Olvass!

KönyvesBlog

A férfiak módszeres gyilkolása próbára teszi a testvéri lojalitást

2020. január 31. .konyvesblog.

Oyinkan Braithwaite debütáló regénye nem kisebb elismeréssel rendelkezhet, minthogy felkerült a 2019-es Booker-díj döntőseinek hosszúlistájára. Ez azonban a jelzésértéken túl vajmi keveset mond el a mű egészéről – de nem is szükséges, hiszen a fiatal nigériai írónő regénye önmagáért beszél. Egy egészen egyszerű, morbid humorral átszőtt történetben mesél testvéri szeretetről, családi örökségről, férfiakról és haszonlesésről. Na meg persze arról is, hogy hogyan tüntessünk el hatékonyan egy hullát.

Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos

Fordította: Szieberth Ádám, Athenaeum Kiadó, 2020, 232 oldal, 3999 HUF

 

A narrátor, Korede ápolónőként dolgozik egy lagosi kórházban. Bár ő az idősebb, mindig is csinosabb, szemrevalóbb húga, Ayoola árnyékában élt. Szépsége miatt nemcsak a férfiak, de családjuk is inkább Ayoolaért rajong, Korede közben pedig csendben teszi az idősebb testvérek dolgát. Okítja és segíti húgát, ahogyan csak tudja. Ez egészen a bűnpártolásig, vagyis Ayoola áldozatainak eltakarításáig terjed. A könyv cselekményébe kapcsolódva a gyilkos húg már a harmadik férfit teszi el láb alól – inkább mondvacsinált, mintsem valódi okból kifolyólag. Korede már rutinos az eszközök és a helyszín kiválasztásában. Annál kevesebb gyakorlata van azonban a férfiak terén (húgával ellentétben). Ám az ő szívét is megdobogtatja a jóképű Tade doktor, aki szintén szimpatizál a nővérkével. Mindaddig, amíg nem találkozik Ayoolával. Korede így egy szerelmi háromszögbe csöppenve választás elé kerül: a számára kedves férfit mentse, vagy pártolja továbbra is húga ámokfutását? 

A viszonylag rövid könyvben szűkre szabott fejezetek sorakoznak egymás után még kurtábbra szabott, ám kifejező elnevezésekkel ellátva. Ez a tömörség és lényegretörés jellemzi Braithwaite prózáját is. Rögtön a közepébe vágva ismerheti meg az olvasó a kiindulóhelyzetet, amit aztán az írónő flashback szemelvényekkel egészít ki. Szükség is van ezekre a kitérőkre, ugyanis az inkább mesélősre, mint megmutatósra vett cselekményvezetésből organikusan hiányoznak bizonyos részletek. Braithwaite szinte készen ad mindent az olvasó kezébe, így sok nagy megfejtést vagy meglepetést, ha nem is tartogat a történet, a kezdőpontig vezető múlt annál inkább. 

Tovább

Húsz éven át lehallgatta a Securitate a színésznőt

obj.png

 

Fotó: obiectivatheodora.blog.hu

Egy 70-es évekbeli romániai lehallgató tiszt bőrébe bújhat bele az, aki meghallgatja Hajdu Szabolcs (Ernelláék Farkaséknál, Bibliothèque Pascal) és Török-Illyés Orsolya új hangjátékát. Az Obiectiva Theodora 3000 oldalnyi megfigyelési dosszié alapján született meg, a megfigyelt Illyés Kinga marosvásárhelyi színésznő volt, akinek otthoni beszélgetéseit poloskákon keresztül húsz éven át lehallgatta a Securitate. Bár a hangjáték műfaja ma már nem igen virágzik, aligha lehetett volna ezeket a dokumentumokat jobb, találóbb formában feldolgozni. Így ugyanis egy olyan alkotás született, amelyben szó szerint végigkövethetjük egy színésznő életét és legfontosabb párbeszédeit, átérezve azt is, milyen lehetett a mikrofon másik végén ülni.  Közben kirajzolódik a 70-es évek Romániája, a politikai közeg, a marosvásárhelyi színházi élet és a magyar értelmiség nézőpontja is, valamint megismerünk közelebbről egy erős, öntudatos, független nőt és legendás művészt: Illyés Kingát.

Illyés Kinga (1940-2004) erdélyi színésznő, előadóművész és színházpedagógus volt. 1961-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben és a város együtteséhez szerződött. Első férje Vári Attila költő és író volt, később házasságot kötött Török András marosvásárhelyi színésszel. Színházi szerepei mellett a szavalás, az előadóművészet is fontos volt számára. 1965-től egyre több irodalmi rendezvényen, szavalóesten lépett fel, a hetvenes évektől pedig önálló műsorokkal turnézott világszerte, amelyekkel rendszerint nagy hatást váltott ki közönségéből. A romániai titkosszolgálat 1968-tól 1989-ig megfigyelés alatt tartotta, és többször meg is kellett jelennie a Securitate-nál. A karrierjét fokozatosan igyekeztek ellehetetleníteni, a 80-as években több előadását is betiltották. 

A személyes szál

Török-Illyés Orsolyát pár évvel ezelőtt megkereste egy ismerőse, hogy talált egy anyagot az édesanyjáról, Illyés Kingáról. A színésznő ekkor tudta meg, hogy anyukáját éveken át megfigyelte a Securitate. Amikor elment, hogy kikérje a lehallgatási dossziékat, kiderült, hogy rengeteg, összesen 3000 oldalnyi anyagról van szó, amelyben gyakorlatilag szó szerint benne van a művész életének húsz éve, konkrét párbeszédekkel, jelentésekkel, levelekkel és műveleti tervekkel együtt.

felvetel.jpg

A románul, sok esetben kézírással írt dossziékból Török-Illyés Orsolya édesanyjának egy sosem ismert oldalát ismerte meg, gyakorlatilag egy teljesen új emberként láthatta. Mintha csak egy időkapszula lett volna a kezében, utólag tanúja lehetett anyja kapcsolatainak, szerelmi ügyeinek, a politikai véleményének, karrierje alakulásának, és annak a folyamatnak, hogyan próbálta meg őt ellehetetleníteni a rendszer. Mindezt ráadásul nem is elmesélésből tudta meg, ahogy a legtöbben, hanem dokumentumokból, tárgyilagosan lejegyzett dialógusokból.

Ez a személyes „dráma” lett az ütőkártyája annak a rádiójátéknak, amely a dossziék alapján készült. Török-Illyés Orsolya persze lefordította, meghúzta és férjével, Hajdu Szabolccsal meg is szerkesztette a szöveget, de mindazok a dialógusok, amik végül belekerültek az alkotásba, gyakorlatilag változatlanok maradtak. Az elkészült ötrészes hangjáték a lehallgatások szempontjából legsűrűbb időszakot, a 70-es évek közepét dolgozza fel, amikor szinte percről percre dokumentáltak mindent, ami a színésznő lakásában történt. A személyes szál ereje pedig ott csúcsosodik ki, hogy a párbeszédekben Török-Illyés Orsolya maga formálta meg újonnan megismert, és ezáltal jobban megértett fiatalkori édesanyját.

Fedőneve: Theodora

A rádiójátékot hallgatva felmerülhet a kérdés, hogy vajon egyáltalán miért hallgattak le egy magyar színésznőt, miért volt olyan fontos a Securitate-nak, hogy percről percre tudja, kikkel és miről beszélget Illyés Kinga. A válasz főként a rendszer abszurditásában rejlik, amely tele volt túlkapásokkal, és amelynek a színésznő alaposan dokumentált esete is szép példája. A korabeli sematikus felelet azonban erre a kérdésre természetesen más volt: a dossziék szerint nacionalista-soviniszta tevékenysége, kapcsolatrendszere, ismerősei körében hangoztatott nézetei miatt kellett megfigyelés alá helyezni. A Securitate titkos adatbázisában rögtön egy fedőnevet is kapott: Theodora lett.

Tovább

Szexualitás ≠ Szex

Először is a szexuális felvilágosítás, mint kifejezés, egy hülyeség. Nem egy sötét szobában kell felkapcsolni a villanyt, és illúzió azt gondolni, hogy egy egyszeri „megvilágosító” beszélgetéssel megoldható az egész. 

A dolog ennél egyrészt egyszerűbb, másrészt bonyolultabb.

Egyszerűbb, mert egy folyamatról van szó, ami a gyerek születésével kezdődik, és minden beletartozik, ami a testével, a testképét befolyásoló külső tényezőkkel, az érzelmi életével (és az azt ért hatásokkal), valamint a társas kapcsolataival van összefüggésben. És bonyolult, mert valójában arról van szó, hogyan lehet egy gyerek fejében (és szívében, lelkében) helyre tenni, hogy a szex, szerelem, szexualitás, intimitás, erotika, pornográfia nem szinonimák. Mindegyik mást jelent, és bár mindegyiknek helye van az életünkben, az nem jó, ha összekeverednek. Mert akkor tesz fel ilyen kérdéseket egy fiatal: „Már kétszer lefeküdtünk, ez most azt jelenti, hogy járunk?” 

A gyerek szexuális fejlődésére akkor is hatunk, amikor nem vagyunk azzal tisztában. A szexuális edukáció megtörténik, csak általában nem tudatosan és sajnos nagyon sokszor a szülők teljes magára hagyottságában és bizonytalanságában, hogy miről és hogyan beszéljenek. Miközben a gyerekek oldaláról valójában nem a tökéletes mondatok iránti igény a meghatározó, hanem bármi és minden, amitől azt érzik, hogy a szexualitás nem tabu, és ha akarják, feltehetik a kérdéseiket. Ezért is jelenthetnek ebben a helyzetben nagy segítséget a könyvek, amelyek így vagy úgy szavakat adnak gyereknek és szülőnek, és elindíthatnak egy beszélgetést, vagy csak simán jelzik a gyerek felé, hogy a téma létezik. 

Most három ilyen könyvet ajánlok a 12+ korosztálynak. 

Az első ilyen szuper könyv a Kolibrinél most megjelent, és 12 éves kortól ajánlott Az állatok szerelmi élete. (Megj.: Azt tudtátok, hogy Magyarországon a beleegyezéses szexuális kapcsolat alsó korhatára 12 év? Azaz egy 12 éves gyerek a jog szerint már szabadon szexelhet egy másik – 18 évesnél fiatalabb – gyerekkel; egy 14 éves pedig már bármilyen életkorú partnerrel? Szóval, szerintem érdemes továbbolvasni a cikket...) 

Katharina Von der Gathen: Az állatok szerelmi élete, ill.: Anke Kuhl

Fordította: Győri Hanna, Kolibri, 2019, 144 oldal, 2999 HUF

 

Az állatok szerelmi élete című könyv (olvass bele ITT) először is tele van irtó helyes és vicces illusztrációkkal. A közepén például kihajtható duplaoldalas grafikák vannak (mint régen a Playboyban), csak itt a kékbálna mintegy 3 méter hosszú hímvesszője látható méretarányosan – a tapír, a hangyászsün meg a vadkacsa és a kígyó hasonló testrészével együtt. De persze a nőstények sem maradnak ki. A „pompás puncik” fejezetben többek között a koala, a keresztespók, és az elefántcickány női nemi szerve található szemléletesen és ízlésesen lerajzolva. 

Persze a könyv sem csak a szexszel foglalkozik. A német szerzőpáros feldolgozza a csábítás és párválasztás megannyi állati formáját a vetélytársak harcától a madarak és halak meg a tengeri emlősök dalolásán át a szagok szerepéig. Aztán rátér a párzásra, az utódnemzésre, és azok felnevelésére is. Megismerhetünk pár izgalmas példát az állatok gyerekkorára és családi életére vonatkozóan is. Tudtátok például, hogy a barna medve 2-3 évig is nevelgeti a bocsokat? És hogy az oroszlánok között ismert az örökbefogadás? 

Tovább

Térey-ösztöndíjasok: Ne érjen senkit hátrányos megkülönböztetés

Térey János (fotó: Valuska Gábor)

Nyilatkozatban kéri a Térey-ösztöndíjasok egy csoportja, hogy személyes döntése miatt egyetlen magyar írót se érjen hátrányos megkülönböztetés. Az ügy előzménye, hogy miután a jelöltek között szereplő Bartók Imre nem kívánta átvenni a Térey-ösztöndíjat, a Külgazdasági és Külügyminisztérium visszavonta az író részvételét az Irodalom Éjszakáján.

Múlt kedden jelentették be, hogy kik nyerték el az első alkalommal kiosztott Térey-ösztöndíjat, azóta öten jelezték, hogy nem kívánják átvenni. Az ösztöndíjról írt korábbi cikkeinket ITT találjátok.

A nyilatkozat a Literán jelent meg, mutatjuk:

NYILATKOZAT

Nem tartjuk elfogadhatónak, ha egy magyar írót személyes döntése miatt hátrányos megkülönböztetés ér, ezért kérjük, mégis szerepeltesse a Külgazdasági és Külügyminisztérium az Irodalom Éjszakája eredeti koncepciójának megfelelően Bartók Imre szövegeit a programban.

Nem tartjuk elfogadhatónak, ha egy magyar írót személyes döntése miatt hátrányos megkülönböztetés ér, ezért visszautasítjuk a Térey János-ösztöndíjasokat ért méltatlan támadásokat és nyilvános megbélyegzésüket, hiszen az ösztöndíjat a szakma szervezeteinek széles körű részvételével ítélték meg.

Kiállunk a szólásszabadság, a személyes döntés és a szakmai munka autonómiája mellett!

Bartis Attila, Csender Levente, Fekete Vince, Garaczi László, Győrffy Ákos, Háy János, Hász Róbert, Kemény István, Kollár Árpád, Kürti László, Lackfi János, Lanczkor Gábor, Láng Zsolt, Lövétei Lázár László, Orcsik Roland, Szálinger Balázs, Szilasi László, Solymosi Bálint, Varró Dániel, Vörös István, Zalán Tibor

Az aláírók a tjnyilatkozat@gmail.com címre várják a további Térey-ösztöndíjasok csatlakozását.

Szívünk rajta: újrarajzolt Biblia és klímakönyv a matricások között

A Szívünk rajta programban januárban Nyáry Luca ifjúsági regénye lett a hónap könyve (ITT bele tudtok olvasni), a matricások között pedig találunk mesés életrajzot, újragondolt klasszikusokat és mágikus ifjúsági regényt is.

Kertész Edina: A lány, aki csillagász lett

Kertész Edina: A lány, aki csillagász lett, ill.: Bölecz Lilla

Naphegy Kiadó, 2019, 48 oldal, 3200 HUF

 

A Naphegy Kiadó életrajzi sorozatában első női csillagászunk, Balázs Júlia életét mesélte újra Kertész Edina. „A kötet (lapozz bele ITT) nem elégszik meg a száraz tények felsorolásával, hanem felvillannak olyan elemek is, amelyek igazán emberközelbe hozzák Balázs Júliát – kiderül róla például, hogy gyerekként a zárda szigorúsága elől szívesen menekült a görög regék világába, fiatal felnőttként pedig szívesen evezett a Dunán Kriptonra keresztelt hajóján” – írtuk korábban. A könyvet Bölecz Lilla illusztrálta. 

Frédéric Boyer és Serge Bloch: Biblia - Az ősi történetek 

Frédéric Boyer: Biblia - Az ősi történetek, ill.: Serge Bloch

Fordította: Pacskovkszky Zsolt, Scolar-Vivandra, 2019, 519 oldal, 12000 HUF

 

Gigantikus feladatra vállalkozott a Frédéric Boyer-Serge Bloch szerzőpáros, amikor úgy döntöttek, hogy újramesélik és újrarajzolják a Bibliát. Serge Bloch illusztrátorral 2018-ban interjúztunk, akkor ezt mesélte: „Nagyon érdekes volt megtalálni magamban ezt a történetet. Az én szerepem az volt, hogy a rajzaimmal segítsek Frédéric Boyer-nak megosztani a szavai erejét, hogy a szövegei a legendákon keresztül elérhessenek az emberekhez. A motivációm ugyanakkor más volt, mint Frédéric-é, hiszen a származásomhoz, a gyerekkoromhoz kötődött. Egy kis zsidó közösségben nőttem fel Kelet-Franciaországban, Elzászban, a német határ mellett és ott ismertem meg ezeket a történeteket. Mivel olyan sokat mesélték őket, hozzátartoznak a gyerekkoromhoz. Később eltávolodtam tőlük, és nem is vagyok hívő, de ez a munka lehetővé tette, hogy ötven év után visszatérhessek hozzájuk. Számomra ez volt a fontos: a találkozás – újraélni ezeket a hihetetlen történeteket, újra felfedezni és megérteni a ma is létező üzeneteket.” 

M. Kácsor Zoltán: A boszorkány seprűje

M. Kácsor Zoltán: A boszorkány seprűje, ill.: Horváth Ildi

Kolibri, 2019, 84 oldal, 2699 HUF

 

Klasszikus mesék átiratait, jól ismert történetek újragondolt változatait tartalmazza M. Kácsor Zoltán legújabb kötete, melyet Horváth Ildi illusztrált. Korábban azt írtuk, hogy a közös munka jó csillagzat alatt született: „A történetek és a rajzok segítik egymást, a borító gyönyörű, a címekhez választott betűtípus szabálytalan és „muris”, de nincs túltolva. Szerethető az egész könyv, még mielőtt belefognánk az olvasásba.” 

Tovább

Amerikában tavaly többen jártak könyvtárba, mint moziba

Arról már többször írtunk mi is, hogy a filmadaptációk borzasztóan hatnak a könyveladásokra, emiatt pedig automatikusan azt gondolná az ember, hogy akkor a filmek nyilván népszerűbbek. Hiszen könyvet olvasni melós dolog, idő kell hozzá meg koncentráció, egy filmet meg le tudunk darálni jó másfél óra alatt.

Ennek fényében aztán különösen meglepő az a felmérés, amely azt mutatta, hogy 2019-ben több amerikai látogatott el a könyvtárakba, mint amennyien moziba mentek. A Gallup 2001 óta először vizsgálta az amerikaiak könyvtár-látogatási szokásait, és arra jutott, hogy az USA-ban messze a legnépszerűbb kulturális tevékenységnek számít, ha valaki könyvtárba megy. Egy amerikai felnőtt átlagosan 10,5-szer ballag el a könyvtárba, míg a zenei vagy színházi előadások látogatása évi négyet tesz ki, a múzeumok és a kaszinók látogatása pedig statisztikailag 2,5-öt. A tematikus parkok (1,5) és az állatkertek látogatása (0,9) ezekhez képest a kanyarban sincs. A felmérés szerint amúgy a nők közel kétszer olyan gyakran járnak könyvtárba, mint a férfiak, és kiderült az is, hogy főként az alacsony jövedelműek választják a kikapcsolódásnak ezt a módját.

Forrás: LitHub

A FISZ kiáll a Térey-ösztöndíjra jelölt tagjai mellett

A Fiatal Írók Szövetsége kiáll a Térey-ösztöndíj listájára felkerült saját jelöltjei mellett - a képen Kemény István

(fotó: Valuska Gábor)

A Fiatal Írók Szövetsége nyilatkozatot adott ki a Térey-ösztöndíjról, amelyben a szervezet fontosnak nevezte a kezdeményezést, ugyanakkor leszögezte azt is, hogy a teljesítési feltételek számos kérdést felvetettek.

Múlt kedden jelentették be, hogy kik nyerték el az első alkalommal kiosztott Térey-ösztöndíjat, azóta öten jelezték, hogy nem kívánják átvenni. Az ösztöndíjról írt korábbi cikkeinket ITT találjátok.

A Fiatal Írók Szövetsége közleményében fontos és hiánypótló kezdeményezésnek nevezte a Térey-ösztöndíj tervét, ugyanis a középgeneráció számára olyan anyagi biztonságot és alkotói lehetőséget jelent, amely a minőségi magyar irodalom és kultúra támogatásához járulhat hozzá. Kiemelték, hogy az ösztöndíjra történő jelölés során a FISZ mindvégig szakmai szempontokat vett figyelembe, a listájukra került harminc alkotó pedig maga dönthetett a jelölés elfogadásáról vagy elutasításáról. A FISZ aláhúzta, hogy minden körülmények között kiáll saját jelöltjei mellett, hozzátéve, hogy a jelölési és döntési elbírálás során mindvégig azt tartotta szem előtt, hogy a legkiválóbbak juthassanak támogatáshoz. 

Tovább

Egy szerelem éjszakája huszonnégyféleképpen érhet véget

kiszamolos_borito_01_02.jpg

Három különböző borítóval és rengeteg cselekményvariációval jelenik meg Mészáros Dorka legújabb könyve, a Kiszámolós (első ifjúsági regényéről ITT írtunk pár éve). Az új regény hőse egy Birdie nevű 15 éves lány, nem mellesleg reménybeli költő (nem véletlen tehát, hogy a történetet Zsidró Dominik versei egészítik ki), a lány pedig három fiút is kiszemelt magának. A választás éjszakája egy buli formájában érkezik el, a lány tisztánlátását ugyanakkor rengeteg külső tényező zavarja meg (idegesítő vendégek, segíteni akaró barátok, egy nagypályás ex felbukkanása...). A nagy kérdés, hogy kit válasszon végül a lány – ezt viszont ebben az esetben nemcsak az író, hanem az olvasó dönti el, akik akár huszonnégyféleképpen is befejezhetik ugyanazt a történetet.

Mészáros Dorka: Kiszámolós

Menő Könyvek, 2020, 288 oldal, 2990 HUF

 

Mészáros Dorka a Könyvesblognak elmesélte, hogy a sztori és a szereplők már régóta a fejében, illetve a pendrive-ján pihentek, jelenlegi szerkezetét a cselekmény viszont azután nyerte el, hogy a Menő Könyvek megkereste: írjon egy választós regényt a kaland-játék-kockázat könyvek után szabadon. „Lényeges mozzanat volt, amikor eldöntöttem, Birdie szárnypróbálgató költő lesz. Mindenképp akartam a választásokon kívül még valami pluszt beletenni, ami az irodalomra erősít rá. Zsidró Dominiknek szerencsére tetszett az ötletem és örömmel tartott velem erre a kalandra.”

m02a1248_dorka.jpg

Fotó: Szalmás Krisztina

Tovább

Mennyire ismered Gerald Durrellt? [KVÍZ]

(Kép forrása)

Huszonöt éve halt meg Gerald Durrell zoológus-író, akinek a tevékenységét még az is ismeri, aki soha nem hallott a nevét viselő vadvédelmi alapítványról, vagy még sosem járt a Jersey szigetén létrehozott állatkertben. Az a nagy szerencsénk, hogy Durrell az élete számos mozzanatát beleírta a könyveibe: a Családom és egyéb állatfajták, az Állatkert a poggyászomban, a Léghajóval a világ körül csak néhány cím a sok közül, melyeket Durrell papírra vetett. Regényeiben szórakoztató módon és személyes szűrőjén átengedve mesélt legnagyobb szenvedélyéről, az állatvilág felfedezéséről. 1925-ben született az akkori még brit gyarmatbirodalomhoz tartozó Indiában, és már egészen kicsi korától rajongott az állatokért - sőt, már gyerekként saját állatgyűjteményt hozott létre, miután özvegy édesanyjával és a testvéreivel néhány évre egy görög szigetre költözött. Már első könyve, a Noé bárkáján nagyon sikeres volt, az igazi elismerést és hírnevet viszont a Családom és egyéb állatfajták hozta meg számára, ami főleg azért volt fontos neki, mert a jogdíjakból újabb és újabb expedíciókat tudott finanszírozni. Több fajt is elneveztek róla, ezek között akad mongúz és molylepke is. Durrell életéről néhány éve ITT írtunk bővebben, most viszont arra gondoltunk, ha van kedvetek, teszteljétek velünk, mennyire ismeritek Gerald Durrell életét és könyveit! 

Loading...

Krasznahorkai: Könnyű volt Allen Ginsberggel barátkozni

Krasznahorkai László a kilencvenes évek közepén ismerte meg Allen Ginsberget, egy közös barátjuk mutatta be őket egymásnak. Mindez abból a rövid interjúból derül ki, amelyet most tettek fel a Louisiana Channel oldalára. (Az interjú még tavaly nyáron készült a dániai Louisiana Literature fesztiválon.)

Az író elmesélte, hogy ők ketten elég gyorsan összebarátkoztak. "Ginsberggel elég könnyű volt barátkozni" - tette hozzá. Idősebb korára Ginsberg megmaradt olyannak, amilyen volt: nyitottnak, kommunikatívnak, talán csak egy dolgot vetett le addigra, a fiatalos exhibicionizmusát. Mindenesetre felajánlotta Krasznahorkainak, ahogy sok más ismerősének is, hogy ha New Yorkban jár, nyugodtan lakjon nála. Krasznahorkai most felidézte, hogy Ginsbergnek olyan konyhája volt, amilyet utoljára a hetvenes években Lengyelországban látott. Volt benne egy bilizöld kredenc - kiderült, hogy azt pont a lengyelektől vette az ócskapiacon.

Krasznahorkai szerint Ginsberg nagyon puritán életet élt, de az ajtója nyitva állt, így aki ott lakott, elkerülhetetlenül találkozott a barátaival, például a beatkorszak képviselőivel. "Messziről nézve ez fantasztikus, én is már így gondolok rá, közelről nézve viszont elég természetes volt" - mondta Krasznahorkai, aki elmesélte azt is hogy a Háború és háború írásakor nehézsége támadt, a regény hőse ugyanis elég excentrikus volt, neki pedig egy neutrális háttérre volt szüksége, "viszont New York minden volt, csak nem neutrális". Ginsberggel éjszakákon át beszélgettek erről a problémáról, és Krasznahorkai végül az ő tanácsai révén jött rá, mit kellene csinálnia.

A teljes beszélgetést itt tudjátok megnézni:

Zoltán Gábor, Szőcs Petra és Keresztesi József is lemond a Térey-ösztöndíjról

Fotó: Valuska Gábor

Zoltán Gábor szerda délután kiadója, a Kalligram facebook-oldalán közölte, hogy nem veszi át a Térey-ösztöndíjat. Döntését a Bartók Imrét ért retorzióval indokolta - ma reggel mi is írtunk róla, hogy az írót azt követően tették ki az Irodalom Éjszakája című rendezvény programjából, hogy lemondott az ösztöndíjról.

Íme, Zoltán Gábor teljes bejegyzése:

Tudatom azokkal, akiket érdekel, hogy lemondtam a Térey Jánosról elnevezett ösztöndíjról. Oka a Bartók Imrét ért retorzió volt, amit az sem hozna helyre, ha azonnali hatállyal felmentenék az illetékes minisztert. Azt is tudatom, hogy erre a posztomra nem várok sem kommenteket, sem lájkokat. Az utóbbi napokban ebben a közegben senki sem tételezte fel rólam, hogy amit ezután írni fogok, kicsit is érvényes és tisztességes lesz, hasonló azokhoz, amiket korábban írtam. Senki sem tételezte fel, hogy az ösztöndíj lehetőséget adna egy olyan könyv megírásához, amit esetleg akár el is olvasnának, illetve, hogy anélkül az a könyv nem fog megíródni. De hát, sajnos, tőlem sem idegen az éles ítélkezés, nyilván megérdemeltem ezt. Ezek után, ahogy Déry Tibor írta, előnyben részesíteném a síri csöndet.

A Litera közben arról ír, hogy három szerző, így Zoltán Gábor mellett Szőcs Petra és Keresztesi József is arról tájékoztatta a szerkesztőséget, hogy nem kívánja elfogadni az ösztöndíjat.

Az eredeti jelöltek közül eddig Bartók Imre, Csehy Zoltán, Zoltán Gábor, Szőcs Petra és Keresztesi József mondott le az ösztöndíjról.

Eddy de Wind az SS-tisztek jegyzetfüzetébe írta meg memoárját Auschwitzról

kezirat.jpg

„Auschwitz a humánum nullpontja” – mondta Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó igazgatója Az Élet Menete Alapítvány és a Líra Csoport közös holokauszt emlékrendezvényén a New York Kávéházban, ahol Eddy de Wind zsidó orvos Auschwitzban írt könyvét mutatták be ma délelőtt. Ahogy fogalmazott az Auschwitz, végállomás erről a nullpontról szól és nem hagyományos, hanem „szabálytalan” memoár, mivel írója a visszaemlékezését már a táborban elkezdte írni, nem sokkal azelőtt, hogy az oroszok felszabadították Auschwitzot. 

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás - Egy túlélő története a haláltáborból

Fordította: Alföldy Mari, Athenaeum Kiadó, 2020, 270 oldal, 3999 HUF

 

Azt is elmondta, hogy ez a kötet 1946-ban Hollandiában egyszer már megjelent, tehát elég korán, így a holokauszt-irodalom hagyományai, illetve a szokásrend, hogy egyáltalán miként lehet beszélni a történtekről, még nem volt hatással a műre, de a könyv maga sem hatott erre a hagyományra, mert kevés emberhez jutott el. Ennek köszönhető, hogy Eddy de Wind memoárja – ha nem is teljes egészében –, de árnyalataiban új képet mutat a holokausztról. Máshogy festi le például az SS-tiszteket, mint ahogy azt a későbbi könyvek, visszaemlékezések tették: a német hidegfejű precizitás helyett a tisztekkel kapcsolatban inkább azt emelte ki, hogy nem értettek semmihez és csak a szlogenek szintjén voltak szervezettek. 

Az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak

Eddy és FriedelEddy de Wind zsidó orvos önként jelentkezett abba a hollandiai gyűjtőtáborba, ahová édesanyját deportálták. Azt remélte, hogy így az asszonyt meg tudja menteni Auschwitztól, de tévedett. A táborban megismert szerelmével együtt 1943-ban őt is a haláltáborba vagonírozták. Amikor a...

Gordon Gábor, Az Élet Menete Alapítvány magyarországi vezetője arról beszélt a könyvbemutatón, hogy két napja volt a holokauszt nemzetközi emléknapja, amikor arra emlékeztek, hogy 75 éve szabadították fel Auschwitzot. Mint mondta, ők az alapítvánnyal 17 éve dolgoznak azon, hogy visszaszorítsák a rasszista, antiszemita szemléletet, de még mindig sok a dolguk, ugyanis az emberek többsége még mindig közömbös, ez pedig jól tudjuk, mihez vezethet. „Emlékezni és emlékeztetni minden jóérzésű ember kötelessége” – hangsúlyozta.

Szalay-Bobrovniczky Vince államtitkár úgy fogalmazott, fontos, hogy egy ilyen rendezvényen a magyar kormány egy képviselője is jelen legyen, már csak azért is, mert az akkori magyar kormány felelőssége vitathatatlan. Azt mondta, ő történészként több éven keresztül tanult a témáról, illetve kutatta is. Erre alapozva egy rövid összefoglalót tartott az eseményekről, elmondta, hogy Magyarország szerinte külön eset volt. A német megszállásra 1944. március 19-én került sor, ugyanakkor voltak előzményei mindannak, ami utána történt: 1920-ban a numerus clausus, majd a zsidótörvények. Felhívta a figyelmet arra, hogy 1944 áprilisa és júliusa között 600 000 magyar zsidó honfitársunkat deportálták a magyar közigazgatás aktív közreműködésével. (Utóbbi témáról Veszprémy László Bernát Gyilkos irodák című könyvét ajánlotta a közönség figyelmébe.) „Mindig emlékezni fogunk, mindig a történelmünk egyik, ha nem a legnagyobb szégyenfoltjának fogjuk tartani” – mondta. Arról is beszélt, hogy Auschwitz a legnagyobb magyar temető, minden harmadik ember magyar volt az áldozatok közül. A holokauszt 6 millió áldozatának így 10 százaléka magyar felelősség. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvánnyal (MAZSÖK) létrehoztak egy projektet, amelynek keretében a második generációs holokauszt-túlélőknek fognak anyagi (összesen 100 millió forintos) támogatást nyújtani, tehát azoknak, akik lelkileg szenvedték meg a holokausztot szüleik traumája miatt.

Pécsi Tibor történész beszédében azt emelte ki, hogy Auschwitz a jelképe lett a zsidók teljes megsemmisítésére irányuló holokausztnak, valamint annak is, hogyan semmisült meg az európai kultúra, ami nem volt képes arra, hogy az áldozatokat megmentse a gyilkosaiktól. Azt is elmondta, hogy a westerborki gyűjtőtábor, amely a könyvben feltűnik, csak egy volt a tranzittáborok közül. Oda minden csütörtökön érkezett a vonat, amely a zsidókat elszállította, és amelynek az oldalán a végállomás neve is olvasható volt: Auschwitz. A transzportok következtében Hollandia zsidóságának a háromnegyede veszett oda. A történész hangsúlyozta, hogy kötelességünk elolvasni mindazt, amit a kortársak lejegyeztek. Eddy de Wind már a táborban elkezdte a tanulságtételét és ezzel teljesítette a zsidóságban 3000 éve élő parancsot, amely így szól: „Emlékezz!”.

11_eddy_70_jaar_foto_jeroen_van_amelrooij.jpg

A felvezető beszédek után egy pódiumbeszélgetés következett Eddy de Wind fiát, Melcher de Windet Balázsy Panna kérdezte apjáról és a könyv történetéről. Első körben arról esett szó, hogy miért is számít szabálytalan memoárnak az Auschwitz, végállomás. Melcher de Wind elmondta, hogy nagyon sok szép visszaemlékezés van Auschwitzról, ez a könyv ezektől abban különbözik, hogy az apja, aki túlélte a haláltábort, a felszabadítás után elrejtőzött, majd ott maradt és a táborban kezdett el írni. Tulajdonképpen csak azért akart életben maradni, hogy elmondja a történteket a világnak.

Tovább