Olvass!

KönyvesBlog

Fehér Boldizsár: Igyekszem a saját írásaimban nem megmondani az igazságot

2019. november 22. forgáchkinga

boldi.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Fehér Boldizsár könyve egy csavaros, egzisztenciális problémákat feszegető regény, amely rengeteg humorral közelíti meg a „Ki vagyok én?”, a „Mi a boldogság?” és „Mi az élet értelme?” típusú kérdéseket – írtuk a Vak majomról, amellyel Fehér Boldizsár elnyerte a 2019-es első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Fehér Boldizsárnak, aki dolgozott már a rádiókabarénak, írt forgatókönyvet, színdarabot és hangjátékot is, mostanában készül a második regénye, amely szerinte teljesen más lesz, mint a Vak majom volt. Mi humorról, filozófiáról és elveszett novellákról beszélgettünk vele, közben pedig kiderült az is, miért titkolta sokáig a családja elől, hogy regényt ír. 

Fehér Boldizsár: Vak majom

Magvető Könyvkiadó, 2018, 196 oldal, 2999 HUF

 

Dolgoztál már Fábry Sándor csapatában és a rádiókabaréban is, Litkai Gergellyel pedig több színdarabot is írtatok, például a Magyar náthát, amely hamarosan újra látható lesz a Jurányiban. Miért a humor vonalán indultál el? Milyen volt egy gegcsapatból eljutni az első könyved megjelenéséig?

Igazság szerint mindig is írtam. Előbb írtam rövid novellákat, mint vicceket. Ezeknek a nagy része soha nem jelent meg, a legtöbb ráadásul el is veszett, mert egyszer ellopták a laptopomat az egyetemen, amikor bent voltam vizsgázni. Bosszantó helyzet volt, mert az ember ilyenkor nem teheti felelőssé a csoporttársait, amiért nem figyeltek a holmijára, ugyanakkor azért mégis csak odanézhettek volna.

Ezek szerint keringenek elveszett novelláid valahol a világban?

Igen, de elektronikus formában, úgyhogy nem hiszem, hogy valaki megtalálja majd őket egy bőröndben a padláson. Valószínűleg nem kár értük. Novelláim egyébként már jelentek meg korábban a Magyar Naplóban, a Bárkában, és a Hévízbe is írtam rövidebbeket, amikor indult. Mindig sokkal könnyebben ment, ha humorosat kellett írni, mint ha komolyat, ezzel szereztem az első megbízásaimat is.

Tovább

A kommunizmus alatt Rotschild Klára diktálta a divatot

Rotschild Klárát a keleti blokk Coco Chaneljeként emlegették a korabeli újságírók. Elhozta Párizst Budapestre, és ismertté tette Budapestet a nagyvilágban. Neve évtizedeken át egyet jelentett a divattal, az eleganciával, a minőséggel és a luxussal.

Simonovics Ildikó: Rotschild Klára - A vörös divatdiktátor

Jaffa Kiadó, 2019, 334 oldal, 3999 HUF

 

Rotschild Klára szalonja már a két világháború közötti indulásakor fogalommá vált Magyarországon. Innen öltözködtek a Horthy-kor arisztokrata hölgyei, megfordultak benne olyan nemzetközi hírességek, mint Cartier ékszerész felesége, gróf Almássy Jacqueline vagy Faruk egyiptomi király édesanyja és lánytestvérei is. Ő bújtatta menyasszonyi ruhába Horthy Miklós menyét az évtized álomesküvőjén. Ám az igazi csoda mégiscsak az volt, hogy a Rotschild-szalon fénye tovább ragyoghatott a vasfüggöny leereszkedése után is. Bár nem a saját nevén működött, de a Különlegességi Női Ruhaszalon mégiscsak az ő csillogó birodalma maradt, így becsempészte a nagy párizsi divatházak fényét az ötvenes évek szürke budapesti hétköznapjaiba. Még a köztudottan puritán Kádárné is el-ellátogatott ide, de Rotschildnál csináltatott gardróbot Tito és Gromiko felesége és a perzsa sah neje. Rendszeres vendég volt nála a művészvilág színe-java: Psota Irén, Tolnay Klári, Szász Endre felesége, Lula asszony, Váradi Hédi, Fischer Annie, Kovács Margit, Törőcsik Mari, Halász Judit és sokan mások.

Tito felesége és Kádár Jánosné Rotschild Kláránál válogat (Fotó: Kovács Gyula / MTI)

De hogyan juthatott Rotschild Klára ilyen kivételezett helyzetbe a szocializmus idején? Miért utazhatott állami pénzen évente kétszer Párizsba? Mi tette őt a 20. század magyar divattörténetének egyik legizgalmasabb alakjává? És nem utolsósorban: miért választotta a halált ennyi siker fényében?

Simonovics Ildikó sokéves kutatómunkával utánajárt ezeknek kérdéseknek, és felgöngyölítette a legendákkal, rejtélyekkel, elképesztő történetekkel övezett életút állomásait. Interjúalanyainak többsége személyesen ismerte Rotschild Klárát: rokonok, munkatársak, barátnők és állandó vevők vallanak arról, milyen volt a divat nagyasszonya, hogyan építette fel különleges márkáját. Ezenkívül korabeli újságcikkek, dokumentumok és ritkaságszámba menő fotók mesélnek egy kivételes asszony nem kevésbé kivételes életéről.

Olvass bele a könyvbe:

Simonovics-Ildiko-Rotschild... by konyvesblog on Scribd

Ezeket a könyveket keresd az Első Ünnepi Könyvvásáron!

librikiado_euk_konyvesblog_banner_300x250px.jpg

Megnyílt az ország Első Ünnepi Könyvvására a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán. A Helikon, a Jelenkor, a Kolibri, a Libri, a Park, a Kalligram, a Scolar és a Jaffa Kiadó könyvújdonságokkal, sikerkönyvekkel és szerzőikkel, diafilmekkel, beszélgetésekkel, felolvasással, családi programokkal és jelentős kedvezménnyel várja az olvasókat. Hogy milyen programokra lehet számítani, arról ITT írtunk bővebben. Most megmutatjuk azt is, szerintünk milyen szépirodalmi műveket érdemes beszerezni a könyvvásáron. 

Margaret Atwood: Testamentumok 

Margaret Atwood: Testamentumok

Fordította: Csonka Ágnes, Jelenkor Kiadó, 2019, 4499 HUF

 

Az idei év egyik legjobban várt könyve volt a Testamentumok, amely 15 évvel azután folytatja A Szolgálólány meséjéből megismert Fredé történetét, hogy becsapódott mögötte a furgon ajtaja. A regény - megosztva - elnyerte idén a Booker-díjat, nálunk pedig a hét könyve volt. Akkor ezt írtuk róla: " (...) Atwood a női megszólalókon keresztül újabb és újabb rétegeket hánt le Gileádról. Arról a rendszerről, ahol a nők csak a férfiak optikáján keresztül léteznek, ahol a család társadalmi rangját a Márták száma mutatja az irigyek felé, ahol az áldozatot ítélik el a zaklatásért, és ahol teljes tudatlanságban tartott fiatal lányokat kényszerítenek házasságra vadidegenekkel. Arról a rendszerről, ahol gyilkosok, pedofilok, élvhajhászok bújnak meg a szenteskedés álarca mögött, ahol virágzik a korrupció, és ahol a látszat fenntartása érdekében gond nélkül kivégeznek bárkit, akár ártatlanul is". ITT tudtok beleolvasni a kötetbe. A Testamentumokból ma délután 6-tól Udvaros Dorottya olvas fel a PIM udvarán.

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak 

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Helikon Kiadó, 2019, 200 oldal, 3499 HUF

 

Az lett volna meglepő, ha az Addig se iszik sikere után Bödőcs Tibor felhagyott volna az írással. A stílusparódiák után most előállt élete első regényével, amelynek hőse egy Magyar Oszkár nevű szobafestő, aki természetesen mindig is festőművész szeretett volna lenni. "A Meg se kínáltak olyan lett, mintha Háy János és Parti Nagy Lajos monológalapú, a nyelvet a hétköznapiságán keresztül kiforgató prózáinak szerelemgyereke lenne" - írtuk a kötetről. A szerzővel interjúztunk is, többek között ezt mesélte: "Az egész hangkeresés hosszú volt. Ki kellett alakítani, hogy szólal meg az élőszó írásban, hogy őrizhetők meg a nyelvi talált tárgyak, hogy igazi kosz legyen benne, igazi élő szó, a szentlélek vagy a korcsma gőze is ott legyen, és olvasni is lehessen. Ne az legyen, hogy beszél valaki, és kopog meg dadog, megakad. A rövid és hosszú mondatok arányát is be kellett állítani, ami nyilván az alkoholfogyasztástól és a cigislukkolástól is függ." A regénybe ITT tudtok beleolvasni.

Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története

Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története

Fordította: Verseghi Anna, Park Kiadó, 2019, 4490 HUF

 

A legrejtélyesebb és az egyik legsikeresebb olasz írónak tartott Elena Ferrante minden egyes könyvmegjelenése eseményszámba megy (elég csak megnézni, micsoda médiakampányba kezdett az olasz kiadója az új regénye kapcsán), nem csoda, ha óriási várakozás előzte meg a Nápolyi regények néven ismert tetralógia zárókötetének megjelenését is. Ferrante biztos kézzel vezette végig két hősét, Elenát és Lilát, egészen a felnőttkorig; az első kötet megjelenésekor ezt írtuk: "Elena Ferrante úgy beszél az egyetemes női tapasztalatról, legyen az elnyomás, áldozathozatal vagy elhagyatottság, hogy nőnemű olvasóként nehéz nem a legbizalmasabb, legbriliánsabb barátnőnket felismerni benne. A női lélek legsötétebb mélységeibe ereszkedik, és olyan érzéseket hoz a felszínre, amelyekről a társadalom szemében illetlenség beszélni. Hősei nem színlelnek, nem félnek feláldozni az identitásukat, és nem hajlandóak azonosulni a szerepekkel, amelyeket a társadalom rájuk kényszerít."

Tovább

Ők nyerhetik idén a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat!

Az idén hetedszer adják át a kortárs magyar irodalom fiatal alkotóinak megsegítésére 2013-ban létrehozott irodalmi ösztöndíjat. A nettó 6 ezer euróval járó elismerést 35 évesnél nem idősebb szerzők nyerhetik el.

A Horváth Péter Ösztöndíj A Fiatal Magyar Irodalomért célja a legtehetségesebb pályakezdők, a már rendszeresen publikáló, az adott évben új kötetet megjelentető, 35 évesnél nem idősebb szerzők támogatása, számukra egy évnyi nyugodt munkakörülmények biztosítása, új művek megszületésének ösztönzése, a kiadott mű németországi megjelentetésének elősegítése. Az ösztöndíj összege nettó 6 ezer euró. A díjazott a pénzjutalom mellett lehetőséget kap a Solitude Akadémia által biztosított egyhónapos stuttgarti, valamint a Literarisches Colloquium Berlin (LCB) által felajánlott, jelentős összegű külön ösztöndíjjal járó – ugyancsak egyhónapos – berlini alkotói tartózkodásra, továbbá a stuttgarti Magyar Intézetben történő bemutatkozásra is.

Az ösztöndíjat első ízben, 2013-ban Krusovszky Dénes, 2014-ben Mán-Várhegyi Réka, 2015-ben Áfra János, 2016-ban Bencsik Orsolya, 2017-ben Závada Péter, 2018-ban pedig Simon Márton nyerte el.

Az ösztöndíj kuratóriuma: Keresztury Tibor, Parti Nagy Lajos, és Szilasi László. Az ösztöndíjat december 5-én, 17 órakor adják át az Írók boltjában.

Tovább

A veszteség feldolgozása nem jelent egyet a felejtéssel

kblog_u18_2_2_1.jpg

A gyászról, egy hozzátartozó elvesztésének feldolgozásáról YA-regényt írni az egyik legnehezebb feladat, amire író vállalkozhat, az ausztrál származású Cath Crowley azonban nem félt ehhez a témához nyúlni, és egy olyan könyvet írt, ami rengeteg kamasznak segíthet elhinni, hogy egy trauma után is van élet. A Szavak kékben elképesztően bátor könyv, ami mind problémafelvetését, mind pedig atmoszféráját tekintve nagyon erős, így nem is csoda, hogy több rangos ifjúsági irodalmi díjat is elnyert. A történet elsősorban a fájdalomról, a veszteségről és az idő visszafordíthatatlanságának tragédiájáról szól, de a barátságnak, a szerelemnek és a könyveknek is nagy szerep jut benne. 

Cath Crowley: Szavak kékben

Fordította: Molnár-Hartinger Emese, Menő Könyvek, 2019, 272 oldal, 3490 HUF

 

A Szavak kékben főhőse Rachel, aki egy szerencsétlenség miatt elveszíti a hozzá nagyon közel álló öccsét, Calt. A feldolgozhatatlan tragédiába nemcsak ő, de szülei is beleroppannak, a fájdalom jóformán felőröli az egész családot. Rachel, aki a baleset előtt tengerbiológus szeretett volna lenni, többé rá se bír nézni az óceánra, amely elvette tőle a testvérét. A korábban kitűnő tanuló lány gyászában minden iránt elveszíti az érdeklődését, még az érettségit sem teszi le. Azt éli meg, hogy belül halott lett, nem érez semmit, nem vágyik semmire és nem foglalkoztatja többé egyetlen cél sem, csak a hiány és a fájdalom, amitől nem tud szabadulni. A családja biztatására végül nagynénjéhez költözik távol a hullámoktól, abba a kisvárosba, ahol korábban is lakott. Bár legszívesebben elbújna a régi barátai és ismerősei elől, akik mit sem tudnak a történtekről, nem tudja kikerülni az embereket és a kérdéseiket sem. Nagyvilági nénikéje, Rose, ráadásul pont abban a könyvesboltban szerez neki munkát, ahol egykori legjobb barátja (és szerelme), Henry is dolgozik, így muszáj szembenéznie a régi sérelmeivel is.

Az érzelmekben gazdag regény két nézőpontból mesél a gyászról és a miatta kialakuló kommunikációs nehézségekről. Az egyik elbeszélő Rachel, aki sokáig nem akar beszélni senkivel arról, ami a testvérével történt, és aki emiatt nem is tud többé kapcsolódni a körülötte lévő emberekhez. A másik Henry, aki szintén sok nehézségen megy keresztül (a szülei válnak, a barátnője szakít vele, a családi könyvesboltot eladják), és aki kívülről nem érti, mi történhetett a gyerekkori barátjával, akivel annak idején mindent meg tudott beszélni. Ahogy halad a könyv, fokozatosan oldódnak fel közöttük az elhallgatások és a kibeszéletlen fájdalmak, és ahogy lassan megindul köztük a kommunikáció, úgy kezd visszatérni Rachel is a saját életébe.

Tovább

Petr Sís: Mindig úgy képzeltem, hogy a berlini fal túloldalán fantasztikus világ lehet

petrsis.jpg

Foto: DOX

Harminc éve omlott le a berlini fal, amely sok-sok éven át Európa megosztottságának szimbóluma volt. Ezalatt a három évtized alatt felnőtt egy generáció, amely már el sem tudja képzelni mit jelentett a fal mögötti élet és milyen lehetőségeket nyitott meg Kelet-Európában a vasfüggöny lebontása. A világhírű író-illusztrátor, Petr Sís eredetileg Amerikában született gyerekeinek szerette volna elmesélni, mit jelképezett, és milyen folyamatokat indított be a történelmi esemény. Az anekdotákból végül egy könyv született, amely A fal címet kapta, és amely személyes hangon, a képek nyelvén mesél az 1989-es eseményekről. Petr Sís tegnap este személyesen mutatta be kötetét a magyar közönségnek az Open Society Archives kutatótermében, ahol saját rajzai mentén mesélte el, hogyan élte meg annak idején a fal létét, majd leomlását, utána pedig Révész Emese művészettörténésszel beszélgetett a kötetről.

a_dal.jpg

A cseh származású illusztrátor a könyvbemutató elején elmondta, különleges élmény neki Kelet-Európában lenni a fal leomlásának harmincadik évfordulóján, mivel annak idején is épp itt volt magyar feleségével, Terry Lajthával. Az amerikai állampolgárságot éppen akkoriban, 1989-ben kapták meg, és azért látogattak haza, hogy elbúcsúzhassanak szeretteiktől, hiszen akkor még nem tudhatták, meddig fog fennmaradni a rendszer. Már Prágában megtapasztalták, hogy valami történik, éjszaka az utcákon bőröndökkel mászkáló kelet-németekkel találkoztak. Később, amikor a feleségével már hazautaztak Amerikába, a televízióból követték a berlini fal leomlását.

Petr SÍs kiemelte, A fal című kötet nagyon az ő életéről szól, harminc év emberi tapasztalatát sűrítette bele, azt, ahogyan ő élte meg a kommunizmust. A könyvbe olyan történetek kerültek bele, amelyeket annak idején a gyerekeinek mesélt el, hogy megpróbálja megértetni velük, milyen volt felnőni a vasfüggöny mögött.

Tovább

Szabó Magda regényét is az évtized legjobb könyvei közé választották

szabom.jpg

Lassan a végéhez közeledik ez az évtized, ami jó alkalom arra, hogy kulturális (és egyéb) szempontokból értékeljük, milyen események, tendenciák határozták meg a 2010-es évek világát. A Lithub például könyves listák készítésébe fogott: összegyűjtötték, hogy szerintük az elmúlt évtizedben mik voltak például a legjobb novelláskötetek, debütáló regények vagy memoárok. Legutóbb a legjobb idegen nyelvről angolra lefordított regényeket szedték össze, és legnagyobb örömükre ezúttal egy magyar szerző, Szabó Magda könyve is bekerült az összeállításukba.

ajto_1.jpg

A 2010 és 2019 közötti időszak egyik meghatározó regényének Szabó Magdától Az ajtót választották, amelyet 2015-ben adtak ki újra Amerikában a New York Review Books Classics-sorozat részeként Len Rix fordításában, és amely akkor a New York Times tízes listájára is felkerült. A könyvről azt írták, a cselekménye egyszerű, szinte unalmas, de nem is az a lényeg benne, hanem az érzések és a reflexiók azok, amik az esszenciáját adják.

A Lithub teljes listája ITT érhető el. Szabó Magda mellett olyan szerzők szerepelnek még a top 10-ben, mint Elena Ferrante, Han Kang vagy Olga Tokarczuk.

Milyen gyerek volt Michel Houellebecq?

houlle3.png

Gyerekkori önmagáról, a boldogság ősi vágyáról, valláshoz való viszonyáról, valamint új regényéről, a Szertoninról is mesélt Michel Houellebecq idén augusztusban a dániai Louisiana irodalmi fesztiválon, ahol Rune Lykkeberg kérdezte őt arról, hogyan vált íróvá. A közel egyórás beszélgetésen a francia botrányíró sok mindent elárult magáról, pályájának indulásáról és azokról a könyvekről, amelyek nagy hatással voltak rá gyerekkorában. Pár pontban összegyűjtöttük, milyen érdekességek derültek ki az interjúból:

  • Gyerekként még nem akart író lenni, de rengeteget olvasott. Sok verset megtanult fejből, ezeket szerette elszavalni az osztálya előtt.
  • A pályája is úgy indult, hogy kávézókban olvasta fel a verseit. Ez nagy divat volt akkoriban, amikor huszonéves volt. Az nem is foglalkoztatta annyira, hogy megjelentesse ezeket a verseket. A nők körében állítólag nagy sikere volt a felolvasásokkal.
  • Jó gyerek volt és kissé kívülálló, ennek ellenére nem terrorizálták az iskolában. Szerinte ez nagy ritkaság, egész gyerekkorában egyszer sem keveredett verekedésbe.
  • Szerinte a fő oka annak, hogy író lett csupán annyi, hogy mindig is sokat olvasott. „Az élet nem tűnt elég érdekesnek, ezért mindig vittem magammal könyvet.”
  • Hans Christian Andersen meséit sokat olvasta gyerekkorában, A kis gyufaárus lány például nagyon szíven ütötte. Alphonse de Lamartine Graziella című könyvéért tízéves korában volt teljesen oda, szerinte bizonyos értelemben annak az imitációja a Szerotonin. Dumas és Verne történetei közül – amelyek erősen megosztották a korabeli gyerekeket – ő Verne párti volt. 

Houellebecqen a gyógyszer sem segít

Látszólag Michel Houellebecq egy újabb regényt írt kedvenc témájáról, a kiégésből, motiválatlanságból következő embergyűlöletről, és erős, provokatív állítások közepette próbálja megfejteni, hogyan jutott el idáig. A Szerotonin sokrétegű könyv, aminek legfelső rétege az ismert színvonalon ábrázolja, hogy egy francia agronómus miként lép ki a társadalomból, hogy mazochista módon teljes egészében megélje az öngyűlöletet.

Tovább

Az összetört szívű kecske meséje nyerte az első Szívünk rajta díjat

jakabak.jpg

A Bookline és az UNICEF Magyarország által alapított Szívünk rajta program már öt éve segíti a szülők könyvválasztását, hogy azok megtalálhassák a legizgalmasabb gyerek- és ifjúsági köteteket. Idén a közönséget is bevonták a programba, és az olvasók segítségével szavazták meg 2019 legjobb Szívünk rajta könyvét.

Jean-Claude Mourlevat: Jakabak, ill.: Rofusz Kinga

Fordította: László Kinga, Vivandra, 2019, 208 oldal, 2950 HUF

 

Az elmúlt egy év Szívünk rajta, hónap könyvei közül az olvasók Jean-Claude Mourlevat Jakabak című könyvét választották az idei, egyben első Szívünk rajta díj nyertesének. A legjobbnak választott alkotás kiadója, a Vivandra könyvek a Bookline-tól 5 millió forint értékű médiatámogatását kap. A győztes november 20-án, az Akvárium Klubban vehette át az elismerést az UNICEF Magyarország Gyermekek Világnapja elnevezésű eseményén. 

Tovább

Krasznahorkai regénye elnyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat

kraszna.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Krasznahorkai László regénye, a Báró Wenckheim hazatér nyerte el az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díját, a Nemzeti Könyvdíjat. Már korábban is írtunk róla, hogy az angolra fordított művek kategóriájában Krasznahorkai könyve is szerepel a döntősök között (a rövidlistán olyan szerzők könyvei szerepeltek, mint Khaled Khalifa, Scholastique Mukasonga, Yoko Ogawa és Pajtim Statovci). A nyerteseket tegnap egy ünnepi műsor keretében jelentették be. Krasznahorkai regényét Ottilie Mulzet fordította angolra és a New Directions adta ki.  

Az amerikai Nemzeti Könyvdíjat tegnap szépirodalom kategóriában Susan Choi (Trust Exercise), az ismeretterjesztő irodalom kategóriában Sarah M. Broom (The Yellow House), a költészet kategóriában Arthur Sze (Sight Lines), a fiatal írók kategóriájában pedig Martin W. Sandler (1919 - The Year That Changed Americai) vehette át. Az idegen nyelvről angolra fordított művek kategóriáját, amelyben idén Krasznahorkai nyert, tavaly hozták létre, akkor Margaret Mitsutanit ismerték el. 

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

Magvető Könyvkiadó, 2016, 508 oldal, 4990 Ft

 

A Báró Wenckheim hazatér magyarul 2016-ban jelent meg, akkor mi az év egyik legjobb könyvének választottuk, hagyományos top50-es listánk második helyén szerepelt.  Kritikánkban ezt íruk róla:

Krasznahorkai nagy trükkje, hogy a szuperlassan folydogáló fő történetszálat ezerféle nézőpontból mutatja meg, mintha egy valóságshowt néznénk, amiben minden felbukkanó szereplő saját kamerát és hangrögzítőt kapna, és a rendező csak ül egy nagy vezérlőfülkében, ahol minden kamerát egyszerre, párhuzamosan lát működés közben, majd a legjobb ritmusban váltogat közülük, amit adásba ad. Ezt megerősíti a regény elején, a szennycímlap után olvasható Figyelmeztetés című rész is, ahol egy karmester (Whiplash-sztiló!) néhány pontban összefoglalja, milyen alapszabályai vannak a közös dolgozásnak és gondolkodásnak, ami csak látszólag közös, mert inkább diktatúra, amiben neki, a karmesternek mindent tudnia kell, és bár ez mindenki számára kemény, rideg, fájdalmas közös munka lesz, aminek igazi eredménye nem lehet más, mint az, hogy létrejön az alkotás. Utána következik csak a címlap, majd a regény maga.

A könyv magyarországi bemutatója nagyon különleges volt, teljes sötétségben zajlott. Az egyedi eseményről mi is beszámoltunk

Krasznahorkai László a regény legfontosabb momentumáról, a hazatérésről beszél, saját, regénynek álcázott szavaival, a báróról, aki nem vette észre, hogy mikor ment át a határon, ahogy valószínűleg azt sem vette észre, hogy Budapestre az őszt is magával hozta, épp olyan barna volt, mint Mari kosztümje, amit a halványlila blúzhoz választott a Bélával való nagy találkozásra. Fény nélkül nem lehet élni, summázza a szerző, de a Báró Wenckheim hazatér bemutatója nyugtalanítóbb tanulsággal szolgál. Ha kellően hosszú ideig kényszerülsz bele, könnyen hozzászokik a szemed a sötéthez. 

A regényért Krasznahorkai László egy évvel később itthon az Aegon Művészeti Díjat is elnyerte. Akkor interjút is adott a Könyvesblognak, amelyben többek közt főszereplőjéről is sokat mesélt:

A báró gyerek volt, 17, majdnem 18 éves, amikor elhagyta Magyarországot, de ez nem a saját döntése volt, hanem a családja hagyta el az otthonát. A könyv bárója beteges módon érzékeny, fiatal korában is az volt, és később sem változott. Az ő viszonya az otthonhoz azt hiszem, gyökeresen más, mint amit normális viszonynak tekintünk, és ennek az egyik oka, hogy számára az otthon nem magától értetődő hely. Nem tartozik azon szerencsések közé, akiknek a lélegzés például magától értetődő. Báró Wenckheim még a saját lélegzetvételét sem tekinti magától értetődőnek, mivel semmit sem képes annak tekinteni. Az emberek számára a lélegzetvétel egy olyan adottság, ami csak úgy megy magától. Senki nem gondol arra, hogy vajon mekkora az a belélegezhető levegőmennyiség a Föld körül, amelyből ő is beszippantja egy életen át a magáét, és ha megszorozza azt 7 milliárddal, akkor az körülbelül mennyi időre elég, amennyiben nem termelődik újra és újra ez a fajta belélegezhető levegőtömeg. Mi van, ha egyszer csak belélegezzük a Föld körüli levegőt? A báró például kiszámolta fiatalkorában, hogy hány embernek kell élnie ahhoz a Földön, hogy egy adott pillanatban a lélegzésvétellel eltüntessék a belélegezhető levegőmennyiséget. Mi most mosolygunk ezen, de a báró nem mosolygott annak idején. Számára minden kérdés átgondolandó volt, és az átgondolás után súlyos krízisek álltak elő. Mert mindent képes volt a végletekig elvinni, és ilyen módon alakult ki az élettel szembeni alapvető bizalmatlansága. A báró egyik legmélyebb tulajdonsága, hogy abszolút bizalmatlan az élet bármilyen megnyilvánulásával vagy szereplőjével szemben, ennek tünete a bátortalanság és a félelem. Egyetlen emberrel szemben alakult ez másként, és ez az a kislány, akibe tizenvalahány éves korában beleszeretett, akit az életét megtartó erőként, élete értelmeként kezel, és akihez aztán öreg korában ebben a regényben visszatér.

Hova lehet menekülni egy bántalmazó apa elől?

eloled.jpg

Nemes Anna hőse az apja elől menekül, aki majdnem megölte az anyját, és aki huszonöt éves koráig módszeresen kínozta a családot. Falusiból lett kisvárosiból lett nagyvárosi a lány, a három színtér mindig összefolyik. 

Nemes Anna: Előled

Noran Libro Kiadó, 2019, 158 oldal, 2990 HUF

 

A történetek szempontjából a falu a nagyanyja, a kisváros az anyja és az apja, a nagyváros a mintakövetés – vagyis kizsákmányoló kapcsolatok egész hada. Távolítva, utazás közben beszél. Brno, Szarajevó, London, és egy apró olasz város, Vasto a három úti cél. Mind az apjához kapcsolódik. Utolsó kapcsolata egy férfi, aki akár az apja is lehetne, rengeteg a közös pont, személyiségük nem is igazán válik ketté, a szerző az olvasóra bízza a döntést.

Olvass bele:  

Szóval elmentem a nagyanyámhoz. Ezúttal nem kellett se dudálni, se ordítani, hogy engedjen be, nem volt otthon senki, így csak benyúltam a kilincs melletti résen, és egy ujjal benyomtam a zár nyelvét. A rozsdás kiskapu azonnal megadta magát, kicsit löktem rajta, és már bent is voltam. Próbáltam úgy mozogni a házban, mintha minden rendben lenne, és a nagyanyám csak nyaralna. Kinyitottam az ablakokat, megigazgattam a párnákat, a nagyszobában középre húztam a horgolt terítőket, amiket még a dédnagyanyám csinált. Ilyen aprólékos munkára nem lennék képes soha, gondoltam magamban. Mindig ezt gondoltam, akárhányszor odatévedt rájuk a tekintetem az évek során. Egy a kanapén, egy a kisszekrényen, egy a nagytükör előtt, a szekrényen pedig minden szobrocska alatt külön-külön egy kis horgolt terítő. Nem változott semmi, még a gondolataim se változtak a terítőkről, csak nem volt ott a nagyanyám. Erre mondják, hogy nincs új a nap alatt, nem? Ezt is csak magamban mondtam ki, mialatt kisimítgattam a terítőt a porcelánbohóc alatt. És miközben a nagyanyám teste nem volt ott, minden más ott volt, ami ő, mert minden úgy volt ott a nagyszobában, az egész házban, ahogy ő akarta, ahogy ő találta ki, ahogy ő tette le. A horgolt kisterítők, az ablak fölé szögelt takaró. A takaró mindig vita tárgya volt. Sötétedéskor le kellett ereszteni az ablak elé, hogy ne szűrődjön ki fény. Gyerekként nem értettem, miért vitatkoznak ezen az anyámék a nagyanyámmal, csak felnőtt fejjel esett le, hogy a család azt akarta, hagyja végre a mama a háborút, felejtse el, értse meg, hogy béke van, és az is marad. A nagyanyám hajthatatlan volt, a takarót le kellett ereszteni, mert a háború alatt is jobb volt, ha nem volt fényesség a háznál, akkor kevesebb volt az esélye, hogy bombát kapnak. A nagyanyámnak nem volt elég a redőny és a függöny, kellett az ablak elé a felszögelt takaró. Megfogtam és leengedtem, pedig még sütött a nap.

Tovább

Hatalmas összeget fizettek Charlotte Brontë kézzel írt, miniatűr könyvéért

bronte-tiny-book.jpg

Több évnyi „üldözés” után a Brontë Társaság végre megszerezte azoknak az apró könyveknek az utolsó darabját, amelyeket Charlotte Brontë 1830-ban, tizennégy éves korában írt. A társaság csaknem 600 000 eurót (~201 millió forintot) adott egy könyves aukción a kiadatlan kéziratért. A pénzt adományok segítségével tudták előteremteni, olyan hírességek támogatták a pénzgyűjtő kampányukat, mint Judi Dench vagy Jacqueline Wilson. 

Találtak egy gyűrűt, benne Charlotte Brontë hajfonatával

Előkerült Charlotte Brontë egyik hajtincse, a Brontë Társaság szakértői legalábbis neki tulajdonítják azt a gyűrű köré tekert hajfonatot, amelyet egy walesi ház padlásán találtak a napokban. A gyűrűt a BBC Antiques Roadshow című műsorában mutatták be nemrég, amelyet az észak-walesi Erddingben...

A könyvecske összesen 35x61 mm nagyságú és egy hatkötetes sorozat része, amelynek The Young Men’s Magazines (A fiatal férfiak magazinja) volt a címe és Charlotte játékkatonáinak készült. (Az egyik kötet sajnos 1930 óta nincs meg.) A most megszerzett darab összesen három történetet tartalmaz, ebből az egyiket a Jane Eyre egyik jelenetének előzményeként tarják számon,

Az öt meglévő apró könyvecskét a tervek szerint most együtt fogják kiállítani a yorkshire-i Brontë Parsonage Museum kiállítóhelyén.  

Forrás: The Guardian