Olvass!

KönyvesBlog

„És mit éreztél a holdra szállás pillanatában?” – Így ünnepeltük az 50. évfordulót

2019. július 22. .konyvesblog.

holdraszallas10_1.jpg

Szombaton ünnepeltük a holdra szállás 50. évfordulóját, az emberiség egyik legnagyobb álmának valóra válását. 1969. július 20. történelmi nap volt: Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin megtették az első lépéseiket a Holdon. Mi, a Könyvesblogon rengeteg izgalmas anyaggal, többek közt erre az alkalomra íródott novellákkal is készültünk a kerek évfordulóra. Ha lemaradtatok volna, most összefoglaljuk nektek a hétvége legfontosabb eseményeit. 

Molnár T. Eszter: Mindeközben Bajkonurban 

Ötven évvel ezelőtt, a sikeres holdra szállást követően egyértelművé vált, hogy az amerikaiak megnyerték az űrversenyt. De vajon hogyan élték meg mindezt a titkos szovjet holdprogramban dolgozók? Mit éreztek az emberek például Bajkonurban, a legnagyobb orosz űrközpontban? 

–  Hát, elvtársak, pedig most tényleg benne vagyunk a szarban! – Szevaljov hátrasimította a haját, és lerogyott a hosszú asztal végében álló forgószékbe. – Felhívott Kudracsev Csillagvárosból. Egyelőre Szig. Biz., nem lesz benne a Pravdában, bár sokáig nem tudják visszatartani, mert az amerikai sajtóban csak erről van szó: az Apollo-program embert juttatott a Holdra.

Molnár T. Eszter novelláját ITT tudjátok elolvasni. 

Mécs Anna: És mit éreztél a holdra szállás pillanatában, Richard? 

A holdra szállást követően Richard Nixon elnök váratlanul bejelentkezett, hogy gratulálhasson Armstrongéknak. Híres beszédét rengetegen követték: „Hello Neil és Buzz. A Fehér Ház Ovális Irodájából beszélek és ez bizonyosan a legtörténelmibb telefonbeszélgetés, amelyet valaha lebonyolítottak. Csak el akarom mondani, milyen büszkék vagyunk mindannyian Önökre. Az összes amerikai számára ez a legbüszkébb nap az életben.” Azt azonban közel sem lehetett biztosan tudni, hogy a holdra szállás sikeres lesz, és nem tragédia lesz a vége, az elnöknek így vészforgatókönyvvel is kellett készülnie. De vajon hogyan lehet feldolgozni egy ilyen stresszes élményt? Mécs Anna elképzelte, hogyan festene egy olyan pszichodráma-foglalkozás, amelyen Richard élményeit dolgozzák fel közösen a csoporttagok, és ahol a bizalmi körben ráadásul ott van Leonyid Iljics is. 

Richard, kérlek, lépj ide hozzám. Mit éreztél, amikor ez megtörtént? Büszkeséget, ahogy nekik is mondtam. És még? Boldogságot. Sikerült. Kennedy ígérgetett összevissza 61-ben, erre mégis sikerült. Hát ki hitte volna. És mit éreztél még? Kárörömöt. Hülye szovjetek. Előtte jól beelőztek minket Gagarinnal, még szegény Lajka kutyát is megsütötték a siker érdekében, ekkor odaintett Jánosnak, aki fájdalmasan vonyított. Ők vezettek, de mi nyertünk. És mit éreztél még? Richard elcsendesült. Visszaült a székére. Richard, velünk megoszthatod, ez itt a bizalom köre, tudod, hogy titoktartást fogadtunk mindannyian. Féltem, rohadtul féltem.

Mécs Anna írását ITT találjátok. 

Veres Attila: Innen haza

A holdra szállást követően a legtöbb embert azt foglalkoztatta, hogy vajon mikor és hogyan lehetne gyarmatosítani a Holdat, és hogy milyen lehetne ott élni. Veres Attila történetében ez az elképzelés már nem puszta fantázia. Emberek élnek és dolgoznak a Holdon, például Hanna is, aki egy nap különös dologra bukkan munka közben. A felfedezés teljesen újraírja a történelmet, Mi van, ha mégsem az amerikaiak voltak az elsők, akik a Holdra léptek? 

Hanna gödröket ás, mint mindenki a bázison. Hol szélesebb, hol mélyebb gödröket, időnként árkokat, különböző testre erősített erőgépek segítségével - amint a gödör elkészül, a Neolunar X-7 bázis munkaállományát visszarendelik, és a helyükre a pakik érkeznek a Neolunar x-10-ről, vagy a tajvaniak az X-11-ről, és lerakják a készülő épület fémalapjait. Ezután érkeznek meg a kínai vagy amerikai munkások a Hold sötét oldaláról, hogy befejezzék és átvegyék az épületegyüttest.

A Holdon három dolog épül: konténerváros, nyersanyag-feldolgozó sor, vagy a kettő közötti anyagszállítást gyorsító vezeték.

Hanna most egy konténerváros alapjait ássa. Ekkor kerül elő a hajó. Két napi munka, mire körbeássák és megtisztítják a portól. A munka közben folyamatosan kerülnek elő szétszóródott eszközök, ruhadarabok, apróbb sérült tárgyak.

Veres Attila novelláját ITT olvashatjátok. 

Tovább

Kim Leine az őszi Margón mutatja be új könyvét

kim-9849_1.jpg

Fotó: Valuska Gábor

A múlt héten már írtunk arról, hogy az őszi Margó Irodalmi Fesztivál egyik külföldi vendége André Aciman lesz, aki a Szólíts a neveden című regényéről és annak folytatásáról, a Megtalállakról is mesélni fog. Most újabb jó hírünk van: a Margón ott lesz a norvég származású Kim Leine is, akinek a Scolar Kiadónál fog megjelenni A szellemidéző és a tiszteletes című könyve. A Margó Olvasókör második közös olvasmánya ehhez kapcsolódóan ezúttal az író Kalak című regénye. 

Ki az a Kim Leine?

Kim Leine Norvégiában született 1961-ben. Gyermekkorát egy Jehova tanúi közösségben töltötte, 13-14 éves korában már háztól házig járva prédikált – szerette csinálni, mert úgy gondolta, jó benne. Ám ezzel egyidejűleg rettegett a Harmagedontól és Jehovától, biztosra vette, hogy Jehova nem szereti és meg akarja ölni. Nem tetszett neki az üzenet, mely szerint aki nem lép be a közösségbe, az meg fog halni, szorongott a Bibliától, a vallástól, és ez az egész életére rányomta a bélyegét. Úgy érezte, ki kell szabadulnia közülük, ezért 15 évesen szülőfalujából Koppenhágába szökött. 

1989-ben Grönlandon telepedett le, és ápolóként kezdett dolgozni. Bár Grönlandot tényleg nagyon nyüzsgő helynek tartja, néhány év elteltével mégis mély depresszióba zuhant. Mivel pszichiáter nem volt a közelben, önmagát kezdte diagnosztizálni. Senki nem kontrollálta, és mivel ápolóként hozzáférése volt a gyógyszeres szekrényhez, öngyógyításba kezdett. Olyasmit keresett, amitől jobban érzi magát, ám egészen addig nem használt semmi, míg nem próbálta a térdfájását morfiumtablettákkal gyógyítani. A morfiumtól sokkal jobban érezte magát, de hogy nagy a baj, arra csak a 9/11-es katasztrófáról szóló híradások alatt jött rá. Tévézés közben egyre boldogabbnak érezte magát, és tudta, hogy ez csak a tabletták miatt lehet. Függősége egy évvel a feleségével való szakítás után, 2001 őszén kezdődött, és három évig tartott. Kezdetben nem igazán érdekelte a dolog, mert félt visszamenni „a depresszió és a szorongás sötét szobájába”. Egyedül maradt a kis közösségben, ahol dolgozott, és egy idő után már intravénásan használta a morfiumot. Az egyik kollégája vette észre, hogy milyen súlyos a helyzet, és Leine végül Dániában kötött ki, ahol három hónapig pszichiátriai kezelés alatt állt. Mivel kezelték, gyógyultként tekintett magára, és semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy visszatérjen Grönlandra, és újra normális lehessen. Ám a szigeten újrakezdődtek a problémák, kirúgták az állásából, és megfosztották ápolói meghatalmazásától, ami „egy nagyon szép nap” volt számára. 

Tovább

Egressy Zoltán: Aggódom a Holdért [Holdra szállás 50]

egressy.png

Fotó: Máté Péter/Jelenkor Kiadó

2050-ben járunk, az emberiség már gyarmatosította a Holdat, és még nekünk, magyaroknak is jutott egy kis hely rajta, igaz, nem a legideálisabb területen. Laád Szabolcs biokémikus a szerelmi bánata és az ország helyzete elől menekülve vállal kutatói munkát az égitesten, ahol olyan nagyszabású felfedezést tesz, amely örökre megváltoztatja az emberiség életét. Közben visszatekint a múltra, megismerjük a gyerekkorát, a 2020-as évek Magyarországát, ahol tombol a diktatúra, és szerelmét, a rejtélyes Apáti Annát is. Egressy Zoltán regénye, a Hold on részben az űrben játszódik, mégsem klasszikus sci-fi, hanem sokkal inkább szerelmi történet, illetve látlelet a világ mostani helyzetéről és kilátásairól. Az íróval a klímaváltozásról, a regény azóta valósággá vált motívumairól, és a Hold lehetséges jövőbeni szerepéről beszélgettünk, de azt is elárulta, hogy ő kipróbálná-e az általa kitalált jövő nagy találmányát, az elmetisztítást. 

Egressy Zoltán: Hold on

Jelenkor Kiadó, 2019, 354 oldal, 3499 HUF

 

Még csak kétéves volt, amikor a holdra szállás megvalósult, így nyilván nem emlékezhet rá, de azért a gyerekkora idején elég hangsúlyos téma volt az űrkutatás. Hold on című új regényének főhőse, Laád Szabolcs gyerekként az űr bűvöletében élt. Önt mennyire érintette meg ez a téma?

„Bűvöletben” nem éltem, de engem is vonzott a sötét, félelmetes űr, a bolygók, az egésznek a titokzatossága. Egyfajta egzotikumként. Arra viszont nem gondoltam akkoriban, hogy komolyabban foglalkozzak ezzel a területtel. Az utóbbi években viszont többször felmerült bennem, hogy alakulhatott volna teljesen máshogy az életem, akár csillagász is lehetnék. Biztos érdekes volna. Most már késő. A jelek szerint olimpiai bajnok se leszek. A Holddal kapcsolatos első élményem egyébként valóban nem a holdra szállás, inkább talán az Alfa holdbázis című filmsorozat, tízéves lehettem, amikor adták a tévében. Nemrég újranéztem néhány részt, mai szemmel sok sületlenség van benne, de gyerekként nagyon szerettem. Egy nukleáris robbanással kezdődik, amely kiszakítja a kutatókkal teli Holdat a Föld körüli pályájáról. Sodródnak, és közben különböző idegen életformákkal találkoznak. Emlékszem, mennyire féltem, amikor földi rokonoknak adták ki magukat a szörnyek, emberi formát öltöttek, miközben mi láthattuk, hogyan néznek ki valójában.

A holdra szállást követően a legtöbb írónak az mozgatta a fantáziáját, hogy mikor és hogyan fogja gyarmatosítani az ember az új területet, és milyen lesz a Holdon lakni. A Hold on cselekménye is részben erre épül, 2050-ben játszódik, amikor már komoly kolóniák vannak odafent. Mi indította be a képzeletét ezzel a témával kapcsolatban?

Holdkolóniák létrehozásáról szó van már jó ideje, szerintem pár évtized alatt meg fognak valósulni a tervek. Mielőtt elkezdtem írni a regényt, rengeteg dolgot elolvastam, nem mintha a cél egy ismeretterjesztő mű létrehozása lett volna. A képzeletemet viszont, bármennyire vonz és bármennyire szeretem is, alapvetően nem a Hold indította be, ez csak egy helyszín, igaz, elég speciális, és ennek vannak vonzatai is.

Érződik a regényen, hogy sok kutatás van mögötte, ugyanakkor számos izgalmas ötlet is van benne. Mennyire volt nehéz lavírozni a tudomány és a fantázia határán, hogy közben hiteles maradjon a történet?

Érdekes játék volt, ahogy minden mű születési folyamata az, de nem a lavírozás volt a legfontosabb, hanem a stílus, a nyelv megtalálása. Egy prózai mű szerintem akkor jó, ha van benne líra, drámaiság, humor és egy adag pofátlanság. Remélem, ezen alkotóelemekkel többé-kevésbé rendelkezik a Hold on. Ehhez jött még némi tudományos háttér, de mindez persze csak az alap.

A regény elég erős témával nyit: a Nap elkezd kihűlni és bekövetkezik a szoláris minimum. Az emberek azonban nem veszik komolyan, csakúgy, mint a klímaváltozást. Ezt a szálat egyfajta figyelmeztetésnek szánta?

Nem figyelmeztetési vagy oktatói szándékkal szoktam írni, ez viszont egy valós jelenség, tavaly olvastam róla. Nem akkora gond, vannak komolyabb problémák. De a regény elején ettől a hírtől ijed meg a 13 éves Szabolcs, a történet innen indul el. A Nap természetesen meleg marad, és továbbra is süt majd, ez egy viszonylag csekély, hétszázalékos hőmérséklet-csökkenés, ennyit prognosztizálnak a tudósok, amolyan „kis jégkoszak”, amilyen volt már sokszor, a Temze is befagyott a tizenhetedik században. Nagyobb baj a globális felmelegedés, erről is szó esik természetesen.

Tovább

A Hold „sötét” oldalán zavaró jelek nélkül lehet hallgatózni [Holdra szállás 50]

hold_on.jpg

50 éve, 1969. július 20-án lépett először ember a Holdra. Az Apollo-11 fedélzetén három űrhajós, Neil Armstrong,  Edwin „Buzz” Aldrin és Mike Collins sikeresen elért a Holdig, majd ketten le is szálltak az égitestre, ahol elhelyezték az amerikai zászlót. Az űrutazás résztvevői ezzel beírták magukat a történelemkönyvekbe: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Az évforduló alkalmából Egressy Zoltán Hold on című regényéből olvashattok részletet.

A 2040-es évekre az embernek sikerül kolonizálnia a Holdat, pár ezer kutató él rajta hatalmas üvegbúrák alatt. A magyar tudósok nem jutottak túl jó helyhez, mert a holdrajzi adottságoknál jobban érdekelte őket, hogy a Tehetség Tengere nevű kráter mellett telepedhessenek le. 

Egressy Zoltán: Hold on

Jelenkor Kiadó, 2019, 354 oldal, 3499 HUF

 


Laád Szabolcs biokémikus sehova sem vezető kutatások és kapcsolatok között bolyongva éli az életét a Földön, amikor egy konferencián megpillantja és megszereti a gyönyörű Apáti Annát. Egy átitalozott éjszaka során csak annyit tud meg róla, mielőtt nyoma vész, hogy katasztrófaturista. Szabolcs mindenáron meg akarja találni: ha a tévé nagyszabású természeti csapásról számol be valahol a Földön, rögvest oda utazik. Ám hiába a kitartó nyomozás, Anna nem bukkan fel többé, így amikor egy nap egykori iskolatársa azzal az ajánlattal keresi meg Szabolcsot, hogy költözzön ő is a Holdra, habozás nélkül igent mond. 

Egressy Zoltán új regényében a jövőbeli monarchikus Budapest, az összeomlott pisai ferde torony és az elárasztott Liverpool szatirikus díszletei között kalauzolja olvasóját egészen a Holdig, ahol főhőse kénytelen a saját és az emberiség jövőjét is érintő alapkérdésekkel szembesülni.

Olvass bele: 

EgressyZ HoldOn Beleolvaso by konyvesblog on Scribd

 

Veres Attila: Innen haza [Holdra szállás 50]

veres.jpg

Fotó: Agave

50 éve, 1969. július 20-án lépett először ember a Holdra. Az Apollo-11 fedélzetén három űrhajós, Neil Armstrong,  Edwin „Buzz” Aldrin és Mike Collins sikeresen elért a Holdig, majd ketten le is szálltak az égitestre, ahol elhelyezték az amerikai zászlót. Az űrutazás résztvevői ezzel beírták magukat a történelemkönyvekbe: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Az évforduló alkalmából kortárs írókat kértünk meg, hogy írjanak egy-egy történetet, amit a holdra szállás inspirált. Most Veres Attila novelláját olvashatjátok. 

Innen haza

A regényben, amit nem fog elkezdeni soha, a zajokról írna leginkább. Fekszik a sötét kabinban, a vészvilágítás félhomályában, a szemét szorosan lehunyva, igyekszik elmerülni az öntudatlanságba két nyugtató után. A bázis erre a pillanatra vár. Általában a légcserélő az. Szörcsög. Vagy valamelyik nyomáskiegyenlítő. Az sziszeg. Vagy a fűtés. Az kattog. Vagy a bázis maga, ami az extrém hőingadozástól ropog.

holdraszallas1.jpg

Ha nem a bázis, az emberek. Beszélnek és beszélnek, mintha az életük múlna rajta, míg várnak a zuhanyra, a reggelire, a munkabeosztásra, akcentusos angol, lengyel, ukrán, román, magyar, cseh. Ugyanezeken a nyelveken van kiírva a számítógépszobában a laptopokra, hogy “ne lopd el!”

Csend sosincs. Erről szólna a regénye, hogy csend soha nincs a Holdon, pedig azt gondolta, mikor idejött, mikor aláírta a munkaközvetítőnél a papírt, hogy a csenddel kell majd szembenéznie, mint amikor Dániában tanult és dolgozott. Épp ellenkezőleg.

Most is.

- Apád meghalt.

Talán ezzel kezdené a könyvet. Éppen azért, mert jól látható, mekkora a jelentősége ennek a halálnak. Semekkora. A szobában hat laptop van, mindegyiken fut a Skype és lehet emaileket nézni. Minden munkás számára heti egy óra videóchatelés engedélyezett. A kép kicsit csúszik, Hanna anyja egy-egy másodpercre kifagy, de a hangja megszakítás nélkül fut tovább. Nem mond semmit.

- Mikor? - kérdezi Hanna, nem mintha számítana.

- Szerda reggel. Nem ébredt fel.

- Milyen nap van ma?

- Péntek.

Hanna bólint.

- Menjek haza? - kérdezi, pedig mindketten tudják, hogy ez lehetetlen. Benne van a szerződésben, amit aláírt. Még ha vissza is térne, négy hónap lenne a rehabilitáció és a fizikoterápia a Földön.

Tovább

Mécs Anna: És mit éreztél a holdra szállás pillanatában, Richard? [Holdra szállás 50]

mecs_anna-3.jpg

Fotó: Valuska Gábor

50 éve, 1969. július 20-án lépett először ember a Holdra. Az Apollo-11 fedélzetén három űrhajós, Neil Armstrong,  Edwin „Buzz” Aldrin és Mike Collins sikeresen eljutott a Holdig, majd ketten le is szálltak az égitestre, ahol elhelyezték az amerikai zászlót. Az űrutazás résztvevői ezzel beírták magukat a történelemkönyvekbe: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Az évforduló alkalmából kortárs írókat kértünk meg, hogy írjanak egy-egy történetet, amit a holdra szállás inspirált. Most Mécs Anna novelláját olvashatjátok. 

És mit éreztél a holdra szállás pillanatában, Richard? 

Akinek nagyon égető a témája, és ma szeretne játszani, az húzza be a székét a kör belsejébe, kérte a foglalkozás vezetője. Néhányan vizslatták a többieket, sokan ernyedten ültek csak, tudták, ha be is húznák, nem lenne esélyük. Ketten azonnal bent voltak már a körben, határozottan, egy új tag pedig csak félénken, de végül beült. 

Rendben, Richard, Leonyid Iljics és, ne haragudj, mondanád a nevedet, még nem jegyeztem meg, kérdezte a vezető a harmadik székhez fordulva. János, János Károly, köszörülte meg a torkát az új tag. Köszönöm bátorságotokat, különösen a tiédet, János Károly, és a másik két férfi felé fordult, csóválta a fejét. A többiek is keresztbe font karral ültek, és sajnálták szerencsétlen János Károlyt. Úgyis Richard vagy Leonyid Iljics fog játszani, ők mindig behúzzák a széküket, a többiek meg nem merik nem megszavazni őket. Ők ketten azt hiszik, csak körülöttük forog a világ. 

holdraszallas10_1.jpg

Akkor most mindhárman mondjátok el, hogy miről szeretnétek játszani, miért fontos nektek személyesen a téma, fordult a vezető a három férfi felé. Richard felpattant, embert vittünk a holdra, kidüllesztette a mellét, a többiek tapsoltak, fütyültek, kivéve a keleti blokkot és Leonyid Iljicset, aki csak bámult ki az ablakon. Annyira boldog vagyok, hogy szeretnék ezzel a boldogsággal dolgozni, és Leonyid Iljicset szuggerálta, aki csak mordult egyet. Én, tulajdonképpen, még új vagyok itt, csak most hagyták jóvá, hogy én lehetek majd valamikor Franco utódja, de hát egy elég terhelt családba születtem, meg is lepett minket, hogy Franco így visszavár, és hogy éppen engem. Szóval nagy súly ez, és nem tudom pontosan, hogy a szüleimmel, apukámmal, akit most így kihagyott Franco, ezt hogy fogom megbeszélni. Köszönjük, János Károly, ez egy összetett, nehéz téma. Elcsendesedtek, mindenki Leonyid Iljicset bámulta. Ő hosszú percekig nem szólalt meg. A vezető közelebb lépett hozzá. Leonyid, kérlek, te is oszd meg velünk, mi foglalkoztat téged, hiszen mindig van valami. A vezető gúnyos megjegyzése felpaprikázta, én is jó hírekkel foglalkoznék, a második világháború utáni Lengyelország megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelhettük nemrégiben. Mindenki furán nézett, egyedül Józef húzta ki magát büszkén. A vezető még közelebb lépett, Leonyid Iljics, biztosan ez foglalkoztat most a legjobban, nem bánt valami, olyan zaklatottnak tűnsz. Leonyid Iljics a vezető szemébe nézett, és rámutatott Richardra. Ez a hülye, ő nyert, és elbőgte magát. Józef gyorsan odaszaladt a zsebkendős kosárral, és Leonyid Iljics kezébe nyomott egy köteggel, erre még szükséged lesz, elvtársam. Rendben, köszönjük, akkor most jöjjön a szavazás. Kedves többiek, álljatok azon játékos mögé, akinek a témája most a legfontosabb számotokra. 

Tovább

Molnár T. Eszter: Mindeközben Bajkonurban [Holdra szállás 50]

molna_r_t_portre1.jpg

Fotó: Medgyesi Dávid

50 éve, 1969. július 20-án lépett először ember a Holdra. Az Apollo-11 fedélzetén három űrhajós, Neil Armstrong,  Edwin „Buzz” Aldrin és Mike Collins sikeresen elért a Holdig, majd ketten le is szálltak az égitestre, ahol elhelyezték az amerikai zászlót. Az űrutazás résztvevői ezzel beírták magukat a történelemkönyvekbe: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Az évforduló alkalmából kortárs írókat kértünk meg, hogy írjanak egy-egy történetet, amit a holdra szállás inspirált. Elsőként Molnár T. Eszter novelláját olvashatjátok. 

Mindeközben Bajkonurban 

Szevaljov nagy lendülettel robogott be az irodába, és a nyomaték kedvéért bevágta maga után az ajtót.

–  Kész, vége, mehetünk vissza traktorosnak a kolhozba.

–  De hát mi történt már megint, Szergej Mihajlovics? – kérdezte rémülten Dása. A fiatal őrnagyasszony fél éve került át a számításellenőrző csoporttól a tervezésirányításra, és még nem tudott hozzászokni Szevaljov hangulatváltozásaihoz. Azonnal védekezni kezdett, ha a férfi ingerültebb volt a szokásosnál.

–  Ugyan már, Szerjozsa – nézett föl a papírjaiból Fedorov. – Téged a kitüntetéseiddel meg a rendfokozatoddal legfeljebb valami jó kis kőfejtőbe küldenek edzeni.

– Annyira nagy szarban csak nem vagyunk! – morgott Leontin Dusejev, az űrtervezés veteránja, aki állítólag nemcsak Komarov égi és földi maradványait látta, hanem a Szputnyik-2 előtt fellőtt kutyákét, macskákét, teknősökét és kukacokét is. Dása ez utóbbit nem tudta elképzelni, mert hogy egy combcsont még szénné égve is felismerhető, az rendben van, de egy gyűrűsféregből vajon mi maradhat a becsapódás után?

–  Hát, elvtársak, pedig most tényleg benne vagyunk a szarban! – Szevaljov hátrasimította a haját, és lerogyott a hosszú asztal végében álló forgószékbe. – Felhívott Kudracsev Csillagvárosból. Egyelőre Szig. Biz., nem lesz benne a Pravdában, bár sokáig nem tudják visszatartani, mert az amerikai sajtóban csak erről van szó: az Apollo-program embert juttatott a Holdra.

holdraszallas12.jpg

Tovább

Elhunyt Heller Ágnes

agnes_heller_goteborg_book_fair_2015_1_1.jpg

Forrás

„Péntek kora este elhunyt Heller Ágnes filozófus. Úgy tudjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia balatonalmádi üdülőjének strandjáról indult úszni, de ismerősei hiába várták a parton. Halálhírét a német közszolgálati tévé régiós tudósítója is megerősítette" – írja a 444. 

Heller Ágnes kilencven éves volt. 

5 könyv, amelyben az emberiség már meghódította a Holdat [Holdra szállás 50]

holdraszallas1.jpg

Kép forrása: Wikipédia

Ötven évvel ezelőtt, 1969. július 20-án az emberiség egy történelmi pillanathoz érkezett: megvalósult egy régi álom, a holdra szállás. Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin egy elég labilisan működő holdkomppal sikeresen landolt az égitest felszínén, majd tettek egy két és fél órás űrsétát. Ezalatt az idő alatt holdkőzet- és holdpormintát gyűjtöttek, fényképeket készítettek és felállították az amerikai zászlót, de emellett műszereket, egy lézertükröt és egy emléktáblát is elhelyeztek. A kockázat, amit az űrhajósok vállaltak ezzel az utazással, elképesztő volt. Ez volt az első kísérlet a Hold meghódítására, és az Apollo-programnak még csak az ötödik űrutazókkal végrehajtott repülése volt. A sas azonban sikeresen leszállt és az űrutazás résztvevői ezzel beírták magukat a történelemkönyvekbe: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Bár a holdra szállás tényét sokan tagadják – egyesek a lobogó zászlóra és az árnyékokra, mások a technológia kezdetlegességére hivatkoznak –, a szakértők szerint számos tárgyi bizonyíték létezik arra, hogy valóban megtörtént, például a holdkőzetminták, amelyeket a világ számos tudósa megvizsgált, valamint a Holdon elhelyezett tükrök, amelyeket azóta is használnak a kutatóbázisok. A NASA tudományos magyarázatokkal folyamatosan cáfolja az összeesküvés-elméleteket. Ami biztosan tény, hogy az emberiség az elmúlt ötven évben nem gyarmatosította a Holdat, mint ahogy azt sokan képzelték korábban. A holdra szállás ötvenedik évfordulója alkalmából most olyan könyveket ajánlunk, amelyek megmutatják, hogy milyen lenne, ha mégis belaktuk volna a Hold krátereit. 

Verne Gyula: Utazás a Holdba - Utazás a Hold körül

Verne Gyula: Utazás a Holdba

Fordította: Kilényi Mária, Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2010, 460 oldal, 2849 HUF

 

Verne Gyula több olyan könyvet is írt, amellyel rendesen megelőzte a korát, ilyen az Utazás a Holdba is, amely eredetileg 1865-ben jelent meg, több mint száz évvel azelőtt, hogy az ember valóban eljutott a Holdra. Regénye az amerikai polgárháború után játszódik: a béke beálltával a baltimore-i tüzérklub tagjai unatkozni kezdenek, ezért kitalálják, hogy fellőnek egy ágyúlövedéket a Holdra. A vállalkozásból egy véletlen esemény folytán emberekkel végrehajtott nagyszabású holdutazás lesz. Érdekes módon Verne egy-két ötletét később a valóság is igazolta: a kilövés regénybeli helyszíne például nem esik messze a Cape Kennedy űrkikötőtől, de megjósolta azt is, hogy a holdra szállást világszintű érdeklődés fogja övezni. 1969-ben egyébként az ő tiszteletére a parancsnoki űrhajó a regényei nyomán a Columbia nevet kapta.

Kim Stanley Robinson: Vörös Hold 

Kim Stanley Robinson: Vörös Hold

Fordította: Farkas Veronika, Agave Könyvek, 2018, 416 oldal, 3980 HUF

 

Kim Stanley Robinson regényében a Holddal olyasmi történt, amire valószínűleg sokan számítottak már 1969-ben, a holdra szállást követően is: az ember gyarmatosította az újonnan megkaparintott területet. 2047-ben járunk, a Holdat már húsz éve kolonizáltuk, Kína a déli sarknál létesített hatalmas, földalatti bázist, az Egyesült Államok pedig az égitest északi felén hajt végre kutatásokat. A regény elején Fred Fredericks kvantumgépész érkezik a Holdra, hogy beüzemeljen és átadjon egy titkosított kommunikációra alkalmas telefont a kínai Holdhatóság vezetőjének. Miután átadja a telefont, a kínai vezető holtan esik össze, a hatóságok pedig az amerikai gépészt vádolják meg a mérgezéssel. Fredericks menekülni kényszerül, amiben társa lesz egy Csan Csi nevű terhes lány, a kínai pénzügyminiszter lánya, és Ta Su, az idősödő költő, akinek a közbenjárásával a párosnak sikerül eljutnia Kínába, ahol aztán a világ egyik legjobban felszerelt titkosszolgálata elől kell elrejtőzniük. A könyvről szóló kritikánkat ITT találjátok.

Arthur C. Clarke: Holdrengés 

Arthur C. Clarke: Holdrengés

Fordította: Szentmihályi Szabó Péter, Kossuth Könyvkiadó, 1993, 338 oldal

 

Arthur C. Clarke sok szempontból az egyik legfontosabb sci-fi szerző volt, aki ráadásul azok közé az írók és feltalálók közé tartozott, akiknek számos teóriája valóra vált: megjósolta például a mobiltelefonok elterjedését, a műholdról sugárzott tévéadásokat és az emberiség „globális könyvtárát”, azaz az internetet is. A Holdrengés című műve sem áll olyan távol a valóságtól, hiszen az űrturizmusról szól. Elképzelt egy menetrend szerinti járatot, amely embereket visz a Hold felszínére. Könyvében az egyik ilyen útnál tragédia történik, egy hajó szerencsétlenül landol és elsüllyed a Hold portengerében. Mentőakció indul, hogy kimentsék a 22 utast és a személyzetet, de a holdi körülmények között ez nem könnyű.

Tovább

Egy férfi, akinek a története mindenkinek felnyitja a szemét

a_fold.jpg

Ebben a fiktív történelmi kulisszák között játszódó regényben a huszadik század elején Spanyolországot minden idők leghatalmasabb európai birodalmához csatolták. A „pacifikációt” követően az ország elfoglalásában kimagasló szerepet játszó fővezérek egy békés falucskában telepedhettek le. Eva Holman, az egykor számos hőstettet végrehajtó ezredes feleségeként és a Birodalomért hősi halált halt fiú anyjaként általános megbecsülésben és lelkiismereti békében tölti idejét. 

Jesús Carrasco: A föld, amelyen állunk

Fordította: Mester Yvonne, Typotex Kiadó, 2019, 218 oldal, 2900 HUF

 

Egy nap azonban felbukkan a birtokon egy helyi férfi, ám ő ahelyett, hogy feladná a hatóságoknak, gondoskodni és gondolkozni kezd róla. A férfi történetének megismerése kibillenti életvitelének egyensúlyából, és fokozatosan egyre őszintébb számvetésre készteti. A föld, amelyen állunk a földhöz való viszonyunkról mesél; a szülőföld iránti vonzódásról, a megművelt és eltaposott földről; a testünkről, amelyet a föld táplál, és amely végül eggyé válik vele; a testről, melyben a vadállati mentalitás éppúgy helyet kap, mint a tölgyfa árnyékában vegetáló, magányos ember érzelemvilága. Ezen a különös színpadon vívja belső harcát az asszony, akinek egy fogyatékossá alázott idegen nyitja fel a szemét, és aki a sok elvesztegetett, hazugságban töltött év után igyekszik végre értelmet adni az életének.

Olvass bele:  

Carrasco_a Fold Amelyen Allunk by konyvesblog on Scribd

Az őszi Margón mutatják be Krasznahorkai új kötetét

Fotó: Valuska Gábor

Ősszel jelenik meg Magyarországon Krasznahorkai László legújabb kötete Mindig Homérosznak címmel - írta a Litera. A szerző a művet Homérosz-hommage-ként definiálta: „Ez a könyv az hommage-jelleg mellett felfogható úgy is, mint hasznos tanácsokat nyújtó brosúra olyanoknak, akik úgy érzik, éppen üldözés alatt állnak.”

Az irodalmi mű összművészeti alkotásként is működik: „egy olyan mű, amely három művészet egybehangolásával alakult ki: Max Neumann festményeivel és Miklós Szilveszter zenéjével egészül ki a tizenkilenc fejezetre bomló szöveg” – nyilatkozta Krasznahorkai László a Literának. És hogy működik ez a gyakorlatban? A zene az egyes fejezetek előtt szereplő QR-kóddal olvasás közben letölthető és meghallgatható. A hangfelvételi munkálatokat szinte már be is fejezték, a Neumann-festmények már a grafikus asztalán vannak. A kötethez kapcsolódik még Eli Keszler New York-i zeneszerző Chasing Homer című műve is, amelyet Krasznahorkai szövege inspirált.

A könyv bemutatója az őszi Margó fesztiválon lesz, ahol a szerző fogalmazása szerint „Haumann Péter képviseli az előadói nagyságot, Miklós Szilveszter a zeneit, végül Max Neumann képei is ráborulnak az érdeklődőkre. Valamint kedves barátom, Patti Smith felolvasott két fejezetet a könyvből, amit szintén hallhat majd a közönség a bemutatón”.

Forrás: Litera

Ezek a novellák kerültek be a GABO sci-fi antológiájába!

Az év elején mi is beszámoltunk arról a nyílt pályázatról, melyet a GABO SFF hirdetett, és amelynek a tétje az volt, kik kerülhetnek be Az év magyar science fiction és fantasynovellái sorozat idei antológiájába. A pályázat lezárult, a kiadó munkatársai - Kleinheincz Csilla, Roboz Gábor és Takács Gábor - összesen 294 pályamunkát bírált el. A GABO blogján a következőt írták:

A kötetbe kiválasztott 13 történet változatos képet ad a zsánerről: vannak bennük génszerkesztett madarak, emlékektől betépő fiatalok, lelkekre éhes bánya, menekülő szörnyek, esőmágia, szeretet és gyűlölet, farkasok és macskák.

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 kötetbe végül a következő írások kerültek be:

Alexandrov Anna: Farkasok

Erdei Lilla: A tökéletes hívás

Evellei Kata: Kobalt

Gaura Ágnes: Curo ergo sum

Kiss Gabriella: Holnap hamarosan egyszer majd így lesz

Kovách Kristóf: Sztrigoj

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek

Molnár B. Gábor: Imago

Puska Veronika: Bújj, bújj, zöld ág

Sereg Gitta: Akié az eső

Szarvas Szilvia:Jó szerencsén innen és túl

Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok

Vincze Dorottya: Nem rászoruló

A nyertes novellák mellett az ősszel megjelenő kötetbe várhatóan egyéb, pályázattól független novellák is bekerülnek majd.