Olvass!

KönyvesBlog


A világnak vége van, de mit kezdünk vele?

2019. május 05. valuska

Az általunk belakott és ismert világnak vége, az ipari forradalomból indult, majd a kapitalizmusban csúcsra járatott önző emberiség felélte vésztartalékait, csendben elpusztította saját környezetét. De vajon mit kezdhetünk magunkkal közösségként, ha nincs olyan forgatókönyv, ami szerint elkerülhető…

Tovább

A nihilizmus útvesztői

Dosztojevszkijnél három, Tolsztojnál tíz évvel volt idősebb, a gogoli-puskini örökségből táplálkozó nagy korszak egyik alkotója, az orosz irodalom tizenkilencedik századi fénykorának fontos letéteményese, Ivan Szergejevics Turgenyev. Életművének talán legismertebb darabja, az Apák és fiúk idén (több…

Tovább

Az ember, aki negyedszerre is szétírta az életét

Elsőre még meglepő volt, hogy itt egy író, aki abból csinál irodalmat, amit a többség nagyjából a cselekvést követő tizedik másodpercben elfelejt. Karl Ove Knausgård (KOK) - aki a jövő héten érkezik Budapestre, miután ő a csütörtökön kezdődő könyvfesztivál díszvendége - első pillantásra nem is…

Tovább

Alárendelni egy életet Szabó Magdának

Számos olyan írónk és költőnk van, aki írt naplót, és sok olyan is, akinek a házastársa vezetett feljegyzéseket. Nem sok példa van viszont arra, ami Szobotka Tiborral történt: halála után pár hónappal felesége, Szabó Magda elolvasta, majd személyes megjegyzésekkel…

Tovább

Izlandon az ember összeolvad a küzdelemmel, amit a természet erőivel folytat

Már most bátran megelőlegezhető, hogy az izlandi Jón Kalman Stefánsson több mint ezeregyszáz oldalas trilógiája az idei év egyik legfontosabb megjelenése. Az 1996 óta folyamatosan publikáló szerző Izland világszerte legismertebb és legsikeresebb írója, A halaknak nincs lábuk…

Tovább

50 éves Az ötös számú vágóhíd

1969. március 31-én jelent meg Kurt Vonnegut háborúellenes regénye, aminek főhőse, Billy Pilgrim, nevéhez hűen pszichedelikusan ugrándozik az időben a lebombázott Drezdától a Trafalmador nevű bolygóig.  Kurt Vonnegut átélte a bombázást, huszonhárom évig próbálta megírni háborús élményeit, nem volt…

Tovább

A feltétel nélküli szeretet regénye a Vera

„Én vagyok az, én vagyok – Vera, Vera, Vera” – mondja a lány a Jelmezbálban élete egy igazán nehéz pillanatában, múltjának kulcsfontosságú heteit viszont most a grecsói univerzumot továbbépítő Vera című regény fejti fel. Oda megyünk vissza, ahonnan a legtöbb trauma ered, a gyerekkor biztonságosnak…

Tovább

A világháború utáni generáció hallgatások és titkok közt nőtt fel

A háborúk általában nem akkor érnek véget, amikor a felek aláírják a békeszerződést. A konfliktusok nem tűnnek el egyik pillanatról a másikra, ahogy a traumák és sebesülések sem, amelyeket a résztvevők szenvedtek el. Erről szól Michael Ondaatje új regénye, A háború fényei, amely arra is rámutat,…

Tovább

A családi terrort tanulással lehet túlélni

A négy fal között otthon mindenki azt csinál, amit akar - hallottuk jó sokszor az elmúlt években, de A tanult lány című visszaemlékezés pont azt bizonyítja, hogy az igazi terrort és elnyomást először a családban kell keresni. Idaho államban zárt életközösségben egy Indián Hercegnőnek nevezett hegyen…

Tovább

Az angol, aki uralma alá akarta hajtani az időt

A lehetetlen teljesítése, az elviselhetetlen túlélése és saját magunk legteljesebb alávetettsége – az osztrák Christoph Ransmayr legújabb regénye látszólag egy egzotikus 18. századi megbízatás történetét meséli el, melynek során az óra- és automatakészítő Alister Cox a világ egyik legnagyobb hatalmú…

Tovább

A hableányok nem olyanok, mint amilyennek látni szeretnénk őket

Imogen Hermes Gowar sikerregénye a 18. századi Angliában játszódik, az atmoszférája mégis közelebb áll Zola Nanájához, mint ahhoz a világhoz, amit Jane Austen könyveiből ismerünk. Utóbbi révén ugyanis van némi fogalmunk arról, hogy mennyire behatárolt mozgástere volt akkoriban a fiatal nőknek,…

Tovább

A zárka csendje az, ahol a valódi kérdések visszhangozni kezdenek egy nő fejében

A 29 éves Romy Hall kétszeres életfogytiglani büntetését tölti egy amerikai női börtönben (plusz hat év), és emberi lépték szerint esélye sincs élve kikerülni a rácsok mögül. Hogy mit követett el, arról sokáig csak sejtéseink lehetnek, de a stanville-i börtönben ez már igazán senkit sem érdekel – a…

Tovább