Olvass!

KönyvesBlog

Krasznahorkai elbeszélője gyerektestbe szorult öregember

2018. július 13. valuska

krasznahorkai_konyv-0763.jpg

Krasznahorkai László a tavaly őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron azzal fejezte be a beszélgetést, hogy többet nem lép fel Magyarországon. Az idén második alkalommal Nemzetközi Man Booker-díjra jelölt író tartja is magát ehhez, ezért a júniusi Margón A Manhattan-tervet egy rendhagyó felolvasószínházként mutatta be Máté Gábor rendezői segítségével, Zsámbéki Tóbiás főszereplésével. Egy gyerektestbe szorult idős ember olvas fel, a háttérben egy hintaszék áll infúzióval.

A Manhattan-terv bemutatóját teljes egészében itt lehet megnézni: 

A könyvet így foglaltuk össze kritikánkban

"Berlinben vacsorázott Krasznahorkai és Rotem, amikor az író elmondta, hogy egy évre a New York Public Library ösztöndíjasa lesz (ahogy egyébként Daniel Kehlmann, Nicole Krauss vagy Colm Tóibín is ösztöndíjasok voltak). A fotós megkérdezte, hogy mégis, mit fog ott csinálni az író, de valószínűleg arra ő sem számított, hogy a válasz egy könyv lesz, konkrétan A Manhattan-terv, amit végül közösen készítettek. Krasznahorkai “semmi esetre sem” árulta el, mivel foglalkozik New Yorkban, de a kötet mégis segítséget nyújt, hogy mivel is foglalkozik majd a következő regény.

A Manhattan-terv a véletlenek sorozatán keresztül mutatja meg, hogy nem az író választja a témáját, hanem éppen fordítva, a téma az írót. Persze ez banálisan hangozhat, de ebben az impozáns munkanaplóban Krasznahorkai tizenhárom véletlenen keresztül mutatja meg barátjának és alkotótársának, a fotós Ornan Rotemnek, hogyan állt össze annak a regénynek az alapja, ami majd csak később jelenik meg Aprómunka egy palotáért címmel."

Rorschach - Mi van a tintafoltkísérleteken túl?

Damion Searls New Yorkban élő író-műfordító, aki elsősorban olyan jelentős nyugat-európai alkotók műveinek  angol nyelvű fordításáért felelős, mint Marcel Proust, Rainer Maria Rilke, Peter Handke vagy Ingeborg Bachmann. Emellett több önálló könyve is megjelent, 2017-ben például a már magyarul is olvasható Rorschach-biográfia. Hermann Rorschach neve az általa a 20. század legelején kidolgozott tintafoltteszt miatt került be a tudományos diskurzusba és a köztudatba. Searls könyve a Rorschach élete és munkája, valamint a tintafoltkísérlet sztereotípiákon túli jellege, felívelésének, hanyatlásának és újragondolásának története iránt érdeklődők számára is megvilágító erejű olvasmány.

Damion Searls: Rorschach - A tintafoltteszt és az észlelés rejtélyei

Fordította: Hegedűs Péter, HVG Könyvek kiadó, 2018, 451 oldal, 4500 HUF

 

A szerző körültekintő alapossággal tárgyalja Rorschach életét és munkásságát. A pszichiáter levelezéséből, naplójából, tudományos publikációiból, kortársai munkáiból és ismerősei beszámolóiból feltárt információk révén nemcsak Rorschach életrajzát ismerhetjük meg, hanem amellett, hogy nyomon követhetjük szakmai fejlődését, kirajzolódik előttünk jelleme, normarendszere és előremutató gondolkodásmódja is. A könyv első részének olvasása során megismerjük és megértjük Hermann Rorschachot. Az olvasó szinte együtt rezdül a főhőssel, ahogyan az őt ért magánéleti, művészeti és tudományos hatások egymás után bemutatásra kerülnek. A szerző tehát szimpátiát ébreszt bennünk és érzékelteti Rorschach korai halálának tragikumát is, amelyet párhuzamba állít a tintafoltteszt későbbi megítélésének és értelmezéseinek alakulásával is. A Rorschach-próba kimunkálója iránymutatása nélkül ugyanis olyan módszerré vált, amibe felhasználói, tudományos gondolkodók és klinikai pszichológusok egyaránt, saját preferenciáik és előfeltevéseik alapján bármit beleláthattak.

A könyv tehát túlmutat a Rorschach-életrajzon és ismerteti a tíz tábla megalkotásának történetét, a teszt elméleti hátterét, alkalmazhatóságát, használatának változatait olyan egymástól távol eső területeken, mint a pszichoterápia, a pedagógiai tanácsadás, a jogi döntéshozatal vagy a hadseregbe toborzottak mentális állapotának felmérése. Különösen érdekfeszítő például a nürnbergi per vádlottjaival, illetve Adolf Eichmann-nal végzett személyiségtesztek, köztük a Rorschach-próba eredményeit, illetve az ezek emberiség-eszményre tett romboló hatását bemutató fejezet.

Tovább

Méltóságuk utolsó morzsáit próbálják összekaparni a Vándorhomár hősei

Ha nagyon egyszerűen akarnám megfogni, hogy miről szól Lugosi Viktória új regénye, azt mondanám, hogy a Vándorhomár a lecsúszástörténetek könyve. Persze sokkal több ennél, de nem könnyű megmondani, hogy mitől olyan megrázóak azok az élettörténetek, amikből összeáll a könyv. Talán attól, hogy viszontlátjuk bennük önmagunkat és családtagjainkat, hogy olyan közeliek és ismerősek a sorsok, amiket megrajzolt. Mintha a rendszerváltás utáni Magyarország minden rezdülése, válsága, kis tragédiája ott lenne a figurákban.

Lugosi Viktória: Vándorhomár

Park Kiadó, 2018, 315 oldal, 3490 HUF

 

A Vándorhomárban benne van minden olyan kisvállalkozó sorsa, aki sok-sok próbálkozás és kapálózás után végül alulmaradt. Benne van az összes bliccelő, aki a bkv-ellenőrnél nem csak utolsó forintjait, de méltóságának utolsó morzsáit is otthagyta. Benne vannak az anyák, akik már annyira megszokták a spórolást, hogy még ma is vízzel engedik fel a tusfürdőt, és benne vannak azok a felnőtt gyerekek is, akik lelkifurdalástól gyötörve idősek otthonába küldik a szüleiket, mert nem bírják tovább. A sok kis egyéni és családtörténetből összeálló regényből végül egy olyan Magyarország bontakozik ki, ahol folyamatosan taposni kell, mert ha az ember csak egy pillanatra megpihen, már el is süllyedt. Az a generáció jelenik meg benne, amelynek tagjai a késő Kádár-korszakban voltak fiatalok, és akiknek az elmúlt harminc évben folyamatos létbizonytalanságban kellett élnie. Aki tudott alkalmazkodni a változásokhoz, az nyert, aki nem, az veszített – mikor hogy.

A regény öt sorsot mesél el, amelyek között vannak kisebb-nagyobb összefüggések és átfedések. Az öt főhős, akikről az egyes történetek szólnak –  Arnold, Bori, János, Liza és Aliz –  csak mellékszereplők egymás életében. A különleges elbeszélési technika így megengedi, hogy kívülről is lássuk, milyennek tűnnek, mielőtt belülről megismernénk az életüket, problémáikat. De nemcsak ez az oka annak, hogy minden figuráról összetett és rétegzett kép alakul ki, hanem az is, hogy Lugosi Viktória minden embert környezetével és viszonyrendszerével együtt ábrázolt.

Mindenkiről kiderül, hogy milyen a viszonya az anyjával és apjával, hogy milyen sebzettségeket hozott a gyerekkorából, és hogy milyen családi történeteket, traumákat cipel magával. Múltjukkal együtt ismerjük meg a jelenük problémáit, így minden döntésük, belső vívódásuk és játszmájuk mellett ott állnak a lélektani magyarázatok, amik megindokolják a kollektív tehetetlenség és passzivitás személyes okait. Mert a Vándorhomár hősei nagyon különbözőek, de közös bennük, hogy meg van kötve a kezük: még ha dönthetnének is másképp, akkor sem képesek változtatni. Kiszolgáltatottan sodródnak a befizetetlen villanyszámlák, a munkanélküliség és a párkapcsolati válságok tengerében, miközben próbálják megőrizni emberi méltóságukat.

„Rántotta, villanyszámla, meddig rendelsz, ki megy a gyerekért, törlesztőrészlet. Korábban is voltak tolakodó szavak, jöttek-mentek, kikoptak mint az osztályharc, a jegyes tej, a peresztrojka. Ez is elmúlik, gondolták.”

Arnold, akinek divatüzletét elsodorják a berobbanó plázák, zöldségesként kezdi újra, miközben fia és volt felesége előtt próbálja nem mutatni a szégyent, amit érez. Bori tehetetlenül nézi, ahogy – sok más kollégájával együtt – a létszámleépítés áldozatává válik, miközben rigorózus apja a sírba vitte magával felhalmozott vagyonának titkát. János passzívan szemléli, ahogy szétcsúszik a házassága, miután mélyen vallásos, konzervatív felesége úgy dönt, nem kér a down-szindrómás gyermekükből. Liza teljesen lemond önmagáról és a vágyairól, hogy megfeleljen férjének és megtestesítse a tökéletes családanyát. Aliz pedig az öregedés és a felejtés rémképével próbál megküzdeni. Csupa olyan szereplő, akinek megtört az önbecsülése, aki olyan mélyre jutott, hogy bár nagyon szeretne, de nem bír kiállni magáért.

Tovább

UPDATE - Nyerd meg Maja Lunde A méhek története című regényét!

a-mehek-tortenete.jpgUPDATE: Sorsoltunk a Cser Kiadó és a Könyvesblog közös játékán. A szerencsés nyertes: Harsányi Aurél. A győztest amailben is értesíteni fogjuk, nyereménye Maja Lunde A méhek története című könyvének dedikált példánya. Gratulálunk!

 

 

 

A helyes válaszok:

Melyik országban lett A méhek története című regény 2017 legnagyobb példányszámban eladott könyve?

Németországban

Hogy hívják a regény három főszereplőjét?

Tao, William, George

A méhészetben mire használják a CCD rövidítést?

Elnéptelenedés szindróma, amikor a dolgozó méhek hirtelen tömegesen tűnnek el egy kolóniából

Van-e olyan része a Földnek, ahol már ma is kézi beporzásra van szükség?

Kína, Szecsuán

Melyik három évben játszódik a regény?

1852, 2007 és 2098

Tovább

A szeretet és a politika összeférhetetlenségéről írt a Woman's Prize idei nyertese

shamsie_szerzofoto.jpg

Fotó: Zain Mustafa

Októberben végre magyarul is megjelenik a brit-pakisztáni regényíró, Kamila Shamsie díjnyertes könyve, A fiúk hazatérnek. A könyvet itthon a Park Kiadó adja ki, a fordító Gy. Horváth László. A regény az idén elnyerte a Woman's Prize-díjat. A harmincezer fonttal járó elismerést minden évben egy angol nyelven alkotó női író kapja meg, és csak Nagy-Britanniában kiadott regényekért ítélik oda, a tavalyi győztes Naomi Alderman volt. Az idei rövidlistán Kamila Shamsie mellett olyan írók szerepeltek mint Elif Batuman, Jessie Greengrass, Imogen Hermes, Meena Kandasamy és Jesmyn Ward.

Kamila Shamsie brit-pakisztáni regényíró 1973-ban született Karacsiban. 2007 óta Londonban él. Hét regény, köztük a magyarul is megjelent Istent a kőben szerzője. A fiúk hazatérnek című regényét 2017-ben, megjelenésének évében többek közt a Guardian, az Observer és a New York Times is az Év Könyvének választotta, 2018-ban pedig elnyerte a rangos brit Women’s Prize for Fiction irodalmi díjat.

A fiúk hazatérnek Szophoklész Antigoné című drámájának elsöprő erejű modern feldolgozása. Ádázul és makacsul teszi fel újra meg újra a kérdést: ki mondja meg, mi helyes és mi nem, amikor az embert darabokra szaggatja a szeretet és a politika összeférhetetlensége.  

„A gonosz zsarnokokról szóló történetekben száműzetéssel büntetnek férfiakat és nőket, a holttesteket nem adják ki a családoknak – fejüket karóra tűzik, tetemüket jelöletlen sírba vetik. Mindezt törvényesen tehetik, de az igazsághoz semmi köze sincsen. Én azért jöttem ide, hogy igazságot kérjek. A miniszterelnökhöz fordulok: engedje hazavinnem a fivéremet!” 

A történet Ismáról szól, aki anyja halála után évekig nevelte két ikertestvérét, és most folytathatja régóta halogatott álmát – Amerikában tanulhat. Mégis egyre nyugtalankodik Londonban élő, szép és önfejű húga, Aneeka miatt, és a fivérük, Parvaiz miatt, akinek nyoma veszett, aki méltóvá akar válni sosem látott, dzsihádista apja sötét örökségéhez. És belép a nővérek életébe Eamonn. Nagy hatalmú brit muszlim politikus fia, neki is fel kell nőnie születési előjogához – vagy szembe kell szállnia vele. A két család sorsa kibogozhatatlanul, gyilkosan egybefonódik ebben a perzselő regényben, amely felteszi a kérdést: miféle áldozatokra vagyunk képesek a szeretetért? 

Nincs választásod, áruló leszel

Egy igazi, női olvasókra szabott történelmi regény, amire mégsem telepszik rá a romantika, hanem a rövid szerelmi szálak inkább a főszereplők személyiségét és döntési folyamatait árnyalják. Kamila Shamsie pakisztáni származású angol írónő hetedik regénye, az Istent a kőben 2015-ben a Walter...

Tovább

Így néz ki Csukás István dolgozószobája

csukas_targyalas-kozepes.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Csukás István nem szereti, ha bárki rendet rak az íróasztalán, mert szüksége van olyan munkakörnyezetre, amit a saját igényeihez igazíthat. Állítása szerint „az alkotói rendetlenségben” mindennek megvan a pontos helye, a kéziratok is fontossági sorrendben követik egymást a kupacokban. A Süsü és a Pom Pom írója nyolcvankét évesen is aktív, minden nap kilenctől délig dolgozik óbudai lakásában, amelyet ajándék gyerekrajzok, Gombóc Artúr-figurák és Süsü-párnák népesítenek be. Műveit ma is nagy érdeklődéssel fogadják, ő pedig alig győzi megírni az ötleteit. Az utóbbi időben több színdarabját is bemutatták országszerte, a Fővárosi Állatkertben pedig épp a látogatásunk előtti napon avatták fel a Holnemvolt Várat, ahol Csukás-mesefigurákkal játszhatnak a gyerekek.

Írógép: Bár tisztában van vele, hogy kiment a divatból, ma is írógépen dolgozik. „A számítógépen egyből játszani kezdenék, és akkor nem lenne semmi a munkából.” Legalább tíz írógépe van, most épp egy német gyártmányt használ. Előnynek tartja, hogy nem kell hozzá áram, bár a szalagokat nem könnyű beszerezni, ráadásul az általa ismert írógépszerelők már nyugdíjba mentek. „Nincs más hátra, ezt a szakmát is meg kell tanulni.”

Postakürt: Azt sokan tudják róla, hogy hegedűművésznek készült, az viszont kevésbé közismert, hogy rajong a kürtökért. Szerinte nem olyan nehéz megtanulni kürtölni, de nem szokta gyakran fújni, mert akkor bizonyára összedőlne a ház. „Szép a formája, ha meglátok egy ilyet a bazárban, azonnal megveszem. Tele van ilyen lomokkal a lakás.”

Tollak: Jó nagy kupac toll van az íróasztalán, de amit látunk az csak a jéghegy csúcsa, az asztalfiókok is tele vannak íróeszközökkel. „Egyrészt kapja, másrészt lopja az ember a tollakat.” Amikor a Móra Könyvkiadóban dolgozott, mindenki rettegett a hozzá hasonló tolltolvajoktól. „Az ember megfogta és elfelejtette letenni. Az enyémeknek is mindig ez volt a sorsa.”

Kéziratok: Mindig a legfontosabb jegyzeteket tartja a keze ügyében, és pontosan tudja, hogy a papírhalmok mit rejtenek. Régebben használt különböző jeleket és rövidítéseket, de nem akar úgy járni, mint Szabó Lőrinc, akinek senki nem tudja megfejteni tréfás gyorsírásos jeleit.

Tovább

Milbacher Róbert kísérleti bűnregénye önmagában egy hatalmas rejtély

Fotó: Valuska Gábor

Tények és fikciós elemek keverednek a Margó-díjas Milbacher Róbert legújabb kötetében, amely nyomokban egy „kisded bűnregényt” tartalmaz. Maga a bűneset azonban mintha csak ürügy lenne arra, hogy hőse egy levert forradalmon túli, ám konszolidáción inneni időszakban a vélt és valós hiábavalóságokról és az élet múlékonyságáról elmélkedjen, megvillantva ezzel sajátos gondolkodásmódját és világszemléletét.

A Léleknyavalyák szigorúan véve csupán néhány nap történetét eleveníti fel, amikor is Hummel József, a megrögzötten rojalista egykori alkapitány – aki évek múltán is a felforgató Petőfi és társai forradalma miatt dohog – Czakó Zsigmond drámaíró öngyilkosságának körülményeit igyekszik felderíteni. Megint. Egyszer már ugyanis felderítette, a racionalitást mindenek fölé helyező Hummel ugyanakkor kénytelen most azzal szembesülni, hogy annak idején sokszor kimondottan hanyagul járt el. Ez tehát a kiindulópont, ami első ránézésre egy klasszikus bűnügyi regény alapja is lehetne, ám néhány oldal után világossá válik, hogy Milbacher a legkevésbé sem akart krimit írni.

Milbacher Róbert: Léleknyavalyák - Avagy az öngyilkolás s egyéb elveszejtő szerek természetéről

Magvető Könyvkiadó, 2018, 237 oldal, 3499 HUF

 

Mégis zavarban lennék, ha műfajilag be kellene sorolnom a könyvet. Ha el akarnám maszatolni, akkor egyszerűen elfogadnám az utószó definícióját, miszerint ez egy kísérlet, mégpedig az első magyar „bűnregény” feltámasztására. A kísérleti alanyok ugyanakkor mi vagyunk, olvasók, akik egy olyan fiktív térbe lépünk be előbb a regényszöveg, majd az utószó által, melynek szabályrendszerét Milbacher állítja fel. Ahhoz pedig, hogy a játék működjön, muszáj elfogadnunk az ő szabályait, ahogy azt a fikciós adatközlést is kétség nélkül el kell hinnünk, hogy 1867-ben márpedig igenis létezett egy olyan krimiíró pályázat, melyre mindösszesen egy pályamű érkezett (az is jeligés, szerzője éppen ezért ismeretlen), Milbacher regénye pedig ezt a történetet éleszti fel (vagy alkotja meg, vagy éppen ő maga az – újabb eldöntendő kérdés). A Léleknyavalyák így aztán kapott egy olyan keretet, amely látszólag segíti az addig olvasottak értelmezését (valós adatokat sorol, tényleges forrásmunkákat jelöl, hivatkozásokat citál), alátámasztani látszik hitelességét, a tényirodalmi kontextus ugyanakkor mégis egy fiktív pont köré építi fel az irodalmi posztnyomozás történetét.

Tovább

Keresni az éterben

weyer_600_2_2_1_2_1.jpg

A különböző íráskurzusokon, amelyeken életemben részt vettem, sokféle írástechnikai metaforával találkoztam. Ezek a kurzusok szinte minden esetben angol nyelven folytak, amelyen a kreatív írást sokkal inkább tanulható szakmai fogások soraként szemlélik, mint hazánkban, ahol az alkotás inkább transzcendens varázsfolyamat (lásd Csokonai: „Tebenned úgy csap a poéta széjjel,/ mint a sebes villám setétes éjjel;/ Midőn teremt új dolgokat,/ S a semmiből világokat”). Angol nyelven az írás 65% elbeszéléstechnika, 25% korszellem és 10% ihlet, mondanivaló, múzsa, elhivatottság és minden egyéb, amit az alkotás lényegének szoktunk tekinteni.

Könyves magazin 2018/1.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2018, 76 oldal, 15 pont + 100 Ft

 

Az írástechnikai metaforák igen változatosak tudnak lenni. Vannak például a hadászatiak: a gerillaháborús-utcai harcos metaforában házról házra foglaljuk el a várost, ami azt jelenti, hogy apró lépésenként, lineárisan, az ellenállást felmorzsolva, többé-kevésbé egyenletes ritmusban haladunk a poétikai cél felé. A lépések nem cserélhetőek fel, hiszen mindig csak a következő utcaszakaszt vagy épületet tudjuk elfoglalni. Az ostrommetaforában körbezárjuk, türelmesen kiéheztetjük az elfoglalandó területet, míg végül az eseményeket felgyorsítva egyszer csak lerohanjuk. A bombázásban előbb csapást mérünk a stratégiai pontokra, és utána kezdjük elfoglalni a várost: előbb lelőjük (haha) a poént vagy azt, amit annak akarunk láttatni, majd a már romos várost foglaljuk el, azaz egy meglepetésszerű nyitással azonnal a történet közepébe vágunk, majd az időt visszapörgetve jutunk el már jóval lassabban az elején megrajzolt eseményig és tovább.

De természetesen pacifistább metaforák is vannak, például amelyek virágokkal dolgoznak. Az egyik szerint úgy járja körbe a szerző a témát, mint ahogy egyenként szakítja le a gyerekrajzokról ismerős, tipikus virág szirmait, és jut el a középhez, a lényeghez, a bibéhez. A másik szerint frontálisan közeledünk és nagy lendülettel intézzük el az egészet, mint mikor a pitypangot szanaszét fújjuk. A harmadik inkább épít, mint leszakít: elültet egy magot, aztán türelemmel és törődéssel várja, hogy a maga nevelte növény szárba szökkenjen és termést hozzon. Persze ezek az írástechnikai sorvezetők ritkán explicitek, nem visszafejthetőek és elsősorban arra jók, hogy segítsenek strukturálni a még alaktalan, masszaszerű gondolatot. Ezért nem is szoktunk az elbeszéléstechnikán gondolkodni, miközben olvasunk, mint ahogy a porcainkat, inainkat, szalagjainkat, csontjainkat sem érezzük, miközben sétálunk, hiszen olyan sok az áttétel a technikai megoldás és az interfész, a gondolat és a cselekvés között.

Karl Ove Knausgård regény-sorozata, a Harcom (Min Kamp) hozta elő belőlem, hogy a gondolat- és szöveggyártás folyamatán törjem a fejem. Olyan fájdalmasan aprólékos a szöveg, mintha az iménti példa az ellenkezőjére fordulna: mintha séta közben egy kínosan lassú lassított felvételen érzékelnénk, ahogy szalagjaink nyúlnak és ernyednek, porcaink elfordulnak egymáson, ahogy a lépés szándéka, mint információ végigfut az idegpályáinkon és mozgásba hozza a testünket. Ami a maga normális tempójában fájdalommentes, különösebb odafigyelést sem igénylő mozdulat, az ebben a hiperlassításban hirtelen nagyon is fájdalmassá válik és szinte érezzük, ahogy a tagjaink mozognak, forognak, nyúlnak, csikorognak. Figyelembe véve, hogy a Harcom önéletrajzi sorozat, ez az önboncoló, saját testünket elemeire bontó, kifordító metafora nem is olyan rossz.

Tovább

Rekordáron kelt el a Micimackóhoz készült eredeti térkép

micimacko.jpg

Világrekordot döntött a Százholdas pagony eredeti térképe, ugyanis könyvillusztráció korábban még soha nem kelt el olyan magas áron, mint E.H. Shepard tintarajza. A Micimackóhoz készült vázlatot 430 ezer fontért, azaz 157 millió forintért adták el tegnap egy londoni aukción.

Az 1926-os illusztráció, amely Róbert Gida és barátai világába vezeti be az olvasót, korábban is magántulajdonban volt, így az elmúlt ötven évben senki sem láthatta. Érdekessége, hogy a rajz szerint a térképet maga Róbert Gida készítette (Mr. Shepard segítségével), ezért elszórtan helyesírási hibákra lehet bukkanni benne. 

Mennyit fizetnél a világ leghíresebb Micimackó rajzáért?

Több mint 300 ezer fontot fizetett egy gyűjtő egy EH Shepard-rajzért, amin Micimackó, Malacka és Róbert Gida látható. Az illusztráció, ami először 1928-ban jelent meg, és ami az egyik leghíresebb rajz, amit Micimackóról valaha publikáltak, 40 évig egy magánygyűjtemény része...

A különleges térkép egyébként szerepel a könyvből készült, 1966-ban bemutatott Disney-rajzfilmben is. A Sotheby’s aukciós ház a rajz leütési árát korábban 100-150 ezer fontra becsülte, ezért is okozott meglepetést, hogy végül ilyen magas áron kelt el. A keddi árverésen áruba bocsátották Shepard négy másik – Micimackót, Róbert Gidát, Malackát és Fülest – ábrázoló eredeti illusztrációját is.

Forrás: The Guardian

Ez történt volna, ha Léda felhívja telefonon Csinszkát

birnbaum_lathatalantortenetek.jpg

„A valóság mögött gyakran egy másik valóság, vagy legalábbis a valóság egy lehetséges variációja rejtőzik vagy rejtőzhet” – írja Marianna D. Birnbaum a kötet bevezetőjében. Elbeszélőként ezeket a láthatatlan történeteket tárja elénk egész másként, mint ahogy azt irodalom- és kultúrtörténészként évtizedeken át tette. 

Marianna D. Birnbaum: Láthatatlan történetek

Magvető Könyvkiadó, 2018, 154 oldal, 2999 HUF

 

Hat valaha élt zsidó asszony személyiségét és életének meghatározó pillanatait mutatja be fiktív naplókon, leveleken, vallomásokon keresztül. Öten többé-kevésbé ismert személyek, mint például a Rigoletto Gildája vagy Ady Lédája, a legmegrázóbb egy egész korszaknak emléket állító monológ, a Mici forgatókönyve. Egy európai zsidó nő története a huszadik században: üldöztetés, túlélés, újrakezdés bármikor és bárhol, ha a történelem úgy hozza. 

„Minden jelzőjében egy élet felelőssége él"

Fotó: Valuska Gábor (...) volt egy ...kultúrest fordítás témakörben. Morával padödöztünk Denis Scheck domptőr intelligens korbácsütései alatt, nyomán - írta Esterházy Péter a Hasnyálmirigynapló 2015. június 2-i, keddi bejegyzésében. 2017. június 10-én Péczely Dóra kérdései mintegy menüettet táncoltak Marianna D. Birnbaummal, hogy az íróról, barátról szóló emfatikus mondatok közül néhány önmagáról szóló vallomástöredéket is kiudvaroljanak - mindhiába.

Majd ötszáz évet és két kontinenst járnak be a Láthatatlan történetek szereplői. Hiába olvashattunk már hasonló sorsokról, Marianna D. Birnbaum magával ragadó humora, mesterien megírt elbeszélései, mégis az újdonság erejével hatna.

Tovább

Mi történik a szerelem után?

Rabihnak és Kirstennek vacsorapartikon és kávézáskor gyakran felteszik a kérdést: hogyan ismertétek meg egymást? A válasz könnyen jön, kedves sztori, mindketten szívesen mesélik. Van azonban egy második része is a történetnek, csak erre sosem kérdeznek rá: mi történt utána?

Alain De Botton: A szerelem csapásai

Fordította: Papp Bertalan, Gabo Kiadó, 2018, 308 oldal, 2990 HUF

 

Rabih és Kirsten megismerkedtek, egymásba szerettek, és összeházasodtak. A történetük közmegegyezés szerint itt véget is ért. Pedig épp csak elkezdődött.

A szerelem csapásai egy házasság története, a vágy ébredésétől a valódi elköteleződéssel járó örömökön és félelmeken át a közös élet során felszínre bukkanó problémákig. Provokatív regény a modern párkapcsolatokról és arról, hogyan lehet túlélni őket.

Olvassatok bele:

AD_A szerelem csapasai_beleolvaso.pdf by konyvesblog on Scribd

Akár J.K. Rowling is megkaphatja az alternatív irodalmi Nobelt

Korábban már mi is írtunk róla, hogy svéd értelmiségiek egy csoportja új irodalmi díjat adna át idén a botrányok miatt legalább egy évre eltolt Nobel helyett. A jelölések ideje lejárt, és nyilvánosságra került a hosszú lista – erre augusztus 14-ig bárki szavazhat.

A Nobel-jelöléseket (és általában minden azzal kapcsolatos iratot) ötven évre titkosítanak, elméletileg tehát az adott évben sosem lehet tudni, hogy kiknek a neve került a kalapba. (Viszont mindig izgalmas, amikor kiderül, hogy fél évszázaddal korábban kik voltak a jelöltek, legutóbb ITT írtunk erről.) Ezért van az, hogy a Nobel-győztes kihirdetése előtt mindenki nagyban találgat, meg a fogadóirodák oddszait böngészi, ami az esetek többségében eléggé félrevezető, viszont pont a mostani botrányban derült fény arra, hogy a Svéd Királyi Akadémia egyik tagjának férje nemcsak szexuálisan zaklatott másokat, de ő volt az is, aki néhány alkalommal idő előtt kiszivárogtatta a Nobel-nyertes nevét. Elméletileg viszont az új irodalmi Nobel-díjas személyére mindig csak a bejelentés napján derül fény, és az olvasók legfeljebb ötven év múlva tudják meg, hogy az a bizonyos író vagy költő az adott évben kiket ütött még ki a nyeregből.

Ezért is érdekes a magát Az Új Akadémia néven emlegető szervezet 47 fős, eléggé populárisra sikeredett listáját végignézni, hiszen olyan szerzők szerepelnek rajta, mint az örökös Nobel-esélyesként emlegetett Murakami Haruki, vagy a szintén az örökös favoritok között említett Ngũgĩ wa Thiong'o. A listán szerepel egy író-házaspár is (Paul Auster és Siri Hustvedt), és természetesen megtalálhatók az elmúlt évek legnagyobb nagyhatású/legnépszerűbb műveinek szerzői is (Margaret Atwood, Elena Ferrante, Neil Gaiman), mint ahogy a Harry Potter-széria írója, J.K. Rowling is. Az olvasók tehát augusztus 14-ig szavazhatnak, a legtöbb szavazatot kapott négy szerző közül pedig egy szakmai zsűri fog választani; a győztes nevét október 14-én hirdetik ki.

Íme, a teljes lista:

Tovább