Olvass!

KönyvesBlog

Erlend Loe főhőse ízekre szedi az irodalomkritikusokat

2019. augusztus 18. forgáchkinga

het_konyve_6.jpg

„Az irodalomkritikusok gyakran olyanok, mint egy kétlábon járó puskaporos hordó. A kezdeti években még van bennünk némi alázat, aztán szépen lassan beleszoknak kiváltságos helyzetükbe, és rákapnak a talmi hatalom ízére, ami a vissza-visszatérő pünkösdi királysággal jár” – vélekedik Erlend Loe Leltár című kisregényének főhőse, Nina Faber. A hatvanöt éves hippi költőnő meg van győződve róla, hogy nemcsak problémás, de egyenesen szánalmas is, ha valaki a kritikusi szakmát választja, és abból él (netán azzal szerez hírnevet), hogy mások munkáját véleményezi, miközben ő maga nem hoz létre semmit. Erlend Loe, a Naiv. Szuper. és a Doppler-könyvek szerzője Nina történetével most tényleg nem fogta vissza magát a polgárpukkasztásban. Olyan főszereplőt választott, akinek a segítségével végre eljátszhatott a gondolattal, hogy milyen lenne leütni, megkötözni, majd számonkérni az összes olyan kritikust, aki nem ért ahhoz, amit csinál. És mindezt láthatólag még élvezte is. Ugyanakkor annyira tűpontosan és szórakoztató módon írt az irodalmi élet minden nyűgéről és bajáról, hogy egyszerűen nem lehet emiatt haragudni rá. A Leltár a hét könyve. 

Erlend Loe: Leltár

Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz, Scolar Kiadó, 2019, 160 oldal, 3450 HUF

 

Nina Faber, a Leltár főhőse az utóbbi évek egyik legjobban eltalált irodalmi figurája: egyszerre szerethető, sajnálni való, szórakoztató, bolond és még valószínűleg dilettáns is, mégis brutális igazságokat vág az emberek arcába. Az idősödő költő az a fajta művész, aki sosem állt be a fősodorba, és sosem arról írt, amivel népszerű lehetett volna, ráadásul jellemzően nem volt összhangban „az adott korszak erőltetetten politikai hangnemével” sem. Így persze elkerülték a sikerek, az irodalmi díjak és a pénz is. Ami maradt számára, az a nélkülözés és a rágódás azon, hogy villanyszerelőként mennyivel többet kereshetett volna és mennyivel jobban hozzájárult volna a bruttó nemzeti össztermékhez.  

„Nina törékeny lírája a nyolcvanas évek formai kísérletezései közepette eleve halálra volt ítélve, a kilencvenes években pedig, az akkoriban divatos rafinált, kétszeresen és háromszorosan átvitt jelentésrétegek mellett végképp nem tudott labdába rúgni. Az új évezred hajnalán alkalmasint újra lehetett volna némi mozgástere, ám önbizalma mélyponton volt, és akik ismerték Ninát, meg voltak győződve róla, hogy eljárt felette az idő.”

A kiábrándult, önértékelési zavarokkal küzdő, alkoholista költő idős korára azonban még egyszer kivirul, és bár már maga sem számított rá, áradni kezdenek belőle a szavak. Az új lendületből egy Boszporusz című verseskötet születik, amelynek költeményeit isztambuli kalandjai ihlették, és amelyről még a kiadója is azt gondolja, hogy akár még áttörést is hozhat számára. Nina abban reménykedik, hogy ha megjelenik a könyv, sok-sok évnyi megpróbáltatás után végre megmártózhat az elismert költő szerepében. A baj csak az, hogy az irodalomkritikusok elég durván a sikerének útjába állnak. 

Borítópornó: Erlend Loe - Leltár

Borítópornó rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek az ötleteik, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal Papp Ritával beszélgettünk Erlend Loe új regényéről, a Leltárról. Nina Faber, az idősödő hippi költőnő soha nem volt képes meghallani az idők szavát.

A Leltár cselekménye mindössze egy napot ölel fel, viszont cserébe ez egy rendkívüli nap: éppen a Boszporusz megjelenésének időpontja. Nina felkel és várja a telefont, hogy kiderüljön, milyen kritikák jelentek meg a kötetéről (merthogy ő maga nem meri megnézni a lapokat). Jól tudja, hogy a tét minden vagy semmi: vagy újra felkapaszkodik az élők sorába, vagy visszazuhan a nélkülözésbe és kilátástalanságba. A hírek a hatalmas kudarcról fokozatosan érkeznek el hozzá, és ami ezek után következik, azt nem vágja zsebre a szakma: az idős, sikertelen költő egyszerre abszurd, nevetséges és tragikus ámokfutásba kezd az irodalmi világban, amelynek áldozatul esik többek közt egy könyvesbolti készletbeszerző és egy irodalomkritikus is.

Tovább

10+1 érdekesség Benedek Elek életéről

benedek_elek_iro_1.jpgForrás

90 éve halt meg Benedek Elek, a Nagy Mesemondó, aki nemcsak ontotta magából a meséket, de szenvedélyesen gyűjtötte is őket. Neki köszönhetjük, hogy gyerekként olyan hősökkel találkozhattunk mint Többsincs királyfi, a világszép Nádszál kisasszony vagy a csillagszemű juhász. Életének történetét azonban mégis kevesen ismerik, nem annyira köztudott például, hogy szerkesztőként és újságíróként is rengeteget dolgozott, ahogy az sem, hogy írt tankönyvet, és volt országgyűlési képviselő is. Halálának évfordulója alkalmából most összeszedtünk 10+1 érdekességet az életéről. 

1. Az első mesét a szülőfalujában, a kisbaconi zsellérházban hallotta egy lánytól, akitől aztán újabb és újabb történeteket kért. A szórakoztató, izgalmas meséket nagyrészt a fonóban és a kukoricafosztó esteken hallotta. Már gyerekként is szerette továbbmondani ezeket a tátott szájjal figyelő embereknek. A mesemondó lányt Rigó Anisnak hívták, ha a gyerekkori impulzusokat nézzük, főleg neki köszönhetjük, hogy Benedek Elekből mesemondó lett.

2. 18 éves volt, amikor első népballadájával, napokig tartó idegőrlő gyötrődés után elment Gyulai Pálhoz. Ő elolvasta a kéziratot, és Benedek Elek megkönnyebbülésére elismerősen nyilatkozott róla: „Ez igen! Ez szép!” A Magyar Népköltési Gyűjteményhez tartozó Székelyföldi gyűjtés című kötetét még egyetemista korában kiadták, majd egymás után jelentek meg máig népszerű meséi is.

3. 1877-től a bölcsészkarra járt, de nem szerzett diplomát, ami komoly válságot okozott számára. Lelkifurdalása volt a szüleivel szemben, akik nagy anyagi áldozatot hoztak azért, hogy tanulhasson. Még az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. Egy pisztolyt is vásárolt, amiből a golyót egy barátja szedte ki, hogy ne tehessen kárt magában. Neki köszönhető, hogy Benedek Elek életben maradt. Tervezett öngyilkossága napján végül valami pozitív történt: az Ellenőrben megjelent egy tárcája.

4. Feleségét, Fischer Máriát huszonhárom évesen egy trafikban ismerte meg. A Budapesti Hírlap főszerkesztőjével, Rákosi Jenővel ment szivart vásárolni aznap és közben egy közéleti cikkről vitatkoztak. Teljesen belemerültek a beszélgetésbe, amikor váratlanul közbeszólt a trafikos lánya, Mária. Szemrebbenés nélkül becsatlakozott a vitába, ráadásul a neves főszerkesztő ellen érvelt, ami Eleket annyira lenyűgözte, hogy még fizetni is elfelejtett. Másnap virágcsokorral együtt vitte be a pénzt, és onnantól kezdve mindennapos vendégnek számított a trafikban. Ezt másfél évnyi udvarlás követte, majd megismerkedésük színhelyén, a kisboltban kérte meg a lány kezét.

5. Nem annyira köztudott, de sok más mellett a politikai karriert is kipróbálta. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta, majd öt évig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti volt, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. A női egyenjogúság, a népnyelv és a közoktatás kérdése is nagyon fontos volt számára. Képviselőként első beszédében az ifjúsági irodalom ügyéért szólalt fel.

„A német és angol hires az ő gyermekirodalmáról. Ám azoknak, a kik ez irodalmat fordításból ismerik, csak sejtelmök lehet e többek által inkább divatból dicsért irodalom jóságáról. Annyi tény, hogy a magyar könyvpiacz el van árasztva idegen művekkel, vegyest jó és rosszakkal, de ezekkel szemben mink van nekünk? Van egynehány jó és egy egész sereg selejtes gyermek- és ifjusági könyvünk. Tényleg a magyar ifjusági irodalom szánalmasan szegény. Könyvkiadóink, kinek hazafiságában nem kételkedem, de a kikben, mint a tények bizonyítják, az üzletember földhöz veri a hazafit, édes keveset törődnek a gyermek- és az ifjusági irodalom istápolásával.”

Tovább

A legtöbb könyvet toronymagasan Leslie. L. Lawrence adta el a nyár elején

lll.jpg

A Központi Statisztikai Hivatal közzétette a 2019. év II. negyedévének legnagyobb példányszámban megjelent könyveinek listáját, melyet toronymagasan Leslie. L. Lawrence (Lőrincz L. László) nyert Az üvegpadlós függőhíd kolostora 1-2. című kötetével. Utóbbi az április elejétől június végéig tartó, vizsgált időszakban 20 ezer példányban kelt el. A magyar listán a második legnagyobb példányszámot Borsa Brown (Szobonya Erzsébet) Gyalázat és Szenvedély 2. című kötete érte el (15 ezer), a harmadik helyen pedig két gyerekklasszikus található 11 ezer példánnyal, ezek az Ablak–Zsiráf és a Gőgös Gúnár Gedeon. A külföldi lista kicsit egyhangúbb, mert ott mind az első négy helyet holtversenyben Sandra Brown egy-egy könyve foglalja el a maga 16 ezres példányszámával, de a listán található gyerekkönyv és horrorklasszikus is.

És akkor az adatok:

Tovább

Krasznahorkai és Bán Zsófia angol nyelvű könyvei a kedvencek között

A Literary Hub független könyvkereskedőket kérdezett a jelenlegi kedvenc idegennyelvű könyveikről. A Book Culture Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényét ajánlja, ami a New Directionsnél jelenik meg Ottilie Mulzet fordításában. Nem Krasznahorkai az egyetlen magyar szerző a listán, a Politics and Prose nevű független könyvesboltnak Bán Zsófia könyve, az Esti iskola a kedvence, amit Jim Tucker fordított az Open Letter Booksnak.

Forrás: Magvető

Hány könyvet tudnál elolvasni egy évben, ha lejönnél a közösségi médiáról?

kalkulator.JPG

A kifogásoknak vége – aki eddig arra panaszkodott, hogy egyszerűen nincs ideje olvasni, annak itt az egyszerű recept: tessék lejönni a közösségi oldalakról! Valami nagyon hasonlót üzen az az alkalmazás, amely azzal szembesít, hogy a cicás videók és vicces mémek nézegetésével töltött idő alatt vagy helyett mi mindent csinálhatnánk!

Igaz, az Omni Calculator eleve elvesztegetett időnek tekinti a közösségi oldalakon töltött órákat, cserébe megmutatja, hogy ugyanennyi idő alatt hány könyvet tudnánk kiolvasni, hány kalóriát tudnánk elégetni (ha sportolnánk helyette), milyen szinten tanulnánk meg gitározni, vagy éppen hányszor hallgathatnánk végig a Despacitót.

A fentiek közül minket elsősorban az olvasás érdekel, úgyhogy emberkísérletünk keretében beírtuk, mi történik akkor, ha valaki minden órában csupán 5 percet szán arra, hogy a közösségi oldalakon nézelődjön. Az eredmény a következő:

  • a kalkulátor szerint ezzel naponta másfél órát vesztegetünk el (1,33)
  • és ha naponta ennyi időt fordítanánk olvasásra, akkor évente 97 könyvet tudnánk elolvasni (az egyszerűség kedvéért a kalkulátor átlagban 240 oldalasnak tekint egy könyvet, a lapjain átlagban 250 szóval)

Az már kevésbé csábító, hogy ennyi idő alatt 21-szer végighallgathatnánk a Despacitót, de a Jóbarátok rajongóinak szuper hír lehet, hogy ugyanennyi időráfordítással egy év alatt hatszor megnézhetnék mind a tíz évadot.

Forrás: Bustle

Caesar és bandája kolosszális történeteket mesélnek az ókori Rómáról

kblog_u18_2_2.jpg

Az ókori történelem még sosem volt olyan vicces és érdekes, mint Frank Schwieger könyveiben, aki a görög mitológia után most a legizgalmasabb római történeteket mesélte el „újratöltve”. A Caesar és bandája című kötetet olvasva úgy fognak ráragadni a gyerekre az alapvető tudnivalók az ókorról, hogy még élvezni is fogja, és közben az egésznek garantáltan nem lesz tanulásszaga. Az ókori Róma legendái és figurái persze egyébként is fordulatos történeteket szolgáltatnak, Schwieger csak annyit tett, hogy kiemelte a legfontosabb sztorikat a száraz, történelemkönyvi környezetből és megmutatta, milyen regényesek is tudnak lenni, ha azoknak az embereknek a szemszögéből mesélik el őket, akikkel mindez megtörtént.    

Frank Schwieger: Caesar és bandája

Fordította: Rácz Kata, KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ, 2019, 176 oldal, 2699 HUF

 

A Caesar és bandája főleg azért hálás olvasmány, mert általa a gyerek valóban belemerülhet az ókori életérzésbe és hitvilágba: az egyes szám első személyű elbeszélések révén sokkal jobban lehet azonosulni azokkal az alakokkal, akikről a történelemórán tanul az ember. Schwieger már magát az előszót is Gaius Julius Caesar nevében írta meg, aki egyenesen az alvilágból szólítja meg a könyv olvasóját és arra panaszkodik, hogy az emberek ma már alig tudnak valamit róla és az ókori Rómáról, ezért összehívott pár rómait és megparancsolta nekik, hogy írják le a történeteiket.

„Ha most ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy bevált a tervem. Valaki megtalálta a cuccot és lefordította. Hálából akár áldozhatsz is az isteneknek egy ökröt, már ha van épp kéznél. Vagy egy zacskó gumicukrot. Merthogy azon szerencsések közé tartozol, akik LEGESLEGELSŐ KÉZBŐL tudhatják meg, mizu volt annak idején Rómában.”

A könyvben összesen 14 visszaemlékezést olvashatunk, a városalapító Romulustól egészen a nagy gladiátor, Priscus életéig bezárólag. Az időrendi sorrendben felfűzött történetek így i. e. 753-tól egészen i.sz. 80-ig felölelik az ókori Róma legfontosabb eseményeit, és közben kitérnek arra is, hogyan éltek, hogy szórakoztak, vagy mit ettek az emberek, ahogy az sem marad ki, hogy épp ki uralkodott vagy milyen államforma volt. Merthogy a Caesar és bandájában nemcsak olyan történelmi személyek szólalnak meg, akik birodalmakat irányítottak vagy csatákat nyertek, hanem a társadalom minden szintjéről érkezik egy-egy jó sztori. Mesél magáról például Licinia, az erkölcsös Vesta-szűz, Polydus a fogathajtó bajnok vagy Thalia, a fiatal rabszolga is. Az is kifejezetten szimpatikus, hogy a nők ugyanolyan súllyal esnek a latba ezekben a szövegekben, mint a férfiak. A történelemkönyvekben megszokott arányokkal ellentétben a szerző kifejezetten figyelt a kiegyensúlyozottságra: a 14 írásból 7-ben férfi, 7-ben pedig nő lett a főhős.  

„Nem is lenne rossz, ha mi, nők kicsit gyakrabban beleszólnánk a férfiak dolgába. Akkor sokkal békésebb és jobb hely volna a világ…”

Tovább

Októberben jelenik meg Bödőcs Tibor első regénye

Bödőcs Tibor tavaly decemberben tudatta, hogy egy időre leáll a stand up-estekkel, és az írásra fog koncentrálni. Mostanra kiderült, hogy a közel százezer példányban elkelt Addig se iszik irodalmi paródiái után október elején érkezik Bödőcs első regénye, a kiadó megfogalmazása szerint "a humorista előadásainak világához közelebb álló, ám a könyv elolvasása után is mély nyomot hagyó" Meg se kínáltak.

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Helikon Kiadó, 2019, 200 oldal, 3499 HUF

 

A Helikon a Facebook-oldalán a következőket írja a kötetről:

A Meg se kínáltak nem csupán Magyar Oszkár, a képzőművésznek indult szobafestő és mázoló fantasztikus stand up showja, hanem egyben súlyos látlelet is Magyarország elmúlt évtizedeiről.

Bödőcs előző könyve, az Addig se iszik, 2018-ban elnyerte a Libri irodalmi közönségdíjat (beszámolónk az átadóról és a Margó-fesztiválos beszélgetésről ITT, illetve ITT olvasható). Bödőcs Tiborral interjúztunk is, akkor a folytatásról ezt mondta:

Bödőcs Tibor ír olyan prózát, amihez nem kell maszkot húznia?

A standupon kívül még nem, de gondolkodom rajta, hogy paródiával, utópiával vagy disztópiával folytassam, vagy valami mással.

A teljes interjúért kattintsatok IDE!

Amerikában is megjelent Lázár Ervin meséje

A brit gyerekek után végre az amerikaiak is kezükbe vehetik Lázár Ervin varázslatos meséjét, a Szegény Dzsoni és Árnikát, amely Anna Bentley fordításában és Molnár Jacqueline illusztrációival jelent meg Arnica, the Duck Princess címmel. A Publisher's Weekly már a napokban a gyerekkönyves újdonságok között szemlézte, legutóbb pedig a Wall Street Journal recenzálta, kiemelve, hogy Lázár Ervinnek ez az első könyve angolul, és hozzátéve azt is, hogy a kötet csodálatos olvasmány lehet a 6-11 éveseknek.

Lázár Ervin örök kedvenc, három éve egy nagy cikkeben össze is szedtük, mi az az öt dolog, amiért felnőttként is érdemes újra és újra elővenni a történeteit:

Öt ok, amiért felnőttként is érdemes Lázár Ervint olvasni

(Kép forrása) Ha még élne, nyolcvanéves lenne Lázár Ervin, Dömdödöm, Mikkamakka, Bruckner Szigfrid és Berzsián szülőatyja. Meséin generációk nőttek fel, ám különös, semmihez sem hasonlítható történetei nem csak a gyerekekhez szólnak: felnőtt fejjel is megéri őket újraolvasni. Cikkünkben összeszedtük, hogy miért: Olyannak mutatja be az életet, amilyen - Tényleg minden rosszban van valami jó?

Ezeket a könyveket olvasta Obama a nyáron

(Kép forrása)

Barack Obama hatalmas könyvmoly, már az elnöksége idején rendszeresen beszámolt arról, hogy mit olvas(ott) éppen, és ezt a jó szokását megtartotta azóta is. Friss Facebook-bejegyzésében bemutatta a nyári olvasmányait, ezek egy része már megjelent magyarul, és van közte olyan is, amely majd ősszel fog.

Talán nem akkora meglepetés, hogy az exelnök hatalmas Toni Morrison-rajongó – 2012-ben alkotói tevékenységéért Szabadság-medállal tüntette ki és az író pár napja bekövetkezett halálakor nemzeti kincsnek nevezte Morrisont, most pedig a művek (A kedves, Nagyonkék, Salamom-ének, Sula, stb.) újraolvasását javasolja.

Természetesen Obama sem hagyta ki az idei nyár egyik nagy durranását, A Nickel-fiúkat, amely egy igaz, brutális történeten alapul. Az exelnök nehéz, de szükséges olvasmánynak nevezte, amely azt vizsgálja, hogy a szegregációs Jim Crow-törvények és a tömeges bezárások hogyan törtek derékba sorsokat. A regény októberben jelenik meg magyarul a 21. Század Kiadó gondozásában.

A legjobb fajta science fiction – Obama ezekkel a szavakkal jellemezte Ted Ching novelláskötetét, a Kilégzést, amely a világpremierrel egy időben jelent meg magyarul is (ITT írtunk róla). Lauren Wilkinson American Spy című regénye nem jelent meg nálunk, de Obama szerint a könyv sokkal több egy sima kémregénynél, és olyan témákat érint, mint a család, a haza, a szeretet. 

A listán szerepel Hilary Mantel fikcionalizált Thomas Cromwell-regénye, a Farkasbőrben (ITT írtunk róla), ami már 2009-ben megjelent, de Obama szerint ő akkortájt „kicsit elfoglalt” volt, ezért most pótolta, és most is szupernek találja.  Murakami Haruki Férfiak nők nélkül című kötete (ITT bele tudtok olvasni) az exelnök szerint azt vizsgálja, mi történik azokkal a férfiakkal, akik úgy élik az életüket, hogy a „fontos nők” kimaradnak a mindennapjaikból; Obama szerint a kötet megindít és összezavar egyszerre, és néha több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Egy erőteljes női sztori bontakozik ki Hope Jahren Lab Girl című kötetéből, amely „gyönyörűen megírt memoár” egy olyan nő életéről, aki a tudománynak szentelte magát. Abszolút friss könyvnek számít Téa Obreht Inlandje, amire Obama annyit írt, hogy pont ezért nem akarja elspoilerezni, viszont akik már nagyon vártak egy Obreht-regényt, azok nem fognak csalódni.

Bart István regényében sötétedésig tartanak a meccsek

Június végén hunyt el Bart István író-műfordító, akinek az idei Könyvhétre jelent meg az Elemér utca három című regényének bővített kiadása.

Bart István: Elemér utca három - Erzsébetvárosi történetek

Európa Könyvkiadó, 2019, 216 oldal, 3299 HUF

 

Bart István erzsébetvárosi regénytöredékei tükörcserepek a közelmúltból: a második világháború utáni évtized mindennapjait idézik meg, a szerző gyerekkorát, érzéki élményeit - és egy kisfiúnak nehezen értelmezhető történéseket. Azt az időszakot, amikor még visszajártak a holtak, és ezen senki sem csodálkozott, hiszen halottnak lenni nyilván rossz dolog, különben miért kívánkoznának vissza. A halottak "különös emberek". Hát még az élők! A Keleti pályaudvarról érkező katona, akiről mindenki tudja, hogy valójában nem is a közeli vasútállomásról, hanem a nagyon is messzi Távol-Keletről tart hazafelé, Lukács úr, aki bizonyos helyzetekben elvtárs, az ávós - "ami olyan katonatisztféle" - udvarló, doktor Kolozsi, aztán a házmester, a viciné, a tróger, a Józsikám, az Elek vagy a Rózsika.

Az Elemér utcát azóta átnevezték. Már nem jár ott sem söröskocsi, sem szódás, sem jeges, sem a 46-os sárga villamos. Nincs se lócitrom, se kintornás. Ma más zenére, más tempóban élünk.

Olvassatok el egy részt a kötetből:

Tovább

Woodstock legendáját a mai napig kutatják

Ötven éve kezdődött Woodstock, amelynek hatása jóval túlmutatott azon a néhány napon (1969. augusztus 15-18. között rendezték meg), amikor mintegy félmillió ember gyűlt össze, hogy olyan előadókat hallgasson meg, mint Janis Joplin vagy Jimi Hendrix. A fesztiválnak az elmúlt évtizedekben igazi legendáriuma lett, rengeteg könyv is jelent meg róla, és természetesen a kerek évfordulóra is kijött egy kötet 50 years of Peace and Music címmel. A könyv eddig sosem látott képeket mutat, a szerző, Daniel Bukszpan rengeteg egykori fellépővel, résztvevővel interjúzott, és tényleg arra keresi a választ, mi lehet az oka annak, hogy ekkora legenda övezi a mai napig Woodstockot.

Magyarul is jelent már meg néhány – még ha nem is túl sok – könyv Woodstockról: tíz éve például Sebők János a Woodstock népe című könyvében mutatta be a fesztivál történetét, a rendezvényt övező legendákat és a mögöttük lévő valós tényeket, és szintén a kezdetekre fókuszált az a történet (Joel Rosenman, John Roberts és Robert Pilpel: Fiatalemberek korlátlan tőkével), amely Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című kisregényével jelent meg egy kötetben még a nyolcvanas évek végén.

Knausgård kapta az Andersen-díjat

Fotó: Valuska Gábor

A norvég Karl Ove Knausgård kapta a 2020-as Hans Christian Andersen Irodalmi Díjat - írja facebook-oldalán magyar kiadója, a Magvető. Az indoklás szerint Knausgård erőteljesen megújította a regény és az önéletrajz határán húzódó műfajt, és Andersenhez hasonlóan feltette Skandináviát az irodalmi térképre.

Az egyik legrangosabb dán irodalmi elismerést 2010 óta kétévenként ítélik oda olyan szerzőknek, akiknek a munkája megidézi Andersent. Knausgård az első északi a sorban, korábban olyan írók kapták meg, mint Isabel Allende, Salman Rushdie és Murakami Haruki. A díjjal, amelyet a nyertes 2020 októberében vehet át a dániai Odense városában, 500 ezer dán korona jár, valamint Stine Ring Hansen szobrászművész A rút kiskacsa című szobra.

A Harcom sorozat negyedik rész, az Élet a könyvfesztiválra jelent meg a Magvetőnél Patat Bence fordításában (ITT bele tudtok olvasni, kritikánk pedig ITT olvasható), az ötödik rész Álmok címmel 2020 tavaszán érkezik. A szerzővel interjúztunk is, itt olvashatjátok:

Knausgard: Alapvetően nem az életem izgat, hanem az irodalom

Fotó: Valuska GáborNem bántam meg semmit - mondja Karl Ove Knausgard, akinek Harcom című hatkötetes regénymostruma évek óta lázban tartja a világot. De mi érdekes van azon, ha valaki a legaprólékosabb részletességgel megírja az apjával való kapcsolatát, a szerelmeit, a gyereknevelés nyűgeit és a...