C-

A. J. Lieberman & Al Barrionuevo : Batman - Hush visszatér #1-2

Képes Kiadó, 2009, 2x 96 oldal 2x 2990 Ft

 

A Jeph Loeb-Jim Lee páros bankot robbantó, nagyobb füsttel, mint lánggal elégő bombája folytatásért kiáltott 2003-ban a tengerentúlon, és 2007-ben itthon is, mikor a Képes Kiadó szárnyai alatt, három kötetbe osztva magyarul megjelent. Minderre két esztendőt kellett várni, mire Társkeresés alcímen piacra került az első, háromfüzetnyi tartalmat felölelő kiadvány. A Hush visszatér első kötete cselszövésekben gazdag, fordulatos, furmányos krimit ígért nekünk, ugyanazon receptet követve, mely mentén a Hush cselekménye is haladt. Valaki ismét megpróbálja megtéveszteni és megfélemlíteni Batmant, egyúttal igyekszik újraosztani a lapokat a gothami alvilágban, teljesen felborítva az erőviszonyokat. Joker, a bűn bohóchercege és a bepólyált képű, frusztrált Hush rivalizálása megkezdődik. Hogy mi a tét? Az nem világos. Talán a gothami alvilág irányítása, talán Batman élete, vagy egész egyszerűen csak muszáj eldönteni, ki a legény a gáton. Az öncélú kakaskodást a denevérember, és az Igazság Ligájából ismert Zöld Íjász folytatja a Kényszerű Szövetségekben. Ha mindez még nem lett volna elég a karakteridegen megmozdulásokból, elmerülhetünk a szentimentális, önsajnálatba süppedő, töketlen Joker múltjában, a bohóc ugyanis megosztja az olvasóval minden titkát, élete fordulópontjának körülményeit. Ehhez az író sablonként használja Alan Moore klasszikusát, a „Gyilkos tréfát”, ám több ponton eltér az ott megjelenő, hangsúlyozottan csak egy lehetséges Joker-legenda elemeitől. A flashback jelenetek sorát követi a „mindent eldöntő” összecsapás, vagyis Hush és Joker elhadart párviadala, ahol Rébusz élete és a város irányítása a tét, míg a rémálmoktól szenvedő Batmant pedig mindenki szépen elfelejtette.

B+
Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?

Magvető, 2009, 238 oldal, 2690 Ft

 

Milyen szövegeket tartalmaz Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó? című kötete kötete? A különböző jellegű folyóiratokban megjelent szövegek címkéje ("tárcanovellák, publicisztikák") első lépésben meggátolnák, hogy – legalábbis egy verseskötethez hasonló módon – beszélhessünk kompozícióról, a ciklusok által megszabott rendről, eltérő (el-)beszélői hangról vagy modalitásról. A felkínált sablont szétfeszítő szövegek viszont éppen arra ösztönözhetik az olvasót, hogy a kötetet inkább szépirodalomként, a benne található szövegeket pedig ne a publicisztikai "kényszer" vagy intenció vezérelte tárca, hanem a – valóban az újdonság erejével ható – novella megszólított hagyománya mentén olvassa. A végső döntést, de ennek illúzióját is meggátolják a kötet – ilyen értelemben – széttartó szövegei, viszont az életképek és emlékrészletek olvasása közben izgalommal követhetjük a játékot, amelynek tétje rendkívül sokrétű. Mennyire határozhatók meg a novella keretei? Legitim műfaji megjelölés-e a tárcanovella a 21. században? Meghúzható-e a határvonal az idén már verseskötettel (Magas labda) is jelentkező szerző fikcióképző és valóságábrázoló attitűdje között?

B-
Nero Blanco Comix #5
Alkotók: Haránt Artúr, Szabó Jenő, Süli Andrea, Koska Zoltán, Kovács Péter, Vass Róbert, Pásztor Tamás, Göndöcs Gergely

Nero Blanco Comix kiadó, 2009, 28 oldal, 500 Ft.

 

Hazánkban képregényekkel leginkább csak kis kiadók foglalkoznak, és a kicsik közt is a legapróbb a Nero Blanco Comix, mely alacsony költségvetésű, fekete-fehérben megjelenő kiadványaival az igazi keményvonalas képregényrajongókat és -gyűjtőket célozza meg. A példányszám erősen limitált, a terjesztés szűk korlátok közé szorul. Az NBC kiadványok nem juthatnak el tehát mindenkihez, mégis, a jutányos árnak köszönhetően bárki számára elérhetőek – ha az olvasó érez némi kíváncsiságot, hogy megtudja, mi újság a hazai képregényes fronton. A legutóbb, a novemberi Hungarocomix képregényvásárra megjelent 5-ös szám ugyanolyan kicsi, fapados, farzsebre vágható olvasnivaló, mint a korábbiak. A Nero Blanco Comix 5. sem ad teljes körképet a hazai alkotók, a magyar képregény pillanatnyi helyzetéről a világban, mégis találunk benne humort, akciót és sci-fit, mangás stílust, párkockást és irodalmi adaptációkat egyaránt. Ki hinné, mi minden meg nem fér 28 oldalon?!

A
Albert Sanchez Piñol: Hideg bőr

Európa, 2009, 268 oldal, 2900 Ft.

 

Albert Sanchez Pinol katalán író könyvének névtelen főhősét gyerekkorában arra kérte a gyámja, hogy távolítsa el az általa kijelölt földdarabból a gyomnövényeket. Csakhogy a feladat nem volt annyira egyszerű, mint azt hinnénk; amikor a főszereplő-narrátor szelektálni kezdett, gondolván, tudja, melyik a gaz és melyik a haszonnövény, a nevelője közbeszólt: nem, az nem gaz, mert a levele ehető vagy csak egyszerűen szép a virága. Végül minden növény a földben maradt. „Tekintse úgy, hogy a feladatot elvégezte", mondta a gyám, mint mindig, minden látszólag illogikus és értelmetlen feladat után.

A narrátorról annyit tudunk meg, hogy árva és részt vett az ír szabadságharcban, majd kiábrándulva a világban jelenlévő pusztítástól és erőszaktól, egy majdnem lakatlan szigetre vonul (mars kifelé a társadalomból, az ember nélküli lét paradicsomába, az elveszett vagy sosem volt aranykorba - sziget-motívum a világirodalomban, tudjuk). Majdnem lakatlan szigetre, mert egy elállatiasodott, különös világítótorony-őr azért mégiscsak lakik ott, meg - mint az első éjjel kiderül - az óceán mélyén is élnek humanoid lények, akik napnyugta után megszállják a zsebkendőnyi szárazföldet.

A megcsömörlött hajdani szabadságharcos egy tonna könyvet hozott magával, ezek persze a történet elején elégnek, mert hamarosan kiderül, a békaemberekkel-víziszörnyekkel vívott harcban a túlélés a cél, és ha a bőrünket kell menteni, nem sok idő jut az európai kultúra nagyjainak tanulmányozására. És igen, helyesen asszociálunk a könyvégetés szerepére a huszadik századi európai történelemben, emberek, illetve az óceán lakói is elégnek a szigeten (dinamittal akarják felrobbantani őket, rengetegen el is pusztulnak közülük). Aztán, amint az már lenni szokott, főhősünk megismer az óceánlakók közül egyet-kettőt, egy nőneműbe bele is szeret, a gyerekeikkel eljátszik, sőt egyikükben, a valószínűleg árva és irritálóan viselkedő Háromszögben (akit ő nevez el így) egykori önmagát látja. És amint rádöbben, hogy nem arctalan szörnymasszát mészárolnak Batís Caffóval, az őrrel éjről-éjre, hanem értelmes, érző lényeket, akik ugyanúgy individuumok, mint az emberek, egyszerre meghallja szavaikat és rájön, hogy nyelvük, társadalmuk van, másféle, de azért mégiscsak kultúrájuk, törvényeik, és akkor már nem akarja elpusztítani őket.

A különös történet egyesíti magában a science fiction és a filozófiai indíttatású fejlődésregény jellemzőit. A főhős az erőszak elől menekül és csak azt kapja, töményen, vegytisztán, brutálisabban, amit ő követett el addig. És amikor minden elcsendesülne, újrakezdődik az egész: letelik a kiszabott egy év, újabb, társadalomtól megcsömörlött ifjú (agresszív Jézus-karikatúra) érkezik a szigetre és találja ott az új Batís Caffót - mert az eddigi őrt sem így hívták valójában, a név, a poszt és a szerep öröklődik, minden évben ugyanaz játszódik le újra és újra.