Olvass!

KönyvesBlog

„Tegyél úgy, mintha nem vagyok” – Öt éve ment el Borbély Szilárd

2019. február 19. .konyvesblog.

borbely2014.jpg2014. február 19-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Borbély Szilárd. Öt év telt el azóta, de váratlan és korai halála máig feldolgozhatatlan maradt a magyar irodalom számára. Halálának évfordulóján öt olyan videót mutatunk, amelyeken az ő hangján lehet meghallgatni a műveit. 

„Én istenem' altass el engem, 
felejtsd el azt, hogy itt vagyok,
az egyik szemed `csukd be` kérlek,
és én lábujjhegyen elosonok,
ha nem figyelsz, ha félrenézel,
én lenni többé nem fogok, és
ne keress `kérlek` sehol engem,
tegyél úgy, mintha nem vagyok.”

Borbély Szilárd Fehérgyarmaton született 1964 novemberében. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1989-ben szerzett diplomát, később itt is kezdett tanítani, és egészen haláláig a Debreceni Egyetem oktatója, egyetemi docense volt. 1988-tól közel húsz, többségében lírai kötete jelent meg. A közönség színpadi szerzőként is ismerhette, a debreceni Csokonai Színház több darabját bemutatta, köztük a Halotti pompa című verseskötet alapján készült színdarabot is.  

Tovább

Koestler klasszikusa iszonyúan nyugtalanító szöveg még ma is

(Kép forrása)

Arthur Koestler Sötétség délben című kötetének nemcsak az elő-, hanem az utóélete is kimondottan regényes, hiszen rendkívül zaklatott körülmények közepette íródott, és magyar származású szerzője hiába vetette papírra németül, a világ végül az angol fordításból ismerte meg a művet. Amikor 2015-ben egy Matthias Weßel nevű doktorandusz a zürichi központi könyvtárban kutakodott és a kezébe került egy Rubaschow: Roman című dokumentumköteg, elsőre még ő maga sem gondolta volna, hogy minden irodalomtörténész álmát valósította meg ezzel – megtalált ugyanis egy évtizedekig elveszettnek hitt eredeti kéziratot.

Arthur Koestler: Sötétség délben - Új fordítás az eredeti kéziratból

Fordította: Mesés Péter, Magvető Könyvkiadó, 2019, 304 oldal, 3499 HUF

 

A fenti kézirat (pontosabban gépirat) a Sötétség délben címmel megjelent regény eredetije volt, megtalálása pedig igazi irodalmi szenzáció, amely most magyarul is megjelent Mesés Péter fordításában. Az újrafordításról, Koestlerről és a regény keletkezéséről hétfő este Szegő János faggatta a Magvető Caféban a műfordítót, aki saját bevallása szerint már azelőtt tudta, hogy érdemes lesz újra, az eredeti alapján lefordítani a könyvet, még mielőtt egyetlen billentyűt lenyomott volna. És ez még akkor is így van, ha égbekiáltó különbségekre nem igazán lehet számítani; mint mondta, a regény nem változott azzal, hogy az eredeti alapján újra lefordította, ugyanaz az eleje és a vége, „csak a szöveg más”. Mesés Péter szerint különbséget a német és az angol fordítás között lehet felfedezni, amire Michael Scammel író-műfordító mutatott rá több helyen. Hogy ez hogyan lehetséges, ahhoz időben vissza kell térni az 1939-40-es évek Párizsába.

Napfogyatkozás

A budapesti születésű Koestler itt írta a sztálinista börtönben ítéletére váró Rubasov és társai történetét. Az író helyzete ezidőtájt finoman szólva is kétségbeejtő volt: a kelet-európai, zsidó származású, ex-kommunista Koestler az adott politikai viszonyok közepette túl sok jóra nem számíthatott, szerelmével, Daphne Hardyval arra vártak, hogy biztonságban elhagyhassák az országot. Az írót ez idő alatt kétszer is internálótáborba zárták – egyszer mint szovjet, másszor mint német kémet –, ám ott is írta a könyvét, Hardy pedig folyamatosan fordította angolra. Daphne Hardy abban az időben 23 éves volt, meglehetősen tapasztalatlan – nemcsak a műfordításban, hanem az élet dolgaiban is. Így történhetett, hogy a fiatal angol úrilány bizonyos – például a Szovjetunióval kapcsolatos – utalásokat egyáltalán nem érthetett meg, de hasonlóképp nem tudta azt sem, hogy a szöveg mikor utal konkrétan Hitlerre. Ezzel fontos jelentésrétegek vesztek el, emellett az angol nem adta vissza azt a feszességet, amit a német eredeti kínált (erre amúgy akkor Koestler is panaszkodott). Mesés Péter szerint viszont Daphne Hardy a körülményeket figyelembe véve óriási munkát végzett, és magát a címet is neki köszönhetjük, Koestler ugyanis németül a Sonnenfinsternis (Napfogyatkozás) címet adta a művének. Mesés Péter azt mondta, sokat gondolkodott azon, érdemes-e más címmel kiadni az újrafordított szöveget, de a Magvetővel végül arra jutottak, hogy jobb címet nem lehet adni neki.

Tovább

Van olyan világ, ahol a megunt férjet csak vissza kell vinni a boltba

uvoltes_rgb_vegleges.jpg

Cecelia Ahernnek, az Utóirat: Szeretlek című világhírű regény szerzőjének feminista novelláskötete egy csepp mágikus realizmussal. A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén.  

Cecelia Ahern:Üvöltés

Fordította: Szieberth Ádám, Athenaeum Kiadó, 2019, 350 oldal, 3999 HUF

 


A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal. 

Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt. A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni.

Olvass bele:

Ahern Üvöltés by on Scribd

Sorozat készül Naomi Alderman sikerkönyvéből

alderman.png

Kép forrása

Az Amazon bejelentette, hogy tízrészes sorozatot fognak készíteni Naomi Alderman 2016-ban megjelent sikerkönyvéből, A hatalomból. A gyártást már valószínűleg év végén elkezdik. 

Alderman könyvét feminista sci-finek is szokták nevezni, mivel azt a kérdést feszegeti, hogy mi lenne a társadalommal, ha a nőknek is meglenne a a fizikai erekből következő hatalmuk. A hatalom világában nőket ugyanis nem éri fizikai hátrány, sőt képességeiket kihasználva uralkodhatnak a férfiakon. A történet négy karakter körül forog: Roxy egy londoni bűnöző lánya, Tunde újságírónak tanul Lagoszban, Allie Amerika déli részén nőtt fel, Margo pedig politikus. A könyv tavaly jelent meg magyarul, mi azt írtuk róla, hogy: 

A regény valódi mondanivalója, amit már a legelső, nem önvédelemből elkövetett elektromos támadás óta adagol, az egykori Moldovában csúcsosodik ki: a hatalomnak semmi köze a biológiai vagy a társadalmi nemhez, mindenki kezében ugyanolyan veszélyes. Alderman nem csinál Gileádot Besszaparából: bár A hatalom is a jövőben játszódik, nem egy saját szabályai szerint működő államra húzza fel a történetet, sokkal jobban érdekli, milyen változásokat idéz elő a hatalomcsere egy olyan társadalomban, ami szinte semmiben sem különbözik attól, amiben jelenleg is élünk. Spekulatív fikciót ír, de nem disztópiát, hiszen a nők által irányított társadalom ugyanazokkal a negatívumokkal jár, mint a férfiak által irányított: rengeteg privilegizált és rengeteg elnyomott emberrel, háborúskodó országokkal, polgárháborúba beavatkozó idegen hatalmakkal. És ha egy nők által irányított világot disztópiának tekintenénk, az mindent elárulna arról, miért van szükség ilyen könyvekre. 

Naomi Alderman a készülő sorozat kapcsán azt nyilatkozta, örül, hogy az Amazon fogja sugározni A hatalom adaptációját az egész világon. Azt is mondta, nagyon izgatott és reméli, hogy a történet be fogja indítani a párbeszédet a könyv által pedzegetett témákról. Alderman egyébként maga fogja megírni az adaptációt, de producerként is közreműködik a sorozatban.

Forrás: Independent

Befejezéséhez ért Richard Morgan Valós halál-trilógiája

richard_morgan_duhongo_furiak_b1.png

A befejezéséhez ért Richard Morgan díjnyertes Valós halál-trilógiája. A Netflix által népszerű sorozatra adaptált történet (a második évad idén várható) utolsó része, a Dühöngő fúriák február 14-én jelent meg felújított kiadásban. Ezzel egy újabb trilógia zárul le – a szerző előző, Hősöknek való vidék című fantasy sagája 2017 őszén fejeződött be. (Ráadásul 2020 első az Agave tervezi kiadni Morgan új, Thin Air című sci-fi thrillerét is, ami a tavaly őszi nemzetközi megjelenését követően komoly kritikai sikert aratott.)

Richard Morgan: Dühöngő fúriák

Fordította: Cs. Szabó Sándor, Agave Könyvkiadó, 2019, 544 oldal, 4280 HUF

 

Takeshi Kovacs hazatért. Újra Harlan Világán jár – egy óceánbolygón, amelynek öt százaléknyi szárazföldjét veszélyes és megjósolhatatlan mozgású tengerek veszik körül. Ha pedig az ember egy helikopternél bonyolultabb járművön próbál az időjárás viszontagságai fölé kerülni, a marslakók itt hagyott orbitáljai perzselnék le az égről.

De nem csak a tengeren és az égen várakozik a halál. Odalent, a Kossuth trópusi tengerpartjaitól és mocsaraitól Új Hokkaidó jeges és gyilkos gépekkel fertőzött pusztaságáig, a quellista forradalom nehezen kicsikart eredményeit lassan kezdik újra felszámolni. Az Első Családok, a Cégek és a jakuzák mindenre rátették már a kezüket.

Richard Morgan: A világ tele van baromira idegesítő seggfejekkel

Fotó: Valuska Gábor Richard Morgan másfél évtizednyi, utazgatással egybekötött angoltanítás után robbant be a science fiction világába Takeshi Kovacs-trilógiájának nyitódarabjával, a Valós halállal. A noir stílusjegyeivel is gazdagon operáló poszt-cyberpunk krimijére, aminek főhőse ráadásul félig magyar, azonnal lecsapott a Warner Brothers, így Morgan egy csapásra főállású íróvá válhatott, sőt még a Philip K.

Kovacs elveszített szerelme miatti engesztelhetetlen büntetőhadjárata megakad, amikor Harlan Világának és saját, erőszakos múltjának szellemei megjelennek, hogy egy politikai intrikákkal, technológiai rejtélyekkel teli örvénybe húzzák. Quellcrist Falconer állítólag visszatért a halálból, és az Első Családok egy fiatal, kegyetlen Küldöttet mozgósítanak a levadászására. A Küldöttet Kovacsnak hívják, kétszáz évig várt eltárolva, és nem hajlandó megosztani újonnan visszanyert létezését saját idősebb, bűnözővé vált, kiégett önmagával.

Gengszterek, fejvadászok, vallási fanatikusok és nagy reményeket tápláló forradalmárok – mindannyian akcióra vágynak, Kovacsnak pedig csak lassan áll össze a kép. Az egyre gyorsabban elszabaduló káosz közepén csak egyvalami biztos: az egyik Takeshi Kovacs nevű embernek meg kell halnia.

Olvass bele a Valós halál-trilógia 3. részébe: 

Talált!

Rohadtul fájt a seb, de kaptam már rosszabbat is. A lövedék a bordáim közé fúródott, legyengülve az ajtótól, amin át kellett rágnia magát, hogy belém marhasson. Papok a betört ajtó másik oldalán, arra várva, hogy szétlőjék a beleimet. Rohadt amatőr egy este. Valószínűleg őket is legalább annyira elkapta az ajtólapról visszacsapódó lövés, mint engem. Az ajtó mögött viszont én görnyedtem össze fájdalmasan. Ami a lövésből keresztüljött, az véres sebet szántott a bordáim között, nem túl mélyet, de megperzselte a kabátomat is rendesen. Jeges érzés kúszott végig az oldalamon, orromat saját égett bőröm nyers szaga facsarta. Ahol a lövedék a bordáim közé mart, fájdalom pezseg, szinte érzem az ízét.

Tizennyolc perccel később – az időt a szemembe ültetett csip mutatta a bal felső látóteremben – ugyanez a bizsergés még mindig velem volt, ahogy végigsiettem a kivilágított utcán, és próbáltam megfeledkezni a sebemről. Kabátom alatt csendben véreztem, de nem nagyon: a szintetikus burkoknak megvannak a maguk előnyei.

– Nem érdekel egy kis móka, haver?

– Kösz, már megvolt – feleltem a fickónak, majd elléptem a bejárattól. Hullámmintás tetoválású szemhéja felvillant, ahogy pislogott párat, tekintetében benne volt, mit gondol: „A te bajod…”, majd eltűnt az ajtó mögötti fényben. Átvágtam az utcán, aztán befordultam a sarkon, elmentem két prosti mellett, az egyik nőnek tűnt, a másikról nem tudtam megállapítani, micsoda. A nő szájából hosszú, villás nyelv bukkant elő egy pillanatra, talán a sebem szagát érezte az éjszakai levegőben. Alaposan megnézett magának, majd odébb libbent. A másik oldalon a meghatározhatatlan nemű is végigmért, tekintetében mintha gúny villant volna, de nem mondott semmit. Úgy tűnik, egyikük érdeklődését sem keltettem fel. Az esőtől csillogó utcán nem járt más, egyedül ők láthattak hosszabb ideig a fickón kívül. Kicsit rendbe szedtem már magam azóta, hogy kiléptem a citadellából, de valami miatt mégis megérezték rajtam, hogy nem jelentek számukra üzletet.

Tovább

A Twitter Rushdie halálos fenyegetése miatt korlátozza az ajatollah fiókját

rushdie.jpg

Forrás

Harminc évvel azután, hogy Iránban kimondták a fatvát Salman Rushdie fejére, az íróval szembeni halálos fenyegetés még mindig él. Hámenei ajatollah, az iráni legfelső vezető ugyanis éppen múlt héten osztott meg egy posztot Twitteren az üggyel kapcsolatban. Konkrétan azt írta, hogy Khomeini ajatollah ítélete Salman Rushdie-ról szilárd és visszavonhatatlan. A Twitter az ügy kapcsán azt nyilatkozta, hogy a halálos fenyegetések ellentmondanak az irányelveiknek, Hámenei felhasználóját éppen ezért korlátozzák, a bejegyzést pedig törölték.

1989 februárjában Khomenei ajatollah, az Iráni Iszlám Köztársaság alapítója istenkáromlónak, és az iszlámmal szemben valónak minősítette Salman Rushdie Sátáni versek című regényét. Fatvát adott ki az író ellen, és minden muszlimot felszólított Rushdie, valamint a könyv kiadóinak kivégzésére. A regény hatására felbolydult az iszlám világ, és az író lett az első számú közellenség, amiért tiszteletlenül ábrázolta Mohamed prófétát. Először Indiában, később további 11 országban tiltották be a könyvet, majd megindult a hajtóvadászat Rushdie, és a kiadók ellen. Több fordítót meggyilkoltak, könyvesboltok és szállodák lángoltak a fatva miatt. A halálos kiközösítés a nemzetközi politikai színtéren is heves vitákat generált, és az Egyesült Királyság megszakította diplomáciai kapcsolatait az országgal. Az író rendőri védelmet kapott, és évekre bujkálni kényszerült.  

Salman Rushdie: Joseph Anton

Salman Rushdie: Joseph Anton, fordító: Greskovits Endre, Ulpius-ház, 2012, 736 oldal, 4250 HUF Több mint húsz év telt el azóta, hogy Khomeini ajatollah a Sátáni versek miatt fatvát mondott ki Salman Rushdie íróra, aki emiatt évekig bujkálni kényszerült, és aki az akkori időszak félelmeit, tapasztalatait most egy könyvben írta ki magából.

Az akkori időszak félelmeit, tapasztalatait Rushdie a Joseph Anton című könyvében írta meg. 1998-ban egyébként a Mohammed Khatami által vezetett iráni kormány kijelentette, hogy nem támogatja Rushdie kivégzését. Az író ezért három évvel később felhagyott az álnevek használatával és azóta szabadon él New Yorkban. A fatvát hivatalosan azonban soha nem törölték el. Sőt, 2005-ben Hámenei ajtollah már egyszer megerősítette, mondván, azt csak az a személy törölhetné el, aki eredetileg kihirdette, Khomeini ajatollah azonban akkor már évek óta halott volt. Két évvel ezelőtt ráadásul még a Rushdie fejére kitűzött vérdíjat is megnövelték.

Forrás: Haaretz

Könyvesblokk: Grecsó, Ahern, Glukhovsky

kblog_kblokkfejlec_1_1_2_5_1_3.jpg

Új hét, új Könyvesblokk! Ezúttal is három izgalmas és friss könyvet ajánlunk: egy új Grecsó-regényt, egy feminista novelláskötetet és egy politikai szatíragyűjteményt a mai orosz állapotokról. 

Grecsó Krisztián: Vera 

Grecsó Krisztián: Vera

Magvető Könyvkiadó, 2019, 336 oldal, 3699 HUF

 

Grecsó Krisztián Verája az idei év egyik legjobban várt regénye, amelyről decemberben már felfedett egy-két részletet, januárban pedig a Baranyai (b) András által tervezett borítót is kielemeztük. Mindebből kiderült, hogy a Vera a '80-as években, Szegeden játszódik. Főszereplője egy örökbefogadott 11 éves kislány, aki bölcs és naiv egyszerre. És, hogy a regény egy kiskamasz szerelem története, amely az örökbefogadott gyerekek tragédiájáról és a családi titkokról is szól. Vera biztonságosnak gondolt élete ugyanis pár hét leforgása alatt elképesztő változásokon megy keresztül, jóformán minden felfordul körülötte, így kénytelen idejekorán felnőni.

Cecelia Ahern: Üvöltés 

Cecelia Ahern:Üvöltés

Athenaeum Kiadó, 2019, 350 oldal, 3999 HUF

 

Március elején érkezik az Utóirat: Szeretlek című bestseller szerzőjének feminista novelláskötete, amelynek főhősei olyan nők, akik életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) titokzatos problémákkal szembesülnek. Az Üvöltés történetei valamelyest elrugaszkodnak a valóságtól, hiszen a mágikus realizmus eszközeivel élnek, másrészről nagyon is valós és őszinte képet adnak arról, hogy milyen a 21. században nőnek lenni. A szerzővel tavaly készítettünk interjút Lantmadár című könyvéről, olvassatok bele a beszélgetésbe ITT. 

Tovább

A családi terrort tanulással lehet túlélni

A négy fal között otthon mindenki azt csinál, amit akar - hallottuk jó sokszor az elmúlt években, de A tanult lány című visszaemlékezés pont azt bizonyítja, hogy az igazi terrort és elnyomást először a családban kell keresni. Idaho államban zárt életközösségben egy Indián Hercegnőnek nevezett hegyen él egy mormon család, ami vallási alapon igyekszik túlélni mindazt, amivel a világ fenyeget a rövid szoknyától a diétás kólán át a szocialisták képében megjelenő illuminátusig. Anya, apa és hét gyerek közös története a legkisebb lány elbeszélésén keresztül mutatja meg, hogy a félelmet és a szorongást az önmagunkba zártság okozza, mert nem lehet oktatás, információk vagy orvostudomány nélkül élni. Vagyis lehet, A tanult lány ezt meséli el. Tara Westover memoárja szörnyen nyomasztó családi dráma, felnövéstörténet és Pygmalion-mese a lányról, aki soha nem járt iskolába, mégis ledoktorizott. A tanult lányt felvette olvasmánylistájára Oprah Winfrey, írt róla Bill Gates, Barack Obama év végi listáján is szerepelt. 

Tara Westover: A tanult lány

Fordította: V. Csatáry Tünde, Partvonal Könyvkiadó Kft, 2018, 431 oldal, 3990 HUF

 

1986 szeptemberében születhetett Tara, de ezt nem tudjuk pontosan, mert nincsen születési bizonyítványa, mivel az apa szerint a kormányzat mindenkit felügyelni akar. Semmilyen formában nem létezik a társadalmi rendszerben, otthon született a testvéreivel, soha nem járt iskolába vagy kórházban, soha nem látta orvos. Nemcsak papíron nem létezik, de valódi énjét is elfedik az elnyomással kialakuló szabályok: “Ami értékes, az nem én vagyok, hanem a korlátozások tiszteletben tartásából származó máz, amely elfedi az énemet” (164 old.).

Tovább

Simon Márton: TD pluszmínusz ∞

Fotó: Várnagy Tibor

Február 13-án 80 éves korában elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Gyermekkorától ugyanabban a házban élt Budán, a Lánchíd közelében. Nagyon fiatalon bekerült gimnáziumi tanára, Nemes Nagy Ágnes írói-baráti körébe, versei a hatvanas évek közepétől jelentek meg rendszeresen, első kötete 1968-ban, Töredék Hamletnek címmel. Tandoritól Simon Márton búcsúzik a Könyvesblogon.

Kedves Tandori Dezső!

Képzelje, ezzel a mondattal kezdődött a napom: Hadd mondjam már el mindenhogy is!

Egy középkorú, közepesen türelmetlen férfi mondta reggel a villamoson a telefonjába, úgy két méterre tőlem. Amikor leszálltam két megállóval később, majdnem odamentem hozzá, hogy elmondjam neki, hogy maga tegnap meghalt.

Kedves Tandori Dezső!

Elvillamosoztam szerdán este a Lánchíd utca 23. elé, hogy megnézzem, mit látott maga egész életében, minden reggel, amikor kilépett a kapun. Pluszmínusz napsütés. Vagy egy órát álltam ott a sötétben, mire lett a kérdésre bármi válaszom. Pedig egyszerű volt: nem tudom, mit látott. Ötletem sincs, pedig érdekelne. Azért az az egy óra itt van velem azóta is, becsomagolt vízpart.

Tovább

Stieg Larsson a haláláig kutatta az Olof Palme-gyilkosságot

"A régi igazságokat (...) egyre gyakrabban megkérdőjelezik, ez történik most is. Az egyik új igazság így hangzik: Olof Palme gyilkossági ügye meg fog oldódni" - írja legújabb könyve előszavában Jan Stocklassa. A svéd újságíró a 2004-ben váratlanul elhunyt, majd a Millennium-regényekkel posztumusz világhírűvé vált Stieg Larsson archívuma alapján írta meg a könyvet: az író-újságíró ugyanis haláláig nyomozott a svéd miniszterelnök 1986-os meggyilkolása ügyében, és több dobozt megtöltöttek azok a dokumentumok, melyek a Stieg Larsson titkos iratai - A Palme-gyilkosság kulcsa alapját képezik.

Olof Palme

Az 59 éves Palmét 1986. február 28-án lőtték le Stockholmba, miközben épp hazafelé tartott a moziból a feleségével. Az ügyben 1989-ben már elítéltek egy bűnözőt, ám ugyanabban az évben fel is mentették. A merénylet egész Svédországot mélységesen megrázta, rengetegen kezdtek magánnyomozásba, köztük Larsson is, aki egykori élettársa, Eva Gabrielsson szerint minden mást háttérbe szorított a Palme-ügyben folytatott kutatásai miatt.

Stocklassa a kötet előszavában (melyet teljes egészében az Animus oldalán olvashattok) azt írta, hogy az iratok olyan emberekkel és történésekkel voltak tele, melyek mintha Larsson regényeiből bukkantak volna elő: "A szereplők ugyanolyan szélsőségesek voltak, mint Lisbeth Salander és Alexander Zalacsenko. Csak éppen valódiak. Gyilkosok és áldozataik. Más kémek után kémkedő kémek. Meggyilkolt nők és gyermekek. Meghekkelt számítógépek, titkos felvételek, titkos műveletek. És halál. Sok gonosz, hirtelen halál."

Stieg Larsson

Szenvedélyesen kutatott a Palme-gyilkosság ügyében, az általa lerakott kirakósokat pedig most Jan Stocklassa egészítette ki. A kötet áprilisban jelenik meg Patat Bence fordításában az Animus Kiadónál, viszont most megmutatunk belőle egy részletet, mégpedig annak a levélnek egy részét, melyet Stieg Larsson a londoni Searchlight magazinnak írt, és amelyben az újságíró a merénylettel kapcsolatos tényeket és elméleteket összegezte.

Olvassatok bele a levélbe:

Tovább

Hollandul is megjelenik Al Ghaoui Hesna könyve

hesna3.jpg

Kép forrása

Hollandiában is meg fog jelenni Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyve, a kiadási jogokat a Pluijm Kiadó vette meg. A félelmeinkkel való szembenézésről szóló könyv nálunk 2017-ben hatalmas siker volt, a hollandok most azért döntöttek a kiadása mellett, mert úgy gondolják, a Félj bátran egyfajta kézikönyv a korunkhoz, mivel sokszor éppen a félelmeink miatt válunk befolyásolhatóvá és hozunk irracionális döntéseket. 

Al Ghaoui Hesna: Félj bátran

Bookline Könyvek, 2017, 344 oldal, 3999 Ft

 

Al Ghaoui Hesna külpolitikai újságíróként rendszeresen jelentkezett be különböző konfliktuszónákból, ahol sok más mellett a félelemmel is szembesült. A Félj bátran című könyvében saját félelmeivel nézett szembe, de ezt rendhagyó módon tette, például beszélgetett róla katonákkal, Philip Zimbardóval is, de a szakirodalmat is feldolgozta. A könyvet anno a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be, Hesna akkor többek közt arról beszélt, hogy:

Félni ugyanúgy félünk, bár félni sokféleképpen lehet. Különbségek a társadalmi elvárások és a nemi sztereotípiák miatt vannak, mert eleve a társadalom negatív érzéssel tekint a félelemre, mintha az tabu lenne, illetve ciki lenne félni, egy férfinak aztán pláne. Ez szerintem nem jó. A könyv épp arról szól, hogy félni jó, félni hasznos, a félelem egy tök jó érzés. Az nem mindegy, hogy mit hagyunk kihozni ebből a félelemből. A férfiak szerintem sokkal jobban törekednek arra, hogy úgy tegyenek, mintha nem félnének. Ez a legrosszabb, amit tenni lehet, mert ilyenkor a legalattomosabb a félelem: akkor kezd igazán romboló lenni, ha megpróbáljuk elnyomni és nem tudomást venni róla. Van még mit tenni azért, hogy elfogadjuk a félelmet, ezért ne ítéljük el magunkat, akár férfiak vagyunkk, akár nők, és a másikat se ítéljük meg. 

A hollandiai megjelenésnek természetesen Al Ghaoui Hesna is nagyon örül, egyelőre izgatottan várja, hogy a könyv milyen reakciókat és gondolatokat fog kiváltani a holland olvasókból. „A Félj bátran írása közben nem csupán azt tartottam szem előtt, hogy a tapasztalataimat a félelemről és a bátorság témájáról - a háborús terepen megélt történeteken túl - átlagos, mindennapi élethelyzetekbe is átültessem. Az is fontos volt, hogy az egésznek egy olyan hátteret fessek, ami bemutatja, Magyarországon és a világban eközben milyen társadalmi és politikai folyamatok zajlanak, amelyek igenis kihatnak az egyén döntéseire, és arra, hogy képes-e valaki felvállalni a véleményét, beleállni helyzetekbe, kiállni magáért vagy azért, amiben hisz. Úgy érzem, a könyv mondanivalója nagyon univerzális, ezért nagyon örülök, hogy azt érdeklődéssel fogadják a határainkon túl is” – mondta.

image002_1.jpg 

A kiadási jogokat Hollandiában Mizzi van der Pluijm, a Pluijm Kiadó vezetője vette meg. Szerinte a Félj bátran azért volt jó választás, mert a könyv napjaink szellemébe nyújt betekintést: 

Mindenki fél: a terrorizmustól, attól, hogy társadalombiztosításaink már nem életképesek, vagy a bizonytalanságtól, hogy menekültkrízisre miképpen tudunk válaszokat találni. A politikusok kihasználják azt a félelmet és a félelem arra késztethet minket, hogy irracionális döntéseket hozzunk. Azáltal, hogy megosztja a tapasztalatait és személyes megérzéseit, Hesna választ kínál arra, hogy miként lehet elérni, hogy a félelem ne ellened, hanem a hasznodra legyen. Ez a könyv egyfajta kéziköny korunkhoz, aggódó állampolgárok és politikusok számára egyaránt, ezáltal felbecsülhetetlen.”  

Dragomán-fordításáért jelölték Tankó Tímeát a Lipcsei Könyvvásár Díjára

oroszlankorus.jpg

Tankó Tímeát, Dragomán György Oroszlánkórusának fordítóját is jelölték a 2019-es Lipcsei Könyvvásár Díjára. A kötet február elején jelent meg németül, a fordításban Terézia Mora is részt vett. 

A Lipcsei Könyvvásár Díját március 21-én adják át. A fordítás kategóriában összesen öt jelölt versenyzik: Tankó Tímea mellett két román, egy francia és egy spanyol fordító esélyes az elismerésre. A jelöltekről bővebben ITT lehet olvasni.  Tankó Tímea fordítóként és tolmácsként dolgozik Berlinben. Többek közt ő fordítja németre Kemény István, Szerb Antal és Sándor Iván, magyarra pedig Esther Kinsky műveit. 

Dragomán György az Oroszlánkórus német megjelenéséről még tavaly decemberben Facebook-oldalán adott hírt és ekkor tette közzé a kötet német borítóját is: „Nézzétek ezt a gyönyörűséget! Itt a februárban megjelenő német Oroszlánkórus borítója. (Kiadja a Suhrkamp, fordította nagyobbrészt Tankó Tímea, kisebbrészt Terézia Mora.)” 

Az Oroszlánkórusról és Dragomán György németországi karrierjéről korábban itt is írtuk

A németeket két magyar véleménye érdekli mostanában, kezdi a Magvető igazgatója, Nyáry Krisztián. Az egyik Orbán Viktoré, a másik Dragomán Györgyé, aki A fehér király és a Máglya között eltelt nyolc évet nem semmittevéssel, hanem írással töltötte, a friss elbeszéléskötet a bizonyíték erre.