Olvass!

KönyvesBlog

Mit vegyünk karácsonyra a szuperhősös, térképimádó, rosszcsont gyerekeknek?

2018. december 05. .konyvesblog.

szupermalac.JPG

A múlt héten összeszedtük azokat a gyerekkönyveket, amelyek tematikailag kimondottan a karácsonyról szóltak, most viszont azoknak próbálunk segíteni, akiknek három héttel karácsony előtt még fogalmuk sincs, hogy milyen könyvet vegyenek a család gyerektagjainak. Most öt könyvet választottunk ki, ami a kínálatot tekintve persze csepp a tengerben, cserében viszont az ajánlásoknál próbálunk kicsit személyre szabottak lenni.

Kis szuperhős-rajongóknak:

Dóka Péter: Hősök leszünk! – Szupermalac és Űrpatkány 1.

Móra Könyvkiadó, 2018, 112 oldal, 1999 HUF

 

Megint a szuperhősök korát éljük, de aki már unja kicsit a pókemberes sztorikat, vagy meggyőződése, hogy a Batman-logó kissé megkopott, az megnyugodhat. Dóka Péternek köszönhetően ugyanis két új szereplő követel helyet magának a szuperhős-univerzumban. A nagy kérdés csak az, hogy egy malac és egy patkány vajon meg tudja-e menteni a világot? Sikeresebbek lehetnek, mint a daliás Acélmedve? És vajon megkapják a szuperhősengedélyt? A sorozat első kötetében a két űrvagány cukisítja a csillagpolipot, segít a Mikulásnak, és szembeszáll a gonosz Rosszkutyával. A szuperhős-sztorikat Máli Csaba illusztrálta.

Mese- és térképimádóknak:

Claudia Bordin: Meseatlasz

Fordította: Nagy Antal, Naphegy Kiadó, 2018, 48 oldal, 3600 HUF

 

Természetesen mindenki tudja, hogy Jancsi és Juliska az erdőn keresztül jutott el a gonosz boszorkány mézeskalácsházáig, mint ahogy azzal is tisztában van minden meseszerető felnőtt és gyerek, hogy Alíznak be kellett ugrania a nyúl üregébe, hogy azután egy teljesen új világban találja magát. Claudia Bordin a Meseatlaszban nemcsak újramesélte a jól ismert klasszikusokat, hanem részletes térképet is rajzolt melléjük, amelyen így bárki végigkövetheti Pinokkió vagy éppen Pán Péter mesés útját.

Tovább

André Aciman bejelentette, hogy jön a Szólíts a neveden folytatása

szolitsaneveden.jpg

Az Oscar-díjas romantikus történet szerzője, André Aciman bejelentette, hogy meg fogja írni Oliver és Elio szerelmi kalandjának folytatását. A hírt a Twitteren tette közzé ma délután. Azt írta: „Imádnám, ha lenne folytatása a Szólíts a nevedennek. Ami azt illeti, épp írok egyet.” 

A regény rajongói már régóta várták ezt a bejelentést. Főleg, hogy a könyvből készült film rendezője, Luca Guadagnino már több interjúban is megemlítette, hogy Acimannal együtt gondolkoznak a történet folytatásán. Az író azonban ezeket a híreket mind ez idáig cáfolta. Mi nyár elején készítettünk interjút vele, akkor azt nyilatkozta: 

A rendezővel konzultáltunk egy lehetséges folytatásról, aminek a hírét az internet nagyon felkapta, de még nem tudjuk, hogy valóban lesz-e több rész. Mindketten izgalmasnak találjuk a lehetőséget, de Lucának vannak más munkái is, a színészeknek pedig idősödniük kell. Ha úgy alakul, hogy lesz folytatás szívesen lennék a részese. A rendező már több helyen azt nyilatkozta, hogy talán az AIDS-ről fog szólni, amit izgalmas ötletnek tartok, hiszen a HIV pont a nyolcvanas években bukkant fel, és meghatározó pillanata volt a melegszerelem történetének.

Most úgy tűnik, a regény második része valóban meg fog születni. Ugyan a könyv utolsó fejezete révén (amiben 20 évet előre ugrunk) már lehet némi sejtésünk arról, hogyan fog folytatódni a két fiú sorsa, ha minden igaz, Aciman most még nagyobb rálátást ad majd arra, hogy merre halad Oliver és Elio életútja a nagy egymásra találást követően.

A könyvről korábban ezt írtuk

Szólíts a neveden nemcsak egy különleges kapcsolat története, hanem a felnőtté válásé is, benne a kamaszkori identitáskeresés minden bizonytalanságával, türelmetlenségével és érzelmi hullámzásával. A fiúk, Elio és Oliver egymás megismerésén keresztül valójában önmagukról szereznek tudást, és egymás tekintetén át látnak rá saját értékeikre. Erre utal a történet egyik kulcsjelenete is, amely a címet is ihlette: a pillanat, amikor rádöbbenek, hogy bárhová is sodorja őket az élet, sorsuk végérvényesen összekapcsolódott, mert valódi énjüket egymáson keresztül tapasztalták meg.

Acimannak amúgy most ősszel jelent meg új könyve: a Nyolc fehér éjszaka – csakúgy, mint a Szólíts a neveden – a vággyal folytatott küzdelemről szól, fő motívuma pedig egy találkozás, amely örökre megváltoztatja hősei életét.

James Frey nyerte a legrosszabb irodalmi szexjelenetért járó díjat

james_frey_10818_kisebb.jpg

Kép forrása

Tizenöt évvel ezelőtt James Frey drogfüggőségéről szóló Millió apró darabban című önéletrajzi könyvével aratott hatalmas sikereket, legújabb, Katerina című regényével azonban egészen más jellegű elismerésekben van része: idén ugyanis ő nyerte el a legrosszabb irodalmi szexjelenetért járó díjat. 

Pedig akadt jó pár igazán neves és népszerű kihívója, a díj rövidlistáján többek közt olyan írók szerepeltek, mint az örök Nobel-esélyesként emlegetett Murakami Haruki, az ír származású Julian Gough vagy a Man Booker-jelölt Gerard Woodward (érdekesség, hogy nőket idén nem jelöltek a díjra). 

Frey Katerina című regényével érdemelte ki a jutalmat, amely egy fiatal amerikai író palántáról, Jay-ről szól, aki Párizs környékét járva iszogat és kalandozik, javarészt egy norvég modell, Katerina társaságában. A díjat odaítélő zsűri azzal magyarázta döntését, hogy a könyv több jelenete is felkeltette az érdeklődésüket, de a leginkább a párizsi fürdőszobában zajló aktus leírása ragadta meg a figyelmüket, amelyben Frey egymás után nyolcszor is utalást tesz az ejakulációra. 

A szerző maga azt nyilatkozta, hogy nagy megtiszteltetés számára, hogy átveheti ezt a nagy presztízsű díjat. Egyben gratulált a többi döntősnek is, akik révén az elmúlt évben igazán élvezetes olvasmányokban lehetett része. 

A Literary Review díját 1993 óta osztják ki. A korábbi években olyan írók nyerték el, mint Christopher Bollen, Giles Coren, Morrissey, Tom Wolfe vagy Norman Mailer. Az elismerésnek azonban korántsem mindenki örült annyira, mint Frey. 

Forrás: The Guardian

Az élet legfontosabb kérdései - Fekete Ádám

feketeadam.jpg

Kép forrása

Fekete Ádám ír, rendez, dramaturgoskodik, nagyjátékfilmben szerepel (Tiszta szívvel), a TÁP Színház megkerülhetetlen tagja, és 2018 tavaszától már nemcsak Junior Prima-díjas alkotó, de Petri-díjas költő is. Első verseskötete, a Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában idén ősszel jelenik meg a Magvető Időmérték-sorozatában.

1. Könyv, amit bárcsak én írtam volna

Richard Brautigan Sombrero Fallout című regénye pont egy olyan, amilyet szívesen írtam volna. A melankólia, a mágia és az infantilizmus aránya benne valamiképpen rezonál velem. Amúgy nagyon ajánlom Brautigan le nem fordított könyveit, az említett mellett a The Tokyo-Montana Express című novellagyűjteményt és a poszthumusz kiadott An Unfortunate Womant, ami talán a legszomorúbb és legviccesebb mind közül.

2. Kedvenc könyvszereplő

Samuel Beckett Molloy-ja elég közel került a szívemhez, amikor húszévesen összetalálkoztam vele, akkortájt kezdődtek a csípőfájdalmaim, és az ő lábfájós lődörgéseivel, kavicsrakosgatásaival nagyon tudtam azonosulni. De sokat emlegetem Hoppy Lőrincet és Nasztaszja Filippovnát is.

3. Könyv, amit legutóbb ajándékba adtam

Egy barátnőmtől megkaptam a Kis természetkalauz-sorozat Dinoszauruszok című kiskönyvét, ami tele van szívbemarkolóbbnál szívbemarkolóbb szabadversekkel. De tényleg! Anyukámtól pedig megkaptam Szvoren Edina Verseimjét, ami – első beleolvasásra – nagyszerűnek tűnik.

4. A következő könyv, amit elolvasok

Befejezem A Karamazov testvéreket, mert ez most már tényleg nem állapot, a második kötet elején tartok fél éve. Közben kíváncsi lettem Malcolm Lowry Lunar Caustic című kisregényére, amit Krasznahorkai emleget előszeretettel a legújabb könyvében, magyarul, azt hiszem, csak egy részlete jelent meg.

5. A könyv, amin a legtöbbet nevettem

Rejtő Jenő A tizennégy karátos autóján, kamaszkoromban, de ez a könyv bármikor működik. És most olvasom Szijj Ferenc Szuromberek királyfi című meséjét, ami szintén elképesztően vicces. A békadínó figurájával rokonlelkek vagyunk, egyesek legalábbis ilyesminek adnak hangot.

Tovább

Martha Wells világában még egy droid is lehet sorozatfüggő

olvasonk_szerint_2_4_12.JPG

Felsorolni is nehéz, mennyi jelölést kapott a Kritikus rendszerhiba: a Hugo-díj, a Nebula-díj és a Philip K. Dickről elnevezett díj döntősei között is ott volt. 2018 ráadásul különösen jó év azoknak, akik megszerették a történetet, angolul ugyanis még idén megjelenik három folytatása.

Martha Wells: Kritikus rendszerhiba

Fordította: Tamás Gábor, FUMAX KFT, 2018, 151 oldal,2890 HUF

 

A kisregény főszereplője egy biztonsági droid, aki egy csapat tudóst kísér el egy bolygóra, ahol az a feladata, hogy a testi épségükre vigyázzon. Hozzá van szokva, hogy az emberek átnéznek rajta és tárgyként kezelik, ennek megfelelően ő sem veszi túl komolyan a feladatát, helyette az ideje nagy részét sorozatnézéssel tölti és azzal, hogy igyekszik kerülni az emberi társaságot. A bolygón állomásozó másik kutatócsapattal azonban hamarosan megszakad a kapcsolat, és ez rákényszeríti őt arra, hogy szembenézzen mind az emberekkel, mind azzal a láthatatlan fenyegetéssel, ami valamennyiük életébe kerülhet.

A rövid terjedelem kifejezetten jót tett a könyvnek. Egyetlen felesleges mondat sincs benne, a cselekményvezetés letisztult és az alig több mint százötven oldal ellenére rengeteg információt kapunk a világról, a robotok társadalomban elfoglalt helyéről és arról, hogyan törekednek a nagyvállalatok bármi áron a lehető legnagyobb profit megszerzésére.

Tovább

A csend voltaképpen a zene előfeltétele

schiff_a_zene_a_csondbol.jpg

A zene a csendből jön – Schiff András könyve életútinterjú és zenei hitvallás egyszerre. A most megjelent kötetben helyet kaptak a zongoraművész, karmester művészeti és társadalmi témájú esszéi is. 

Schiff András, Martin Meyer:A zene a csendből jön - Beszélgetések Martin Meyerrel, Esszék

Fordította: Győri László, Hamburger Klára, Magvető Könyvkiadó, 2018, 336 oldal, 4999 HUF

 

„Kezdetben van a csend, és a zene a csendből jön. Azután következik az a megmagyarázhatatlan csoda, ami a legkülönbözőbb hangzások és struktúrák alkotta folyamatokból összeáll – nyilatkozta Schiff András a Neue Zürcher Zeitung egykori rovatvezetőjének, Martin Meyernek. – Aztán visszatér a csend. A csend voltaképpen a zene előfeltétele. De mindezen túl nekem személyesen természetesen sokkal többet jelent a zene, hiszen az az életem. Soha nem egyszerűsíthető pusztán materiális aspektusokra, még ha ezzel újra és újra próbálkoztak és próbálkoznak is. A zene lényege a szellemhez, a szellemiekhez kapcsolódik.”

A könyv első részét adó beszélgetés érinti a zene és az interpretáció témáját, a „zeneüzem” és a kritika kérdését, foglalkozik a „kamarazene varázsával”, kitér a zene taníthatóságára és tanítására, végigveszi Schiff András életének legfontosabb állomásait. A második rész esszéiben Schiff idegenvezetőként kíséri végig az olvasót a zenetörténet legnagyobb komponistáinak életművén, visszaemlékezik mestereire, és figyelmeztet arra is, hogy egy országnak csak akkor van jövője, ha nem feledkezik meg a múltjáról.

Schiff András 1953-ban született Budapesten. Az egyik legjelentősebb magyar zongoraművész, karmester. Grammy- és Kossuth-díjas előadó. 2013-ban megkapta a londoni Királyi Filharmóniai Társaság Aranymedálját, munkássága elismeréseként II. Erzsébet 2014-ben lovagi címet adományozott neki. 1979 óta Angliában él.

Olvass bele:  

Schiff Andras a Zene a Csendbol Jon Reszlet 3 Konyves by konyvesblog on Scribd

Weyer Balázs: Minden fikció, kivéve a túrós csuszát és a szexet

weyer_600_2_2_1_2_1_1.jpg

Az izraeli történész-filozófus, Yuval Noah Harari könyvgondolatai olyan karriert futottak be az elmúlt pár évben, hogy joggal feltételezhetjük, évtizedeken át meghatározzák majd  a korszellemet és az emberiség önismeretét. Mire ez a cikk megjelenik, magyarra már három könyvét fordították le, ismeretterjesztő irodalomtól meglepően széles körű hatással. Harari állításai többnyire egyszerű igazságok, de ezzel nincs baj. Sokan hajlamosak lebecsülni az egyszerű igazságokat, pedig semmi gond azzal, hogy egyszerűek, amíg igazságok. 

Könyves magazin 2018/3.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2018, 76 oldal, 15 pont + 100 Ft

 

Persze, hogy mi igaz (és még tovább utazva a filozófiai dilivonaton: hogy mi az igazság), azt nem könnyű meghatározni és éppen Harari Sapiensének egyik fő tétele illusztrálja, hogy mennyire nem az.  Harari a ma népszerű – és a „népszerű” itt nem pejoratív jelző – megközelítés szerint evolúciós előnyöket és hátrányokat mérlegelve jut arra, hogy a képzelőerőre és a sokak által osztott hitekre (amelyek egyben mindig tévhitek is) alapuló együttműködési készsége emelte ki a homo sapienst a versengő emberfajok közül. Ezért tudott jobban vadászni, jobban harcolni, jobban gondoskodni a közösség tagjairól, de később ezért is tudott művészeti alkotásokat, vallásokat, vállalatokat, márkákat, divatokat, nemzeteket létrehozni. Többek között a Peugeot példáján mutatja be, hogy valójában még egy igen valóságosnak tűnő képződmény, egy autógyár esetében is egy közös hiten alapuló fikcióról van szó.

Tovább

Könyvesblokk: Ferrante, Aciman, Misima

kblog_kblokkfejlec_1_1_2_5_1_2.jpg

A hétindító Könyvesblokkban ezúttal három olyan friss regényt ajánlunk, amelyek a vágyakkal való viaskodásról szólnak. Aciman könyvében egyetlen bemutatkozás változtatja meg az életet, Ferrante főhősei az újrakezdés mellett teszik le a voksukat, Misima regénye pedig a mássággal való szembenézésre sarkall. 

André Aciman: Nyolc fehér éjszaka 

André Aciman: Nyolc fehér éjszaka

Fordította: Rácz Judit, Athenaeum Kiadó, 2018, 432 oldal, 3999 HUF

 

André Aciman szeret eljátszani a gondolattal, hogy egyetlen találkozás, egyetlen bemutatkozás hogyan képes megváltoztatni az ember életét. A Nyolc fehér éjszaka – csakúgy, mint korábbi sikerkönyve, a Szólíts a neveden – a vággyal folytatott küzdelemről szól. Elbeszélője egy fiatal férfi, aki egy karácsonyi partin megismerkedik egy lenyűgöző nővel, Clarával. A nő kacérsága és bátorsága teljesen elkápráztatja, már az első benyomások után biztos abban, hogy nem pusztán kedveli őt, hanem egyfajta megmagyarázhatatlan imádatot is érez iránta. Az elkövetkező hét napon minden este találkoznak ugyanabban a moziban. Ám a találkozások sokkal inkább a várakozás feszültségéről szólnak, mint a szerelem beteljesüléséről. Közben pedig végigkísérjük a férfit a vággyal való viaskodás okozta belső bizonytalanság minden fázisán.

Elena Ferrante: Aki megszökik, és aki marad – Nápolyi regények 3. 

Elena Ferrante: Aki megszökik, és aki marad – Nápolyi regények 3.

Fordította: Matolcsi Balázs, Park Kiadó, 2018, 419 oldal, 3990 HUF

 

Látszólag világok választják el a Briliáns barátnőmből megismert két fiatal nőt: Lila szinte még gyerek volt, amikor feleség lett és anya, és még mindig nagyon fiatal, amikor sorsán csavarintva új életet kezd. Az írói sikereket maga mögött tudó Elenára egy teljesen más közeg vár, ez azonban egyáltalán nem garantálja, hogy élete kevésbé lesz majd feszült, vagy akár kihívásoktól és csábításoktól mentes. Lilának és Elenának immáron felnőtt nőként kell megvetniük a lábukat egy olyan világban, amelynek szabályrendszerét nem feltétlenül rájuk írták, ám eszükbe sem jut meghátrálni. A tetralógia első részéből az HBO és az olasz állami tévé nyolcrészes sorozatot forgatott, a hosszú távú terv pedig az, hogy a további köteteket is filmre viszik majd.

Misima Jukio: Egy maszk vallomásai 

Misima Jukio: Egy maszk vallomásai

Fordította: Gy.Horváth László, Jelenkor Kiadó, 2018, 228 oldal, 2999 HUF

 

„Egyszerűen nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, van-e különbség szerelem és szexuális vágy között.” Misima Jukio önéletrajzi ihletésű regénye egy fiatal fiú identitásválságáról szól, aki a harmincas-negyvenes évek Japánjában próbálja megtalálni a válaszokat a szerelemmel, szexualitással, mássággal való kérdéseire. Kortársaival ellentétben ugyanis ő nem csupán saját neméhez vonzódik, de a vér, az erőszak, a halál is elválaszthatatlanul összefonódik számára az erotikával. A világháború felé sodródó tradicionális társadalomban nem vállalhatja fel valódi énjét, és egy idő után már maga sem tudja, meddig tart ő, és hol kezdődik az álarca. Az egy maszk vallomásai a belső viaskodásról, a hajlamokkal való őszinte szembenézésről, az ember ösztönös vágyainak felvállalásáról szól. 

Röhrig Géza mondja el a hajléktalanok történeteit

Egyszer azt mondta Röhrig Géza, hogy a jó művészetet nagyon nehéz elválasztani a valóságtól. A költő angyalvakond című új verseskötetében a jó művészetet a valóság felől, még pontosabban a dokumentarista hangulatú szociális érzékenység felől közelíti meg, amikor hajléktalanokról készített portréversekben beszél arról, mi zajlik előlünk elzárva. A művészet bizony tud ügy lenni, főleg egy olyan országban, ahol az amúgy sem túl erős társadalmi érzékenységet törvényileg fojtja meg a kormány, ahol az amúgy is társadalmon kívülre kerülőket üldözni kezdik. Az angyalvakondban az a kíméletlen, hogy a versek pontosan ugyanannyit beszélnek a hajléktalanokról, mint rólunk, akik nem hajléktalanok. A kötetet december 1-jéig csak Fedél Nélkül-árusoknál lehetett kapni, így még inkább felhívta a figyelmet a versek akciójellegére.

Tovább

Szabó T. Anna és Rofusz Kinga ünneppé varázsolja az advent összes napját

Az ünnep azé, aki várja – és a várakozás ugyanolyan szép, mint maga az ünnep. A kint sötét és hideg, bent gyertyafényes, meleg téli estéken, amikor a felnőttek már túl vannak a rohanáson, és a gyerekek minden csokit megettek, az egész család elcsöndesedhet Szabó T. Anna békés soraival és Rofusz Kinga gyönyörű képeivel.

Szabó T. Anna: Adventi kalendárium, ill.: Rofusz Kinga

Pozsonyi Pagony, 2018, 48 oldal, 2990 HUF

 

Aki ma kezdi el a kötetet, és beosztó, annak karácsonyig minden napra jut majd egy vers. December elseje verse a Hópihe című, ezután pedig megkapó pillanatok felidézésével haladunk az ünnep felé: ezek között akad olyan, amely kimondottan a készülődést (Saját kézzel), a népszokásokat (Lucázás) vagy a téli tájat idézi (Hóhullásban). És persze akad olyan vers is, melynek tárgya nem más, mint maga a titok (Angyalok).

Mi most itt az első oldalt mutatjuk meg, akinek pedig megjött a kedve egy kis ünnepi kézműveskedéshez, az menjen a Pagony oldalára, ahol tippeket kapunk arra, hogyan csináljunk a kötet alapján saját adventi naptárat.

 adventi_hopihe.jpg

Pamela Druckerman: Légy a legjobb verziója annak, ahány éves vagy

barabasi6l1a8940.jpg

Fotó: Németh Dániel

Mit tehet egy újságíróból lett író, akinek a gyereknevelésről szóló könyve hozta meg a világhírt? Ezen tűnődhetett a francia és amerikai anyákat összehasonlító Nem harap a spenót szerzője, Pamela Druckerman, amikor azon kapta magát, hogy egyre gyakrabban szólítják madame-nak mademoiselle helyett új hazájában, Franciaországban, amire lecserélte Amerikát. Egyszer csak megvilágosodott: arról fog írni, hogy mit jelent ma negyvenes nőnek lenni akkor, amikor állítólag a negyven az új harminc. A Bonjour MadameKortalan nők kézikönyve egyszerre önironikus sziporkázás és kulturális antropológiai elmélkedés az öregedés jó és rossz oldaláról a Druckerman védjegyévé vált francia-amerikai tengelyen. A szerző nemrég Magyarországra látogatott a Bonjour Madame hazai megjelenése alkalmából, és mi is interjút készíthettünk vele, amit LibrAmore podcastunk legújabb adásában tudtok teljes egészében meghallgatni. 

Több országban is megjelent a Bonjour Madame, és ezekben a kultúrákban sokszor egészen mást jelent negyvenes nőnek lenni, más elvárásokat támasztanak a nők felé. Kaptál visszajelzéseket az olvasóidtól, hogy miként viszonyultak a könyvedhez és mennyire volt releváns számukra ‒ a saját kulturális kontextusukban ‒ mindaz, amiről a Bonjour Madame-ban írtál? 

A könyvemben arról az életkorról írok, amire az amerikaiak úgy szoktak utalni, hogy „amikor elkezded magad felnőttnek érezni”. Nemrég Milánóban jártam, és egy nő azt mondta nekem, hogy Olaszországban sokkal később kezded el magad felnőttnek érezni, talán a harmincas éveid végén vagy a negyvenes éveidben, mert az emberek ott tovább élnek együtt a szüleikkel. Itt, Magyarországon viszont az a benyomásom, hogy az emberek már a húszas, harmincas éveikben felnőttnek kezdik érezni magukat. Ez nagyban függ az adott ország gazdaságától és a kulturális elvárásoktól. Amerikában soha nem kell azt mondanod, hogy úgy érzed, felnőttél. Simán megúszod, ha olyan címet adsz a könyvednek, mint amit én adtam. (A könyv eredeti címe There Are No Grown-ups” vagyis Nincsenek felnőttek  ‒ a szerk.)  

Pamela Druckerman :Bonjour Madame - Kortalan nők kézikönyve

Fordította: Farkas Nóra, Libri Könyvkiadó, 2018, 360 oldal, 3999 HUF

 

A könyvben nagyon sok szó esik a családtagjaidról, a barátaidról. Hogyan szoktak reagálni az emberek, amikor rájönnek, hogy beleírtad őket a könyvedbe? Például a bolti eladók, vagy a volt pasik… 

Még várok a volt pasik visszajelzésére (nevet). Sokat írok a közvetlen családomról, a szüleimről, és az anyukám azért felzaklatta magát, amikor elolvasta a könyvet. De nagyon jó fej volt. Felolvasást tartottam Miamiban, ahol felnőttem, és egyszer csak felpattant a közönség soraiból, elmondta, hogy ő az anyám, aztán így folytatta: „Nagyon büszke vagyok Pamelára, szuper könyvet írt, de az első fejezetet nehogy elolvassátok!” 

Tovább

Időutazós és mesés ismeretterjesztő könyv kapott Szívünk rajta-matricát

A kiemelt kötet mellett minden hónapban több gyerekkönyv is matricát kap a Szívünk rajta programban. Legutóbb az észt Anti Saar Így mennek nálunk a dolgok című mesefüzére lett a hónap kiemelt könyve, mellette pedig két másik kötet lett matricás.

Victoria Vázquez: Az elveszett üzenet

Victoria Vázquez: Az elveszett üzenet

Fordította: Rusznák György, Napraforgó, 2018, 137 oldal, 2990 HUF

 

Victoria Vázquez nyomozós kalandregényének első része után Szívünk rajta-matricát kapott a széria második darabja, Az elveszett üzenet  is. A két jó barát, Csiang és Alexa ezúttal is egy olyan kaland részesei lesznek, melynek során nagy utat tesznek meg térben és időben egyaránt. "Nagyon szórakoztató olvasmány, kis kamaszoknak jó szívvel ajánlom, főleg, ha a szüleik szeretnék velük megszerettetni az olvasást" - mondta róla a hónap értékelője, Szinetár Dóra.

Peter Wohlleben: Érted a fák beszédét?

Peter Wohlleben: Érted a fák beszédét?

Fordította: Balázs István, Kolibri, 2018, 128 oldal, 3999 HUF

 

Peter Wohlleben neve főleg A fák titkos élete című könyve miatt csenghet ismerősen, melyben olvasmányosan mutatja be a fák közötti interakciókat. Annak a kötetnek van már gyerekpárja is, mégpedig az Érted a fák beszédét? című mesés felfedező könyv, melyben a kisebbek számára is érthető módon és nyelvezettel ír a fákról és az erdő lakóiról. Szinetár Dóra értékelésében reményének adott hangot, hogy sok gyerekhez eljut Wohlleben könyve, és sokan nyitottak is lesznek a benne levő sok érdekességre.