Olvass!

KönyvesBlog

Tengler Gabriella: Mercatorius kincse

2019. szeptember 18. .konyvesblog.

kulcs.jpg

Várnegyed a föld alól – 10 év régészeti kutatásai a Budai Várban című kiállításához kapcsolódóan még tavasszal mese-és novellaíró pályázatot hirdetett Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum. A gyerekek két korosztályi kategóriában pályázhattak és több kiállítási tárgy közül választhattak (volt köztük női alakos bicska és gyertyakoppantó is), ezek köré szőtték történeteiket. A pályázat lezárult (a zsűri idén Kiss Noémi volt), mi pedig itt, a Könyvesblogon megmutatjuk a legjobbakat. A 9-13 éves korosztályban harmadik lett Tengler Gabriella Mercatorius kincse című írásával.

Tengler Gabriella: Mercatorius kincse

Élt Magyarországon a 15. században egy kereskedő, akit Mercatoriusnak hívtak. Ez a kereskedő igen gazdag volt, és volt egy titokzatos vaskulcsa. Mindenki azt mondta, hogy rengeteg kincse van, de ő ezt mindig letagadta. Egy nap a kereskedő sajnos váratlanul meghalt, és elveszett a kulcsa a vagyonával együtt...         

544 évvel később, 2019-ben volt egy osztály, akik osztálykiránduláson vettek részt Budapesten. Ebben az osztályban volt hat barát, Réka, Ágnes, Laura, Erik, Norbert és Attila, akik egy csapatot alkottak. Mindannyian kilencévesek voltak és amikor csak tehették, együtt töltötték az időt, így ezen az osztálykiránduláson is. 

A kirándulás második napján a budai várnegyedet fedezte fel az osztály. Ahogy a jóbarátok menet közben beszélgettek, egyszer csak Erik megbotlott egy ferdén álló macskakőben. Ahogy kifordult a földből, valamit találtak alatta. Egy vaskulcsra bukkantak! Az volt ráírva, hogy: Mercatorius kulcsa 1475.  

Tovább

Az ex-hírszerző, aki elárulta, hogy mindannyiunkat lehallgatnak

 snowden.jpg

Edward Snowden 2013-ban, 29 évesen sokkolta a világot azzal, hogy szakított az amerikai hírszerzéssel és nyilvánosságra hozta, hogy az USA kormánya titokban azon dolgozik, hogy minden egyes telefonhívást, sms-t és e-mailt rögzítsen. Ez a példa nélküli lehallgatási rendszer képes arra, hogy a Föld minden lakójának magánéletébe behatoljon.

Edward Snowden: Rendszerhiba

21. Század Kiadó, 2019, 438 oldal, 4490 HUF

 


Most, hat évvel később Snowden először tárja fel, hogyan működött közre a rendszer kiépítésében és miért jutott el arra a pontra, hogy szerepét nyilvánosan is vállalja.

"Az életben a legfontosabb döntések tudat alatt formálódnak és csak akkor nyernek tudatos kifejezést, amikor teljesen megérnek."

A Rendszerhiba rendkívüli elbeszélés egy éles eszű fiatalemberről, aki online nőtt fel, gyermekkorát az Egyesült Államok fővárosának bukolikus elővárosaiban töltötte, majd felnőttként titkos funkciókat látott el a Központi Hírszerző Ügynökségnél és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél. Kémként dolgozott, aztán whistleblower (kiszivárogtató) lett, amiért menekülnie kellett; az internet élő lelkiismeretévé vált. A Rendszerhiba egy kivételes íráskészséggel megalkotott, szenvedélyes és elegáns, kulcsfontosságú memoár, digitális korunk valóságos foglalata, amely menthetetlenül bevonul a klasszikusok sorába.

Edward Snowden Elizabeth Cityben született (Észak-Karolina) és a marylandi Fort Meade árnyékában nőtt fel. Képesítése szerint rendszermérnök, dolgozott a Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) és szerződéses partnerként a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA). A köz javára tett erőfeszítéseiért több díjat kapott: Right Livelihood-díj, német Whistleblower-díj, Ridenhour Prize for Truthtelling, az International League for Human Rights Carl von Ossietzky medálja. Jelenleg a Freedom of the Press alapítvány elnöke. 

Olvass bele: 

L.-nek 

A nevem Edward Joseph Snowden. Valaha a kormánynak dolgoztam, de most már a közjóért dolgozom. Majdnem három évtizedre volt szükségem, hogy ráébredjek, van különbség, és amikor ez megtörtént, támadt némi gondom a munkahelyemen. Ennek eredményeként immár azzal töltöm az időt, hogy igyekszem védeni a társadalmat attól az embertől, aki valaha voltam – a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) hírszerzője, egyike azoknak a fiatal informatikusoknak, akik úgy vélték, hogy egy jobb világ építésében segédkeznek.

Az amerikai hírszerző közösségben töltött pályafutásom röpke hét évig tartott csupán, és most meglepetten szembesülök a ténnyel, hogy ez csak egy évvel több, mint amennyi ideje száműzöttként élek egy országban, amelyet nem én választottam magamnak. E hét év alatt azonban részt vettem az amerikai hírszerzés történetének legnagyszabásúbb vállalkozásában – amelynek során az egyes személyekre irányuló célzott megfigyelés helyébe az egész populációkra irányuló tömeges adatgyűjtés lépett. Egy kormány számára az én közreműködésemmel vált lehetségessé a világ teljes digitális kommunikációjának összegyűjtése, hosszú távú tárolása és tetszés szerinti kutatása.

Tovább

Ilyen volt egy utazó könyvtár a 17. században

utazo_konyvtar.jpg

Forrás: University of Leeds

Amióta kitört az ekönyv forradalom, nekünk, 21. századi embereknek már nem okoz nagy gondot, ha egyszerre sok könyvet magunkkal szeretnénk vinni. Korábban azonban ez nem volt ilyen egyszerű, így különböző kreatív megoldásokat kellett kitalálni arra az esetre, ha az ember az olvasnivalójával együtt akart utazni.

Leeds egyetemének könyvtárában egy gyönyörű 1617-ből származó utazó könyvtárat őriznek, amely éppen ezt a funkciót töltötte be a 17. századi Angliában. A nagy, könyv alakú minikönyvtárban csaknem ötven kisebb kötet fért el, és még egy szép, színes belső borítót is készítettek neki. És hogy milyen könyveket őriztek az utazókönyvtárban, amelyre minden körülmények közt szükség lehetett? Főként klasszikusokat: teológiai, filozófiai és történelmi témájú olvasmányokat, valamint versesköteteket. Ovidius, Sececa, Vergilius, Tacitus és Szent Ágoston műveit.

Ismereteink szerint ilyen Jakab-kori utazó könyvtárból még három készült. Az egyiket a British Múzeumban, a másikat egy San Marino-i könyvtárban, a harmadikat pedig Toledo egyik múzeumában őrzik.

Forrás: Open Culture

A Booker-díj szervezői cáfolták a hírt, ami szerint Atwood az idei győztes

atwood_3.jpg

Miután megjelent egy Twitter-poszt arról, hogy egy könyvesbolti matrica alapján Margaret Atwood új regénye kapta idén a Booker-díjat, a szervezők közleményben tették világossá, hogy a zsűri még nem döntötte el, ki lesz a nyertes.

Matthew Sperling író és akadémikus hétfőn egy megnevezetlen könyvesbolt polcáról posztolt fotót a Twitter-oldalán, amellyel meglehetősen nagy botrányt kavart. A képen Lucy Elmann regénye szerepelt, rajta egy matricával, amely azt hirdette, hogy a könyv felkerült a Booker-díj rövidlistájára, mellette pedig a Testamentumok volt látható. A bökkenő csak az volt, hogy A Szolgálólány meséjének folytatására viszont egy olyan matricát tettek, amely azt hirdette, hogy az a 2019-es Booker-díj győztese. „Ne gondoljátok, hogy már feltehetitek a matricát, srácok…” – kommentálta a fotót Sperling.

booker_hir.png

Bár a Testamentumokat sokan egyértelműen az 50000 font jutalommal járó elismerés esélyesének tartják, a verseny még közel sem zárult le, hiszen a zsűri még nem hozta meg a döntését. A szervezők éppen ezért hangsúlyozták, hogy nem szabad hinni a képnek, hiszen csak október 14-én fog kiderülni a győztes neve, így ez a könyvesbolti incidens nem a valóságot tükrözi. Szerintük csak annyi történt, hogy a kiküldött matricákból véletlenül rosszat ragasztottak Atwood könyvére. Hogy pontosan melyik könyvesboltban történt az eset, még nem derült ki, de az ígérik, levetetik majd a téves címkét.

Szeptember elején derült ki, hogy kik szerepelnek idén a rövidlistán. A Testamentumok mellett még öt könyv van versenyben a díjért, köztük Salman Rushdie Don Quijote-parafrázisa és Elif Shafak isztambuli szexmunkásokról szóló könyve is. Atwood új regényének első fejezetét egyébként ITT tudjátok elolvasni. 

Forrás: The Guardian

Krasznahorkai László is esélyes lehet az amerikai Nemzeti Könyvdíjra

krasznahorkai-1231_1.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Krasznahorkai 2016-ban megjelent regényét, a Báró Wenckheim hazatért (kritikánk a könyvről ITT) is jelölték az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díjára, a Nemzeti Könyvdíjra. Az idegen nyelvről angolra fordított művek kategóriájában összesen tíz könyv versenyzik, a hosszúlistát ma tették közzé. A kiadók összesen 145 könyvet jelöltek az elismerésre, ebből választotta ki a zsűri azt a tízet, amely továbbra is versenyben van. Az esélyesek közt Krasznahorkai László regénye mellett szerepel dán, finn, arab, francia, japán, norvég, lengyel, spanyol és portugál könyv is.

A jelöltek:

Naja Marie Aidt, When Death Takes Something from You Give It Back: Carl’s Book

Eliane Brum: The Collector of Leftover Souls: Field Notes on Brazil’s Everyday Insurrections

Nona Fernández: Space Invaders

Vigdis Hjorth: Will and Testament

Khaled Khalifa: Death is Hard Work

László Krasznahorkai: Baron Wenckheim’s Homecoming

Scholastique Mukasonga: The Barefoot Woman

Yoko Ogawa: The Memory Police

Pajtim Statovci: Crossing

Olga Tokarczuk: Drive Your Plow Over the Bones of the Dead

Az öt jelöltre leszűkített rövidlistát október 8-án hozzák nyilvánosságra, a győztest pedig november 20-án hirdetik ki. Krasznahorkai regényét Ottilie Mulzet fordította angolra. 

Bari Károly és Ferencz Győző a DIA új tagjai

dia.jpg

A hét elején tartották a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) 2019. évi tagválasztó gyűlését a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az ülés kezdetén megemlékeztek a testület idén elhunyt két tagjáról, Tandori Dezsőről és Konrád Györgyről. Mivel az új tag választásánál szavazategyenlőség alakult ki, és az akadémikusok száma Konrád György pénteken bekövetkezett halálával a minimálisan előírt küszöb alá csökkent, Demeter Szilárdnak, a PIM főigazgatójának kezdeményezésére az alapszabálytól való eseti eltéréssel mindkét jelölt, Bari Károly és Ferencz Győző is a tagok sorába emelkedett.

A múzeum javaslatára a posztumusz tagok közé választották Mózes Attila prózaírót, esszéistát. A főigazgató ismertette és vitára bocsátotta a DIA strukturális bővítésére vonatkozó tervezetet, amelyet a résztvevők egy hónap múlva véglegesítenek.

Forrás: PIM

Budai-Bíró Endre: Részlet Corvinus János naplójából

A Várnegyed a föld alól – 10 év régészeti kutatásai a Budai Várban című kiállításához kapcsolódóan még tavasszal mese-és novellaíró pályázatot hirdetett Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum. A gyerekek két korosztályi kategóriában pályázhattak és több kiállítási tárgy közül választhattak (volt köztük női alakos bicska és gyertyakoppantó is), ezek köré szőtték történeteiket. A pályázat lezárult (a zsűri idén Kiss Noémi volt), mi pedig itt, a Könyvesblogon megmutatjuk a legjobbakat. A 9-13 éves korosztályban második lett Budai-Bíró Endre Részlet Corvinus János naplójából című írásával.

Budai-Bíró Endre: Részlet Corvinus János naplójából

Nehéz annak a gyermeknek, akinek az apukája éppen Mátyás király, így tehát nekem is. Jánosnak hívnak. Olyan vagyok, mint a többi kisfiú külsőleg, vagyis átlagos. Abban azért mégis más, hogy én leszek a trónörökös. A palotában mindenki sokat foglakozik velem, hogy okos, erős és bátor legyek, na meg művelt. Csak éppen apu nem ér rá velem játszani. Mindenkin és mindenen segít, rám alig van ideje. Álruhába öltözik, néha még én sem ismerném fel. Ezért egy szép nyári napon elhatároztam, hogy jó mókát csinálok a várban! Megtréfálom apukám, hisz Ő is szeret megviccelni másokat! Közös programot találtam ki! Úgy gondoltam, hogy elrejtem az ország almáját! Biztos nagyon izgatott lesz tőle és élvezni fogja a keresést, addig is együtt lehetünk!
Megérkezett apu. Látom nagyon feldúlt, mérges, ideges. Megkérdeztem tőle:
– Apu mi a baj?
– Nem találom az ország almáját! Valahova elgurulhatott!
– Én segítek neked megtalálni, ha játszol velem a Pion játékon. Közben elmesélem mi történt ma velem.
– Mióta játszol te a pion játékkal? Azzal csak a felnőtek tudnak játszani: – mondta.
Apu, mivel úgy sem tudott mit csinálni és unta, hogy állandóan csak a játékkal piszkálom, hát végül belement.
– Na, menjünk kisfiam! Játszunk egyet azzal a Pionnal!

Tovább

„A kurvák maradtak, ahogy a közéletben is” – Olvass bele Bödőcs Tibor első regényébe!

Fotó: Valuska Gábor

Addig se iszik című kötetével Bödőcs Tibor hónapokig vezette az eladási listákat, nem mellesleg pedig 2018-ban elnyerte a Libri irodalmi közönségdíját is. A stand-up-os tavaly decemberben a facebook-oldalán tudatta, hogy „eszébe jutott egy könyv”, amit megírna, és ezért egy időre szüneteltette a turnézást is.

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Helikon Kiadó, 2019, 200 oldal, 3499 HUF

 

Augusztus közepén aztán mi is megírtuk, hogy az irodalmi paródiák után ezúttal egy regény írt Bödőcs, a Meg se kínáltak című kötet pedig október elején fog megjelenni. A kiadó elöljáróban annyit írta a kötetről, hogy

A Meg se kínáltak nem csupán Magyar Oszkár, a képzőművésznek indult szobafestő és mázoló fantasztikus stand up showja, hanem egyben súlyos látlelet is Magyarország elmúlt évtizedeiről.

Szálinger Balázs pedig azt írta, hogy

Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve.

Bödőcs Tibor: Nem voltam olvasó, de A Pál utcai fiúkon sírtam

Fotó: Valuska Gábor Az irodalmi paródiáknak komoly hagyományai vannak hazánkban, ehhez a hagyományhoz teszi most hozzá a saját értelmezéseit Bödőcs Tibor. A búcsúszentlászlói standupos stílusparódiákon keresztül lép párbeszédbe az írói nyelvekkel Addig se iszik című kötetében. A Sorstalanság egy futballakadémián, Krasznahorkai a százholdas pagonyban. Bödőcsöt irodalmi ugrópontokról, maszkokról és ledöntött szobrokról kérdeztük.

Olvassatok el most egy részt a Meg se kínáltak című kötetből:

Tovább

Szívünk rajta - A Babageometria kontrasztos fekete-fehér világa kortalan örömforrás

babageo_mintak_egyben.jpgFotó: Trembeczki Péter

A vizuális kifejezés képessége éppúgy fejleszthető és fejlesztendő, mint a verbálisé - vallja Bényei Judit, a MOME docense, a Szívünk rajta szeptemberi értékelője. Ebben a hónapban a program kiemelt könyve Nagy Diána Minták című kötete lett a Babageometria-sorozatból, melynek kontrasztos képei már egészen kicsi kortól lekötik a gyerekek figyelmét, segítik a fókuszálás képességét. Bényei Judittal beszélgettünk.

A Szívünk rajta történetében először lett a hónap kiemelt kötete egy olyan leporelló, amely csak képekkel mesél. Miért pont erre a könyvre esett a választásod, mi volt az, ami Nagy Diána könyvét kiemelte a mezőnyből?

A Minták című könyv a mára négyrészes Babageometria-sorozat egyike. Kiemelésével az egész sorozatra szerettem volna fölhívni a figyelmet. Az ötlet és a megvalósult könyv nem újdonság mára a gyerekkönyv piacon, Nagy Diána munkája évek óta bizonyít a kisbabás családok körében. Sorozatként viszont már nemcsak egy szép könyvtárgyat láthatunk benne, hanem a vizuális nevelés következetes építkezését is.

Nagy Diána: Babageometria - Minták

Móra Könyvkiadó, 2019, 14 oldal, 1999 HUF

 

A könyv azt üzeni, hogy a korai vizuális nevelést nem lehet elég korán kezdeni – miben látod a jelentőségét annak, hogy egy kisgyereket már egészen korán izgalmas vizuális ingerek érjenek?

Az elterjedt pszichológiai vizsgálati eredmények szerint a fekete-fehér kontrasztos ábrák kiscsecsemő kortól segítik a látás fejlődését és a fókuszálás képességét. Az érdeklődést egészen biztosan felkelti már a 0-3 hónaposok esetében is, ezt magam is tapasztaltam. Sőt, valójában ebből a szempontból az ő számukra a legérdekesebb, mert később az élénk alapszínek és a mozgalmas képek már átveszik a vezető szerepet, de ezek egy következetes vizuális fejlesztési rendszerben szépen egymásra építhetők. A vizuális kifejezés képessége ugyanis éppúgy fejleszthető és fejlesztendő, mint a verbálisé, különösen ma, amikor a kommunikáció jó része képeken keresztül zajlik.

Tovább

Megengedi a rendszer, hogy a nők egyenlőek legyenek?

A nők a mai napig nem egyenlőek a férfiakkal. A több száz éve önmagát újratermelő rendszer látványos és láthatatlan eszközökkel fogja vissza a nőket abban, hogy egyenlőek legyenek. Hogy dönthessenek a családtervezésről, a szülésről, keressenek ugyanazért a munkáért ugyanannyit, mint egy férfi, ne kelljen másodállásban egyedül vinniük a háztartást, ne legyen egyértelmű a családon belüli erőszak, a szexuális kiszolgáltatottság. Melinda Gates A nő helye - Változtassuk meg a világot a nők erejével! című könyvében húszéves alapítványi munkájának tapasztalatait sok személyes történeten keresztül foglalja össze, hogy kiderüljön, milyen teendőink vannak az egyenlőség elérésében. Műfaját tekintve a A nő helye leginkább manifesztó, mert miközben egy rendszer működését írja le sok-sok példaértékű karakteren keresztül (akiknek a privilegizált nő ad hangot), cselekszik és cselekvésre ösztönöz, de közben egyfajta memoárként is működik. 

Melinda Gates: A nő helye - Változtassuk meg a világot a nők erejével!

Bookline Könyvek, 2019, 300 oldal, 3999 Ft

 

Bill és Melinda Gates 1994-ben házasodtak össze, három gyerekük született, együtt alapították 2000-ben a Bill & Melinda Gates Foundationt, ami a világ legnagyobb magánalapítványává nőtte ki magát, globálisan foglalkoznak a szegénység visszaszorításával és az egészségügyi rendszer fejlesztésével, valamint egy sor más üggyel is. Bill és Melinda 1986-ben a Microsoftnál találkoztak és jöttek össze, ahol Bill Bill volt, Melinda pedig először marketingmenedzser, később termékfejlesztési igazgató. A technológiai ipar alapvetően a férfiakról szólt és szól, Melindának tehát egyáltalán nem volt könnyű megvetnie a lábát egy olyan világban, ahol csupán a neme miatt hátrányból indult.

Tovább

Cseh József: Holt idő

A Várnegyed a föld alól – 10 év régészeti kutatásai a Budai Várban című kiállításához kapcsolódóan még tavasszal mese-és novellaíró pályázatot hirdetett Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum. A gyerekek két korosztályi kategóriában pályázhattak és több kiállítási tárgy közül választhattak (volt köztük női alakos bicska és gyertyakoppantó is), ezek köré szőtték történeteiket. A pályázat lezárult (a zsűri idén Kiss Noémi volt), mi pedig itt, a Könyvesblogon megmutatjuk a legjobbakat. A 9-13 éves korosztályban első lett Cseh József Holt idő című írásával.

Cseh József: Holt idő

Barnabás újra és újra elolvasta az előtte heverő levelet. Nem mintha elsőre nem fogta volna fel, de talán titkon abba bízott, ha sokáig elemzi a rideg szavakat, valami csoda folytán megváltozik a jelentésük. 

Pedig minden olyan jól kezdődött. Első könyve üstökösként robbant be a piacra. Pár hét alatt az olvasói sikerlista élére került. Találkozóról találkozóra járt, fürdött a sikerben. Az első könyve... Az egyetlen könyve, ha igazán őszinte akart lenni önmagához. Mert mint minden üstökös, a siker is előbb fényes lánggal robogott végig a hétköznapokon, de aztán nyomtalan eltűnt a népszerűség horizontján túl, mintha sosem létezett volna. 

Ma már nincsenek író-olvasó találkozók, nem szólítják le a sarki boltban vagy a kedvenc kávézójában egy autogramért. Ma már semmi sincs úgy mint régen. S ami a legnagyobb gond, hogy hiába a kiadó követelése, hiába, kérés és könyörgés, ráolvasás vagy fenyegetés, nincs folytatása a megkezdett történetnek. Se annak, se másmilyennek. Mintha egy óriási radírral kitörölték volna mindazt, ami íróvá tette Barnabást, belelökve a semmitérő átlagos szürkeségbe. Próbált ezer magyarázatot találni, kifogást a sikertelenségre. Átgondolta újra és újra. De mindig ugyanaz lett a vége: elfelejtett írni, már nem voltak a szívében és a fejében megírásra váró történetek. 

Tovább

Németül is megjelent az Átkelés Budapesten

tnemet.jpg

Modern nagyvárosi irodalomként jellemezte a Süddeutsche Zeitung kritikusa Térey János Átkelés Budapesten című kötetét, amely augusztusban Budapester Überschreitungen címmel jelent meg Németországban Wilhelm Droste fordításában. Lothar Müller szeptember elején megjelent kritikájában röviden ismertette a júniusban tragikus hirtelenséggel elhunyt alkotó életpályáját, és úgy fogalmazott, hogy a Paulus című verses regénnyel, a színdarabokkal, a fordításokkal, de mindenek előtt a versekkel Térey János a Nádas Pétert és Esterházy Pétert követő irodalmi nemzedék egyik legfontosabb hangjává vált.

Fordítója, Wilhelm Droste a Deutschlandfunknak nyilatkozva úgy vélte, hogy Térey különös szereplője volt a magyar irodalomnak, hiszen debreceni születésűként 1990-ben idegenként érkezett Budapestre, és egy idegen szemével is tekintett a fővárosra. Hasonlóképp fogalmazott egyébként annak idején maga Térey János is a kötet margós bemutatóján, beszámolónkban akkor például ezt írtuk:

Helyszíncentrikus könyv az Átkelés Budapesten, melyben próbált atipikus történeteket is elmesélni, olyanokat, melyeket nem ismer vagy szégyell a város. „Jó is, hogy vidéki fiú vagyok” – meséli a debreceni születésű Térey – hiszen így „mindig külső lesz ez a nézőpont”, még úgy is és akkor is, ha az évek számát tekintve többet élt Budapesten, mint más városokban.

Droste az interjúban felemlegette, hogy Térey 1991-től publikált és 1995-től már egyértelmű volt, hogy „egyike az ország nagyszerű, új lírikus hangjainak”. Térey egyéni hangja amúgy visszatérő eleme a róla szóló német cikkeknek – ahogy a műveiben rendre felbukkanó német mitológiai motívumok is. Fordítója, Wilhelm Droste a Neue Zürcher Zeitungban megjelent nekrológjában megjegyezte azt is, hogy költőként Térey egy olyan korban kezdte a pályát, amikor a magyar irodalomban a próza volt a dominánsabb. Térey ugyanakkor – ami Droste szerint hatalmas dolog volt – nem állt készen arra, hogy a költészetből eredő nyelvezetét a piac kedvéért átigazítsa, és írhatott bármit, színdarabot, regényt vagy esszét, fordíthatott is akár, mindenütt és mindenek előtt költőként definiálta magát.

Tovább