Olvass!

KönyvesBlog

Reisz Gábor: A jelen időmben volt egy nagy kérdőjel

2019. november 20. .konyvesblog.

Először jött a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, majd 2018 decemberében a Rossz versek, Reisz Gábor és alkotóközössége mindkét filmmel meglepte a közönséget. A rendező, aki nemcsak filmben, hanem filmzenekarával is csapatban gondolkodik, októberben egy novelláskötetbe csomagolva jelentette meg a Rossz versek DVD-jét. A Centrál Könyveknél megjelent kiadvány különleges, hiszen a hagyományos DVD-extrákon kívül (a film mellett a DVD tartalmaz 29 perc kimaradt jelenetet, werkfilmet, bakikat, castingot, próbákat és audiokommentárt) tizennégy novellát is kapunk, amelyek tovább mesélik az egyes szereplők történeteit. Amíg a Rossz versek Merthner Tamás szuperszemélyes elbeszélése és emlékfolyama volt, addig a Rossz versek és 14 el nem beszélt történet ennek a nézőpontnak a radikális felszabadítása: tizennégy szerző (Berg Judit, Fabricius Gábor, Jakab Juli, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Németh Gábor, Reisz Ádám, Reisz Gábor, Simon Márton, Szentesi Éva, Tóth Krisztina, Totth Benedek, Valuska László és Závada Péter) mesél azokról a szereplőkről, az apáról, Csák Annáról, a párizsi reptér rendőréről, Schneider Zitáról, akik a filmben nem igazán kapnak hangot. A könyvről, emlékek és fikció keveredéséről és a terápiaszerű írásról is kérdeztük Reisz Gábort, aki a könyvben saját történettel jelentkezik.   

Rossz versek és 14 el nem beszélt történet

Central Könyvek, 2019, 184 oldal, 4690 HUF

 

A Rossz versek című filmedből született novelláskötet, a Rossz versek és 14 el nem beszélt történet a film továbbgondolása, amely a tiéddel együtt 14 írást tartalmaz kortárs szerzők, testvér és barát tollából. A saját gyerekednek érzed a könyvet úgy is, hogy szándékosan felszabadítottad a saját nézőpontodat?

A könyvvel pont arra vállalkoztunk, hogy ne az én nézőpontomat mélyítsük tovább, hanem különböző szerzők saját gondolatvilágával és perspektívájából kapjon a történet új színeket, mutasson meg többet a film szereplőiről. Ilyenformán nem az én gyerekem, mégis nagyon büszke vagyok, és persze hálás, hogy ennyi ember beállt mögénk és megvalósította velünk ezt az őrült ötletet, amit Valuska Lacival kitaláltunk.

A könyv néhány írása a film epilógusa is lehetne. Sejtetted korábban, hogy a film története nem ért véget és tovább lehet mesélni?

Nem a folytatás volt a célunk, de van a filmben olyan karakter – legfőképpen Csák Anna –, ahol nagyon izgalmas ez a dramaturgia, szóval nem lepődtem meg azon, hogy Mán-Várhegyi Réka és Jakab Juli is továbbgondolta a történet ívét. Egyébként is a nyitott befejezés híve vagyok, nem gondolom, hogy ne lehetne folytatni egy történetet, miután „befejeztük”, az izzadságszagú happy end pedig kifejezetten idegesít.

Könyvbemutató a Société Könyvklubban! 

Berg Judittal, Jakab Julival, Krusovszky Dénessel és Valuska Lászlóval Ott Anna beszélget. Reisz Gábor külföldön írja új filmtervét, ezért egészen rendhagyó módon már előre megválaszolta a legfontosabb kérdéseket, ő videón lesz jelen. 

ESEMÉNYLINK>>

Tovább

Finy Petra: A traumákról nem beszéltek, azt gondolták, így gyógyul meg a család teste

1n1a8324-1.jpg

Fotó: Erdélyi Gábor

Az a fajta hiány jelenik meg a regényben, ami kiszúrja az ember szemét – meséli Finy Petra, akinek új kötete a jelen eseményein keresztül egy család és egy egész budapesti városrész történetének titkait hozza felszínre. Hőse egy Marlenka nevű idős asszony, aki látszólag eseménytelenül tengeti életét, míg csak egy váratlan esemény arra nem készteti, hogy végre saját kezébe vegye sorsa alakítását. Pedig sokáig nem ura a saját életének, sodródik, az okokat viszont a legritkább esetben firtatja. Teljesen természetesnek veszi például, hogy a Városmajor bizonyos pontjain szorongás fogja el („ordítanak az artériái”), és az sem zavarja össze, ha ismerősei időről időre más néven szólítják. Ez a nem-tudás végigkíséri az egész életét, holott a második világháború eseményei, a nyilas rémuralom napjai még így, ebben az állapotában is lenyomatot hagynak a személyiségén. De mi történik akkor, ha kibeszéletlen marad a múlt, milyen következményekkel jár, ha elmarad a traumafeldolgozás, és milyen önvédelmi mechanizmust fejlesztettek ki az áldozatok? Finy Petrával interjúztunk.

A Marlenka egy család történetén keresztül egy komplett városrész múltját eleveníti fel. Tudni lehet rólad, hogy a Városmajor mellett nőttél fel, de mikor kezdett el foglalkoztatni, hogy mi történt azokban az utcákban és épületekben, amelyek gyerekkorod óta ismerősek lehettek neked?

Meglepően későn. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a történelmi háttér hangsúlyos legyen. Hogyan lehet az, hogy ebben a látszólag idilli kerületben felnőhet úgy valaki, hogy nem tud a kerület múltjáról, hacsak nem végez célirányos kutatásokat, ahogyan Térey János is tette? Hogyan lehet az, hogy a mai napig derülhetnek ki eddig elhallgatott dolgok, akár olyan prominens emberek családjáról, mint például a kerület polgármestere, akinek nagyapja a regényben szereplő Kun páter mellett tevékenykedett?

Finy Petra: Marlenka

Athenaeum Kiadó, 2019, 244 oldal, 3999 HUF

 

A címszereplő idős asszony tulajdonképpen egy információs vákuumban él, hiszen semmit nem tud a múltjáról. Egy transzgenerációs trauma kibontakozásának vagyunk a tanúi, feloldozásának esélye a regénybeli jelenben jön el. De mi történik akkor, ha ez elmarad, mi lehet a következménye annak, ha magunkkal cipeljük ezeket a terheket? Mit tapasztalsz, a leszármazottak hogyan örökítik tovább a múltat, és mi határozza meg, hogy a gyerekek és unokák mennyire simulnak bele a múltbeli mintákba?

Sok esetben marad el a traumafeldolgozás. Arra például, hogy a szovjet katonák mit tettek nagyanyáinkkal, egyszerűen nem voltak szavai az áldozatoknak vagy leszármazottnak, épp ezért volt szinte lehetetlen mondatokba önteni a fájdalmat, és kitörni az így keletkezett kommunikációs űrből. Pető Andrea történész Elmondani az elmondhatatlant című kötete talán elindított valamit e téren. De rengeteg egyéb súlyos trauma dermesztette meg családok életét: a második világháború utáni Európa már egyáltalán nem az az Európa, ami előtte volt. Nem lehetett az. Bizonyos családokban a trauma-kínozta részt egyszerűen kinyisszantották a verbális szövetből, mint egy zavaró daganatot, és nem beszéltek róla, azt gondolták, így fog meggyógyulni a család teste. De hosszú távon ezzel gyakran nagyobb kárt lehet okozni: az utódok hordozzák a sebet epigenetikusan, ami valamilyen tüneten keresztül követeli majd ki magának, hogy “beszéljenek róla”.

Tovább

A Kirkus Reviews a legjobbak közé választotta Bán Zsófia könyvét

A Kirkus Reviews kritikaportál minden évben listázza a könyveket, amelyek az év során csillagot kaptak, vagyis a jók között is a legjobbak voltak. Idén egy magyar szerző is a listára került, Bán Zsófia az Esti iskola című elbeszéléskötettel, amit Jim Tucker fordított angolra. A Night School – A Reader for Grownups az Open Letter Booksnál jelent meg.

Bán Zsófia olyan szerzőkkel került egy listára, mint Ali Smith, Ted Chiang, Ta-Nehisi Coates, Marlon James vagy 2019 egyik Booker-díjasa, Bernardine Evaristo.

A teljes listáért katt IDE!

Forrás: Magvető

Long Island partjainál egy emberevő cápa szedi áldozatait

A Long Island-i nyaralóhely partjainál emberevő cápa tűnik fel. Tart a szezon, az első halálesetet még valahogy sikerül eltussolni, de amint szaporodnak a támadások, nyilvánvalóvá válik, hogy a gyilkos hallal meg kell küzdeni. Hamarosan kiderül, hogy Martin Brody rendőrtisztnek nem a fenevad az egyetlen ellensége.

Peter Benchley: Cápa

Fordította: Veress Júlia, 21. Század Kiadó, 2019, 336 oldal, 3690 HUF

 

Generációk nőttek fel Benchley klasszikus, szikár prózáján. A mesterien lecsupaszított történetből 1975-ben Steven Spielberg filmet rendezett, amely a horror klasszikusává vált.

Olvass bele a kötetbe:

Benchley capa by konyvesblog on Scribd

„Velencében kezdődött, a sikátorokkal” - 5 könyv a most víz alá került városról

(Kép forrása)

Napok óta a Velencét elborító áradásokkal vannak tele a hírek, a károk már eddig is tetemesek, és egyelőre nem látni, hogy mikor fordul jobbra a helyzet. Velence mindig is kitüntetett helyet foglalt el az irodalomban (elég csak mondjuk Thomas Mann vagy Henry James klasszikusaira gondolni), mi viszont most arra gondoltunk, hogy az elmúlt években megjelent vagy újra kiadott könyvek közül válogatunk ki párat – kimondottan azokat, melyek erősen kötődnek Velencéhez. 

Roger Crowley: Kalmárköztársaság

Roger Crowley: Kalmárköztársaság

Fordította: Makovecz Benjamin, Park Kiadó, 2018, 490 oldal, 4900 HUF

 

A történelmi tényirodalomban utazó Roger Crowley már az alcímben (Hogyan hozta létre és veszítette el tengeri hatalmát Velence) kijelöli a kötet tárgyát, és innentől kezdve le sem száll a maga szabta tematikai vágányról. Egy ambiciózus, a világot megismerni óhajtó és nem mellesleg meghódítani vágyó kereskedőállam története bontakozik ki a szemünk előtt, Crowley pedig a keresztes lovagok, hajóskapitányok és kereskedők beszámolóihoz visszanyúlva vázolja fel Velence diadalmas mindennapjait, ahogy azt is, hogyan pecsételte meg sorsát a terjeszkedő Oszmán Birodalom. 

Christopher Moore: A velencei sárkány 

Christopher Moore: A velencei sárkány

Fordította: Pák Zoltán, Agave Könyvek, 2016, 319 oldal, 3480 HUF

 

Christopher Moore a maga sajátos stílusában a két nagy Shakespeare-klasszikust, A velencei kalmárt és az Othellót ötvözte ebben a regényében, melynek 13. századi hőse, Tarsoly a városba érve a készülő keresztes hadjárat ellen agitál. Ezzel viszont darázsfészekbe nyúl, hiszen bizonyos érdekkörök nagyon is a háborút szorgalmaznák – az életére törnek, ő viszont bosszút forral, amihez hamarosan társakat is talál. ITT bele is tudtok olvasni a regénybe! 

Tovább

Hősnők szobraival ünnepelték Budapest születésnapját

budapest146.jpg

Budapesten közel ​1200 szobor van fővárosi területen, ezek közül mindössze 35 ábrázol olyan nőket, akiknek „neve is van​”, azaz hős és példakép, nem pedig meztelen dekorációs elem. Ennél még állatszoborból is több van! ​Ezen a helyzeten szeretne változtatni ​Wonder Woman Budapest​ kezdeményezésével a városi sétákat szervező ​Hosszúlépés. Járunk?​ csapata​, akiknek kezdeményezését a ​Főpolgármesteri Hivatal​ és a ​II. Kerület Önkormányzata​ is támogatja. (A kezdeményezésről már korábban beszámoltunk mi is.)

A ​Wonder Woman Budapest​ kampányban a Hosszúlépés. Járunk? Facebook oldalán online lehetett szavazni azokra a hősnőkre, akik a Hosszúlépés közössége szerint szobrot érdemelnének Budapest közterein, ​így választották ki azt az öt hősnőt, akinek szobrot szeretnének állítani Budapest​ utcáin és terein.

● Dr. Polcz Alaine​,pszichológus, írónő, a tanatológia egyik első hazai kutatója.
● Goldberger Friderika​, üzletasszony.
● Bédy-Schwimmer Róza​, politikus, a magyar feminista mozgalom úttörője.
● Telkes Mária​, feltaláló, a napenergia kutatásának egyik úttörője.
● Amrita Sher-Gil​, festőművész.

A civil kezdeményezés céljaival egyetértett a ​II. Kerület Önkormányzata​ és a Főpolgármesteri Hivatal​ is, ezért ​Budapest idei, 146. születésnapját közösen, egy rendhagyó sajtótájékoztatóval ünnepelték​. Ezen a Hosszúlépés. Járunk? képviseletében ​Koniorczyk Bori​ társalapító​ ​számolt be kampányuk sikeréről​, a II. kerület polgármestere, ​Őrsi Gergely​ ​pedig ígéretet tett ​Szenes Hanna szobrának felállítására a Széna téren, ​szemben a Margit körúti fogházzal, ahol 23 évesen kivégezték. Bár a szavazáson Szenes Hanna szoros versenyben alulmaradt, a II. kerület abban bízva, hogy az öt hősnő szobrát hamarosan felállítják, egy újabb szobor felállítását vállalta. ​Kerpel-Fronius Gábor​ főpolgármester-helyettes arról beszélt, hogy az ​új városvezetés számára​ ​kiemelten fontos​, hogy köztereinken több hősnő jelenjen meg a jövőben.

Forrás: Hosszúlépés.Járunk?

A lányok bármit elérhetnek, csak önbizalomra van szükségük

Pár éve letarolták a könyvpiacot azok a kötetek, amelyek női példaképek egész sorát állították a lányok - és a fiúk elé. A Lázadó lányok-könyvek, és ezek legkülönfélébb változatai, illetve a magyar kiadások (ezekről ITT írtunk részletesen) mind azt mutatták, hogy kitartással, tehetséggel bármit, de tényleg bármit el lehet érni.

Katty Kay és Claire Shipman: Az önbizalom kódja lányoknak

Fordította: Kertész Edina, Menő Könyvek, 2019, 301 oldal, 3490 HUF

 

Az érvényesülés elengedhetetlen eleme még az önbizalom: ez a legelső lépcsőfok, egyszerűen kihagyhatatlan. Először ugyanis nekünk kell hinnünk abban, hogy képesek vagyunk az adott tevékenységre, legyen szó akár sportról, művészeti alkotásról, vagy egy új kezdeményezésről. Katty Kay, a BBC News tudósítója, és az egykori tévériporter Claire Shipman könyve pontosan ezt hirdeti, és kimondottan a lányokat célozza meg.

A kötet azt állítja, hogy az álmok beteljesítéséhez tulajdonképpen csak egyetlen dologra van szükség: önbizalomra. A fülszöveg szerint:

A könyvben található rövid képregények, mókás listák, tesztek és igaz történetek abban segítenek, hogy megalkosd és használd a saját önbizalom-kódodat. Nemsokára olyan lány leszel, aki nem fél cselekedni, kockázatot vállalni és olyan nagy kalandokban részt venni, amiről korábban álmodozni sem mert volna.

Olvass bele a könyvbe:

önbizalomkód_beleolvaso.pdf by konyvesblog on Scribd

8 érdekesség a ma 80 éves Margaret Atwoodról

(Forrás)

Nyolcvanéves lett a mai napon a kanadai Margaret Atwood, akit az elmúlt években főként A Szolgálólány meséje című disztópiája miatt emlegettünk, holott egy olyan szerzőről beszélünk, aki számtalan műfajban maradandót alkotott. Pályafutását költőként kezdte, írt számtalan regényt (spekulatív szépirodalmat és disztópiát), de kipróbálta magát a gyerekirodalomban, ezenkívül több kötetnyi novella és non-fiction fűződik a nevéhez, sőt, még képregényt is írt. Az irodalmi Nobel állandó esélyeseként tartják számon, de ha soha nem kapná meg, akkor is nyertes lenne, hiszen műveit évek óta osztatlan kritikai és közönségiker övezi. Egy olyan szerző, akinek – ahogy Testamentumok című regényéről tegnap megjelent kritikánkban írtuk – mindig érdemes odafigyelni a szavára. Most 8 érdekességet mutatunk meg a ma 80 éves Margaret Atwood életéből. 

Egy állítólagos boszorkány leszármazottja lehet 

A családi legendárium szerint Margaret Atwood egy boszorkánysággal vádolt massachusetts-i asszony leszármazottja. A 17. században élt nőt Mary Websternek hívták, és bitó általi halálra ítélték. A nő viszont nem lehelte ki a lelkét az akasztófán, és amikor másnap le akarták vágni a tetemét, megdöbbenve látták, hogy még életben van. Innentől kezdve a Félig-Akasztott Mary néven emlegették. Atwood nagymamájának lánykori neve Webster volt, a családfáját pedig Connecticut ötödik kormányzójáig, John Websterig tudta visszavezetni. „Hétfőn a nagymamám azt mondta, hogy Mary az őse volt, szerdán pedig azt, hogy nem” – mondta Atwood egy interjúban, így valójában sosem derült ki 100 százalékosan, hogy mi az igazság. A Szolgálólány meséjét mindenesetre Mary Websternek ajánlotta (valamint Perry Millernek, aki a Harvardon tanította). 

Az erdőben nőtt fel 

Atwood édesapja rovartani kutatásokat végzett, amiatt Atwood a quebeci erdőkben töltötte a gyerekkorát, és 13 éves koráig nem is járt igazi iskolába, a taníttatását ebben az időszakban az édesanyja vállalta magára. Ha nem csatangolhattak odakint, olvasással és képregényrajzolással szórakoztatták magukat az Atwood-gyerekek. Kedvenc könyve ebből az időből a Grimm-testvérek mesegyűjteménye volt, de a maga részéről nem talált a történetekben semmi ijesztőt: „Mindent összevetve, rossz dolgok csak a rosszakkal történtek, ami megnyugtató volt; a gyerekekben van egyfajta vérszomjas igazságérzet, a könyörületességet csak később tanulják meg.” Atwood több olyan regényt is írt, melyek hősei visszatérnek gyermekkoruk színhelyére, elég csak a Fellélegzés című regényére gondolni, de ide sorolható az erősen önéletrajzinak tekintett Cat’s Eye című regény is. 

Forrás: Telegraph

Orwell-rajongó 

Atwood mindössze kilencéves volt, amikor az Állatfarmot olvasta. Azt hitte, ez egy beszélő állatokról szóló könyv, fogalma sem volt a mű politikai vetületéről. Finoman szólva is elborzadt az abban foglaltaktól, és teljesen letaglózta, hogy milyen sanyarú sors jutott az állatoknak, hogy a disznók milyen gyalázatosak voltak, a birkák pedig mennyire ostobák. A Guardianban pár éve megjelent nagycikkében ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a gyerekeknek rendkívül fejlett az igazságérzetük, mindezzel együtt viszont a disznók igazságtalansága kavarta fel a leginkább. Utóbb viszont nagyon hálás Orwellnek, hogy korán felnyitotta a szemét, és megtanította, hogy nem a címkék a fontosak, hanem azok a tettek, melyeket ezek örve alatt végrehajtanak. Orwell igazi példakép lett számára, és megjegyezte azt is, hogy a „valós 1984-ben” kezdte el írni A Szolgálólány meséjét. Szerinte a disztópiák többségét férfiak írták, és nézőpontjuk is emiatt egy férfié. Ezeknek a műveknek a női szereplői jobbára nemtelen robotok, vagy olyanok lázadók, akik szembeszegülnek a rezsim szexszabályaival, ő viszont egy olyan disztópiát akart papírra vetni, ami kimondottan a női szempontot teszi magáévá. 

Tovább

Ez volt Tóth Krisztina első publikációja!

Kemény Aranka, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa elküldte Tóth Krisztinának a költő első publikációját, ami A vár című vers volt. Minderről Tóth Krisztina posztolt a Facebookon, egyúttal pedig olyan olvasókat keres, akik a megjelenés napján születtek. Hozzátette még: 

Azoknak a jelentkezőknek, akik a lapok megjelenésének idején születtek, elküldöm kéziratban ezeket a több, mint harminc éves verseket!

A második vers megjelenése a Magyar Ifjúságban: 1985. OKTÓBER 1.

Könyvesblokk: Brandt, Sigurdardóttir, Tóth

Hétfői Könyvesblokkunkba a legfrissebb kötetek közül válogattunk: helyet kapott benne az a regény, amely alapján Martin Scorsese legújabb gengszterfilmje készült, de megtaláljátok itt az izlandi Sigurdardóttir új krimijét és az Édesvízi mediterrán-sorozat ötödik kötetét is.

Charles Brandt: The Irishman - Hallom, szobafestő vagy

Charles Brandt: The Irishman - Hallom, szobafestő vagy

Fordította: Bihari György, Helikon Kiadó, 2019, 536 oldal, 3999 HUF

 

1975. július 30-án eltűnt Jimmy Hoffa – és hogy mi lett vele, ki ölte meg (ha megölték), az évtizedeken át rejtély maradt. Fénykorában mindenki ismerte Hoffát Amerikában: részben úgy, mint aki óriási érdemeket szerzett az amerikai szakszervezeti mozgalomban, részben pedig úgy, mint aki – köztudottan – jó kapcsolatokat ápol a maffiával. Charles Brandt könyve nem hollywoodi történet – nem „jó fiúk” és „rossz fiúk” harcáról szól, hanem egy zavaros, erkölcsi dilemmákkal teli világról. Brandt könyve alapján készült Martin Scorsese új filmje, olyan színészekkel, mint Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci, Anna Pacquin és Bobby Cannavale.

Yrsa Sigurdardóttir: Exit 

Yrsa Sigurdardóttir: Exit

Fordította: Torma Péter, Animus Kiadó, 2019, 360 oldal, 3980 HUF

 

Egy tinédzsert brutálisan agyonvernek a moziban, gyilkosa pedig magával hurcolja a holttestét. Kisvártatva az áldozat Snapchat-ismerősei videókat kapnak, amelyeken a lány bocsánatért könyörög. Amikor végül megtalálják a testét, alatta egy papírlap hever, amelyre a kettes számot nyomtatták. Nem sokkal később hasonló sorsra jut egy kamasz fiú, őt hármassal jelölték meg. A nyomozásba bekapcsolódik az Erla beosztottjaként dolgozó Huldar is. Bár kettejük kapcsolata még mindig feszült, most félre kell tenniük az ellentéteket. Mivel kiskorúak kihallgatásakor jelen kell lennie egy pszichológusnak, Freyja is belekeveredik a nyomozásba. A nő azt gyanítja, hogy az ügy hátterében iskolai zaklatás állhat, és bármennyire nem akar Huldarral dolgozni, egyvalamiben egyetért a férfival: a gyilkos még nem végzett. A szerzővel korábban ITT interjúztunk.

Tóth Gábor Ákos: Mindörökké Balaton 

Tóth Gábor Ákos: Mindörökké Balaton - Édesvízi mediterrán 5.

21. Század Kiadó, 2019, 304 oldal, 3490 HUF

 

A hazatelepült kanadai magyar bőrébe bújt szerző családjával egyre otthonosabban érzi magát az aprócska Balaton-felvidéki faluban. Bár Oaks nem győzi hangsúlyozni, hogy gyűlöli az idillt, meglepődik, amikor azzal szembesül, hogy Balatonszépe lakói nem kérnek a sikerből, amit felesége a történetük megírásával aratott. Híre megy, hogy egy kanadai stúdió filmet forgat a regényből, ráadásul éppen a faluban. A helybéliek és a nyaralók tiltakoznak, mert úgy érzik: a produkció áruba bocsátja az élményt, amelyet ők nap mint nap átélnek. A turistáktól érintetlen földi paradicsomok lakóinak örök dilemmája: mennyire támogassák a fejlődést hozó változásokat és a várható haszon érdekében milyen határok között mondjanak le hagyományaikról?

A Szolgálólány már nem mese

Bármilyen egyértelműnek tűnik, annyira kockázatos is volt, amikor Margaret Atwood úgy döntött, hogy könyvben is folytatja A Szolgálólány meséjét. Utóbbi az elmúlt években abszolút meghatározta a könyvpiacot és a politikai közbeszédet is, amit csak erősített, amikor a Hulu leforgatta az azonos című sorozatot, amiből már lement a harmadik évad is. Mindenesetre, ha 2017-et egyetlen könyvvel kellene megjeleníteni, akkor az nagy valószínűséggel Atwood disztopikus regénye lenne. Holott egy olyan könyvről beszélünk, amelynek eredeti megjelenési éve 1985 (csak hogy időben el tudjuk helyezni: ebben az évben Ronald Reagannek hívják az Egyesült Államok elnökét, még áll a berlini fal, az afrikai éhezők megsegítésére egy rakás híresség elénekli a We Are the Worldöt, és a mozikban bemutatják a Vissza a jövőbent). A 2010-es évek politikai és társadalmi változásai ugyanakkor mintha újrapozicionálták volna a Szolgálólányt, mondanivalója pedig minden addiginál jobban rezonált az olvasókban. A nagy kérdés ugyanakkor az volt, mit tud ehhez hozzátenni egy esetleges folytatás, és több vagy kevesebb lesz-e általa az eredeti mű. A Testamentumok a hét könyve. 

Tizenöt évvel azután indít a Testamentumok, hogy Fredé mögött becsapódott a furgon ajtaja. A Szolgálólány utószavának is tekinthető konferencia leiratában persze kapunk valamiféle zárlatot, amelybe aztán végül a tévésorozat készítői kapaszkodtak és abból bontottak ki egy történetet, a Testamentumok ugyanakkor időben mindezeken túllép, cselekményívét pedig inkább a Szolgálólányhoz igazítja. Így egyáltalán nem kell aggódnia annak, aki esetleg nem látta a sorozatot, hiszen a két kötet olyan egységet képez, ami a tévés adaptáció nélkül, önállóan is érvényesnek tekinthető – a Szolgálólány és a Testamentumok alapvetően egymásba kapaszkodik. Míg az első kötet címében meseként jelenik meg a Szolgálólány narratívája (utalva egyúttal az autentikusság kérdésére, valamint az elbeszélés és a rekonstruálás lehetetlenségére – erről az Atwood nőalakjairól szóló cikkünkben írtunk részletesebben), az új könyv többes számban, testamentumokként hivatkozik az abban található elbeszélésekre, és valószínűleg akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha mindezekre egyfajta tanúságtételekként tekintünk.

Margaret Atwood: Testamentumok

Fordította: Csonka Ágnes, Jelenkor Kiadó, 2019, 4499 HUF

 

„Szerzőnk vajon biztonságban eljutott a külvilágba, és új életet kezdett? Vagy ráakadtak rejtekhelyén, a padláson, és letartóztatták, majd a Telepekre küldték, vagy a Jézabelbe, netán kivégezték?” – firtatta az első kötet végén a regény keretsztoriját adó tudományos konferencia egyik résztvevője. Ezen a tudós összejövetelen derült ki az is, hogy Fredé beszámolója hangszalagok formájában maradt fent, és ezek leiratai adják a regény tényleges szövegét. Hasonlóan járt el Atwood a Testamentumok esetében is, az alapvető különbség viszont, hogy itt nem egy, hanem három női narrációban bomlik ki a sztori. Ezek közül kettő tanúvallomásként szerepel (őket 369A-ként és 369B-ként jelölik, személyük csak a cselekmény előrehaladtával derül ki), a harmadik Az Ardua Hall-i holográf címke alatt szerepel. Mindegyikük olyan személy, aki vagy valóságosan, vagy áttételesen szerephez jutott már A Szolgálólány meséjében, az új kötet viszont abszolút a központba helyezi őket. Atwood ráadásul most egy teljesen más szűrőre állította az optikáját, és ezen keresztül enged betekintést Gileád működésébe. 

Tovább

Dudás Gergely „Dudolf”: Mindig is tetszettek a képes feladványok

20191107.jpg

Pár éve karácsonykor a közösségi médiában elképesztő sebességgel terjedni kezdett egy „Hol a panda?” című szupernehéz képrejtvény, amelyen hóemberek között kellett megtalálni a kis fekete-fehér pandát. A feladványt több mint 160 ezren osztották meg, alkotója, Dudolf, azaz Dudás Gergely pedig egycsapásra világhírű lett. A pandás kép sikere teljesen megváltoztatta az életét: nemcsak rengeteg követője lett, hanem számos cikk is megjelent róla, ráadásul több külföldi kiadó is megkereste őt. Azóta Amerikában három könyve is megjelent, amelyeket számos nyelvre lefordítottak, és épp egy izgalmas képregény is készülőben van, amelyen Dudolf a New York Times bestsellerszerző Beth Ferry-vel dolgozik együtt. A magyar olvasók idén ősszel vehették kézbe az első képrejtvényes kötetet, Mackó karácsonyi böngészőjét. Ebben a karácsonyimádó Mackónak kell segítenünk az ünnepi előkészületekben, aki szeretné minden barátját vendégül látni, de jó pár dolgot nem talál, például az ajándékokat és a karácsonyi gyertyát sem. A könyv kapcsán Dudás Gergelyt a pandás kép berobbanásáról, a Harper Collins kiadóval való közös munkáról és készülő képregényéről is kérdeztük, ő pedig azt is elárulta, hogyan szokta elrejteni a tárgyakat a képeken, és szerinte miért az a legjobb szórakozás, amikor mi magunk már megtaláltuk az adott dolgot a rajzon, és aztán megmutatjuk másnak, hogy ő is meglelje.

Dudás Gergely: Mackó karácsonyi böngészője

Fordította: Gyovai Katalin, Naphegy Kiadó, 2019, 32 oldal, 5590 HUF

 

Hogy indult a karriered mint illusztrátor? Mikor rajzoltad az első képrejtvényedet és miért kezdett foglalkoztatni épp a „seek and find” műfaj?

Kiskoromban sokat rajzoltam, a gimnáziumi évek során azonban eléggé háttérbe szorult. Egyetem alatt kaptam rá megint, először csak a saját szórakoztatásomra, aztán létrehoztam a Facebook oldalamat is, ahová feltöltöttem a rajzaimat. Kezdetben képregényeket készítettem, de mindig is tetszettek a képes feladványok, valamint a részletes, aprólékos illusztrációk, mint amilyenek például a keresős képek.

Volt egy pillanat, amikor hirtelen az egész internet rákattant a rajzaidra: amikor a hóemberek között rejtettél el egy pandát, a fél világ azt nézegette, több mint 160 ezren osztották meg. Szerinted miért kezdett el ilyen gyorsasággal terjedni pont ez a feladvány?

Emlékszem, amikor feltöltöttem, egyáltalán nem gondoltam rá, hogy ekkora szenzáció lesz belőle. Közeledett a karácsony, és valami télies hangulatú képet szerettem volna készíteni, ekkor ugrott be az ötlet, hogy rajzoljam meg a hóemberes keresős képet. Amikor aztán megláttam, hogy milyen iramban kezdenek rá özönleni a kedvelések, nem akartam hinni a szememnek, nagyon meglepett, de persze baromira örültem neki. Hihetetlen volt.

1_hoemberek_kozott_panda.png

Mit gondolsz, miért mozgatja meg ennyire az embereket, hogy megtaláljanak valami eldugott, titkos dolgot egy képen? Mennyire ért váratlanul, hogy ilyen sikere lett az ilyen típusú vizuális feladványoknak?

A saját képem sikere meglepett, de maga a műfaj szerintem mindig is népszerű volt és lesz is. Mindenki szeret játszani, még ha csak pár perces kikapcsolódást jelent is. És persze nincs is annál szórakoztatóbb, mint amikor mi magunk már megtaláltuk az adott dolgot, és megmutatva a képet másnak, várjuk, hogy ő is meglelje.

Tovább