Olvass!

KönyvesBlog

Nádas, Millet, Hartay, Jacobsen - Ilyen volt a Margó második napja!

2018. október 20. .konyvesblog.

Önvédelmi hazugságaink és igazságra való sóvárgásunk élethossziglani feszültségeiről, a gyermeki naivitás és a világra való rácsodálkozás megragadásának lehetőségeiről, a nyolcvanas évek végén szocializálódott generáció rajongásáról és egy elhagyatott szigeten felnövő kislányról is sok szó esett a Margó Irodalmi Fesztivál második napján. 

Nádas Péter ironikusan létösszegez

margofeszt_nadas.jpg

Fotók: Nagy Márton

Péntek este hatkor az idei őszi Margó egyik legfontosabb eseményeként került sor a Nádas Péter életei és irodalmai című pódiumbeszélgetésre. Tóth-Czifra Júlia értő és érző moderálásával folyt a diskurzus Nádas monográfusával, Bazsányi Sándorral és a kortárs magyar- és világirodalom egyik legkiemelkedőbb szerzőjével. A hármas beszélgetés három opus köré szerveződött, a Világló részletekről, Nádas apai nagynénjének és gyámjának, Aranyossy Magdának javított és bővített, unokaöccse által széljegyzetelt kiadású önéletrajzáról, az Én régi elsüllyedt világomról, valamint a Nádas-monográfiáról. S míg rengeteg mindent megtudtunk a zsidó nagypolgári létformából hívő kommunistává lett nagyasszonyról, aki családja életvitele elleni lázadása után már nem volt képes gyilkossá vált elvtársaival is szembefordulni, valamint arról, hogy a monográfus boldogan vonja vissza saját személyiségét, hogy belemerülhessen a nádasi mondatok életkrízisenként változó struktúráiba, egészen odáig, hogy az író milyen élesen reflektálja saját analitikus alkatának olykor hübrisszel is fenyegető kérlelhetetlenségét, a hallgatónak az a benyomása támadt, hogy egy hihetetlenül kifinomult alkotói személyiség létösszegzés szintjére emelkedő megnyilvánulásának tanúja lehet.

Szó esett a nádasi világkép legfontosabb vezérmotívumairól, úgymint az alkatról, a közvetlenség hiábavaló vágyáról és megközelítési lehetőségeiről, valamint önvédelmi hazugságaink és igazságra való sóvárgásunk élethossziglani feszültségeiről. Nádas Péter számára az alkat fogalma a görög kultúra karakter-felfogásából értelmeződik újra, az istenek adománya számára azokat a belső, megváltoztathatatlan határokat jelenti, amelyek között a mindig egyszeri személyiség létérzékelése, ön- és világismeretének érzéki-szellemi mozgásai történnek. A szerző kifinomult (ön)iróniával beszélt arról a feszültségről, amellyel hazugságaink és képmutatásaink védőbástyái mögé húzódva mégis az igazságot és közvetlenséget sóvárogjuk önmagunk és választott társaink vonatkozásában egyaránt. Ennek példájaképpen Bazsányi Sándor megkérte Nádast, hogy beszéljen arról, miért is égette el az Emlékiratok könyvének egyik kéziratát, mire azt a választ kapta, hogy abban a szövegverzióban maga Nádas is megpróbált közvetlenül a „mi az igazság” című kérdésre válaszolni, és be kellett látnia, hogy próbálkozása hiábavaló, mert vágyának tárgya nem adott az emberi létezés keretei között. Önmagunk másokkal dialógusba lépő igazságai az alkotó munkában az autentikus szövegkonstrukció és az elbeszélői szerepjátékok közvetítettségében fénylenek fel és homályosodnak el. Vágyaink tárgyát csak megközelíthetjük, egzisztenciális eseményként talán a zokogás és a szeretkezés pillanataiban járunk legközelebb hozzá.

Tovább

Az elátkozott gyereknek éjfélkor meg kell halnia - vagy mégsem?

Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: ha megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia.

Jessica Townsend: Nevermoor 1. - Morrigan Crow négy próbája

Fordította: Pék Zoltán, Kolibri, 2018, 380 oldal, 2999 HUF

 

Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: "Mondd csak, akarsz-e élni?" Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.

Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével.

Olvass bele a kötetbe:

Townsend_Nevermoore1_reszle... by on Scribd

 

 

A főhős meghal a végén

A Hollywood Forever temetőben beszélget a Halállal az elbeszélő Szántó Péter novelláskötetében, ami júniusban jelent meg a Könyvhétre. A főhős meghal a végén című kötet megjelenését már nem élte meg a szerző, a kézirat leadása után gyors lefolyású betegség következtében elhunyt. Videónkban kísérletet teszünk rá, hogy utólag bemutassuk Szántó Pétert: Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Tóth-Czifra Júlia és Szántóné Decsi Ágnessel beszélgettünk.

ITT A VIDEÓ: 

Az elmúlt húsz évben egy több több százmillió forint bevételű kommunikációs céget épített fel Szántó Péter, 1996 óta a Noguchi nevű menő pr-ügynökségét vezette, két éve vonult vissza, hogy teljes erővel az írásra koncentráljon. Szántó jogászként végzett, újságírónak tanult, nyolc éven át volt az Élet és Irodalom rovatvezetője, tévékritikákat is írt, de forgatókönyvíróként jegyezte az Angyalbőrben és a Família Kft. című sorozatokat is. Szántó mindig is írt, 19 évesen jelent meg az első novellája a Nők Lapjában, első novelláskötetét a Magvető adta ki 1989-ben Harmadnapos nemzedék címmel.

A szerző is meghalt a végén

A Hollywood Forever temetőben beszélget a Halállal az elbeszélő Szántó Péter novelláskötetében, ami júniusban jelent meg a Könyvhétre. A főhős meghal a végén című kötet megjelenését már nem élte meg a szerző, a kézirat leadása után gyors lefolyású betegség következtében elhunyt. Hogyan beszéljünk...

Szántó Péter az irodalomba tartott vissza, a novelláskötete mellett egy regényen is dolgozott. A főhős meghal a végént csak a szerző halálának nézőpontjából tudtam olvasni. A szerző a szövegeiben játékra hívja a Halált, akinek a főhős forgatókönyvírója szinte a kollégája, ahogy utalást is tesznek rá a kötetben. És ezt a gondolkodást nagyon érezni: Szántó pár pillanat alatt felrajzolja az alapkaraktereket és a kontextust, és bármilyen irányba is indul el, a végén biztos megkapja az olvasó a csattanót, ebben nem ismer kíméletet. Az elbeszélés aktusa még talán a történetnél is fontosabb számára, a halálról minden is az eszébe jutott, fura leírni, de inspirálta. Egészen kevés pátosz vagy érzelmesség van a szövegekben, inkább szórakoztatóan beleáll a játékba, hogy a halállal is bármit meg lehet csinálni. A halállal foglalkozott novelláiban, de végül is ő és szövege győzött a halál felett.

Az észt Janikovszky elmeséli, valójában milyen gyereknek lenni

Janikovszky Éva világához hasonlítja az észt Anti Saar könyvének (Így mennek nálunk a dolgok) hangulatát kiadója, és a párhuzam abszolút megállja a helyét. Saar ugyanis azt tudja, amit nagyon kevesen, képes lemenni abba a gyerekpózba, amit a többség a kamaszkorba lépve teljesen maga mögött akar tudni. Emiatt van aztán az, hogy egy idő után a felnőttek többsége teljesen el is felejti, milyen volt rácsodálkozni a leghétköznapibb történésekre is. Még szerencse, hogy vannak, akik emlékeznek rá.

Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok

Fordította: Patat Bence, Cser Kiadó, 2018, 136 oldal, 2995 HUF

 

Saar könyvében ugyanis nem történnek nagy dolgok, csak egyszerű mindennapi kalandok. Hőse, Villu, aki az anyjával, az apjával és a kistestvérével, a „fél hároméves” Janekkel él egy nagy piros házban, és a maga keresetlen gyerekhangján elmeséli, hogyan esznek, autóznak, veszekednek, hogyan mesélnek mesét és rémtörténeteket. Egy jó gyereksztori persze mindig a felnőttek világáról is állít valamit, miközben ügyelnie kell arra is, hogy ne legyen didaktikus, és ne is kacsintgasson erősen a felnőtt olvasókra. Saarnak ez nagyon jól sikerült, a legszemléletesebben talán abban a karácsonyi manós történetben, amikor Villu kettesben marad otthon az apjával (az anyukája és a testvére vidékre utazik), és – hogy, hogy nem – a manó aznap reggel elfelejt ajándékot tenni az ablakban hagyott papucsban.

Tovább

Itt az a tíz író, akinek debütálását segíti a Canon Digitális Könyvnyomtatási Pályázata

canon_dkp_2018.jpg

Fotó: Soós Dániel

Idén tizedik alkalommal választotta ki a Magyar Írószövetség zsűrije A Canon Hungaria Kft. által szervezett pályázaton azokat az írásokat, amelyek piaci debütálását segíti a digitális, kis példányszámú nyomtatással. Az elmúlt években a Canon a pályázatok keretében 100 új könyvet jelentetett meg közel 3,5 millió nyomtatott oldal terjedelemben. 

A nyertes szerzőket idén az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár nyitónapján ismerhette meg a nagyközönség, a könyvek pedig a téli szezonra kerülnek kereskedelmi forgalomba. A zsűri célja az igazán különleges művek kiemelése volt; ahogy Győrffy Ákos, József Attila díjas költő, zsűritag fogalmazott: a szigorúság jót tesz a versenynek. A zsűri elnöke, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke bátorítja az összes jelentkezőt: akinek idén nem jutott át a zsűri szűrőjén a könyve, ne csüggedjen, pályázzon jövőre is. 

A 10. Canon Digitális Könyvnyomtatás Pályázat nyertes művei:

Tovább

Krasznahorkai és a Báró hazatérése  – riportfilm a Margón

A_BARO_HAZATER_TRAILER_FINAL_MIX_SUB from ELF Pictures on Vimeo.

Holnap mutatják be a Margó Irodalmi Fesztiválon azt a portréfilmet, amelyben Krasznahorkai László hazatér szülővárosába, Gyulára, és megmutatja gyerekkorának legfontosabb helyszíneit. A Breier Ádám által készített A báró hazatér című filmben az író mesél többek közt szüleiről, az általa sokáig legendásnak hitt városról, és regényhőseiről is, akikkel mind érez egyfajta rokonságot. A különleges dokumentumfilm, amely nem sokkal a Báró Weinckheim hazatér megjelenése után készült el, egyfajta múltidézés, amelyben egymásra íródik a Báró egykori városa, Krasznahorkai otthona és a mostani Gyula. Az író rég nem látott helyszíneket keres fel, és közben az is kiderül, hogy miképpen kapcsolódik össze, rakódik egymásra művészete és valós élete. Az pedig már csak ráadás, hogy közben olyan helyzetekben is láthatjuk őt, ahogy korábban sosem: például megnézhetjük hogyan mászik kerítést, merre volt kedvenc kocsmája, vagy hogyan nézi meg fiatalokkal a naplementét.

Bemutató. Breier Ádám portréfilmjét holnap este 20 órakor mutatják be a Várkert Bazárban a Margó Irodalmi Fesztiválon. Bővebb információért KATT IDE. 

A film részleteit természetesen most nem áruljuk el, de felsorolunk pár izgalmas adalékot, amiért érdemes megnézni:

  • láthatod, hogy a Báróhoz hasonlóan hogyan tér vissza Krasznahorkai szülővárosába, és mit él át közben
  • mesél szüleiről és megmutatja, hogy melyik házban született
  • beszél az egykori városi legendákról és azokról a figurákról, akik valamilyen formában felbukkannak a regényeiben
  • megnézheted, hogyan mászik meg gondolkodás nélkül egy pillanat alatt egy kerítést a hatvannégy éves író
  • kiderül, hogyan szerzett tudomást édesanyja öngyilkossági kísérletéről és mit élt át
  • elmondja, hogy miért érzi azt, hogy elveszítette az otthonát
  • megmagyarázza, hogy miért nem ugyanaz a Báró gyerekkorának Gyulája és a mostani város
  • megmutatja melyik volt a kedvenc kocsmája, és elárulja azt is, miért nem iszik 18 éve
  • mesél a rockzenekaráról, és arról, hogyan tört ketté zenei karrierje tizenhét éves korában
  • szó esik Tarr Bélával való megismerkedéséről és a Sátántangó megfilmesítéséről
  • elmondja, hogy szerinte hogyan adja ki egy mű összes szereplője az író személyiségét, és hogy számára a figurái miért nem választhatók el a valóságtól

Scolar Live és Szabó Balázs - Ilyen volt a Margó első napja!

Az olvasó költővé válásáról, szélsőséges visszajelzésekről és háborús traumákról beszélgetett tegnap három fiatal költő, Vajna Ádám, Fenyvesi Orsolya és Izsó Zita a Margó Irodalmi Fesztivál első napján. Az esti Szabó Balázs koncert előtt pedig a zenész mesélt gyerekkori álmairól, első kazettájáról és a versmegzenésítés csodájáról. 

Az állatos borítójú könyvek világa - Scolar Live: Instant 3-as

margofeszt_elsonap_181018_webres_nmp_077.jpg

Fotók: Nagy Márton

Van, aki személyesen vette át, van, akinek postázták, míg egyikőjüknek ugyan futár vitte, de a csengő által felkeltett kisbabája miatt csak órákkal később tarthatta kezében először kész művét. Egy azonban közös: mindhárom költő az őszi Margó csütörtöki nyitónapján mutatta be a Scolar Live sorozat keretein belül kiadott verseskötetét. A Várkert Bazár Vásárszínpadán Vajna Ádámmal, Izsó Zitával és Fenyvesi Orsolyával Czinki Ferenc beszélgetett.

Elsőként a kötetek összeállításáról volt szó: Vajna Babiczky megkeresése által került a Scolarhoz, Izsó Zita többek között a kiadói tevékenysége miatt, míg Fenyvesi Orsolya kész kézirattal állt elő. Fenyvesi azt is elárulta, hogy mikor megtudta, kikkel együtt jelenik meg, már bontotta a képzeletbeli pezsgőt. A borítók és címek is szóba jöttek, mivel (ha már csak Czinki Ferenc hattyús vagy Borda Réka dinoszauruszos borítóját nézzük) a sorozatra jellemzőek az állatok. A mostaniak közül kivételt képez Fenyvesié, aki mikor először látta a tervet (a szíves borítóról), épp a kardiológiáról ért haza. A bemutatott kötetekből talán pont az övé a legegyedibb, hiszen bal oldalon verstöredékek, míg jobb oldalon azok kommentárjai olvashatóak. Ezeket azért is alkotta meg így, hogy az olvasó egyben költővé is válhasson, mikor az oldalak között a saját versét megalkotja. Vajna Ádám kötetcímére szélsőséges visszajelzések érkeztek, de ő ezzel a különböző megszólalásmódokat és az óda-oda szójátékot próbálta visszaadni. Verseinek különlegessége, hogy mindegyik címében birtokos szerkezet olvasható. Izsó Zita kötetében a négy ciklusból az egyik a háborús traumákról és az otthontalanságról szól, amihez segítséget néhány aleppói menekülttel való beszélgetés és nagyszülei történetei adtak. A bemutatón a költők többször felolvastak, a beszélgetés után pedig hosszú sor állt a Scolar standjánál. Szerencsére a dedikálásra gyorsan odaértünk, így Vajna Ádám rinocéroszos matricáiból is kaptunk a könyv mellé.

(Raposa Renáta)

Szabó Balázs: Örülök, hogy hagytam magam játszani

margofeszt_elsonap_181018_webres_nmp_066.jpg

Szabó Balázsnak a tegnap esti koncertje előtt „nem megszokott beállásban” volt része a Várkert Bazárban, ugyanis hangolódásképp a Margó Extrán beszélgetett Ott Annával első zenei sikereiről és kudarcairól, a szemkontaktus fontosságáról, és arról, hogy miért a vers a legfontosabb.

Tovább

Maxim Leo családjából nem lehet kivonni az NDK-t

(Kép forrása)

Ha kapásból fel kellene sorolni olyan filmeket, amelyek az NDK-s mindennapokról szólnak, akkor a Good bye, Lenin! és A mások élete biztosan köztük lenne, meg talán A néma forradalom, ami pont most megy a magyar mozikban (és ráadásul még magyar vonatkozása is van). A keletnémet múlt feldolgozása viszont nemcsak filmben, hanem az irodalomban is zajlik, ami viszont kiemeli Maxim Leo könyvét (Volt egyszer egy NDK) ebből a halmazból, az az, hogy nála a történelmi feldolgozás egybeesik a családi múlt feltárásával is.

Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK - Egy keletnémet család története

Fordította: Blaschtik Éva, Park Kiadó, 2018, 304 oldal, 3490 HUF

 

Maxim Leo (író-újságíró, de jegyzett már forgatókönyvet is például a Tatort című német bűnügyi sorozatnak) elképesztően izgalmas hátterű családból származik. Az anyai nagyapja egy háborús hős volt, aki fiatal srácként a francia ellenállás tagja, később pedig a keletnémet állam egyik kirakatembere lett, afféle NDK-s híresség. Az apai nagypapája vele szemben az a típusú kisember volt, aki valószínűleg ugyanolyan jól megtalálta a helyét a náci, majd később a kommunista Németországban is. Leo anyja hithű kommunista volt, aki később meghasonlott és csalódott a rendszerben, az apja pedig igazi lázadó művész, aki teljesen abszurd módon éppen az NDK összeomlásával veszítette el egyik legfontosabb fogódzóját – egészen pontosan azt a politikai monolitot, ami ellen lázadni lehetett.

Ahhoz, hogy a családi emlékekből könyv szülessen, a kezdőlökést az adta meg, hogy az anyai nagypapa, aki korábban rengeteget mesélt a háborús élményeiről, elnémult. Maxim Leóval az őszi Könyves Magazinban interjúztunk, telefonon értük utol, és akkor ezt mondta nekünk:

Tovább

Figyelembe vehetők egyszerre egy várandós nő és a még meg nem született gyerekének a jogai?

Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogyan reagálnak a túszok?

Jodi Picoult: Életszikra

Athenaeum Kiadó, 2018, 368 oldal, 3999 HUF

 

Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását... Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit ő is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki.

Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál, és talán megértésre sarkall.

Olvass bele a könyvbe:

Picoult_Eletszikra_1-52.pdf by on Scribd

Mécs Anna kapta a Margó-díjat 2018-ban!

margodij_asap_181018_nmp_1920px_001.jpg

Fotó: Nagy Marci / Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár

2018 október 18-án a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál kapcsolódó programjaként megvalósuló Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron negyedik alkalommal adták át a Margó-díjat a legjobb első prózakötet szerzőjének, Mécs Annának. Az első Margó-díjat Totth Benedek nyerte a Holtverseny című regényével, másodjára Milbacher Róbert bizonyult a legjobbnak a Szűz Mária jegyesével, harmadjára pedig Szöllősi Mátyás kapta meg az elismerést Váltóáram című könyvéért.

Mécs Anna novelláiban korosztálya egzisztenciális kérdéseit teszi fel családról, párkapcsolatról, nőiségről, munkáról és önmegvalósításról. A Gyerekzár lendületesen és izgalmasan beszél nagyapáról, Tinder-kapcsolatról, rákról, szexről vagy autóvezetésről. A Scolar Kiadónál megjelent novelláskötet elbeszélői apákkal, anyákkal küzdenek, történelmi sérelmek, természettudományos elméletek és vallásos dogmák között próbálnak utat törni maguknak. A gyerekzár véd, de egyben gyerekszerepben is tart, így nem érezhetik meg tetteik súlyát, babásítva maradnak hosszú éveken át.

Tovább

A kisvakondnak kihívói akadtak, itt vannak az új cseh kedvencek

Ha egyetlen figurával kellene illusztrálni a kései X-generációsok gyerekkorát, akkor a magyar Pom Pom, Vuk és Kockásfülű mellett biztosan Zdenek Miller kisvakondja lenne az egyik ikonikus figura. A cseh gyerekirodalom elképesztően gazdag; a vakond mellé még oda lehetne tenni ebből az időszakból Rumcájszt vagy Matyi és Sárit (ami rajzfilmként régebben Kukonya és Berkó néven futott). Utóbbiról néhány éve készítettünk egy nagyobb anyagot, amikor a kötet fordítója, Kocsi Péter a következőket mondta: „Ó, a humor a cseh lélek alapja. Nem a cinizmus, hanem a humor és az irónia. Felnőtteknél, gyermekeknél, hétköznapokban, irodalomban, művészetben, mindenütt”.

Ugyanez a humor figyelhető meg Petr Stancik legújabb mesekönyvében, ami egy tetralógia első része is egyben. Itt már a címből kiderül, hogy nem mindennapi sztorival találjuk magunkat szemben: a Furda borz előbb részecskegyorsítót, majd részecskelassítót épít című kötet ráadásul nagyjából már itt elspoilerezi a dolog leglényegét, de valószínűleg Stancik is érezte, hogy nem magával a végkifejlettel, hanem az odáig vezető úttal fog nagyot gurítani. Nagyon röviden a sztori magja annyi, hogy a róka annyira hálás volt egyszer az építőmesterként dolgozó borznak, hogy adott neki egy üveg borókabort (!), és meghagyta neki, hogy néhány évig hagyja érni. A borz persze türelmetlen volt, és esze ágában sem volt évekig várni, hogy megkóstolhassa a bort (ennél a résznél külön kiemelném Lucie Dvoráková eszelősen jó illusztrációit az enyhén bemákonyozott állatokról), és felkeresi a baglyot, hogy segítsen rajta. Ekkor jön a nagy ötlet, hogy építsenek részecskegyorsítót, melynek működésében aztán a váratlanul felbukkanó csiga okoz nem várt bonyodalmakat. Stancik könyve teljes mértékben a kisvakondi hagyományt követi: nem az a típusú könyv, amelyik lehajol a gyerekhez és úgy gügyög neki, hanem vicces és eredeti, Dvoráková illusztrációi pedig minden tekintetben méltóak hozzá (kedvencem az éjszakai lampionos).

Tovább

Kukorelly Endre: Írás, foci, Dosztojevszkij

irovalogatott.jpg

„A jobbszélső megbotlott a labdával, de nem ment rá senki, és így még lövéshez is volt ideje.”

Mándy Iván: A pálya szélén

1995. szeptember 15-én a dél-franciaországi Die nevű kisváros irodalmi találkozóján a holland szervező megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem kosárlabdázni. Akkor rávettem, hogy a következő évben hívja meg a magyar író futballválogatottat, játsszuk az összes többivel. Nem volt író futballválogatott, ott találtam ki, azóta van. 1996. szeptember 23-án játszottuk az első meccset a Rest of the World ellen, 10-2-re győztünk, Esterházy, Farkas Zsolt, Garaczi, Zeke Gyula, az ellenfelek közt Viktor Jerofejev és Jevgenyij Popov. A pályán nincs sóder és púder, bántóan kiderül mindenkiről minden. Irodalomkritikusok, nézzetek írókat focizni – lelkes olvasóknak nem ajánlom. Jerofejev szerint a 10-2-ben rejlett némi magyaros kompenzálás; lehet, ámde focinál az nem úgy van. Nehéz – csak profiknak megy, ezért oly tökéletes(en érdektelen néha) a legtökéletesebb meccs is – leállni. Ha leállsz, meghalsz, ha visszaveszel, megölöd. 2006. május 18-án Bécsben, a Wiener SC pályáján osztrák írók ellen játszottunk. Martin Amanshauser, Georg Bydlinsky, Franzobel, Christian Futscher, Daniel Glattauer, Walter Grond, Egyd Gstättner, Michael Hansel, Arnulf Knafl, Wolfgang Kühn, Christoph Mauz, Robert Menasse, Christian Nothegger, Amir P. Peymann, Reinhard Prenn, Gerhard Ruiss, Thomas Schafferer, Thomas Schuster, Günter Stocker, Jan Zenker. 8-2 ide, már az ötödik gól után mondogattuk egymásnak, hogy le kéne állni, de hát nem vagyunk profik, nemigen álltunk. Kaptunk egy jogtalan tizenegyest (Darvasi Laci kivédte), és Farkas Zsoltnak eltörték a könyökét, így nehéz abbahagyni. A Wiener SC ma valamelyik alacsonyabb osztályban játszik, pedig itt valaha 7-0-ra verték a Fiorentinát, ők sem tudtak megállni. 2006-ban a berlini Kleine Hamburgerstrasse műfüves pályáján német írók ellen 0-0 lett, minden helyzetet kihagytunk. Újabb névsor: Albert Ostermayer, Thomas Brussig, Ronald Rengg, Jörg Schieke, Jochen Schmidt, Tobias Hülswitt, Simon Roloff, Wolfgang Herrndorf, Klaus Cäsar Zehrer, Jan Brandt, Andreas Merkel, Moritz Rinke, Ingo Metzmacher, Florian Werner. Az irodalmi focizás két, látszólag egymásnak köszönni sem bíró diskurzust mutat be egymásnak, olyanok terébe vonva az irodalmat, akik amúgy nincsenek abban a helyzetben, hogy kezdhessenek vele valami. Ez szórakoztat. Zavarba ejt. Amikor 1995-ben Mélyi József protezsálásával az Utopia nevű berlini Freizeitligás csapathoz kerültem, szórakoztatott, ahogy csapattársaim próbáltak valamit kezdeni azzal, hogy írás, irodalom. Miután a Stefan Effenberg miatt Effének becézett kelet-berlini munkanélküli, játék közben nagyképű szász prolifiúnak sörözésnél leesett a tantusz, és közölte elismerően, hogy ő már Dosztojevszkijt is olvasott, a pályán is mintha másképp viselkedett volna.

Tovább