B

Lee Child: Rögös út

General Press Kiadó, 2007, 347 oldal, 2125 Ft

 

Az olvasó biztos lehet benne, hogy ha Jack Reacher, Lee Child sorozatának hőse még a legmindennaposabb tevékenységet végzi is, abból nemsokára szarvihar kerekedik. Ezúttal sem lesz másképp: Reacher nyugodtan figyeli, ahogy egy férfi beszáll egy kocsiba és elhajt - nem sokkal később ebből a mindennapos semmiségből emberrablási ügy bimbadzik.

Reachert - a Rögös út a tizedik Lee Child-regény, amelynek ez a harcedzett, öntörvényű veterán a főszereplője - másnap már egy kétes hírű milliomos vallatja arról, amit látott. Lane, a gazdagember érthetően ideges: feleségét és mostohalányát elrabolták - eszmecseréjük bevégeztével egymillió dollárt ajánl fel Reachernek, hogy szeretteit visszahozza. Reacher egy Lauren nevű - és természetesen bombázó külsejű - FBI-ügynök csajjal szövetkezve az emberrablók nyomába szegődik, ám meglehetősen hamar nyilvánvalóvá válik számára, hogy a szituáció messze nem annyira egyszerű, mint amilyennek gondolta.

A-

Simon Tofield: Simon's Cat (in his very own book)

Hachette Book Group USA, 2009, 240 oldal, 3263 Ft

 

Ismeritek Simon macskáját, a YouTube sztárját? Ha még nem, érdemes először megnézni a róla készült videókat és csak aztán továbbolvasni. Nyugi, nem hosszúak és (sajnos) csak nyolc darab van belőlük.

... No, tehát most már rátérhetünk a lényegre. A cica -a videókat ismerők számára érthető okokból- olyannyira belelopta magát az emberek szívébe, hogy Tofield kénytelen volt egy könyv által tovább szórakoztatni minket, mivel egy-egy videót körülbelül hét hétig tart elkészítenie és a rajongók türelmetlenek. Hogy mi a siker titka? "Everybody knows a cat like Simon's." és Tofield mindennapjaiból vett történetei annyira élethűek, hogy képtelenek vagyunk nem felkiáltani (Tényleg ilyeneket szokott csinálni!) és nem visszaemlékezni, vagy ráismerni a saját macskánk sunyi tetteire.

B+

Robert Menasse: Don Juan de la Macha, avagy a vágy iskolája

Ford.: Szijj Ferenc, Kalligram Könyvkiadó, 2010, 207 oldal, 2040 Ft

 

Nathan, regényünk főhőse kizökkent az időből, de ez természetesen nem akadályozza őt a sorozatos hódításban. Nathan azonban kissé fásult, nem érti saját nőügyeit, csak sodródik az árral. Nathan szülei elváltak, a fiú anyjához került, egy ágyban aludta vele végig a pubertást, ezután viszont az életművész apuka állást szerzett neki egy újságnál. Nathannak mindene megvan, mégsem elégedett, beszélgető-terapeutához jár, a regény tulajdonképpen a foglalkozások részletes jegyzőkönyve. Nathannak volt, van (lesz) felesége, voltak, vannak (lesznek) szeretői, biztosított az egzisztencia, viszont valamikor régen megállt számára az idő: gondolkodni, dolgozni, érezni és éreztetni képes, de nagy általánosságban nem tud mit kezdeni az élettel. Nathan valahol irigylésre méltó szerencsefi, valahol lúzer – folyamatosan bibizne, de ez nem jó, megállapodna, de ez sem jó. Nathan őrlődik. Nathan elvan.

Menasse prózája friss és üde, egyszerre szórakoztató és elvont, de nem egy tankönyv. Mert ugye az alcím erre determinálna a szöveget. A „de la Mancha” kitétellel is vitatkoznék: Cervantes ködlovagja számomra az időben-jelen-való-létet, illetve ennek illékony, „pontszerű” voltát sokkal összetettebben „megélő” figura, nem egyszerűen egy újgazdag ficsúr, akinek gondjai vannak a merevedéssel és a magömléssel azért, mert a mami szuszogott mellette esténként, nem egy barátnő vagy egy ócska luvnya. A Don Juan-effektus sem áll, hogy úgy mondjam „fagyott kutyalábakon”, de ezzel nem is kekeckednék tovább, hiszen Nathan voltaképpen mindig (több) társra lel az aktuális közegben.

C

Charlaine Harris: Vérszag - True Blood 4.

Ulpius-ház, 2010, 430 oldal, 2550 Ft

 

Pikánsan pokoli – lehet, hogy a Dallas Morning News méltató szavai a True Blood-sorozat első kötetére még helytállóak, mostanra csak olyan jelzők jutnak az eszünkbe, mint nyögvenyelős és lanyha. Az sem hozza túlzottan lázba a kalandra és vérfürdőre vágyó olvasót, hogy a mindent elsöprő összecsapásban ezúttal vámpírok és vérfarkasok együttesen szállnak szembe a gonosz boszikkal.

A helyi vámpírvezér, Eric meztelenül ténfereg az éjszakában, azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány, amikor Sookie véletlenül rábukkan az utcán, mindent el kell neki magyarázni. Sebaj, legalább van ürügy az előzmények ecsetelésére és így még egy földönkívüli lény is értheti a Bon Temps-i fejleményeket, ha a bolygóközi tér zord körülményei között, netalán kihagyott volna egy-két kötetet. Sookie nyomban felveszi a kapcsolatot Eric beosztottjaival és hamarosan arra lyukadnak ki közösen, hogy a lány háza a legbiztonságosabb. Itt tuti nem találják meg Ericet a hataloméhes boszorkányok. Sookie bátyja jó üzleti érzékkel még pénzt is kicsikar a vámpírokból eme nemes cselekedetért cserébe. Aztán rá egy napra eltűnik, hogy az egész regényben őt lehessen keresni, miközben mindenki készül az össznépi csetepatéra. Na, de távol álljon tőlünk, hogy egyből lelőjük az összes poént!

C+

Dean R. Koontz:  Rettegés

Interjú lap és könyvkiadó Kft., 234 oldal, 1990. 1000-1990 Ft

 

A könyvet Koontz még 1977-ben írta álnéven, ami főleg azért meglepő, mert a rendkívül kevés valóban jónak mondható regénye közé tartozik. Az alapvetéstől bizonyosan feláll a realizmus szerelmeseinek a hátán a szőr: egy veterán hegymászó meg a barátnője éjnek idején csapdába esik, a szupermodern felhőkarcolóból nem tudnak kimenekülni, nyomukban pedig egy vérszomjas sorozatgyilkos kajtat. Na a hegymászó vajon hogyan keveredik ki egy felhőkarcolóból?

A gyilkos eddig csak nőket tett el láb alól, de ezúttal hajlandó kivételt tenni, hegymászónk ugyanis mellékállásban léleklátó-jövőlátó, és egy tévéműsor alkalmával már igen közel járt ahhoz, hogy rájöjjön őrültünk kilétére. Csávókámnak annyi, legalább is ezt tervezi a gyilkos. Megkezdődik a macska-egér játék, odakünn ordít a hóvihar, a vérszomjas emeletről emeletre üldözi a szerelmespárt, és a csajnak az utolsó pillanatban jut eszébe, hogy hoppá, ha már az uram alpinista, alpinistáljunk le a ház oldalán... Természetesen a tervezett testgyakorlás küllői közé ágat vet, hogy a hegymászónak ilyen traumája vagy milye van, egy korábbi kellemetlen balesetből kifolyólag, amit természetesen hol máshol, mint a Mount Eeveresten traumált össze.

B+

Sz. Farkas Jenő: Drakula vajda históriája

Akadémia Kiadó, 1989, 150 oldal

Elérkeztünk a "könnyed nyári széria"-ként jellemzett, valódi gyilkosokat bemutató toplista első helyezettjéhez - aki ki más is lehetne, mint a kegyelmet nem ismerő havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes. Könnyedén maga mögé utasítja a többi helyezettet, mivel a legváltozatosabb halálnemeket találta ki vérben tocsogó áldozatai számára, kiknek körébe nemcsak a legjelentéktelenebb ellenségei, de saját alattvalói is bekerülhettek. Röviden: bárki áldozatául eshetett, aki akkoriban élt és mozgott - de ha jobban belegondolok, ez nem igaz, mivel az anyjuk hasában levő magzatokat is kivégeztetett.

Bár Drakula nevének említésénél legtöbben a műanyag vámpírfogakat viselő denevérszerű emberekre asszociálnak, a vérszívók történetébe merülők tisztában vannak azzal, hogy az "ősvámpír" alakjának megalkotásában nagy szerepe volt Tepes tetteiről szóló tényeknek, melyeknek bizonyítottan sokkal több valóságalapjuk van, mint a Báthory Erzsébet állítólagos vérimádatának. Ezeket a tényeket sorakoztatja fel Sz. Farkas Jenő kötete, mely nemcsak a vámpirizmus kialakulását meséli el, hanem Tepes életét is kivesézi, ráadásul az akkori politikai és történelmi eseményekbe is betekintést enged. Választ kapunk többek között arra, honnan ered Vlad tömeges karóbahúzási mániája, mi értelme volt a gyilkosságoknak és milyen egyéb borzalmak estek meg a havasalföldi kastélyban.

B+
D. Forrestal (Gáspár András): Aliens VS. Predator:
A kelepce & A túlélők

Valhalla Páholy, 1993

 

Új sorozat indul a Könyvesblogon: az Albatrosz- és a Galaktika-könyvek mellett sorra kielemezzük egy nem kevésbé kultikus kiadó, az ezer nevű Valhalla Páholy köteteit is, a daliás 90-es évektől a 2001-es sírba szállásig.

Múlt hét csütörtökön a magyar mozikba is befutott Antal Nimród kellemesen oldszkúl akció-scifije, a Ragadozók, ami végre újra reflektorfénybe állította az Alienek mellett eléggé elhanyagolt Predátorokat. De nem a Kontroll rendezője az első magyar a Ragadozók történelmében: Gáspár András már 93-ban írt egy Alien Vs. Predátor ikerregényt Damien Forrestal álnéven, ami nemcsak profibban fűzte össze a két szörnyfaj történetét a hollywoodi verziónál, de egy ügyes csavarral feltámasztotta Schwarzenegger karakterét, és az első Predátor mozifilmből megismert többi zsoldost. Egy baj volt vele: a 20th Century Fox sohasem íratott Kelepce és Túlélők címmel hivatalos AVP-könyvet.

Ez persze nem zavarta a magyar ponyvaírókat. A 90-es évek elején, kihasználva a szocializmusból megörökölt, zűrzavaros szerzői jogot, tonnaszámra hamisították a Star Wars, Doom, Alien, Predator és Terminátor regényeket, az eredeti scifi brandek jellegzetes betűtípusai, idióta angolszász álnevek, vagy épp a valójában sohasem létező Thor Universal Corporation mögé bújva. A hazai könyvpiacon pont az játszódott le, amit az olaszok műveltek a VHS-filmiparban jó egy évtizeddel ezelőtt, csak míg ők a Terminátort Paco Queruak néven hasznosították újra, mi nem szaroztunk: magát a szögletes állú Arnie-t raktuk rá a könyvborítókra.