Olvass!

KönyvesBlog

Olga Tokarczuk megalkotta a filozofikus horrort

2019. szeptember 22. forgáchkinga

het_konyve_7.jpg

Bár azt gondolnánk, hogy az élet és a halál közti határ szigorú választóvonal, Olga Tokarczuk novellái világossá teszik, hogy élni is lehet úgy, mintha már halottak lennénk, és a holtak sem tűnnek el nyomtalanul. A kortárs lengyel irodalom egyik legfontosabb írójának új novelláskötetében elmosódnak a stabilnak tűnő határok, homályossá válnak a világ működésének megszokott sémái, miközben nyomasztóan ismerős emberi helyzetek tűnnek fel előttünk. A Bizarr történetek a bekorlátozott jövő, a kihagyott lehetőségek és a veszteségek felől megírt életek könyve, amelyben a létre vonatkozó legfontosabb filozófiai kérdések hol tudományos-fantasztikus, hol pedig thrillerbe illő, horrorisztikus vagy szürreális elemekkel keverednek. 

Olga Tokarczuk: Bizarr történetek

Fordította: Petneki Noémi, Vince Kiadó, 2019, 184 oldal, 2995 HUF

 

A test, az ember és az élet átmenetiségének motívumára építette fel új, nyugtalanító atmoszférájú novelláit Olga Tokarczuk, aki annak idején pszichológusként kezdte a pályáját, de ma már a lengyelek egyik leghíresebb és legnépszerűbb írója: a rangos hazai díjak bezsebelése után tavaly A begunok című könyvével nyerte meg a Nemzetközi Man Bookert, idén pedig az amerikai Nemzeti Könyvdíj rövidlistáján is szerepel, így talán nem csoda, hogy lassan már az irodalmi Nobel esélyeseként emlegetik.  

Ha kezünkbe vesszük a legújabb kötetét, hamar megértjük, miért válhatott olyan sikeressé: az írásai elképesztően mellbevágók, nemcsak a cselekmény, a felépített világok vagy a mondatok szintjén, hanem a hétköznapi élet kellékeit használó döbbenetesen pontos metaforái miatt is. Elbeszélései olyanok, mintha valaki összegyúrta volna Milan Kunderát, Margaret Atwoodot, Dragomán Györgyöt és Szvoren Edinát, majd a belőlük összerakott íróval gyártatott volna novellákat. A Bizarr történetekben olvashatunk a jövő furcsa találmányairól, a múlt háborúiról, vallási fanatizmusról és megmagyarázhatatlan jelenségek soráról is, de bármilyen közegben is játszódjanak az elbeszélések, a középpontjukban mindig az a kérdés áll, hogy mi az ember és mi az értelme a létezésének.

Tovább

Mi az oka, hogy valahol csak több hónapos késéssel jelenhet meg a Testamentumok?

(Kép forrása)

Az idei év egyik legjobban várt megjelenése Margaret Atwood Testamentumok című regénye, amelyet óriási várakozás előzött meg. Tudták ezt a kiadók is világszerte, és természetesen mindenki arra törekedett, hogy mihamarabb megjelentethesse a könyvet. Bizonyos országok az eredeti megjelenéssel egy időben ki is tudták adni, mások viszont nem – mint kiderült, nem rajtuk múlott a dolog. Egy szlovén kiadó nyílt levélben sorolta a kifogásait, mi pedig megkerestük az Atwood-könyveket Magyarországon megjelentető Jelenkort, hogy mondják el a véleményüket.

Meglehetősen éles hangú véleménycikket közölt a napokban a Publisher’s Weekly, amelyben Andrej Ilc szlovén kiadó erősen kritizálta a nagy – főként – angolszász kiadók gyakorlatát.

De miről is van szó?

Minden kiadó arra törekszik, hogy egy nemzetközi bestsellernek ígérkező könyv esetében a saját országában lehetőleg az eredeti megjelenéssel egy időben tudja piacra dobni az adott kötetet. Számos példa mutatja, hogy ez a gyakorlat működik és jól működik (így például annak idején a világpremierrel egy időben jelent meg magyarul Neil Gaiman vagy Blake Crouch regénye), viszont arra is akad példa, hogy a külföldi kiadók nem kapják meg a hivatalos megjelenés előtt a szóban forgó kéziratot, így az adott könyv értelemszerűen csak később tud megjelenni.

Miért baj ez?

Bajnak alapvetően nem baj, hiszen az adott kiadónak jogában áll így cselekedni, viszont a külföldi kiadókra ez a gyakorlat bizony visszaüthet. A türelmetlen olvasó ugyanis ezek után simán felhánytorgathatja, hogy ha már megjelent angolul/németül/franciául egy bestseller, akkor hol késlekedik a szlovén/izlandi/magyar kiadás? Andrej Ilc szerint így aztán a többség azt is gondolhatja, hogy a késlekedés oka az adott kiadó lustaságában vagy éppen hanyagságában rejlik.

A szlovén kiadó indulatait nagy eséllyel az új Margaret Atwood-bestseller, a Testamentumok nemzetközi embargója váltotta ki. Többször írtunk már mi is róla, hogy az új regényt nagy titoktartás övezte, és Atwood kiadója mindent megtett, hogy idő előtt semmi se szivároghasson ki a regény cselekményéről.

Andrej Ilc az utóbbi évek egyik meglepő fejleményének nevezte ugyanakkor azt a diszkriminatív eljárást, ami egyfajta státuszszimbólummá is vált, és ami szerint bizonyos nagy szerzők kéziratai szigorú embargó alá esnek, azaz a külföldi kiadók az eredeti megjelenés időpontja előtt nem kaphatják meg fordításra a kéziratot (az üdítő kivételek között említette Julian Barnest, Ian McEwant és Jo Nesbot, aki még a komplett angol fordítást is azon kiadók rendelkezésére bocsátja, akik történetesen nem fordítanak norvég nyelvből).

Atwood és Rushdie új regénye is felkerült a Booker-díj rövidlistájára

Margaret Atwood új regénye,a Testamentumok is felkerült a Booker-díj rövidlistájára (magyarul is hamarosan érkezik, már előjegyezhető). A Szolgálólány meséjének folytatása többek között Salman Rushdie Don Quijote-parafrázisával és Elif Shafak isztambuli szexmunkásokról szóló könyvével versenyzik az 50000 font jutalommal járó irodalmi díjért.

Ahogy már korábban is említettük, az embargós könyvek közé tartozott a Testamentumok is, amit főként biztonsági okokkal magyarázott a kiadója, valamint azzal, hogy minimalizálniuk kell a kiszivárogtatás kockázatát. Andrej Ilc szerint ugyanakkor mindig vannak kivételek, és – láss csodát! – a német, a spanyol és az olasz olvasók az eredeti megjelenéssel egy időben vehették kezükbe a Testamentumokat, ők ugyanis már az embargós időszakban megkapták a kéziratot, így időben elkészültek a fordításokkal. Ilc szerint minden üzlet alapja a bizalom, és minek vesződni bármivel, ha az ember nem bízik meg az üzleti partnereiben? A szlovén kiadó csalódottsága érthető, hiszen eredetileg azt ígérték nekik, hogy már márciusban megkapják a Testamentumok kéziratát, utóbb azonban kiderült, hogy szeptember 12-ig várniuk kellett (azaz az eredeti angol megjelenés után kapták csak kézhez és állhattak neki a fordításnak).

Tovább

Radó Lilla Mária: A gyertyakoppantó, mely elveszett, de megkerült

regeszeti_varnegyed_01.jpg

Várnegyed a föld alól – 10 év régészeti kutatásai a Budai Várban című kiállításához kapcsolódóan még tavasszal mese-és novellaíró pályázatot hirdetett Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum. A gyerekek két korosztályi kategóriában pályázhattak és több kiállítási tárgy közül választhattak (volt köztük női alakos bicska és gyertyakoppantó is), ezek köré szőtték történeteiket. A pályázat lezárult (a zsűri idén Kiss Noémi volt), mi pedig itt, a Könyvesblogon megmutatjuk a legjobbakat. A 14-18 éves korosztályban második lett Radó Lilla Mária A gyertyakoppantó, mely elveszett, de megkerült című írásával. 

A gyertyakoppantó, mely elveszett, de megkerült

A vásár zsongása nem hagyott alább. Elégedetlen szakácsok, trécselő konyhalányok, zsörtölődő háziasszonyok nyüzsögtek mindenfelé. Nemesek alkudoztak a legdrágább selymekért, festett vásznakért, indiai fűszerekért. Mészárosok, pékek és zöldségesek kínálgatták a jobbnál jobb étkeket, mindez alatt csizmadiák, szűcsök, tímárok és mindenféle mesteremberek mutogatták kezük munkáját. Szórakoztatásképpen pediglen zenészek vonultak végig a forgatagon nádsípot fújva, kobzot pengetve. A levegő izzott, mint egy katlan a feltörő indulatoktól, hangos szótól, no meg hát a nyárson sütött malac meg borjú alatt ropogó tűztől.

Csörgött a pénz, ki nem sajnálta, elköltötte, amire szüksége volt - arra is, amire nem.

Hanem volt a kofák közt egy csendes, ősz öregember, ki egy kis sámlin ücsörgött. Bizony mind a háta, mind a kora hajlott volt már a vénembernek. Nem volt asztala, mint a többi árusnak, csupán egy földre terített lepedőre rakta ki a portékáját. Volt ott fanyelű szablya, elefántcsont-tülök, vasszelence, kerámiacsupor, fémből meg fából készült ráma. Ám mindezek közül a legdrágább egy rézből öntött, fényes gyertyakoppantó volt. Egyszerű, de szép darab. Ezért is bizony sokaknak megtetszett, de öt dénárért, amiért az öreg adta volna, senkinek nem kellett. 

Egyszer egy szolga is arra ment. Az is megforgatta kezében a kis gyertyakoppantót, megvizsgálta, hajlítgatta, hogy tényleg rézből van-e, aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy jó fémből való, világosan kijelentette, kerül, amibe kerül, ő ezt megvásárolja. Elő is vette bőrerszényéből a kívánt összeget, átadta az öregembernek, s elvegyült a tömegben.

Tovább

A második világháború alatt volt, amit még Winston Churchill sem láthatott előre

Kereken nyolcvan esztendővel ezelőtt robbant ki az emberiség történetének legnagyobb, legpusztítóbb és legvéresebb háborúja, amely a föld hat kontinensén és három óceánján zajlott, ötvenmillió áldozatot követelt, és pusztítása kiterjedt szinte a teljes emberi civilizációra.

John Keegan: A második világháború

Fordította: Molnár György, Jaffa Kiadó, 2019, 557 oldal, 3990 HUF

 

John Keegan brit hadtörténész lenyűgöző intelligenciával és tökéletes arányérzékkel kalauzolja végig olvasóit a háború történetén. Az események részletes bemutatása mellett Keegan nagy hangsúlyt fektet a stratégiai elemzésre és a háború "vezérmotívumaira" is, miközben a világégés gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásait is értő módon tárja az olvasók elé. A részletesen elbeszélt hadi eseményeket úgy választja ki, hogy mindegyik megvilágítson egyet a modern hadviselés második világháborúra jellemző sajátos válfajaiból. Ennek alapján elemzi a légideszant-hadviselés (Kréta), a repülőgép-hordozókkal vívott tengeri háború (Midway), a páncéloscsata (Falaise), a nagyvárosi ostrom (Berlin), valamint a kétéltű hadviselés (Okinava) eseményeit és sajátos mozzanatait. Bemutatja a szembenálló szövetségi rendszerek működését, kitűnő portrékat rajzol a háború legfontosabb szereplőiről (Hitler, Tódzsó, Churchill, Sztálin, Roosevelt), és részletesen szól a tudomány és a haditechnika szerepéről, a megszállás, az ellenállás, a hadászati bombázás és a hírszerzés hatásairól és következményeiről - egyszóval mindenről, ami világméretűvé és totálissá tette a konfliktust.

Olvassatok el egy részt Churchill stratégiai dilemmájáról:

Keegan beleolvaso.pdf by konyvesblog on Scribd

 

Tóth Krisztina mesehősei egy lelassult, békebeli világba repítenek vissza

A fikciós műfaj egyik kedvelt toposza a két jóbarát viszonya, akik látszólag semmiben sem hasonlítanak egymásra (gondoljunk csak Szofira és a HABÓ-ra!), valami miatt mégis összekovácsolta őket az élet, és jöhet bármilyen kaland vagy sorscsapás, mindig kitartanak egymás mellett. Tóth Krisztina legújabb, kisebbeknek szóló mesekönyvének is egy ilyen páros a hőse, a helyszíne pedig a baromfiudvar és környéke.

Tóth Krisztina: Legyünk barátok!, ill.: Hajba László

Manó Könyvek, 2019, 48 oldal, 1990 HUF

 

A Malac és Liba nevű szereplők már beköszöntek A Futrinka utcán túl című kötetben, és ha azt könyves debütálásnak vesszük, akkor a Legyünk barátok! című mesekönyv egyfajta előzménytörténetként is felfogható. A helyszíne egy tanya, ami legfeljebb csak az utóbbi évek mesetrendjeit figyelembe véve tűnhet szokatlannak (tényleg sehol egy szuperhős vagy varázskütyü), viszont pontosan ezért olyan békebeli hangulatot áraszt, amiben nagyon-nagyon jó alámerülni.

Mindkét történet lelassít, és egy kicsit visszavisz abba az állapotba, amikor az embernek még volt ideje rácsodálkozni a legapróbb dolgokra is. A M&L-mesék egyik kulcsmotívuma épp a nyitottság és az elfogadás: igaz, hogy a baromfiudvarba újonnan érkező Liba egy kis malőrrel kezdi új életét (konkrétan beszorul a csőre a kerítésbe), de ezt a nehézséget leküzdve és a Malaccal gyors barátságot kötve azonnal belesimul új életébe.

malaceslibe.jpg

Pedig nemcsak külsőre különbözik a két címszereplő: az egyik dagonyázni szeret, a másik úszni, az egyik szeret fantáziálni (és még az üres locsolócsövet is kígyónak nézi), a másik inkább a valóság talaján marad. Jellembeli különbségeik azonban inkább komplementerek, és mindketten nagyban hatnak a másikra. A kalandvágyó Libának köszönhetően a Malac például úrrá lesz lustaságán, és követi barátját az erdőbe, ahol újabb és újabb ismeretségeket kötnek: közülük is messze kiemelkedik a mérges mókus, aki a sárga földig lehordja a két jóbarátot, amiért az ő területén mernek makkot gyűjteni.

Tovább

Nyírő Szabina: A harcosnő

fulbevalo.jpg

Várnegyed a föld alól – 10 év régészeti kutatásai a Budai Várban című kiállításához kapcsolódóan még tavasszal mese-és novellaíró pályázatot hirdetett Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum. A gyerekek két korosztályi kategóriában pályázhattak és több kiállítási tárgy közül választhattak (volt köztük női alakos bicska és gyertyakoppantó is), ezek köré szőtték történeteiket. A pályázat lezárult (a zsűri idén Kiss Noémi volt), mi pedig itt, a Könyvesblogon megmutatjuk a legjobbakat.  A 14-18 éves korosztályban első lett Nyírő Szabina A harcosnő című írásával. 

Nyírő Szabina: A harcosnő

1431, Reval közelében, a Livóniai Kardtestvérek rendjének területén

Ujjai között forgatta a szemérmetlenül drága fülbevalót. Ragyogó aranyból készült, Zděnka Tempest társadalmi rangjához illően. A lány jól tudta, összes nőismerőse elégedetten mosolyogva hordana egy ehhez hasonló ékszert, neki viszont arcizma se rándult, mikor nevelőanyja egy aprócska dobozban átnyújtotta. – Ma töltötted be a tizenötödik életévedet – nézett rá Raana, akár egy büszke édesanya. – Idősebb testvéreid mind elköltöztek, családot alapítottak. Te sem vagy már az a kisgyermek, aki néhány éve. Felnőttél, itt az ideje, hogy egy vár úrnője légy. Ne aggódj, sok férfi fog versengeni a kegyeidért, kedvedre válogathatsz köztük. Ha pedig ezt viseled, senki sem lesz képes ellenállni neked.

Zděnka belemélyesztette körmeit a fa ablakkeretbe. Mintha egy szolgáló lenne, akit a piacra küldtek, hogy válassza ki a legszebb zöldségeket az uraság ebédjéhez. Egy jelentős különbség viszont megmutatkozott: ő nem dönthetett szabadon. Csak azon kérők közül választhatott, kiket bátyja és nevelőanyja előzetesen megfelelőnek ítéltek. Pusztán a rokoni körben is több hölgyet lett volna képes felsorolni, aki boldogtalan házasságban élt. A lányok családja magas elvárásokat támasztott a vőjelölttel szemben.Fontos volt, hogy vagyonos ember legyen, hitveséhez korban hozzáillő, valamint megjelenése ne tegye szükségessé, hogy zsákot húzzanak a fejére. Sajnos, ez a három igény a legritkább esetben találkozott egy férfiban. Zděnka pedig már előre rettegett, mi vár rá, ha nem lesz szerencséje. Netán nem választja egyik kérőt sem, és családja veszi kézbe kiházasításának ügyét. Az sem lenne kizárt, hogy hátralévő életét egy nála háromszor-négyszer idősebb férfi oldalán élhetné le, az ápolónő szerepét öltve magára. Esetleg egy évekkel fiatalabb fiút látnának a legmegfelelőbbnek, s hozzáadnák őt egy gyermekhez. De az sem kecsegtetett jobb kilátásokkal, ha a család minden igénye megvalósul. Elvégre annak lehetősége, hogy kiállhatatlan személyiséggel van megáldva, egy gazdag, fiatal és jóképű férfi esetében is fennállt.

Tovább

Varázslatos mozifilm készül A titkos kertből

titkoskert.png

Frances Hodgson Burnett kultregénye, A titkos kert, 1911-ben jelent meg és azóta generációk nőttek fel rajta. A híres gyerekkönyv a filmkészítők számára szuper alapanyag, mert kalandos, fordulatos, és megvannak benne azok az elemek, amelyektől egy történet mostanában sikeres, például a titkok és a varázslatosság.

Először 1919-ben készítettek belőle adaptációt, majd 1949-ben Margaret O’Brien is feldolgozta a történetet, de később is többször megfilmesítették. Most úgy tűnik pont itt volt az ideje, hogy egy új verzió révén a mai gyerekek is megismerhessék a könyv hőseit és az általuk talált varázslatos kertet.

A filmben, amely 2020 tavaszán érkezik, Colin Firth alakítja majd a birtok zord urát, Julie Walters a házvezetőnőt, Mary szerepében a fiatal Dixie Egerickx lesz látható, míg barátait, Dickont és Colint, Amir Wilson és Edan Hayhurst fogja játszani. A trailer, amelyet a napokban tettek közzé, izgalmas kalandot ígér: 

Forrás: AV Club

Hannibal Lecter megalkotója új szörnyet teremtett

thomas_harris_cari_mora_konyvborito_2019_09_13.jpg

Thomas Harris a Hannibal-sorozat világhírű szerzője 13 év szünet után elengedte gourmet kannibál főhősét, és új szörnyet teremtett Cari Mora című most megjelent könyvében. A Miamiban játszódó regény a Harristől megszokott módon megfogható közelségbe hozza a leghátborzongatóbb részeket is, miközben stílusával, filmszerű képeivel nem hagyja szabadulni az olvasót.

Thomas Harris: Cari Mora

Fordította:Kiss Ádám, General Press Kiadó, 2019, 320 oldal, 3690 HUF

 

Hannibal Lecter az egyik leghíresebb főgonosz, akit a világ minden zugában ismernek. Az 1991-es Oscar-díjas film óta, amelyben Anthony Hopkins zsigeri tolmácsolásában öltött testet, pedig tagadhatatlanul a popkultúra részévé vált azok számára is, akik nem feltétlenül elkötelezett rajongói a műfajnak. Thomas Harrist Hannibal könyörtelen történetei (A Vörös Sárkány, A bárányok hallgatnak, Hannibal, Hannibal ébredése) tették híressé, a Cari Mora pedig méltó folytatása munkásságának.

A történet Miami Beach-en játszódik, ahol Harris jelenleg is él. A címszereplő Cari Mora egy egykori kolumbiai gyermekkatona, továbbá nem másnak, mint Pablo Escobar villájának a gondnoka, ahol, ha hinni lehet a pletykáknak, fél tonna arany rejlik a titkos pincében. Az erőszak elől menekülő nő bizonytalan ideiglenes menekültstátusza miatt állandóan ki van téve a bevándorlási hivatal zaklatásainak, valamint a munkalehetőségek között sem válogathat. Így amikor Hans-Peter Schneider és baljós csapata kibérli a villát és beköltözik, elvállalja, hogy főz rájuk. Hans-Peter – ahogy Harristől már megszokhattuk – igazán sajátos ízlésű férfi, és bár az aranyzsákmány is igen nagy hatással van rá, Cari felkelti vészjósló érdeklődését. Thomas Harris hősei összecsapnak, de a végső találkozásig szövevényes, véres és perverz út vezet.

A hetvennyolc éves Harris 13 éve nem adott ki új könyvet és életét – amennyire csak teheti – a rajongók figyelmétől távol éli, írással és állatmentő szervezeteknél végzett önkéntes munkával tölti mindennapjait. Új művével kapcsolatban is csak egyetlen interjút adott a New York Timesnak, mert jobban szereti, ha az olvasók inkább a művei alapján ítélik meg. Arra a kérdésre – amelyre mindnyájan a leginkább kíváncsiak vagyunk –, hogy hogyan alkotta meg félelmetesen beteges gonosz karaktereit, csak annyit felelt:

„Azt hiszem, soha nem álltam elő olyasmivel, ami a képzeletem szüleménye lett volna. Minden megtörtént. Semmit sem én találtam ki. Ebben a világban nincs szükség arra, hogy te agyald ki az ilyen dolgokat.” (New York Times News Service; Alexandra Alter; 2019)

Olvass bele:  

Felix kulcsával a kezében Hans-Peter Schneider végre besurranhatott a Miami Beachen álló házba. Már régóta vágyott erre. Besurranhatott, miközben a dögös nő, Cari Mora odafent aludt az emeleten.

Hans-Peter épp a szállásán volt a Biscayne-öböl egyik eldugott raktárépületében, nem messze a régi Thunderboat Alley-től Miami Beach északi részén, miután fekete hajóját kikötötte a szomszédos hajóháznál. Meztelenül ült egy széken a csempés zuhanyzó közepén, és a fúvókák minden oldalról vizet permeteztek rá. Német akcentussal énekelt:

...just singing in the rains. What a glorious feeling, I am haaappy again.

Látta, ahogy az arca tükröződik az alkalikus hidrolízissel működő hamvasztógép üvegoldalán, amelyben éppen Karlát tüntette el, a lányt, aki nem vált be üzleti szempontból.

Az egyre sűrűbb párában Hans-Peter arca dagerrotípiának tűnt az üvegen. Felvette Rodin Gondolkodójának a testtartását, és a szeme sarkából figyelte a saját alakját. A gőzben enyhe lúgos szag érződött.

Érdekes volt a tükörképében felismerni a Gondolkodót, miközben a tartályban Karla csontjai kezdtek megjelenni a maró lúgos víz és a lány többi részének sűrű keverékében. A gép ringatózott, és a folyadék előre-hátra hullámzott benne. A massza bugyogott, és buborékok törtek a felszínére.

Hans-Peter nagyon büszke volt a hamvasztógépére. Felárat kellett fizetnie érte, mert az eljárás kezdett népszerűvé válni, amióta a környezetvédők mindent megtettek a hagyományos hamvasztással járó szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. A folyékony megoldásnak nem volt ökológiai lábnyoma, sőt semmilyen nyom nem maradt utána. Ha egy lány nem vált be, Hans-Peter egyszerűen folyékony formában lehúzhatta a vécén, és még a talajvizet sem mérgezte vele. Munka közben mindig ezt dúdolta:

– Hívd Hans-Petert! Megold mindent ragyogóan, és a gond eltűnik a lefolyóban. Hans-Peter!

Karlát azért nem kellett teljes veszteségként leírnia. Egy kicsit elszórakoztatta Hans-Petert, és a veséjét is el tudta adni.

A férfi érezte, ahogy a hamvasztógép kellemes meleget áraszt a szoba túlsó feléről, bár a lúgos víz hőmérsékletét mindössze hetven fokra állította, hogy a folyamat tovább tartson. Élvezte, ahogy Karla csontváza lassan előtűnik a hús alól, és a meleg úgy vonzotta, akár egy hüllőt.

Tovább

Bepereli Edward Snowden ex-hírszerzőt könyve miatt az amerikai igazságügyi minisztérium

snowden.jpg

Az amerikai igazságügyi minisztérium bepereli Edward Snowdent, amiért a napokban boltokba került Rendszerhiba című könyvét a megjelenése előtt nem mutatta be az amerikai hírszerzésnek. A vád az ellene, hogy megszegte a Központi Hírszerző Ügynökséggel (CIA) és a Nemzetbiztonsági Ügynökséggel (NSA) kötött korábbi titoktartási szerződését.

Éppen tegnap tettünk közzé egy részletet Edward Snowden új, Rendszerhiba című könyvéből, amelyben az ex-hírszerző azt írta meg, hogy Amerikában hogyan fogtak neki egy, az egész Földet átfogó példa nélküli lehallgatási rendszer kiépítésének, és miért döntött úgy később, hogy ebben a projektben inkább mégsem szeretne részt venni. Egy ilyen jellegű könyv persze eleve felkelti a gyanút, hogy miként is írhatna memoárt egy volt CIA-ügynök, amikor az ilyen szervezeteknél dolgozóknak mindig titoktartást kell fogadni. A legfrissebb hírek szerint ez a gondolat Snowden könyve esetében sem alaptalan, ugyanis épphogy megjelent a könyv, máris a nyakába fog szakadni egy per, ahogy a kötet kiadóinak és terjesztőinek is. A cél nem kevesebb, mint hogy az eladásból származó összes bevételt elvegyék Snowdentől.

Edward Snowden 2013-ban, 29 évesen sokkolta a világot azzal, hogy szakított az amerikai hírszerzéssel és nyilvánosságra hozta, hogy az USA kormánya titokban azon dolgozik, hogy minden egyes telefonhívást, sms-t és e-mailt rögzítsen. Most, hat évvel később Snowden először tárja fel, hogyan működött közre a rendszer kiépítésében és miért jutott el arra a pontra, hogy szerepét nyilvánosan is vállalja. A Rendszerhiba rendkívüli elbeszélés egy éles eszű fiatalemberről, aki titkos funkciókat látott el a Központi Hírszerző Ügynökségnél és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél. Kémként dolgozott, aztán whistleblower (kiszivárogtató) lett, amiért menekülnie kellett; az internet élő lelkiismeretévé vált.

A jelenleg Moszkvában élő volt hírszerző azonban nem aggódik annyira. Ügyvédje reakciója szerint Snowden nem tett mást csak globális párbeszédet kezdeményezett a tömeges megfigyeléssel és a szabad társadalmakkal kapcsolatban és reméli, hogy a per majd több embernek felhívja a figyelmét a könyvére. Maga az író pedig Twitter-oldalán bátorította a követőit, hogy azért is vegyék meg a kötetét, mert az USA kormánya nem szeretné, hogy elolvassák.

Forrás: Huffpost

Tengler Gabriella: Mercatorius kincse

kulcs.jpg

Várnegyed a föld alól – 10 év régészeti kutatásai a Budai Várban című kiállításához kapcsolódóan még tavasszal mese-és novellaíró pályázatot hirdetett Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum. A gyerekek két korosztályi kategóriában pályázhattak és több kiállítási tárgy közül választhattak (volt köztük női alakos bicska és gyertyakoppantó is), ezek köré szőtték történeteiket. A pályázat lezárult (a zsűri idén Kiss Noémi volt), mi pedig itt, a Könyvesblogon megmutatjuk a legjobbakat. A 9-13 éves korosztályban harmadik lett Tengler Gabriella Mercatorius kincse című írásával.

Tengler Gabriella: Mercatorius kincse

Élt Magyarországon a 15. században egy kereskedő, akit Mercatoriusnak hívtak. Ez a kereskedő igen gazdag volt, és volt egy titokzatos vaskulcsa. Mindenki azt mondta, hogy rengeteg kincse van, de ő ezt mindig letagadta. Egy nap a kereskedő sajnos váratlanul meghalt, és elveszett a kulcsa a vagyonával együtt...         

544 évvel később, 2019-ben volt egy osztály, akik osztálykiránduláson vettek részt Budapesten. Ebben az osztályban volt hat barát, Réka, Ágnes, Laura, Erik, Norbert és Attila, akik egy csapatot alkottak. Mindannyian kilencévesek voltak és amikor csak tehették, együtt töltötték az időt, így ezen az osztálykiránduláson is. 

A kirándulás második napján a budai várnegyedet fedezte fel az osztály. Ahogy a jóbarátok menet közben beszélgettek, egyszer csak Erik megbotlott egy ferdén álló macskakőben. Ahogy kifordult a földből, valamit találtak alatta. Egy vaskulcsra bukkantak! Az volt ráírva, hogy: Mercatorius kulcsa 1475.  

Tovább

Az ex-hírszerző, aki elárulta, hogy mindannyiunkat lehallgatnak

 snowden.jpg

Edward Snowden 2013-ban, 29 évesen sokkolta a világot azzal, hogy szakított az amerikai hírszerzéssel és nyilvánosságra hozta, hogy az USA kormánya titokban azon dolgozik, hogy minden egyes telefonhívást, sms-t és e-mailt rögzítsen. Ez a példa nélküli lehallgatási rendszer képes arra, hogy a Föld minden lakójának magánéletébe behatoljon.

Edward Snowden: Rendszerhiba

21. Század Kiadó, 2019, 438 oldal, 4490 HUF

 


Most, hat évvel később Snowden először tárja fel, hogyan működött közre a rendszer kiépítésében és miért jutott el arra a pontra, hogy szerepét nyilvánosan is vállalja.

"Az életben a legfontosabb döntések tudat alatt formálódnak és csak akkor nyernek tudatos kifejezést, amikor teljesen megérnek."

A Rendszerhiba rendkívüli elbeszélés egy éles eszű fiatalemberről, aki online nőtt fel, gyermekkorát az Egyesült Államok fővárosának bukolikus elővárosaiban töltötte, majd felnőttként titkos funkciókat látott el a Központi Hírszerző Ügynökségnél és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél. Kémként dolgozott, aztán whistleblower (kiszivárogtató) lett, amiért menekülnie kellett; az internet élő lelkiismeretévé vált. A Rendszerhiba egy kivételes íráskészséggel megalkotott, szenvedélyes és elegáns, kulcsfontosságú memoár, digitális korunk valóságos foglalata, amely menthetetlenül bevonul a klasszikusok sorába.

Edward Snowden Elizabeth Cityben született (Észak-Karolina) és a marylandi Fort Meade árnyékában nőtt fel. Képesítése szerint rendszermérnök, dolgozott a Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) és szerződéses partnerként a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA). A köz javára tett erőfeszítéseiért több díjat kapott: Right Livelihood-díj, német Whistleblower-díj, Ridenhour Prize for Truthtelling, az International League for Human Rights Carl von Ossietzky medálja. Jelenleg a Freedom of the Press alapítvány elnöke. 

Olvass bele: 

L.-nek 

A nevem Edward Joseph Snowden. Valaha a kormánynak dolgoztam, de most már a közjóért dolgozom. Majdnem három évtizedre volt szükségem, hogy ráébredjek, van különbség, és amikor ez megtörtént, támadt némi gondom a munkahelyemen. Ennek eredményeként immár azzal töltöm az időt, hogy igyekszem védeni a társadalmat attól az embertől, aki valaha voltam – a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) hírszerzője, egyike azoknak a fiatal informatikusoknak, akik úgy vélték, hogy egy jobb világ építésében segédkeznek.

Az amerikai hírszerző közösségben töltött pályafutásom röpke hét évig tartott csupán, és most meglepetten szembesülök a ténnyel, hogy ez csak egy évvel több, mint amennyi ideje száműzöttként élek egy országban, amelyet nem én választottam magamnak. E hét év alatt azonban részt vettem az amerikai hírszerzés történetének legnagyszabásúbb vállalkozásában – amelynek során az egyes személyekre irányuló célzott megfigyelés helyébe az egész populációkra irányuló tömeges adatgyűjtés lépett. Egy kormány számára az én közreműködésemmel vált lehetségessé a világ teljes digitális kommunikációjának összegyűjtése, hosszú távú tárolása és tetszés szerinti kutatása.

Tovább

Ilyen volt egy utazó könyvtár a 17. században

utazo_konyvtar.jpg

Forrás: University of Leeds

Amióta kitört az ekönyv forradalom, nekünk, 21. századi embereknek már nem okoz nagy gondot, ha egyszerre sok könyvet magunkkal szeretnénk vinni. Korábban azonban ez nem volt ilyen egyszerű, így különböző kreatív megoldásokat kellett kitalálni arra az esetre, ha az ember az olvasnivalójával együtt akart utazni.

Leeds egyetemének könyvtárában egy gyönyörű 1617-ből származó utazó könyvtárat őriznek, amely éppen ezt a funkciót töltötte be a 17. századi Angliában. A nagy, könyv alakú minikönyvtárban csaknem ötven kisebb kötet fért el, és még egy szép, színes belső borítót is készítettek neki. És hogy milyen könyveket őriztek az utazókönyvtárban, amelyre minden körülmények közt szükség lehetett? Főként klasszikusokat: teológiai, filozófiai és történelmi témájú olvasmányokat, valamint versesköteteket. Ovidius, Sececa, Vergilius, Tacitus és Szent Ágoston műveit.

Ismereteink szerint ilyen Jakab-kori utazó könyvtárból még három készült. Az egyiket a British Múzeumban, a másikat egy San Marino-i könyvtárban, a harmadikat pedig Toledo egyik múzeumában őrzik.

Forrás: Open Culture