez az első nyaralása. Ugyanez a feltétel nélküli segítőkészség mutatkozik meg a kötet végén, ahol Pók és Grafit nagy összeggel segít Évának, hogy megtarthassa a Mexikót, valamint a legutolsó jelenetben, ahol a kocsma közössége Leveles Lacit búcsúztatja.

Tovább

Most már hivatalos, az olvasás boldogabbá tesz

Egy online kalkulátor segítségével ma már bárki kiszámolhatja, hány könyvet tudna egy évben elolvasni, ha nem lógna örökké a közösségi oldalakon. A kifogások ideje tehát lejárt, ráadásul egy friss amerikai kutatás bebizonyította, amit már eddig is sejteni lehetett: az olvasó emberek boldogabbnak érzik magukat.

A Scribd megbízásából végzett kutatás keretein belül 2 ezer amerikait kérdeztek meg az olvasási szokásaikról - egyebek között arra voltak kíváncsiak, hogy okosabbnak érzik-e magukat, ha olvasnak, jobban érzik-e magukat tőle, vagy mit gondolnak az olvasásról a közösségi oldalak végigpörgetésével összehasonlítva. Az adatok szerint a megkérdezett amerikaiaknak átlagosan heti 4 óra 26 perc szabadidejük van, 81 százalékuk ugyanakkor nem olvas annyit, mint szeretne, helyette filmet vagy tévét néz (86 százalékuk legalább napi 15 percet), házimunkát végez (84 százalék) vagy a közösségi oldalakat böngészi (74 százalék).

A megkérdezettek 52 százaléka mondta azt, hogy legalább 15 percet olvas naponta, és csak minden ötödik (22 százalék) közölte, hogy napi egy órát vagy többet olvas. Minden harmadik megkérdezett viszont azt nyilatkozta, hogy szeretne több időt szakítani az olvasásra.

Tovább

Erlend Loe főhőse ízekre szedi az irodalomkritikusokat

het_konyve_6.jpg

„Az irodalomkritikusok gyakran olyanok, mint egy kétlábon járó puskaporos hordó. A kezdeti években még van bennünk némi alázat, aztán szépen lassan beleszoknak kiváltságos helyzetükbe, és rákapnak a talmi hatalom ízére, ami a vissza-visszatérő pünkösdi királysággal jár” – vélekedik Erlend Loe Leltár című kisregényének főhőse, Nina Faber. A hatvanöt éves hippi költőnő meg van győződve róla, hogy nemcsak problémás, de egyenesen szánalmas is, ha valaki a kritikusi szakmát választja, és abból él (netán azzal szerez hírnevet), hogy mások munkáját véleményezi, miközben ő maga nem hoz létre semmit. Erlend Loe, a Naiv. Szuper. és a Doppler-könyvek szerzője Nina történetével most tényleg nem fogta vissza magát a polgárpukkasztásban. Olyan főszereplőt választott, akinek a segítségével végre eljátszhatott a gondolattal, hogy milyen lenne leütni, megkötözni, majd számonkérni az összes olyan kritikust, aki nem ért ahhoz, amit csinál. És mindezt láthatólag még élvezte is. Ugyanakkor annyira tűpontosan és szórakoztató módon írt az irodalmi élet minden nyűgéről és bajáról, hogy egyszerűen nem lehet emiatt haragudni rá. A Leltár a hét könyve. 

Erlend Loe: Leltár

Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz, Scolar Kiadó, 2019, 160 oldal, 3450 HUF

 

Nina Faber, a Leltár főhőse az utóbbi évek egyik legjobban eltalált irodalmi figurája: egyszerre szerethető, sajnálni való, szórakoztató, bolond és még valószínűleg dilettáns is, mégis brutális igazságokat vág az emberek arcába. Az idősödő költő az a fajta művész, aki sosem állt be a fősodorba, és sosem arról írt, amivel népszerű lehetett volna, ráadásul jellemzően nem volt összhangban „az adott korszak erőltetetten politikai hangnemével” sem. Így persze elkerülték a sikerek, az irodalmi díjak és a pénz is. Ami maradt számára, az a nélkülözés és a rágódás azon, hogy villanyszerelőként mennyivel többet kereshetett volna és mennyivel jobban hozzájárult volna a bruttó nemzeti össztermékhez.  

„Nina törékeny lírája a nyolcvanas évek formai kísérletezései közepette eleve halálra volt ítélve, a kilencvenes években pedig, az akkoriban divatos rafinált, kétszeresen és háromszorosan átvitt jelentésrétegek mellett végképp nem tudott labdába rúgni. Az új évezred hajnalán alkalmasint újra lehetett volna némi mozgástere, ám önbizalma mélyponton volt, és akik ismerték Ninát, meg voltak győződve róla, hogy eljárt felette az idő.”

A kiábrándult, önértékelési zavarokkal küzdő, alkoholista költő idős korára azonban még egyszer kivirul, és bár már maga sem számított rá, áradni kezdenek belőle a szavak. Az új lendületből egy Boszporusz című verseskötet születik, amelynek költeményeit isztambuli kalandjai ihlették, és amelyről még a kiadója is azt gondolja, hogy akár még áttörést is hozhat számára. Nina abban reménykedik, hogy ha megjelenik a könyv, sok-sok évnyi megpróbáltatás után végre megmártózhat az elismert költő szerepében. A baj csak az, hogy az irodalomkritikusok elég durván a sikerének útjába állnak. 

Borítópornó: Erlend Loe - Leltár

Borítópornó rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek az ötleteik, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal Papp Ritával beszélgettünk Erlend Loe új regényéről, a Leltárról. Nina Faber, az idősödő hippi költőnő soha nem volt képes meghallani az idők szavát.

A Leltár cselekménye mindössze egy napot ölel fel, viszont cserébe ez egy rendkívüli nap: éppen a Boszporusz megjelenésének időpontja. Nina felkel és várja a telefont, hogy kiderüljön, milyen kritikák jelentek meg a kötetéről (merthogy ő maga nem meri megnézni a lapokat). Jól tudja, hogy a tét minden vagy semmi: vagy újra felkapaszkodik az élők sorába, vagy visszazuhan a nélkülözésbe és kilátástalanságba. A hírek a hatalmas kudarcról fokozatosan érkeznek el hozzá, és ami ezek után következik, azt nem vágja zsebre a szakma: az idős, sikertelen költő egyszerre abszurd, nevetséges és tragikus ámokfutásba kezd az irodalmi világban, amelynek áldozatul esik többek közt egy könyvesbolti készletbeszerző és egy irodalomkritikus is.

Tovább

10+1 érdekesség Benedek Elek életéről

benedek_elek_iro_1.jpgForrás

90 éve halt meg Benedek Elek, a Nagy Mesemondó, aki nemcsak ontotta magából a meséket, de szenvedélyesen gyűjtötte is őket. Neki köszönhetjük, hogy gyerekként olyan hősökkel találkozhattunk mint Többsincs királyfi, a világszép Nádszál kisasszony vagy a csillagszemű juhász. Életének történetét azonban mégis kevesen ismerik, nem annyira köztudott például, hogy szerkesztőként és újságíróként is rengeteget dolgozott, ahogy az sem, hogy írt tankönyvet, és volt országgyűlési képviselő is. Halálának évfordulója alkalmából most összeszedtünk 10+1 érdekességet az életéről. 

1. Az első mesét a szülőfalujában, a kisbaconi zsellérházban hallotta egy lánytól, akitől aztán újabb és újabb történeteket kért. A szórakoztató, izgalmas meséket nagyrészt a fonóban és a kukoricafosztó esteken hallotta. Már gyerekként is szerette továbbmondani ezeket a tátott szájjal figyelő embereknek. A mesemondó lányt Rigó Anisnak hívták, ha a gyerekkori impulzusokat nézzük, főleg neki köszönhetjük, hogy Benedek Elekből mesemondó lett.

2. 18 éves volt, amikor első népballadájával, napokig tartó idegőrlő gyötrődés után elment Gyulai Pálhoz. Ő elolvasta a kéziratot, és Benedek Elek megkönnyebbülésére elismerősen nyilatkozott róla: „Ez igen! Ez szép!” A Magyar Népköltési Gyűjteményhez tartozó Székelyföldi gyűjtés című kötetét még egyetemista korában kiadták, majd egymás után jelentek meg máig népszerű meséi is.

3. 1877-től a bölcsészkarra járt, de nem szerzett diplomát, ami komoly válságot okozott számára. Lelkifurdalása volt a szüleivel szemben, akik nagy anyagi áldozatot hoztak azért, hogy tanulhasson. Még az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. Egy pisztolyt is vásárolt, amiből a golyót egy barátja szedte ki, hogy ne tehessen kárt magában. Neki köszönhető, hogy Benedek Elek életben maradt. Tervezett öngyilkossága napján végül valami pozitív történt: az Ellenőrben megjelent egy tárcája.

4. Feleségét, Fischer Máriát huszonhárom évesen egy trafikban ismerte meg. A Budapesti Hírlap főszerkesztőjével, Rákosi Jenővel ment szivart vásárolni aznap és közben egy közéleti cikkről vitatkoztak. Teljesen belemerültek a beszélgetésbe, amikor váratlanul közbeszólt a trafikos lánya, Mária. Szemrebbenés nélkül becsatlakozott a vitába, ráadásul a neves főszerkesztő ellen érvelt, ami Eleket annyira lenyűgözte, hogy még fizetni is elfelejtett. Másnap virágcsokorral együtt vitte be a pénzt, és onnantól kezdve mindennapos vendégnek számított a trafikban. Ezt másfél évnyi udvarlás követte, majd megismerkedésük színhelyén, a kisboltban kérte meg a lány kezét.

5. Nem annyira köztudott, de sok más mellett a politikai karriert is kipróbálta. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta, majd öt évig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti volt, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. A női egyenjogúság, a népnyelv és a közoktatás kérdése is nagyon fontos volt számára. Képviselőként első beszédében az ifjúsági irodalom ügyéért szólalt fel.

„A német és angol hires az ő gyermekirodalmáról. Ám azoknak, a kik ez irodalmat fordításból ismerik, csak sejtelmök lehet e többek által inkább divatból dicsért irodalom jóságáról. Annyi tény, hogy a magyar könyvpiacz el van árasztva idegen művekkel, vegyest jó és rosszakkal, de ezekkel szemben mink van nekünk? Van egynehány jó és egy egész sereg selejtes gyermek- és ifjusági könyvünk. Tényleg a magyar ifjusági irodalom szánalmasan szegény. Könyvkiadóink, kinek hazafiságában nem kételkedem, de a kikben, mint a tények bizonyítják, az üzletember földhöz veri a hazafit, édes keveset törődnek a gyermek- és az ifjusági irodalom istápolásával.”

Tovább

A legtöbb könyvet toronymagasan Leslie. L. Lawrence adta el a nyár elején

lll.jpg

A Központi Statisztikai Hivatal közzétette a 2019. év II. negyedévének legnagyobb példányszámban megjelent könyveinek listáját, melyet toronymagasan Leslie. L. Lawrence (Lőrincz L. László) nyert Az üvegpadlós függőhíd kolostora 1-2. című kötetével. Utóbbi az április elejétől június végéig tartó, vizsgált időszakban 20 ezer példányban kelt el. A magyar listán a második legnagyobb példányszámot Borsa Brown (Szobonya Erzsébet) Gyalázat és Szenvedély 2. című kötete érte el (15 ezer), a harmadik helyen pedig két gyerekklasszikus található 11 ezer példánnyal, ezek az Ablak–Zsiráf és a Gőgös Gúnár Gedeon. A külföldi lista kicsit egyhangúbb, mert ott mind az első négy helyet holtversenyben Sandra Brown egy-egy könyve foglalja el a maga 16 ezres példányszámával, de a listán található gyerekkönyv és horrorklasszikus is.

És akkor az adatok:

Tovább

Krasznahorkai és Bán Zsófia angol nyelvű könyvei a kedvencek között

A Literary Hub független könyvkereskedőket kérdezett a jelenlegi kedvenc idegennyelvű könyveikről. A Book Culture Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényét ajánlja, ami a New Directionsnél jelenik meg Ottilie Mulzet fordításában. Nem Krasznahorkai az egyetlen magyar szerző a listán, a Politics and Prose nevű független könyvesboltnak Bán Zsófia könyve, az Esti iskola a kedvence, amit Jim Tucker fordított az Open Letter Booksnak.

Forrás: Magvető