Olvass!

KönyvesBlog

Malala könyve arcot és nevet ad az otthonaikból elüldözött embereknek

2019. október 18. .konyvesblog.

Miközben a Nincs más út című könyvet olvastam, egyfolytában az járt az eszemben, hogy vajon el fog-e jutni ez a könyv azokhoz a gyerekekhez, akinek a legnagyobb szükségük lenne arra, hogy elolvassák. Akiknek a környezetében olyan élnek, akik minden migránsban ellenséget látnak, akik csak a félelem nyelvén tudnak beszélni a menekültekről. Vannak gyerekek (meg persze felnőttek is), akik csak mondatokat és magyarázatokat hallanak, de elfelejtik feltenni a kérdéseket és akik nem tudnak – vagy nem akarnak – látni egy teljesebb képet, ha migrációról van szó.

Malala Yousafzai: Nincs más út

Fordította: Kós Krisztina, Bookline Könyvek, 2019, 228 oldal, 3499 HUF

 

A kamaszként világhíressé vált Malala Yousafzai által írt és szerkesztett könyv arra vállalkozik, hogy mutasson egy árnyaltabb képet arról a jelenségről, ami több mint 200 millió embert érint világszerte, akik közül minden 8. gyerek. A menekültek világáról.

Mintha egy párhuzamos valóságban született volna ez a könyv. Olyan lányok élettörténeteit mutatja be, akiknek egy helyi konfliktus vagy a megélhetés lehetetlensége miatt el kellett hagyniuk az otthonukat, akik menekültek (földön, vízen, levegőben). Akik embercsempészek és emberkereskedők „segítségével” jutottak át különböző országhatárokon, miközben halál, erőszak, háború, félelem és rettegés vette körül őket. A történetek szereplői kontinenseket szelnek át, és több ezer kilométert tesznek meg. Eközben pedig felismerik és megtapasztalják, hogy a felnőttek hazudnak, becsapják, kihasználják és kizsákmányolják egymást, de főleg a nőket és a gyerekeket. A könyv nem titkolt célja az, hogy arcot és nevet adjon a problémának, és érzékenyebbé tegye az olvasót. Nem akar meggyőzni semmiről, csak kiteszi elénk a tényeket, a történeteiket elmesélő lányok érzéseit, tapasztalatait és megéléseit. Az már rajtunk múlik, hogy mit értünk meg ezekből az elbeszélésekből. 

Tovább

Harry Potter-különszámmal tér vissza a Könyves Magazin!

Különszámmal tér vissza a Könyves Magazin, nem is akármilyennel: 20 éve jelent meg Magyarországon a Harry Potter, ami nemcsak egy új varázsuniverzumot nyitott meg a gyerekek előtt, hanem komplett generációkkal szerettette meg ismét az olvasást. A Harry Potter ráadásul az elmúlt években túlnőtt az irodalom határain, valódi brand lett, filmek készültek róla, és kinőtt belőle egy hasonlóan népszerű spin-off is. Az új magazinban egyrészt visszanyúlunk a kezdetekhez, így interjút készítettünk a fordítóval, Tóth Tamás Boldizsárral, valamint az Animus Kiadó alapítóival, Gábor Anikóval és Balázs Istvánnal is. De olvashatunk portrécikket az írónőről, Szabados Ágnes, Trokán Nóra, Viszkok Fruzsi és Vitáris Iván arról mesél, milyen volt a gyerekkoruk Harryvel és barátaival, Kemény Zsófi a női szereplőkről beszél, Gyurkó Szilvia gyerekvédelmi szempontból elemzi a regényeket. A magazinban megismerhetjük azt a magyar rajongót is, aki előbb befejezte a Harry Potter-sorozatot, mint maga Rowling. Sorra vesszük, miben különböznek a könyvtől a filmadaptációk, megvizsgáljuk, hogyan hatott a sorozat a fiatal generációra, és bárki tesztelheti, vajon ő maga melyik roxforti házba kerülne. A Harry Potter-univerzum bejárását egy, a lapból kivehető Roxfort-térkép is segíti majd.

A magazin november elején jelenik meg, kapható lesz az újságárusoknál és a könyvesboltokban, de már előrendelhető az Animus oldalán!

A halálraítélteket a villamosszékig követik az asszonyaik

Linda Polman holland oknyomozó újságíró évekig tanulmányozta az Egyesült Államok börtöneinek halálraítéltjeit és hozzátartozóikat. A halálos ítélet első kiszabása és a tényleges kivégzés között átlagosan tizenhat év telik el, az amerikai halálsorokon azonban ülnek olyan férfiak is, akik már huszonöt éve vagy még hosszabb ideje köröznek a rendszerben (és előfordul, hogy teljesen ártatlanul).

Linda Polman: A halálsor angyalai

Fordította: Mátis Viola, Athenaeum Kiadó, 2019, 302 oldal, 3137 HUF

 

Feleségeik, menyasszonyaik és családtagjaik hol elkeseredetten, hol halálfélelemmel, hol belenyugvóan, de kénytelenek velük róni ezeket a köröket. Az ő történeteiket és még sok egyéb végtelenül izgalmas részletet mesél el mély együttérzéssel és nagy felismerésekkel a neves újságíró, miközben betekintést kapunk a halálos ítéletek végrehajtásának részleteibe is, legyen szó akár villamosszékről vagy méregkoktélról.

Olvass bele a kötetbe:

Polman_A halalsor angyalai_... by konyvesblog on Scribd

A friss Nobel-díjas Peter Handke nem áll többé szóba az újságírókkal

A múlt héten hirdették ki, hogy a 2018-as irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuk, míg a 2019-eset Peter Handke nyerte el. Eddig úgy tűnt, a világ, illetve a sajtó jól fogadta Tokarczuk győzelmét, Handke esetében azonban már sokkal vegyesebb a kép, közéleti tevékenysége miatt ugyanis nem mindenki tartja őt méltónak az elismerésre, az amerikai PEN Club pedig még egy tiltakozó nyilatkozatot is kiadott.

Hogy maguknak a díjazottaknak mi volt a reakciója, arról néhány napig viszonylag keveset lehetett hallani. Olga Tokarczuk a kihirdetés napján például nem is volt elérhető, egy rövid közleményben azonban végül megköszönte a díjat. Azt írta:

Tovább

Mindig lesznek olyanok, akik Lovecraft művészetéért rajonganak és nem a csápokért

H.P. Lovecraft

A rémirodalom egyik legjelentősebb alakjának tartott író, Howard Phillips Lovecraft itthon viszonylag kis létszámú, de annál elhivatottabb és lelkesebb rajongótáborral büszkélkedhet. Ezt jelzik a folyamatosan érkező kiadványok, a kapcsolódó társasjátékok megjelenése, valamint az egyre élénkebbé váló online jelenlét és diskurzus is. Habár a leginkább csápos rémségeivel azonosított alkotó mostanában a rasszizmusát pellengérre állító irodalmi parafrázisok és kritikák kapcsán kerül előtérbe, a horror és weird irodalomra gyakorolt hatása máig megkérdőjelezhetetlen. A Magyar H. P. Lovecraft Társaság október 19-én rendezi meg az I. Országos H. P. Lovecraft Találkozót (OHPLT), ahol a rengeteg szakmai program mellett koncertek és grafikai kiállítás is várja az érdeklődőket. A társaság elnökével, Tomasics Józseffel interjúztunk.

Lovecraft neve egy ideje már brandként, címkeként is funkcionál. Ott van nagyon sok mindenen, a plüssöktől kezdve a mémekig. Emellett rengeteg kulturális termékre is rásütik a lovecrafti jelzőt, akár jogos, akár nem. Miért lehet most ennyire népszerű? 

Az elmúlt években volt Lovecraftnak egy hatalmas felfutása, a popkultúra rátalált és „felemelte” magához. 2015 és 2018 közt szinte nem volt olyan hét, hogy ne jelent volna meg egy új társas-, kártya- vagy szerepjáték, kiegészítő, ne indult volna el egy új crowdfunding kampány, képregények, rövidfilmek készültek sorban. Nyilvánvalóan ezek egy része már korábbról indult és ebben az időszakban léptek a nyilvánosság elé, azonban érezhető volt, hogy a projektek egy része hirtelen ötlet alapján született; mondhatjuk, hogy felszálltak arra a bizonyos Lovecraft-vonatra, csak a következő állomásig már nem jutottak el. Ez azt eredményezte, hogy még a csapból is HPL folyt, mindenhol felbukkantak véleménycikkek, beszámolók, bemutatók; tény, hogy ezek egy része kizárólag a WFA (World Fantasy Award) körüli kvázi botrány miatt állt be a sorba. Igazából lehet azt mondani, hogy a piac reagált, és boldog boldogtalan beszállt az üzletbe; gyanítom, hogy a Cthulhu dildó ötletgazdáját nem Lovecraft személye és művészete iránt érzett tisztelete vezérelte. Azonban én úgy látom, hogy ez az erős hype már lecsengőben van és kezd kicsit letisztulni a színtér. 

Ugyanakkor mindig is ott volt – van és lesz – az a rajongói közeg, amely HPL művészetéért rajong és nem a csápokért. Ennek a közösségnek a létrejötte még Lovecraft életében megtörtént, hiszen már akkor volt egy olyan réteg, akit megérintett a kozmikus rettenet irodalmának eszenciája, és HPL személye. Halála után volt egy kétesnek ítélhető korszak, amely Derleth és Wandrei, az Arkham House alapítóinak olykor nem éppen etikus tevékenységéhez kötődik, de idővel kialakult a valódi rajongói közeg és felépítette magának a saját színterét, majd 1975-ben elindult a WFC (World Fantasy Convention), ahol átadták az első WFA-díjakat is. A szobrot, ami HPL-t ábrázolta. Tehát mindig is volt egy erős szakmai közeg, amelynek tevékenysége által megismerhettük és megérthettük Lovecraft munkásságát, életét, személyét.

Nyilvánvalóan nem lehet, és nem is szabad különválasztani két csoportra a közösséget, nem erről van szó, csupán az elmúlt pár évben érezhető volt ez a különbség. Volt ennek jó és nem annyira jó oldala is, de az mindenképpen hasznos volt, hogy sokkal többen ismerték meg Lovecraft nevét; mi pedig azon dolgozunk, hogy bemutassuk a közösségnek valódi személyiségét és munkásságát.

Milyen út vezetett a Magyar H. P. Lovecraft Társaság megalakulásához?

2015-ben elindult az H. P. Lovecraft – Hungary Facebook-csoport, majd ugyanabban az évben a The Black Aether online lovecrafti magazin/hírportál is. Magyarországon egészen addig nem volt olyan összefogott közösségi felület, ami kifejezetten HPL-lel foglalkozott volna. Létezett a Magyar H. P. Lovecraft Portál, ami még az ezredfordulón indult el, azonban ott az aktivitás megszűnt az évek alatt, és egyfajta archívumként funkcionált, illetve volt még Molnár András nagyszerű Zothique blogja. Szükség volt egy olyan felületre, ahol a közösség tagjai egymásra találnak, illetve napi szinten értesülhetnek a nemzetközi színtér eseményeiről. Ez volt a The Black Aether.

Tovább

Film készül a Sömmiből és az Utas és holdvilágból

A Filmszakmai Döntőbizottság 36 millió forintos gyártás-előkészítési támogatást szavazott meg a Sömminek (ITT bele tudtok olvasni), amelyet Pálfi György rendezne. Cserna-Szabó András patakvértől nem mentes, de igaz érzelmekben is dúskáló betyárregénye 2015-ben jelent meg, akkor a következőt írtuk róla:

A szíved helyén épül már a Halálcsillag után egy újabb őrült és szórakoztató regénnyel jelentkezett Cserna-Szabó András, aki a magyar irodalom tarantinójaként Rózsa Sándor legendáját gyúrta újra. 

Szintén előkészítési támogatásban részesült a Szerb Antal klasszikusa alapján készülő Utas és holdvilág – ezt a filmet Szász János rendezi majd, amire az alkotok most 7,5 millió forintot nyertek el.

Forrás: MNF

A Mákháborúban a gyerekeknek is harcolniuk kell a birodalom túléléséért

Rebecca F. Kuang debütáló grimdark fantasy regénye, a Mákháború tavaly a legjobb fantasy-szerzők közé repítette a még csak 23 éves kínai-amerikai származású írónőt, a legfiatalabb szerzőt, aki valaha megkapta a Crawford-díjat. Az erős atmoszférájú és sodró történetvezetésű epikus fantasy ópiumfüsttől terhelt világa a 20. század Kínáját idézi meg, merítve a Szung-dinasztia és a második kínai-japán háború véres történetéből.

A Mákháború Crawford- és Compton Crook-díjas, valamint Nebula-, World Fantasy-, British Fantasy- és Locus-díjakra jelölt regény, amely Amerikában 2018 májusában, magyarul pedig 2019 őszén jelent meg az Agave gondozásában. Időközben pedig a regény folytatása is elkészült, a trilógia második kötete, a The Dragon Republic (Sárkányköztársaság) augusztusban jött ki az USA-ban, és jövő tavasszal várhatóan már magyarul is olvashatjuk. A kínai sci-fi és fantasy-irodalom egyre nagyobb teret hódít magának, Ken Liu például az elmúlt években sztárszerzővé vált fantasy-trilógiájával, valamint novelláival, melyek a japán és kínai mitológiát és történelmet, a transzhumanizmust, a mágikus realizmust és a steampunkot ötvözik. Nagyon hasonló úton indult el a szintén kínai származású, de négyéves korában a családjával az Egyesült Államokba emigrált Rebecca F. Kuang is.

R.F. Kuang: Mákháború

Fordította: Ballai Mária, Agave Könyvek, 2019, 576 oldal, 5980 HUF

 

A szerző kínai történelmet tanult a Georgetown-on, amelyből leginkább a hadi stratégia, a kollektív és családi traumák és a háborús emlékezet érdekelte. A két egyetemi év közötti szünetben pedig megírta debütáló regényét, a Mákháborút, amely egy alternatív kínai történelmi regény drogokkal és sámánizmussal átitatva. A grimdark regényt olvasva nem csodálkozunk, hogy egy interjú tanúsága szerint az ötéves Rebeccának édesapja az Állatfarmot olvasta esti meseként; a főszereplő háborús árva Zsin történetére bosszúfantasy-ként is hivatkoznak, és nem egy kamaszlány rózsaszín sztorija.

A Nikara szegény és lenézett Kakas tartományában élő Zsin már a családján belül is kívülálló, gyakorlatilag rabszolga, akit az őt kényszerből örökbe fogadó Fangék kisgyerek korától ópiumfutárként használnak. Zsin így már egészen fiatalon bepillantást nyer a függők világába, megismeri a felnőttek leggyengébb pontjait, és mikor kényszerházasítására kerülne a sor, ki is használ minden sötét tudást, csak hogy megmenekülhessen a rá mért sors elől. Az egyetlen kínálkozó út pedig a kedzsu, egy központi akadémiai felvételi, amely névleg a társadalmi mobilitás elősegítésének demokratikus intézménye, gyakorlatilag viszont az elit újratermelésének eszköze.

Tovább

Nagykorú lett a Pagony - A kiadó egész napos rendezvénnyel ünnepel

Idén ősszel ünnepli 18. születésnapját a Pagony, ezért most szombaton egész napos, ingyenes programokkal várják a gyerek és a kamasz olvasókat (és persze a szüleiket) a Bartók Béla úti könyvesboltban.

A szülinapi rendezvényen a gyerekek megnézhetik Dániel András, Rutkai Bori és Darvas Kristóf vicces előadását, meghallgathatják mások mellett Bartos Erika, Marék Veronika és Harcos Bálint meséit és együtt rajzolhatnak Agócs Írisszel is. Kertész Erzsi a Panthera kulisszatitkairól (és a készülő negyedik kötetről) mesél, Nényei Pál pedig irodalomterápiás foglalkozást tart. Az Időfutár nyolcadik részéről tudhatnak meg többet azok, akik meghallgatják majd Gimesi Dórát, Jeli Viktóriát, Tasnádi Istvánt és Vészits Andreát, Molnár T. Eszter pedig a climate fiction műfajába vezeti be az érdeklődőket. Ugyancsak izgalmasnak ígérkezik Kálloy Molnár Péter improvizációs zenés-miniszínháza (és persze a három hangon megszólaló Shakespeare-szonettek).

Az egész napos programon lesz filmvetítés, kézműveskedés és kiállítás is - utóbbira a kiadó illusztrátorai küldték el a legkedvesebb Pagony-kiadványban megjelent képüket.

Részletek erre>>

A herceg és az arcváltó tolvaj együtt veszi fel a harcot a sötétség erőivel szemben

Finn Voy számára a mágia két dolgot jelent. Egyszer: kést, amelyet a torkára szoríthat bárkinek, aki csak az útját keresztezi. Másodszor: álcát, amelyet oly könnyedén ölthet magára, mint mások a köpönyegüket.

Finn, a tehetséges alakváltó évek óta nem látta a saját arcát, és neki ez így tökéletesen megfelel. Ám amikor elkapja egy befolyásos bandavezér, akinek adósa lett, kénytelen lehetetlen küldetésre vállalkozni - el kell lopnia egy legendás kincset Castallan királyi palotájából, különben örökre elveszíti alakváltó képességét.

Maya Motayne: Nocturna

Fordította: Weisz Böbe, Libri Könyvkiadó, 2019, 500 oldal, 3999 HUF

 

Bátyja meggyilkolása után Alfehr herceg Castallan trónjának soron következő várományosa. Ám Alfie úgy érzi, sosem lesz képes a bátyja örökébe lépni. A gyászoló herceg megszállottan keresi a módját, hogy visszahozhassa fivérét, még akkor is, ha ehhez a tiltott mágiát kell használni.

A sors keserű fintora, hogy Alfie legjobb barátja, Luka kis híján gyilkosság áldozata lesz épp akkor, amikor Finn lopni érkezik. Alfie kétségbeesetten próbálja megmenteni Lukát, és véletlenül szabadon enged egy rettenetes, ősi mágiát - amelyet ha nem zaboláznak meg, az egész világot el fogja pusztítani. Alfie és Finn a kiszabadult mágia legyőzésére szövetkezik, ehhez azonban fel kell venniük a harcot a múltjukban megbúvó sötétséggel. 

Részben a szerző dominikai örökségén alapuló, fiktív latin-amerikai királyságban játszódó történetben egy arcváltó tolvaj és egy kockázatvállaló herceg kénytelen szövetkezni, hogy legyőzzék a véletlenül szabadon engedett gonosz erőt.

Mutatunk egy részt a könyvből:

Tovább

Magyarországon még sellőnek lenni sem olyan egyszerű

darvasi_1.jpg

Képzeletbeli német kisvárosban időzünk, valamikor a romantika idején. Ködös, késő őszi napokon magyar sellőt szállítanak a településre. Csakhogy a lény elszökik, majd furcsa szerelembe keveredik a szénégető Jakab nevű fiával. A szénégető már csak gödröket ás. A gróf emberei rendszeresen köveket dobálnak, melyek megütnek embert, házat és állatot. A város lakói, becsületes polgáremberek, mindenféle kompromisszumok árán élni és boldogulni akarnak. Ám többnyire borsos ára van a túlélés, az alkalmazkodás kiváltásának. Mindeközben pedig keresik a sellőt. 

Darvasi László: Magyar sellő

Magvető Könyvkiadó, 2019, 198 oldal, 3490 HUF

 

A könyv a hatalom és az egyén viszonyát taglalja sokszor egészen nyers, máskor kifinomultabb, de mindig virtuóz írói megoldásokkal, miközben nemcsak történeteivel, de nyelvében is megidézi Heinrich von Kleistet. Az egymásba fonódó történetek regénye szól megaláztatásról, civil kurázsiról, erkölcsi botladozásról, bukásról és fölemelkedésről, beszél arcátlanságról, a hatalom nyelvéről, az eltagadott nyilvánvalóról, a normalitás elvesztéséről, a képmutatásról, a hiábavalóról, a csakazértis szembeszállásról.

Olvass bele: 

Ezen meg az anyjának szövetet.

Ezen meg a bolond apjának ünnepi ruházatot, szerszámot.

Ezen meg Lujzának valami kis kedvességet.

De mit.

Egyre csak eldobálta kincseit a szegény Schneider úr, kitartóan és különösebb megfontolás nélkül. Elszálltak, csobbantak a garasok. Jakab rájött, mert erre is rájött, hogy a szabómester azt az arcot, azt a semmise arcot eteti, amivel is szembenéz már néha, amihez ő is beszél, aminek a szájából kiszökő szavakat, dallamokat ő is hallja.

Egyél még, te semmi.

Fald csak, amim van, te semmi!

Milyen éhes a semmi, ő a legéhesebb.

Végül a ládika szállt a vízbe, az csobbant.

Schneider úr fölállt, mintha értelme lenne, porolta, igazgatta magát.

Hannelorének küldte, mondta, de nem a fiúhoz beszélt, visszaindult a városba, valamerre.

Tovább

Itt vannak az év legjobb magyar science fiction és fantasynovellái

az_ev_magyar_sci-fi_es_fantasy_novellai2019_media.jpg

Már tavaly is hírt adtunk róla, hogy Jonathan Strahan Az év legjobb science fiction és fantasynovellái című antológiasorozata mintájára a GABO Kiadó arra vállalkozott, hogy kötetbe gyűjtse a magyar fantasztikus irodalom legjavát is. Az első, magyar szerzők műveit tartalmazó science fiction és fantasyantológia meg is valósult és az olvasók örömmel fogadták. A kötetről mi is írtunk

Az antológia a Strahan-féle kötethez hasonlóan igyekszik bemutatni a spekulatív irodalom minél szélesebb palettáját, az írások pedig minőségben sem maradnak el a nemzetközi elődtől. Az, hogy ez a válogatás összeállt, önmagában üdvözlendő dolog és csak remélni tudjuk, hogy ezzel a kötettel egy új, sikeres sorozat veszi majd kezdetét.

Mivel az antológia valóban sikeres volt, a GABO SFF idén újra meghirdette nyílt pályázatát, amelynek a tétje az volt, kik kerülhetnek be Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019-es kötetébe. A kiadó munkatársai összesen 294 pályamunkát bíráltak el és ebből összesen 13 történetet választottak ki,

Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2019

Gabo Kiadó, 2019, 344 oldal, 3990 HUF

 

A kötet most végre meg is jelent és a következő szerzők írásait olvashatjátok benne: 

Alexandrov Anna: Farkasok

Csuszner Ferencz: Sejtés

Erdei Lilla: A tökéletes hívás

Gaura Ágnes: Curo ergo sum

Kiss Gabriella: Holnap hamarosan egyszer majd így lesz

Kovách Kristóf: Sztrigoj

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek

Molnár B. Gábor: Imago

Puska Veronika: Bújj, bújj, zöld ág

Sepsi László: Rossz beszéd

Sereg Gitta: Akié az eső

Szarvas Szilvia: Jó szerencsén innen és túl         

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról

Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok

Veres Attila: Horváth Etele – A nagy kacagtató élete és kora

Vincze Dorottya: Nem rászoruló

Margaret Atwood és Bernardine Evaristo kapta a Booker-díjat

booker.png

Az idén váratlan módon nem egy, hanem két szerző, Margaret Atwood és Bernardine Evaristo kapta meg a Booker-díjat. A két nyertes regény 2019-ben tehát a Testamentumok, amelyet hamarosan magyarul is kézbe vehetünk (részlet ITT), valamint a Girl, Woman, Other című könyv. Mivel a zsűri nem tudott dönteni, a két szerző mind a díjon, mind a vele járó 50000 fonton osztozik.  

A rangos elismerést, amelyet tavaly Anna Burns vehetett át,  idén 51. alkalommal ítélték oda. Mint korábban írtuk, ebben az évben olyan szerzők szerepeltek az esélyesek közt Atwood és Evaristo mellett, mint Salman Rushdie, Lucy Elmann, Elif Shafak és Chigozie Obioma. A rövidlistáról egyébként sokan Atwoodot tartották a legesélyesebbnek, akinek még a zsűri is csak szigorú titoktartást vállalva olvashatta a Testamentumok című könyvét. Korábban egy kisebb könyvesbolti kavarodás miatt felröppent a hír, hogy valóban ő fog nyerni, de a Booker-díj szervezői ezt cáfolták. Most úgy tűnik, bár csak részben, de igazuk volt azoknak, akik pár hete félrematricázták a könyvét. 

A Booker-díj esélyeseit 151 könyv közül választotta ki a zsűri, ezek közül került ki az a tizenhárom könyv, amely a hosszúlistán szerepelt, majd azt szűkítették arra a hat jelöltre, akik közül most kiválasztották a győztest. Az idei az  első alkalom, hogy az új szponzor, a Crankstart támogatja az elismerést, a korábbi Man Group helyett.