Olvass!

KönyvesBlog

Sisák Dorottya

2008. június 16. könyvesblog

A száguldó motor olyan sebességgel vette be az éles kanyart a sötétben, hogy az őket követő kocsiban a két rendőr akaratlanul is felkiáltott. Fisher őrmester hatalmas lábával a fékre taposott, mert biztosra vette, hogy a hátul ülő fiú a kerekei alatt fog kikötni. A motor azonban anélkül fordult be, hogy bármelyik utasának is meg kellett volna válni az ülésétől, majd a hátsólámpa egy villanásával eltűnt a szűk mellékutcában.
- Most megvannak! – kiáltotta izgatottam Anderson- Az egy zsákutca!
Fisher a kormányra dőlve és a váltót rángatva a kocsi oldaláról a festéknek majd a felét lehorzsolta, ahogy a kocsit a sikátorba kényszerítette.
Ekkor végre ott állt a zsákmányuk, mozdulatlanul a reflektorfényben, majd egy órás üldözés után, csapdába esve egy tűzfal és a rendőrautó között, amely most morgó, szikrázó szemű ragadozóként meredt rájuk.
A kocsi ajtaja és a sikátor fala között olyan kevés volt a hely, hogy Fisher és Anderson csak komoly nehézségek árán tudta kiszabadítani magát, majd nem kifejezetten méltóságteljes módon araszolni kezdtek a két gazfickó felé. Fisher hasa a falat súrolta, amely előrehaladtában egy-két gombtól megszabadította, neki viszont a kocsit sikerült megszabadítania a visszapillantó tükörtől, ami a hátsójába akadt bele.
- Lefelé a motorról! – üvöltött rá a vigyorgó fiatalokra, akik határozottan úgy ültek ott, mint akik élvezik, hogy a villogó kék fényben sütkérezhetnek.
A fiúk engedelmeskedtek, Fisher pedig – végre megszabadulva a törött tükörtől- rájuk meredt. Ránézésre a tinédzseréveik végén jártak. A vezető hosszú fekete hajával és jóképű, pimasz arcával kellemetlen módon a húga gitározó, semmittevő barátjára emlékeztette Fishert. A másik fiú haja is fekete volt, de rövid és kócos, arcán pedig szemüveg és széles mosoly. Mindketten egy nagy, arany madarat ábrázoló pólót viseltek, kétségtelenül valami fülsüketítően kántáló rock-együttes emblémája lehetett.
- Nincs bukósisak! – ordított Fisher az egyikük csupasz fejére mutatva – A megengedett sebességet pedig, hm, jóval túlléptétek! ( Valójában, a sebesség, amivel haladtak, akkora volt, amiről Fisher nehezen tudta elhinni, hogy akár egyetlen motor is képes volna rá. ) – A rendőrség felszólítására pedig nem álltatok meg !
- Mi igazán szivesen leálltunk volna csevegni – mondta a szemüveges fiú- csak épp próbáltunk….
- Ne kezdj jópofizni, ti ketten most nagy bajban vagytok !- vicsorgott Anderson- Neveket!
- Neveket? -kérdezett vissza a hosszúhajúsofőr- Nos, nézzük csak...Például Wilberforc, Bathselba, Elvendork...
- Ebben at utolsóban az a jó, hogy nő és férfi is viselheti- tette hozzá a szemüveges fiú.
- Jaa, hogy a saját nevünk? - kérdezte az első, ahogy az egyre dühösebb Andersonra nézett - Miért nem ezt mondták? Ő itt Jaes Potter, én pedig Sirius Black vagyok.
- Hát, a helyzetetek pillanatokon belül nagyon sötét lesz, ti pimasz kis...
Azonban sem James, sem Sirius nem figyelt már rájuk, éber vadászkutyákként meredtek Anderson és Fisher mögé, a rendőrkocsi fölött a sikátor bejáratának irányába. Majd ugyan azzal a hirtelen mozdulattal a táskájukhoz kaptak. Egy szivverésnyi ideiga kér rendőr már látni is vélte a felvillanó fegyvereket, de amit egy másodpercel később a két fiú előrántott, nem volt más, mint...
- Dobverők?? - gúnyolódott Anderson- Vicces egy pár vagytok ti...Najo, akkor a vádak, ami miatt őrizetbe veszünk titeket...
A vádak felsorolására azonban nem maradt lehetősége Andersonnak. James és Sirius valami érthetetlen dolgot kiabált, a reflektor fénycsóválya pedig irányt változtatott. A rendőr megpördül, majd hátratántorodott. Három férfi repült - igen, REPÜLT - seprűnyélen a sikátorfölött, majd ugyan abban a pillanatban a rndőrkocsi a hátsó kerekeire ágaskodott. Fisher térdei megrogytak, hártazuhant, Anderson pedig a lábain keresztülesve rajta kötött ki, a seprűs férfi pedig egy csattanás kíséretében a kocsiba ütközött, majd a földre zuhant a törött seprűdaraboktól körülvéve.
Ekkora motor felbűgött, a tátott szájú fishernek pedig minden erejét össze kellett szedni, hogy vissza tudjon nézni a két tinédzserre.
- Köszönünk mindent! -kiabálta túl Sirius a motor zaját- Jövünk nektek eggyel !
- Hát, örülök, hogy találkoztunk !- tette hozzá James- És ne feledje, az Elvendork abszolút uniszex!
Majd egy egetrengető csattanás hallatszott, Fisher és Anderson pedig rettegve ölelték át egymást , miközben a kocsijuk visszazuhant a földre, a motor pedig a rendőrök hitetlen szeme előtt húzott el, egyenesen az ég felé emelkedve, míg végül már csak a hátsólámpa egyre távolodó piros foltja látszott.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr93523855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása