Olvass!

KönyvesBlog

James Bond kalandjai könyvben folytatódnak

2013. február 19. .konyvesblog.


Ősszel folytatódnak James Bond kalandjai, igaz, egyelőre csak könyv formájában.

A 007-es ügynök főszereplésével készülő kötet szeptemberben jelenik meg - jelentette be hétfőn a Jonathan Cape kiadó. A könyvnek még nincs címe, a szerző azonban ismert: William Boyd szövi tovább a brit titkosszolgálat híres alakjának történetét. Az író 1969-be "küldte" Bondot, aki a megjelenésre váró kötetben 45 éves.

Őfelsége legfőbb kéme idén ünnepli 60. születésnapját: 1953-ban jelent meg Ian Fleming tollából a Casino Royale, az első Bond-kaland. Fleming további 13 regényt írt a titkosügynökről, mielőtt 1964-ben meghalt. Azóta számos Bond-regény jelent meg, legutóbb épp 2011-ben a Carte Blanche című Jeffery Deavertől. Az elmúlt hat évtizedben több mint százmillió példányban keltek el a 007-es küldetéseiről szóló könyvek.

Bonddal legutóbb a mozikban találkozhattak rajongói, a 007 - Skyfall című film csak az Egyesült Királyságban százmillió fontos bevételre tett szert a jegyeladásokból, világszerte pedig 750 millió eurót keresett, ami rekordnak számít a Bond-filmek sorában.

(MTI)

Áprilisban jön az új Murakami-regény

Három évvel utolsó regénye, az 1Q84 kiadása után áprilisban új kötettel jelentkezik a világszerte népszerű japán író és műfordító, Murakami Haruki.

A 64 éves író 1Q84 című művének harmadik része 2010 áprilisában látott napvilágot a szigetországban. A Bungei Sundzsu kiadó hétvégi közleménye szerint Murakami rajongói hamarosan új regényét is olvashatják. A mű címét vagy témáját azonban még nem fedték fel.

A japán író a Norvég erdő című regénnyel robbant be a nemzetközi irodalmi életbe. Japánban több mint tízmillió, külföldön 2,6 millió példány fogyott belőle. A regény címe a Beatles híres dalát idézi, amely a könyv egyik főhősének kedvence. A műből film is készült, amelyet 2010-ben mutattak be a velencei filmfesztiválon. Az utóbbi években gyakran emlegetik Murakamit az irodalmi Nobel-díj várományosai között.

(MTI)

Árnyak asszonya


Darren Shan: Árnyak asszonya

Libri könyvkiadó, 418 oldal, 2012, 2967 HUF

OLVASONK_SZERINT.JPG

Minden műnek, legyen szó akár zenéről, könyvről, képről vagy filmről, van egy úgynevezett b-faktora. Ez a szám jelzi azt, hogy hányszor nézünk bután magunk elé, és suttogunk el egy lágy káromkodást a készítő zsenialitásának elismeréséül. DarrenShan jelen alkotása az olvasót erre a cselekvésre olyan gyakran készteti, hogy az már-már a Kutyaszorítóban című filmben érezheti magát.

Az ír származású író – eredeti nevén Darren O'Shaughnessy– tizenéves kora óta ír. Főleg felnőtteknek szóló könyveken dolgozott, míg 27 éves korában, 2000. januárjában kiadták az eredetileg saját szórakoztatására írt Rémségek cirkuszát. A négy év alatt tizenkét kötetessé vált sorozatot eddig 39 országban 31 nyelven adták ki.

Az Árnyak asszonyával az író az ifjúsági irodalomban tett kitérője után visszatér a felnőttek világába, hogy a vámpírok és démonok után most valami egészen mással kösse le az olvasók minden idegszálát. A történet középpontjában Ed, az amerikai horroríró áll, aki új könyvén dolgozik Londonban egy rajongója segítségével. Az események alakulásának köszönhetően Ed a város egyik legbefolyásosabb bűnözőjének feleségébe szeret bele, ami a várható bonyodalmakon túl okoz meglepetéseket mind a főszereplőnek, mind az olvasónak. A misztikus szálat Ed új könyvének témáján túl az őt kísérő szellemek biztosítják, akiknek jelenlétére a könyv feléig nem kapunk választ.

Mivel tizenévesen imádtam Shan Vámpír-könyveit, nagy várakozással ugrottam neki ennek a műnek is. A kezdet biztató volt: első szám egyes személyben íródott, a szellemekről potyogtatott információ-morzsák pedig kellően hergeltek a folytatásra. A könyv első harmadában egy kényelmes tempójú történetet kapunk arról, hogy hogyan készül Ed könyve, és miként éli meg a szellemek társaságát. A szerelmi szál várható volt, már-már klisés is helyenként, ezzel együtt a Londonba tévedt író története 400 oldalon keresztül könnyen unalmassá válna, de szerencsére a férj kilétének megismerése után felpörögnek az események.

A szerző saját bevallása szerint 13 évig dolgozott a történeten, amelyet film noir klasszikusok (Double Indemnity, Hell's Horizon) és modern thrillerek (pl. Hatodik érzék) ihlettek. A hosszú munkálatot Shan az ifjúsági regényei miatti teendőivel, és a korábbi felnőtteknek szóló regényei mérsékelt sikerével magyarázza.

Az elnyújtott munka azonban jót tett a könyvnek, mivel a második felében egy pszichopata és tabudöntögető motívumokkal tarkított, kiszámíthatatlan, csavaros történetet kapunk, amelyhez hasonlót talán a Vihar-szigetben láthattunk.

Épp ezért személyes tapasztalat alapján nem ajánlom az olvasását akkor, ha szoros határidejű elfoglaltságunk van, mert könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy reggel 6 órakor fejeztük be a könyvet, aminek hatása alól azután napokig nem tudunk szabadulni.

Szerző: Vacsi

Elindult a Szlávtextus

Új internetes folyóirat indul Szlávtextus címmel, az elektronikus irodalmi újságot szombaton este mutatják be a Frisco Caféban, a Mátyás utcában.

A bemutatón rendezett beszélgetésen fiatal szlavisták vesznek részt, így Hanzelik Gábor a cseh, Németh Orsolya a lengyel, Nicseva Stefka a bolgár, Pócsföldi József a szlovák, Várkonyi Alma a szlovén és Valkó Ádám a szerb, horvát, bosnyák és macedón irodalom fordítója, ismerője. Csatlakozik a csapathoz Simándy Csaba és Szirmay Katalin, mindketten az orosz nyelv és irodalom tudói.

Németh Orsolya polonista, az ötletgazda elmondta, hogy a kezdeményezés partnerei a Lengyel Intézet, a Cseh Centrum, az Orosz Kulturális Központ és még hat szlavista. Azért határozta el, hogy megszervezi ezt a honlapot, mert nincs igazán publicitása a kortárs szláv irodalomnak. Még a szláv nyelvvel, irodalommal foglalkozók sem tudnak mindig arról, mi történik a másik ország kulturális életében.

Tovább

Gyerekirodalmi napok a PIM-ben

Kortárs gyermekirodalmi napokat szervez a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése (MGYKE) február 21. és 23. között a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Az MGYKE immár másodszor jelentkezik Kortárs gyermekirodalmi napok néven a rendezvény, de az Aranyvackor díjátadóját és a hozzá kapcsolódó konferenciát 2007 óta többször is megrendezték.

Mint írták, a rendezvénnyel az Aranyvackor-díj és a hozzá kapcsolódó konferencia hagyományait folytatva olyan szakmai fórumot akarnak létrehozni, amelyen a gyerekkönyvekhez és a kortárs magyar gyerekirodalomhoz kötődő meghatározó szakterületek képviselői találkozhatnak, személyesen vitathatják meg a legfontosabb kérdéseket, megoszthatják saját tapasztalataikat, és ezáltal elősegíthetik a kommunikációt és a kortárs gyerekirodalom "komolyan vételét".

A 2007-ben alapított, kétévente pályázat útján odaítélt elismerés célja olyan meseírók és illusztrátorok felkutatása-megtalálása, akik képesek magas színvonalon szólni a gyerekekhez, és akiknek a munkáiból mind képileg, mind tartalmilag igényes gyerekkönyv készíthető. A szerzők és illusztrátorok adott témakörre építve készíthetik el pályaműveiket. Az idén mítoszok és legendák témában várták a pályázatokat. A pályázat révén olyan művek jelenhettek meg, mint például Lakatos István Dobozvárosa, Finy Petra A csodálatos szemüveg című műve, Bátky András Pipogya-sorozata vagy Máté Angi Volt egyszer egy című kötete.

Tovább

Akik Hammett és Chandler köpönyegéből bújtak elő

A nagy öregek után érdemes áttekinteni (a teljesség igénye nélkül), kik azok a kortársak, akik a hard-boiled mesterek méltó követőinek tekinthetők, vagy legalábbis igyekeznek többé-kevésbé megmaradni a nagy elődök taposta úton.

A fiatalabb korosztályhoz tartozott, de lényegében Chandlerék kortársa volt Ross Macdonald (eredeti nevén Kenneth Millar), aki egészen a hetvenes évek közepéig ontotta Lew Archer-történeteit. A detektív neve nem véletlen: A máltai sólyomban Sam Spade partnerét Miles Archernek hívják: ő az, akit nyomozás közben hátba lőnek, és az ő gyilkosát akarja mindenáron elkapni Spade. Macdonald ezzel is tisztelgett a műfaj nagy öregje előtt. Lew Archer ugyanakkor egy eléggé empatikus, becsületes férfi, aki gyakran ered családi titkok nyomába („Maga hisz a végzetben? –  De mennyire. Hiszek a hely, az idő és a családi környezet végzetében. Legtöbb embernek ezek szabják meg a sorsát.” – A kék pöröly)

Nagyjából amikor Lew Archer végleg szögre akasztotta az automata pisztolyát, akkor lépett színre Matt Scudder. Lawrence Block ex-rendőre Az apák bűnei című 1976-os kötetben debütált, hogy azután tucatnyinál is több regényben üldözze a bűnözőket. Lényeges különbség a nagy elődökhöz képest, hogy míg azok nyomozói nagyjából fix egyéniségek, Scuderről ez korántsem mondható el. Magándetektívek című könyvében Varga Bálint írta azt, hogy Block regényfolyama éppen ezért „a modern irodalom egyik legmarkánsabb és legjobban kidolgozott fejlődésregény-sorozatának” tekinthető: „Scudder ugyanis fejlődik, változik, öregszik, egyvalamihez azonban csökönyösen ragaszkodik: erkölcsi kódrendszeréhez”.

Kik a legkeményebb krimi hősei? Összeállításunk a műfaj klasszikusairól

James Ellroy alig volt tízéves, amikor az anyját meggyilkolták, az elkövetőt soha nem találták meg. A fiatal Ellroy élete eléggé zaklatottan telt (még a kisebb bűncselekmények elkövetésétől – bolti lopás, betörés – sem riadt vissza). Ez idő tájt történt, hogy kezébe akadt egy könyv, amely a Fekete Dália esetét, egy Elizabeth Short nevű hollywoodi csillagocska brutális meggyilkolásának körülményeit taglalta. (Az esetet azután Ellroy 1987-ben meg is írta, a regény alapján Brian De Palma rendezett filmet, az operatőre Zsigmond Vilmos volt.) Ellroy első könyve 1981-ben jelent meg, majd 1984-ben jelent meg az első kötet az úgynevezett Lloyd Hopkins-trilógiából. Hopkins egy Los Angeles-i rendőr, aki ki nem állhatja a zenét, emellett, ha nyomoz, sokszor napokig nem alszik, mindezeken túl pedig, ha a nyomozás érdeke úgy kívánja, akár még a törvényt is megszegi.

Tovább

Gémkapocs és borotvahab maradt Horthy István repülőgépéből?


Natalija Nyikityina: Hazatérek hozzád - Egy magyar pilóta, aki legyőzte a háborút

Libri Könyvkiadó, 2013, 404 oldal, 2392 HUF

Nyikityina-2557.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Hogyan változtatja meg egy gémkapocs a történelem menetét? Gróf Horthy István ujjlenyomata rajta van még az 1942-ben lezuhant repülőjének botkormányán? Mi köze egy repülőgéproncsnak az irodalomhoz? Tapsolt már borotvahabnak? Egy hihetetlen, a hollywoodi dramaturgiai fordulatokat sem nélkülöző estén a magyarság repülőgépdarabokat kapott vissza, valaki más egy tőrt, sőt volt aki egy Bibliát is. A Corinthia Hotel Szent Olga ikonosztázzal feldíszített dísztermében tartotta a Libri Kiadó új könyvének, Natalija Nyikityina Hazatérek hozzád című regényének bemutatóját.

Az orosz milliárdos szerzőnő szép, a kiadó szerint Az angol betegre emlékeztető szerelmi történetet írt egy magyar pilótáról, Imréről, akinek a gépét az orosz fronton lövik le. A borzalmas orosz telet kell egyedül túlélnie,  még a tőrét is elveszti, amely pedig számára a becsület és a hűség jelképe, viszont találkozik egy Olga nevű orosz parasztlánnyal. A Hazatérek hozzád egy második világháborús szerelmi történet, és mivel még nem olvastuk el, a könyvbemutatótól vártuk, hogy kiderüljön róla valami. Ez komoly kihívás volt, mert az előzetesen kiküldött meghívó alapján egy átlagos, beszélgetős könyvbemutatót vártunk, de mivel az írónő egyáltalán nem akart megszólalni, így egy összetett, az orosz-magyar barátságot alapjaiban meghatározó, roncsokkal, tőrrel, halottakkal tarkított estet kaptunk.

Nyikityina-2552.jpgBalról a második Natalija Nyikityina

Natalija Nyikityina valószínűleg csodálatos asszony, ezt ebben a beszámolóban most megpróbálok bizonyítani, ha már egy egész este szólt róla, de bevallom, kissé nehéz dolgom van. A kiadóvezető utáni első felszólalóként Nagymaros polgármestere, Petrovics László például arról beszélt sokat, hogy a Nagymaroson élő írónő a Szent Olga Alapítványon keresztül adott 15 millió forintjával egy tűzoltóautó és egy sürgősségi mentőautó megvásárlásához, egy szobor elkészültéhez és egy templom felújításához járult hozzá. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a pravoszláv egyház első szentjéről elnevezett Szent Olga Alapítvány a hit erősítéséért dolgozik. Meg azért is, hogy a Magyar Roncskutatók Egyesülete eljusson Oroszországba felkutatni Horthy István repülőhadnagy repülőgépének roncsait.  - Horthy 1942. augusztus 20-án  5 óra 7 perckor zuhant le gépével. És itt vesztettük el egy időre Natalia Nyikityinát ebben a történetben.

A Horthy-repülő darabjait egy magyar katonai expedíció megtalálta, foglalhatnánk össze röviden Magó Károly zászlós power pointtal alaposan alátámasztott, színekkel és bullet pointokkal kiemelt előadását. Elmentek Voronyezsbe, és az orosz újságok szerint pár perc alatt megtalálták a roncs darabjait (remek, részletes blogbejegyzés az expedícióról itt): borotvahabot, gémkapcsot, töltényhüvelyt, botkormány-darabot és lámpafedelet is találtak.

Tovább

Kik a legkeményebb krimi hősei?


A napokban jelent meg Dashiell Hammett A tizedik nyom című novelláskötete az Agavénál, ez pedig jó alkalmat kínál arra, hogy kicsit megkapargassuk a műfajt: mi is az a hard-boiled, honnan indult, miért ez a neve? Kik voltak a legnagyszerűbb művelői, és kik ezeknek az íróknak a modern követői? Van egyáltalán magyar hard-boiled? Hogyan működnek a kemény krimik a filmvásznon? És képregényben? Több cikkben olvashatjátok a válaszokat.

Hammett és Chandler – a többségnek ez a két név ugrik be, ha a hard-boiledról esik szó. És bár valóban ők voltak azok, akik a legerőteljesebben formálták a műfajt, nem ők voltak a legelsők, akik megteremtették a keményöklű, cinikus, a saját erkölcsi kódexét tűzön-vízen át követő detektív alakját. A kezdetekhez – hozzájuk képest is – legalább egy évtizedet vissza kell lépnünk az időben.

A legelső hard-boiled detektív karaktere ugyanis, név szerint Race Williams, egy Carroll John Daly nevű íróhoz köthető. 1922-ben az azóta legendássá vált Black Mask magazinban jelent meg The False Burton Combs című novellája, melynek akkor még névtelen narrátora egy magányos farkas: saját bevallása szerint se nem svindler, se nem rendőr, ám mindkét oldal némi gyanakvással tekint rá. Ebből a figurából nőtt ki azután a saját játékszabályait követő Terry Mack, az 1923. májusi megjelenésű Three-Gun Terry hőse, majd Daly leghíresebb protagonistája, Race Williams, aki alig egy hónappal Terry után 1923 júniusában bukkant fel először a Black Mask magazin hasábjain.

Race Williams – egészen 1955-ig – összesen tíz regényben és több mint hatvan elbeszélésben üldözte a bűnt, és a maga idején óriási népszerűségnek örvendett. Mégis alkotójával, Carroll John Dalyval az utókor meglehetősen mostohán bánik, híres követőivel, Hammett-tel és Chandlerrel összehasonlítva ugyanis sokszor elhangzik, hogy Daly könyvei mai mércével mérve már-már olvashatatlanok. Lee Server azonban Encyclopedia of Pulp Fiction Writers című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy Dalyt nem a hard-boiled két (utána jövő) nagyságával kell összehasonlítani, hanem a krimi azon művelőivel, akik előtte alkottak.

Tovább

Mihail Gorbacsov a lipcsei könyvvásáron

Neves politikusokat, többek közt Mihail Gorbacsovot, valamint rangos írókat, mások mellett Konrád Györgyöt, Martin Walsert és John Lanchestert is vendégül látja az idei lipcsei könyvvásár március 14. és 17. között.

"A teljes könyvpiacot lefedjük, széles közönséget szeretnénk megnyerni az olvasásnak" - mondta Oliver Zille, a könyvvásár vezetője csütörtökön. A vásáron és az ahhoz kapcsolódó Lipcse olvas elnevezésű fesztiválon összesen 2800 eseményt rendeznek 2900 író és más vendég közreműködésével. A városban 365 ponton lesznek felolvasások, könyvbemutatók, pódiumbeszélgetések, ezek egy része nem szokványos helyszínen, például templomokban, műtermekben vagy épp hivatalokban zajlik majd.

Zille szerint 20 ezerre tehető a könyvvásárra megjelenő kötetek száma. A szakember külön kiemelte, hogy olyan írókat várnak a négynapos eseményre, mint Konrád György, Martin Walser és John Lanchester. Mihail Gorbacsov életrajzát mutatja be a keletnémet városban, ahol a frankfurtit követően a második legnagyobb könyvvásárt tartják.
Idén különösen nagy izgalom övezi, hogy ki kapja a könyvvásár 15 ezer euróval járó díját. "A jelöltek mindannyian fiatal szerzők, meglepetések várhatók" - vélekedett Oliver Zille. A szépirodalmi alkotások mellett díjazzák a legjobb fordítást és a legjobb szakkönyvet is.

A lipcsei elsősorban közönségvásárként határozza meg magát. Az olvasás és az irodalom népszerűsítését tekintjük feladatunknak - mondta Zille a rendezvényről, amelynek tavaly 163 500 látogatója volt.

(MTI)

Oravecz: A haza hozott vissza


Oravecz Imre: Kaliforniai fürj

Jelenkor Kiadó, 2012, 622 oldal, 2720 HUF

_DSC9834-1.jpgFotó: Fekete Csaba

Oravecz Imre a kíváncsiság miatt továbbszőtte az Ondrok gödréből megismert, majd Amerikába kivándorolt Árvai család történetét. Az író nem csak a Kaliforniai fürj keletkezéséről mesélt, de arról is, hogy hogyan hagyta el háromszor az országot, és főként, hogy miért jött mindig vissza, beszélgettünk a nagyszülői örökségről, a hamis illúziókról, és arról, hogy miként éli meg, hogy betölti a hetvenet.

Oravecz Imre Szajlán született (bővebben itt), és bár hosszabb-rövidebb ideig élt Londonban, Berlinben és az Egyesült Államok több városában is, jó néhány éve már ismét a Heves megyei falu lakója. Első verseskötetei (Héj; Egy földterület növénytakarójának változása) a hetvenes években jelentek meg, a nyolcvanas évek elején pedig ugyancsak nagy feltűnést keltett A hopik könyve című verseskötete. Az igazi sikert az 1998-as megjelenésű Halászóember hozta el számára.

2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2006 decemberében pedig a Digitális Irodalmi Akadémia a tagjai közé választotta. Ugyancsak 2006-ban jelent meg a rövid prózai írásait egybefogó Egy hegy megy, első, igazán nagy lélegzetvételű regényét pedig rá egy évvel vehették kezükbe az olvasók. Ez volt az Árvai család útját elindító Ondrok gödre. Történetük most a Kaliforniai fürjben folytatódik, mely tavaly decemberben jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában.

A Kaliforniai fürj az Árvai család történetén keresztül az Amerikába irányuló 19. századi magyar kivándorlás történetét dolgozza fel. Viszont nagyon erős a személyes érintettsége is, hiszen az ön nagyapja is azok között volt, akik annak idején az Újvilágban próbáltak szerencsét, sőt, az édesapja külföldön született. Mennyire volt nyilvánvaló az ön számára, hogy ebből a történetből egyszer könyv lesz?

Az, hogy ez egy olyan történet, ami rám is tartozik, az már évtizedekkel előbb nyilvánvaló volt, de az, hogy én ezt megírjam, egyáltalán fel sem merült bennem korábban. Illetve ha fel is merült, azt gondoltam, hogy én ezt nem tudom megírni. Ezért is van, hogy olyan későn, vén fejjel fogtam hozzá.

Akkor mi volt az, ami mégis meggyőzte, hogy meg kell írnia ezt a könyvet?

Talán a kíváncsiság. Egyszer ültem otthon a dolgozószobámban, és kíváncsiságból leírtam egy mondatot, hogy ilyen lenne az első mondat, ha mégis elkezdeném. Félretettem, majd később elővettem, és még írtam hozzá egy kicsit. Körülbelül így kezdődött. Ahhoz, hogy ez megérlelődjön bennem, nagyon sok minden kellett. Az, hogy az én nagyszüleim kivándoroltak, hogy apám Kanadában nőtt föl, még nem lett volna elég. Ahhoz, hogy regény legyen belőle, alapvetően az én kötődésem kellett, a kötődésem Amerikához. 1973-ban voltam először az Egyesült Államokban, azután többször is: disszidáltam, egyetemi hallgató voltam, menedékjogot kaptam, de mindig visszajöttem. 1985-86-ban azután a fiammal mentem ki, vendégtanár voltam a Kaliforniai Egyetemen. Az országban tehát volt egy hely, melyet szerencsém volt jól megismerni. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy nem nagyon tudok olyasmiről írni, amit nem ismerek első kézből.

Tovább

Oravecz Imre Kossuth-díjas költő-író 70 éves

_DSC9811-1.jpgFotó: Fekete Csaba

Február 15-én ünnepli hetvenedik születésnapját Oravecz Imre Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító.

Oravecz Imre a Heves megyei Szajlán született 1943-ban. Édesapja gépkocsivezető volt, polgári családból származó édesanyja kevéske földjüket művelte. Oravecz 1962 és 1967 között a debreceni tudományegyetem magyar-német szakán tanult. A diploma megszerzése után Budapestre költözött, ahol volt segédmunkás, moziüzem-vezető, nevelőtanár, az Európa Könyvkiadó titkára, 1970-től az MTI számára fordított.

1972-ben – egy szerelmi csalódást követően – disszidált: előbb Párizsba, majd Londonba ment, innen az Egyesült Államokba, Iowa Citybe, ahol hónapokat töltött egy nemzetközi íróprogram tagjaként. 1973-ban hazatért, és a közgazdasági egyetem Idegennyelvi Intézetének tanársegédje lett. 1976-ban ismét az Egyesült Államokba utazott és a chicagói Illinois Egyetemen nyelvészetet és kulturális antropológiát tanult.

Hazatérése után szabadfoglalkozású író lett, 1982-től az Élet és Irodalom versrovatának szerkesztője, később főmunkatársa. 1985-86-ban a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán volt vendégtanár, a modern német líráról tartott előadásokat és angol versírást tanított, közben kisfiával keresztül-kasul beutazta Dél-Kaliforniát.

1988-ban nyugat-berlini ösztöndíja után nem kívánt visszatérni Magyarországra, de a rendszerváltozás eseményei miatt megváltoztatta döntését és mégis hazajött. 1990-ben kormányfőtanácsosi minőségben Antall József miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett, ám tíz hónap múlva lemondott tisztségéről, és egy ideig a Pesti Hírlap című napilap, majd az Új Magyarország munkatársa volt. 1995-től Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított német irodalmat és amerikai őskultúrát. 2001-ben visszaköltözött szülőfalujába, Szajlára.

Tovább

A hiányzó napok krónikája


B-

Ófeigur Sigurdsson: Jón története

Libri Könyvkiadó, 2012, 256 oldal, 2542 HUF

A tüzes lávafolyam alattomosan fortyog a földön, a hamutól fekete eget pedig néha festik csak cikkcakkosra a villámok. A tévében semmi érdekeset nem adnak, bár ez nem olyan meglepő, elvégre 1755-öt írunk. Mi dolga volna hát néhány izlandi csúcsértelmiséginek, mint egy ír szerzetesek kaparta barlangüregben összegyűlni és emberes pálinkaadagok benyakalása közben a lángok mardosta, megfagyott sziget jövőjét tervezgetni? A vulkánkitörés okozta permanens Apokalipszis-hangulat mindennapi dermedtségét tudománytörténeti disputákkal elütő XVIII. századi izlandi kutatókról olvasni olyan, mint a Végítélet valódi napján Stephen Hawking, Mark Zuckerberg és Paulo Coelho skype-konferenciáját hallgatni mongol alámondással. Egy ideig roppant szórakoztató, hamarosan viszont úgy érezzük, jobban járnánk, ha valaki kihúzná végre a dugót.

Ófeigur Sigurðsson Jón története című regénye Jón Steingrímsson életének egy rövid, ám megpróbáltatásokkal teli periódusáról szól. A könyv magyar fordítójának utószavából kiderül, hogy a címszereplő részletes önéletírást hagyományozott bár ránk, abban viszont alig szól szinte 1755 kegyetlen teléről, amit egy barlangban volt kénytelen átvészelni, s ami nem telt épp eseménytelenül. Az üreglakásból premier plánban láthatta egyrészt a háborgó Katla vulkán színeváltozásait, másrészt dacolnia kellett a szóbeszéddel (?) is, miszerint tevékenyen közreműködött korábbi klastromfőnöke (egyben jelenlegi feleségének korábbi ura) láb alól történő eltételében. Legalábbis különös, hogy épp egy ilyen időszakot intéz el annyival a – máskülönben bőbeszédű – tiszteletes, hogy „jó és nyugodt" szakasz volt.

Ez a furcsa hiátus adta alighanem az ötletet az izlandi Ófeigur Sigurðsson számára, hogy a hiányzó napok krónikáját kitalált levelekből álló, hömpölygő regénybe írja. Sigurðsson különös narrációs technikát választott. Műve huszonhét, a távoli kedvesnek címzett küldeményben beszéltetik el. A forma véleményem szerint ahelyett, hogy segítené, olykor meg- megakasztja inkább a cselekményt, sőt kikezdi végső soron a könyv fikcióját is. Fentebbi viszonyok ismeretében ugyanis – bármennyire is profán szempontnak tűnik – mindenesetre kétséges, hogy az irományok egyáltalán eljutnak a címzetthez. Akkor meg – teheti fel a kérdést az egyszeri olvasó –, mi végre?

Tovább